Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-20 / 143. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2016. június 20. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Marseille bevéve Tessék, kedves dzsihádisták, így kell robbanószert dobni a pályára! U tolértük Európát. Leg­alábbis Európa egy ré­szét. Játsszuk a focit. Komoly ellenfelekkel szemben. Nem leszálló ágban lé­vőkkel szemben, hanem feltörekvő, jó csapatokkal. Évtizedek óta nem történt ilyesmi. Magyarországnak látható kontúrjai vannak az európai focitérképen. Utolértük Európát. Utolértük. Legalábbis egy részét. A stadionokon kívül és a lelátókon is. Randalírozni tudunk a városban, neki tudunk menni a francia rend­őröknek is. Össze tudunk tűzni a biztonságiakkal, át tudjuk mászni a szektorelválasztó kerítéseket, piro­technikai eszközöket tudunk be­csempészni a stadionba, és nem fé­lünk használni azokat. A hülyeségnek és agressziónak nincs nemzetisége, az ostobaságnak nincsenek határai. Ott vannak a kontúrjaink a huliganizmus európai térképén is. 21 ezer ragyogó magyar szurkoló Marseille-ben, meg pár száz kretén. Arányaiban nem olyan rossz, hozzuk az orosz, horvát, an­gol átlagot. Csak éppen mi a franc­nak. A randalírozók sem Magyar- országot, sem a magyar focit nem szeretik. Ezek saját frusztrációik kiélésén kívül nem szeretnek sem­mit. De itt álljunk meg egy pici pilla­natra. Franciaországban november óta rendkívüli állapot van. A párizsi terrorcselekmények miatt kiterjesz­tették a foci-Eb idejére is. A huligá­nok mégis randalíroznak az utcán. Mégis szétvernek fél városokat. Mégis képesek fáklyákat, petárdá­kat és egyéb pirotechnikai eszközö­ket problémamentesen becsem­pészni a lelátókra. Miközben a franciák a legszigorúbb biztonsági intézkedéseket vezették be. Mi a különbség egy rúd dinamit vagy egy gránát, valamint a petárdák, görög­tüzek és egyéb pirotechnikai eszkö­zök között? Mármint méretben. Nem sok. Azzal az erővel, ahogy az orosz, a horvát és a magyar szurko­lók becsempészik a stadionba a pe­tárdát, bárki becsempészhet robba­nóanyagot is. A legszigorúbb biz­tonsági intézkedések ellenére. Tes­sék, kedves dzsihádisták, így kell robbanószert a pályára dobni! Abba bele se gondoljunk, hogyan néznének ki ma az Eb helyszínei, ha az elvakult terroristák nem „sietnek” tavaly, és nem a Bataclan, hanem a stadionok és szurkolói zónák ellen indítanak támadásokat az Eb idején. A felkészült franciák sem állnak a helyzet magaslatán, hát még a fel­készületlenek. Óriási szerencsénk van, hogy csak agyatlan trógerek bizonyítják a franciák felkészületlenségét, és nem dörzsölt terroristák. Az külön szo­morú, hogy az agyatlanok társasá­gában a magyarok különösen elő­kelő helyen vannak. De legalább a fociban utolértük Európát. Zavaros vizeken KOCUR LÁSZLÓ politikai élet történéseit életvitelszerűen követők valószí­nűleg emlékeznek még Mikuláš Dzurinda második, dicső reformkormányának dicstelen végnapjaira, amikor is az Új Polgári Szövetség (ANO) szétesése, és a csoportocska-ügy miatt távozó SDKÚ-s képviselők miatt a parlamenti többségét elveszítő kormánykoalíció vezetője időről időre csak a Demokratikus Szlovákiá­ért Mozgalmat (HZDS) és a Szlovákia Kommunista Pártját (KSS) elha­gyók által tudta biztosítani fennmaradását. Alkalmi segítőinek Dzurinda fűt-fát, de legalább egy víztisztítót ígért. A kegyelemdöfést a Keresz­ténydemokrata Mozgalom (KDH) csak látszatkeresztényi távozása adta meg a kormánynak, először lökve az országot Robert Fico karjaiba. De mindez a sokatpróbált kormányfővel második kormányzati