Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-20 / 143. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. június 20. KULTÚRA I 7 Nívódíjas az Apropó és a GIMISz Véget ért az 53. Jókai Napok: a zsűri visszatartotta a fődíjat, de több előadást is különdíjjal jutalmazott A komáromi Selye János Gimnázium GIMISz Diákszinpada Moiiere A mizantróp cfmű drámáját mutatta be Ölvecky András rendezésében. Az előadás a nívódíj mellett két egyéni elismerést is hozott az alkotóknak: az Alceste-et alakító Török Máté kapta a legjobb férfialakítás díját, Szebellai Dániel (Philinte) pedig különdíjat vehetett át. Nívódíjas lett a Füleki Apropó Kisszínpad is - a csoport Tasnádi István drámája alapján Rebellis címmel adott elő lovaglógyakorlatot. Szvorák Zsuzsa a legjobb rendező, továbbá a produkció két különdíjat is kiérdemelt a Csődört alakító Balog István, valamint a zenét jegyző Burovincz Laura révén. (Kádek Péter felvételei) LAKATOS KRISZTINA Komárom. Akomáromi GIMISz Diákszípad, valamint a füleki Apropó Kisszínpad előadását találta a mezőnyből kiemelkedőnek a zsűri - ez a két diákcsoport vehette át az 53. Jókai Napok Nívódíját a szombat este megrendezett gálán. Az amatőr színjátszók fesztiváljának fődíját, valamint a felnőtt nívódíjat idén nem osztották ki. Összesen 12 versenyelőadást láthattunk a Jókai Napokon a múlt héten: a kilenc diákprodukció mellett három felnőtt előadást - három nagy múltú, tulajdonképpen szinte félhivatásosnak tekinthető együttestől. Vélhetőleg ezért is mérlegelt szigorúbban a zsűri, amikor a felnőtt mezőnyt értékelte, s „az egész” helyett inkább egy-egy elemet, jellegzetességet emelt ki a díjak odaítélése során. A füleki Zsákszínház produkciója - William Mastrosimone A pu- lóveres lány című kamaradarabja - főleg a két szereplőnek köszönhetően maradt emlékezetes; Nagy Andrea begyűjtötte vele a legjobb női alakítás díját. A losonci Kármán József Színház Boris Vian Medúza-fő című vígjátékát hozta el Komáromba, elsősorban a darab helyzetkomikumára építve (és nem feszegetve a viani világ abszurditását) - a társulat a legjobb szórakoztató előadás különdíjá- val térhetett haza. Az idei Jókai Napok egyik legkellemesebb meglepetése a Lévai Garamvölgyi Színpadhoz fűződik: a sokszor elhantolt, elhamvasztott népszínmű - itt és most Gárdonyi Géza A bor című „falusi színjátéka” - nem gatyás-pruszlikos népieschkedésként, hanem élő, hiteles, átélhető emberi történetként jelent meg az előadásukban; a zsűri a hagyományos amatőr színjátszás to- vábbéltetéséért szavazott meg nekik különdíjat, továbbá a fesztivál két legjobb epizódszereplője (Halász Erzsébet és Halász Gyula) is a lévai csapatot erősíti. A kamaratér varázsa Hogy ne csak pusztán az eredményeket soroljuk, hanem a hangulatból is felvillantsunk valamit, itt jegyeznénk meg, hogy az előadások többségét kamaratérben (és zsúfolt ház előtt) mutatták be a csapatok, aminek köszönhetően a legjobb pillanatokban szinte fizikailag is magába szippantott bennünket, gyalognézőket a színház. A nívódíjjal jutalmazott füleki Apropó előadásán együtt nyeltük a lovakkal a szalma porát, reszkettünk az ostor előtt, részesévé váltunk a ménes szenvedéstörténetének. A másik nívódíjas produkció, A mizantróp a komáromi GIMISz előadásában a maga intellektuális kérdés- felvetéseivel és négyszögletesebb formáival távolságtartóbb előadás volt, de végül is: ugyanazt az asztalt ültük körül, mint a szereplők, csak egy lépéssel hátrébb. Paradox módon az 53. Jókai Napok legszomorúbb története is a kamara varázsának tudható be. A komáromi Marianum tavaly födíjat nyert csapata - idei nevük: MEG+ culpa - és Tóth Gábor rendező ismét hozott egy remek előadást, lazább vagy szorosabb képzettársítás alapján összeollózott szövegekkel, univerzális emberi dilemmákkal, humorral és érzelmekkel, érzékien megkomponált képekkel (bennfentes poén: a citromos-almás tangót nem fogjuk feledni), aztán a nyitóesten azon vérzett el, hogy túl sokan szerették volna látni. Mivel a MEG+cul- pa ajátéktérben helyezte el a nézőket, a túlságosan nagy tömeg szinte ellehetetlenítette a bemutatót. A legnagyobb közönségsikert (álló taps, miegymás) egyébként egy kezdő együttes aratta: a pozsonyi Dun- Arts Diákszínpad a Rómeó és Júlia motívumaira alapozva készítette el a Társas-játék című előadást, és mindenekelőtt azzal hatott, hogy a mai középiskolások poénjait, nyelvét, életérzését rakta színpadra. A fesztivál emlékezetes pillanatait rostálgatva emeljünk ki még egyet: a komáromi iparisták VISZTA diákszínpada két előadást is bemutatott: az Ovibradert a színpadon, az Örkény- egyperceseket filmben mondta el. Lehet, hogy ez valaminek a kezdete? A saját nyelv keresése S hogy az elmúlt évfolyamokkal összevetve milyen trendek voltak érzékelhetők az idei fesztiválon? Arról a zsűriben helyet foglaló Varga Emesét kérdeztük. „A rendszerváltás környékén a Jókai Napok esemény volt, aztán néhány év alatt mintha elfogyott volna a lendület, kevesebb lett a téma, és elkezdődött egyfajta útkeresés, hol is a helye az amatőrszín- házi mozgalomnak - mondta el a Komáromi Jókai Színház dramaturgja. - Most ismét változás érződik a levegőben. Több a csapat, főleg a diákcsapat, ami tulajdonképpen érthető, mert náluk a fenntartójuk, általában az iskola, ad egyfajta stabil intézményi hátteret. Emellett érdekesebbek a vállalások, mindenki a személyesség felé törekszik. Mára kikopott a fesztiválról a másoló színház, azaz ritkán találkozunk olyan produkcióval, hogy a csapat látott valahol egy jó előadást, és azt megpróbálta megcsinálni. Ehelyett útkeresési szándékot tapasztalunk: klasszikusokat igyekeznek újraértelmezni, megtalálják a felkapott kortárs szerzőket - idén például Tasnádit, Székely Csabát, Garaczit -, és szerzői színházi kísérletek is felbukkannak - itt elsősorban a MEG+culpára, részben pedig a rozsnyóiakra és a pozsonyiakra gondolok -, amelyekben a csapatok önmagukról akarnak megfogalmazni valamit. Ez izgalmas út amatőr körökben is. Egyelőre forr még az egész, nincs meg a formája, de nem baj, idővel kialakulhat belőle egy színházi nyelvezet. Ma a kőszínházi reperto- ármodellben nincs kockázat, nincs vállalás, mindenki a tutit keresi, és ez segítheti az amatőröket, súlyt adhat nekik. El tudok képzelni egy olyasféle átalakulást, hogy az amatőr csoportoknál nem a műkedvelő jellegen lesz a hangsúly, hanem ők képviselik majd a kísérletező színházat, a rendszeren kívüliséget.” A díjazottak ► Nívódíj - diákszínjátszó csoport: GIMISz Diákszínpad, Komárom Apropó Kisszínpad, Fülek ► A legjobb rendezós díja: Szvorák Zsuzsa (Apropó Kisszínpad, Fülek) ► A legjobb férfialakítás: Török Máté (GIMISz, Komárom) ► A legjobb női alakítás: Nagy Andrea (Zsákszínház, Fülek) ► Ferenczy Anna-díj a legígéretesebb fiatal színész tehetségnek: Illés Csenge (KGSzT diákszínpad, Kassa) ► A legjobb női epizódszereplő: Halász Erzsébet (Lévai Garamvölgyi Színpad) ► A legjobb férfi epizódszereplő: Flalász Gyula (Lévai Garamvölgyi Színpad) ► Azsűri különdíjai a színészi alakításért: Balog István (Apropó Kisszínpad, Fülek) Korintus Attila (GIKSZER Diákszínpad, Rozsnyó) Szebellai Dániel (GIMISz Diákszínpad, Komárom) ► Azsűri különdíjas rendezői formanyelvért: Kiss Péntek József (VISZTA diákszínpad, Komárom) ► A zsűri különdíjas színpadi zenéért: Burovincz Laura (Apropó Kisszínpad, Fülek) ► Azsűri különdíjas legkreatívabb előadásért: MEG+culpa diákszínpad, Komárom ► A zsűri különdíja a hagyományos amatőr színjátszás továbbéltetéséért: Lévai Garamvölgyi Színpad ► A legjobb szórakoztató előadás díja: Kármán József Színház, Losonc A legígéretesebb fiatal színész tehetségnek járó Ferenczy Anna-díjat Illés Csenge (KGSzT, Kassa) kapta
