Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-20 / 143. szám, hétfő

8 I AUTÓ-MOTOR 2016. június 20. | www.ujszo.com Rolls-Royce Wraithot vezettünk Prágáig DEMECS PÉTER Ahogy múlt héten megígértem, íme a rövid élménybeszámoló arról, milyen vezetni a világ leggazdagabb embereinek autóját. A Rolls-Royce Wraith modellt a hírhedt, tragikusan széttört csehországi sztrádán teszteltem, útban Prágába. Először is ejtsünk néhány szót az autóról, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mihez volt szeren­csém. A Rolls-Royce egyik csoda­szép kupéjának, a Wraithnak a mo­torházában 12 hengeres, 6,6 literes motor van, figyelem: 632 lóerővel. Az autó ára valamivel 300 ezer euró felett kezdődik, a felső határ viszont valóban a csillagos ég. A bika és a bárány A járgány nemcsak kívül, hanem belül is abszolút luxust kínál. Az el­lenirányban nyíló ajtók mindegyi­kében van egy több száz euró értékű teflon bevonatú esernyő. Az utas­térben a tető a Rolls-Royce good- woodi gyáránál látható csillagos eget idézi. Számtalan apró kis izzót integráltak a tetőbe, ezek fényét egy gombbal lehet erősíteni vagy tom­pítani. Ez a kis baromság egyéb­ként hihetetlen élményt varázsol az utastérbe, amelyben háromszínű bőrt, fehéret, feketét és pirosat használtak fel. A bőr minősége ál­lítólag olyan kiváló, hogy soha nem repedezik meg és soha nem fakul ki. Nem véletlenül nevelnek hozzá speciális bikákat, bár a hivatalos ál­lásfoglalás szerint nem a Rolls bőr­igényeinek kielégítése miatt vágják le az állatokat, hanem a húsukért; így a Rolls csak a megmaradt bőrt veszi el. A padlót speciális szőnyeg borítja, amely szintén - ki hitte vol­na - speciálisan erre a célra nevelt bárányok bundájából készül. Nem véletlenül állítják, hogy egy Rolls- Royce-t vezetni pontosan olyan, mint repülőszőnyegen utazni. Az A Wraithhoz nem kell sofőr, igazi élmény vezetni (A szerző felvételei) igazság az, hogy repülőszőnyeghez még nem volt szerencsém, ám azt be kell ismerni, hogy a Wraithban ta­pasztalt vezetési élmény állhat a legközelebb a szőnyegen való re­püléshez. Leírni sem lehet, mennyire kényelmes. A legna­gyobb egyenetlenségeken és be- tonutakon is úgy száguld végig, mintha repülne, mintha a kerekek nem is érintkeznének az út felüle­tével. Az élményt tovább fokozza az autóban uralkodó csend, a hangszi­getelés tökéletes. Docens erő Ami igazán meglepett, hogy bár a motorban 632 lóerő van, ez a hihe­tetlen energia nagyon egyenletesen van elosztva. Erezni ugyan, hogy eszméletlen erő rejlik az autóban, mégis elegánsan, visszafogottan gyorsul. Nem véletlenül, hiszen nem sportautó, elegáns luxuskupé, amelynek célja észrevehetetlen, nem agresszív gyorsaságot és kényelmet kínálni utasainak. Pozsonyból Prá­gába végül 13 literes átlagfogyasz­tást értem el, ami egy literrel jobb, mint a gyári adatként meghatározott átlag. Persze nem probléma gyorsu­lásnál a 30 litert is megközelíteni, a városi átlagfogyasztás gyárilag 21 liter 100 kilométeren - ezt az értéket egyszerűen meg sem tudtam közelí­teni. A négy-öt órás ismerkedés so­rán nincs sok mindenre lehetőség, ez az idő épp arra elég, hogy a sofőr be­lekóstoljon abba, milyen vezetni a dúsgazdagok autóját. A Wraith egyébként nem az a típusú autó, amelyhez sofőr kell, a kliensek ezt azért veszik, mert vezetni akaiják, s ehhez van igazítva az utastér. Bár a hátsó üléseken is elegendő hely van, azok is kényelmesek, az igazi él­ményt és luxust a volán mögött ülve kapja meg az ember. Előfordulhat, hogy az önjáró autó feláldozza saját sofőrjét Állítólag a Google áll a legközelebb az önjáró autó gyártáshoz (SiTA-feivétei) ÖSSZEFOGLALÓ Az autonóm, sofőrtől mentes autókat már hónapokon át tesztelik világszerte a reális forgalomban, a legjobb