ciklusa vége felé történt. Most Robert Fico harmadik kormánya még ama bizonyos száz napon sincs túl, ám dezintegrációjának foka lassan elkezdi megkö­zelíteni a dzurindai szintet. A szebb jövőre hivatott, tavaly ilyenkor még a jobboldal új lehetséges vezérének vélt, a választási harcba csatadöntő ambíciókkal induló, majd nagyot koppanva elhallgató Sieť a szemünk láttára, szappanoperaszerüen esik szét. E furcsa, technikai kormánykoa­lícióba már eleve némileg meggyalult formában sikerült csak belépnie, most pedig a képviselők egy része fordult Radoslav Procházka pártelnök ellen. Azt ugyan deklarálták az elégedetlenek, hogy továbbra is ezt a kormányt kívánják támogatni, de azt már most kijelenthetjük, hogy a hamarosan tisztújítást tartó párt számára a nyár heves lesz. De míg Mikuláš Dzurinda, a nagy sakkmester a koalíciós pártokban történő fo­lyamatokat is ellenőrzés alatt tudta tartani, egyesek szerint tán’ túl jól is, Robert Fico feje felett most mintha összecsapnának a hullámok. Pártja második embere és legszorosabb szövetségese, Robert Kaliňák válik számára lassan, de biztosan vállalhatatlanná, akiről szinte naponta derül ki valami újabb, kellemetlen terhelő információ. És miközben a belügy­miniszter egyre inkább profilját veszti, a hivatalos kormányzati kom­munikáció az üzembentartási díjakat próbálja tematizálni, mely által a nagyobb koalíciós partner, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) mutogatja oroszlánkörmeit, úgy fest, egyelőre sikeresen. Hol van már az első Fico- kormány fejbólintó jánosokkal teli látszatnyugalma. Ebben a helyzetben az ellenzék, ha szervezett lenne, súlyos csapást mérhetne a koalícióra. De nem az. Az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OEaNO) és a Szabadság és Szolidaritás (SaS) koordi­nálja a lépéseit, ám Boris Kollár „családja” hasonló cipőbenjár, mint a Sieť és Radoslav Procházka. Kotlebáék meg inkább ne koordináljanak semmit... A jelenlegi ellenzéki pártok ideológiailag összeférhetetlenek, így legfeljebb egy kormánykoalícióhoz hasonlatos, technikai érdekszö­vetségbe tömörülhetnének, ehhez viszont hiányzik a kellő külső nyomás, így a koalícióval szembeni küzdelem „negyven dühös emberre”, és a függetlenekre korlátozódik. Robert Ficóra a szintén nem egyszerű európai uniós elnökség kapujá­ban teljes embert kívánó belpolitikai teendők várnak idehaza. Mihama­rabb zöld ágra kell vergődnie Robert Kaliňákkal. Akár úgy, hogy meg­erősíti annak látszatát, egyeseknek mindent lehet ebben az országban, vállalva ennek következményeit, akár úgy, hogy elengedi szövetségese kezét, nem különben vállalva ennek következményeit. Fel kell készülnie a parlamenti frakció szintjén már jelenleg sem létező Sieť teljes szétesé­sére, vagy „procházkátlanítására” (a kettő majdnem ugyanaz), és le kell törnie az SNS-elnök Andrej Danko szarvát ahhoz, hogy legalább az el­nökség fél évére biztosítani tudja az üzemképes állapotokat. Nem el­képzelhetetlen, hogy a megroggyant egészségű miniszterelnök már csak erre a fél évre játszik, aztán jöjjön, aminek jönnie kell. A kiszabadult szellem FELEDY BOTOND A Egyesült Álla­M T~Wf mokban többen LA m kérdezték tőlem JL mk m ii aggódva, mit gondolnak mostanában az európai­ak? Hogyan látjuk Donald Trumpot és az elnökválasztást? Romlott-e Amerika imázsa? Először azzal nyugtatom őket, hogy önmagában emiatt nem romlott a megítélésük, hiszen Európát már egy-két választási ciklussal korábban utolérte az a populizmus, ami most Trumppal őket is. Elég a francia Nemzeti Frontra, Kotlebára, a román Vadim Tudorra vagy az