modellek kát óven belül akár sorozatgyártásba is kerülhetnek. Ezt állítja Elon Musk, a Tesla Motors főnöke. Az autók jelentős része már most is képes néhány másodpercig önál­lóan vezetni autópályán, néhány jár­gány a sofőr beavatkozása nélkül be is tud parkolni. Természetesen nem könnyű feladat olyan gépkocsit gyártani, amelynek mesterséges in­telligenciája, leegyszerűsítve az agya, a sűrű forgalomban felmerülő minden egyes helyzetre tud reagál­ni. Itt nemcsak arról van szó, hogy az autó lelassul vagy megakadályozza az ütközést - erre elvégre már most is képes az adaptív sebességtartó -, hanem inkább a váratlanul vagy na­gyon ritkán előforduló helyzetekre való reakcióról van szó. Jó hír, hogy nem minden lesz a technikusok feladata. Az önjáró au­tók mesterséges intelligenciája ugyanis képes lesz menet közben ta­nulni, s az így szerzett ismereteket továbbítani a többi önjáró gépkocsi­nak. így aztán minél több autonóm autó közlekedik majd az utakon, s minél tovább, annál „okosabb” lesz a járgányok működését irányító rendszer. Ezt hasonlóképpen kell el­képzelni, mint egy kezdő sofőr ok­tatását, csak épp azzal a különbség­gel, hogy a vezető nélküli autó ele­jétől fogva rendelkezik majd egy szoftverrel, amely már tartalmazni fogja a tesztelés közben megtett több tízmillió kilométer során szerzett ta­pasztalatokat. Az etika kórdóse Egyes szakértők szerint viszont az önjáró autók üzemeltetése na­gyon sok etikai, morális kérdést is felvet. Mindez az úgynevezett „vil­lamos dilemmán” magyarázható meg. Ez egy villamosról szól, melynek sofőrje nem képes leállí­tani a szerelvényt, legfeljebb el­döntheti, hogy az elágazásnál jobb­ra vagy balra menjen tovább a vil­lamos. A jobb oldalon viszont öt ember áll a sínen, a bal oldalon pe­dig csak egy. Mit tegyen ilyen helyzetben egy autonóm autó? A kisebb rosszat vá­lassza, s csak egy embert öljön meg öt helyett? Mit tegyen olyankor, ha biztos, hogy már nem tud lefékezni s elkerülni az ütközést? Képes egy au­tó felmérni az emberi élet értékét? S mi történik olyankor, amikor az autó mesterséges intelligenciája úgy­mond tanulás közben, menet közben fogja megtalálni a választ ezekre a kérdésekre? A felvetett kérdések többségére nehéz megtalálni a választ. A Goog­le épp ezért dolgozik egy biztosíté­kon, melynek köszönhetően szük­ség esetén ki lehet majd kapcsolni a mesterséges intelligenciát - tájé­koztatott a Wired magazin. Nem vé­letlenül, hiszen előfordulhat, hogy bizonyos esetekben az autó rendsze­re arra a következtetésre jut, hogy a keletkezett kár vagy fenyegető ha­lálesetek miatt racionálisabb felál­dozni saját sofőrjét. S ki akarna olyan autót, amelynél fennáll a veszély, hogy vészhelyzetben feláldozza a sofőrt? Senki. Épp ellenkezőleg, a lehető legbiztonságosabb gépkocsi­kat keressük a piacon. A statisztikai biztonság Az már más lapra tartozik, hogy egyetlen számítógépes rendszer sem lehet 100 százalékosan pontos, mint ahogy a legtapasztaltabb sofőr is követhet el hibát. Míg egy sofőrnek vészhelyzetben elég letaposnia a fékpedált vagy elfordítani a volánt és felgyorsulni, addig az önjáró au­tónak mindehhez szoftverre van szüksége. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az egyedül sofőröző au­tók fejlesztése és tesztelése olyan sokáig tart, s még néhány évre szük­ség lesz, míg eljutunk a sorozat- gyártásig. Yann LeCun, a Facebook mesterséges intelligenciájának fej­lesztője szerint viszont csak idő kér­dése, míg az emberek ezekkel a technológiákkal is megbarátkoznak. „Előbb vagy utóbb elterjednek az önjáró autók az utakon, ugyanis biz­tos vagyok benne, hogy statisztika­ilag sokkal biztonságosabbak lesz­nek, mint az emberek által vezetett gépkocsik”-állítja LeCun. (dp)

Next

/
Thumbnails
Contents