osztrák Sza­badságpártra gondolni. Mikor épp hátradőlnének beszél­getőtársaim, hogy Amerika megint úgy van valamiben előrébb, hogy hátrább van, ekkor azért hangsúlyo­zom nekik: a szellem kiszabadult a palackból. Az az indulat, harag, fe­szültség és elégedetlenség, amely e pártokat és Trumpot a legnépszerűb­bek közé röpítette ilyen rövid idő alatt, akkor sem fog eltűnni, ha Hil­lary Clinton nyer. Persze egyik amerikai elnökjelölt sem ideális, nem makulátlan. Trum­pot lassan már érdemben is tudják támadni: most éppen a Trump Egye­temnél eltűnt pénzek tartják izga­lomban a szavazókat. Hillary körül még nem ült el a hírhedt email-gate, az az ügy, amikor rengeteg hivatalos levelet magánszerveréről küldött el, nem a védett kormányzati számító- gépes rendszerről, a törvényi tiltás ellenére. A tartalmuk pedig külön érdekes. A választás végkimenetele to­vábbra is kiszámíthatatlan, bár Trump a több mint tízmilliós elővá­lasztói szavazótáborával nem is kü­lönösen erős, ezt csak az elektori rendszer teszi, mivel több államban a győztes mindent visz rendszer él. Trump és Clinton is igyekszik ma­gához csábítani Bemie Sanders job­bára fiatal szavazóit, akik Sanders ígéretei nyomán mintha az egykori Szovjetunióban lennének nászúton. Közben persze Oroszország sem tétlenkedik. A demokrata stáb egyik szerveréről ellopták a Trump elleni, vádaskodásra építő kampánystraté- giát. Ez a kéretlen segítség még okozhat gondot a republikánus je­löltnek, korábban is megjelentek fel­tételezhetően orosz kötődésű oldala­kon Trumpot támogató anyagok. Hillary Clinton számára pedig egyik alapítványa tett félre orosz állami cég által fizetett pénzeket. És akkor a kí­naiakról még nem is beszéltünk... A választási hajrá mostantól no­vemberig tart, a szellem kiszabadult a palackból, és nem mindegy, melyik jelölt hogyan kezelné a tömeges pro- testhangulatot a beiktatása után. FIGYELŐ Moszkva berlini szószólója Németország külügyminisztere szerint amint lényeges előrelépés történik az ukrán-orosz békefo­lyamatban, el kellene kezdeni fo­kozatosan feloldani az Oroszor­szággal szembeni szankciókat, amelyeket az EU az ukrán válság miatt hozott. Frank-Walter Steinmeier erről a Madsack médiacsoport lapjainak adott inteijúban beszélt. A Reuters brit hírügynökség rámutat, hogy a német kormánykoalíción belül a szociáldemokrata párti külügymi­niszter álláspontja jóval béküléke- nyebb Moszkvával, mint a keresz­ténydemokrata kancelláré, Angela Merkelé, aki többször is leszögez­te, hogy a szankciók csakis akkor oldhatók fel, ha az ukrán-orosz békeszerződésbe foglaltak teljes egészében megvalósulnak. Steinmeier ugyanakkor úgy fogal­mazott, „a mindent vagy semmit” megközelítés, még hajói hangzik is, nem működik. Szerinte a foko­zatos feloldás Moszkvát magatar­tása megváltoztatására ösztökélné. A külügyminiszter egyúttal visszautasította a bírálatokat, hogy ő a Kreml szószólója. „Képesnek kell lennünk közös gondolkodásra, ha megoldást aka­runk más nagy konfliktusokra” - fogalmazott Steinmeier a Szíriái háborút említve példaként. Pénte­ken az Európai Ünió egy évvel meghosszabbította az üzletkötési embargót a Krím-félszigettel, amelyet Oroszország 2014-ben annektált. Az EU emellett várha­tóan az év végéig meghosszabbítja az Oroszországra kirótt szélesebb gazdasági szankcióit is. Steinmeier helytelenítette a NATO-nak azt a döntését, mely szerint e hónapban hadgyakorlatokat tart Kelet-Éuró- pában, mert „ezek a katonai manő­verek még feszültebbé tehetik a vi­szonyt Moszkvával”. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents