Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-11 / 136. szám, szombat

www.ujszo.com | 2016. június 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Most jön a neheze Bárki lesz is az MKP elnöke, bonyolult helyzetben veszi át a pártot O MÓZES SZABOLCS V1 A mikor ezeket a sorokat olvashatják, már le van­nak osztva a lapok, sőt, lehet, hogy a választás­nak is vége: tudni lehet, ki a Magyar Közösség Pártjának elnöke, kik ül­nek a vezetőségben. Kik léptek le és kik maradtak ki. A lényeg viszont ezután következik. Nem csoda, hogy 2010 után most sem volt tülekedés az MKP elnöki posztjáért, sőt, a második számú po­zícióért, az Országos Tanács elnöki posztjáért sem. A harc így taktizá- lássá változott. Ez önmagában persze nem gond, a közép-európai pártok többségénél nincs valós küzdelem az elnöki székért. El tudta volna például valaki képzelni, hogy a Hídnál Bugár Bélán kívül bárki más komoly szán­dékkal elinduljon a párt elnöki posztjáért? A nagy személyi csaták hiányának oka a párt állapota és belső hangulata. A 2010-es kizúgást sokan sokként élték meg, most inkább a letargia ki­fejezés a helytálló. Zsinórban har­madszor nem sikerült megugrani a „fikciót”. Az, hogy egyáltalán van legalább egy-két jelölt, leginkább a Híd bizarr kormánykoalíciós szerep- vállalásának tudható be. Úgy tűnik, az MKP utólagosan mégiscsak ka­pott egy utolsó esélyt a javításra. Több lehetőség valószínűleg már tényleg nem lesz. Akárkit is választanak pártelnök­nek - borítékolhatóan Menyhárt Jó­zsefet -, a neheze csak ezután követ­kezik. Nem csupán számára, de a nem ritkán széthúzó, olykor koordi­nálatlannak tűnő, hosszú bealvásokra képes vezetőség számára is. A párt­nak úgy kell új embereket bevonva megújulnia, hogy közben az egész társadalom masszívan ábrándul ki a politikából. Úgy kell kritizálnia a Hidat - ellenzéki, parlamenten kívüli pártként ezt a szerepet osztotta rá a választási eredmény -, hogy közben kilépjen a korábbi bevett sablonok­ból: ne tűnjön akadékoskodónak, árulózósnak, ellenségkeresőnek. Úgy kell a magyar-magyar együttmű­ködés útját keresnie, hogy közben kritikája ne legyen hiteltelen, válasz­tói törzstábora elfogadja a közeledést a korábban agresszívan támadott és lesajnált konkurenciához. Úgy kell programot és víziót alkotnia, szak­politikai célokat megfogalmaznia, hogy mindeközben az emberek egyre kevésbé kíváncsiak a kidolgozott és valós megoldásokra, az „egyszerű emberek” és „családok” korában a bohócok és a protestpártok a menők. A neheze most jön - ez az MKP mellett természetesen a Hídra is ér­vényes. Ám messzemenő következ­tetéseket levonni a hétvégi kong­resszusból felelőtlenség lenne, az egész hazai jobboldali (és talán a baloldali) politikai palettán olyan változások előtt állunk, amelyek alapjaiban rajzolhatják át a most já­tékban lévő formációk esélyeit. Ä tényleges munka mutatja meg - ha lesz -, hogy meg tud-e újulni az MKP, nem a mostani kongresszus. Lássuk a medvét! A csodák barlangjában ogyan lehet valakiből király? Például ha sokat olvas, tudatosítottam (újra) a somorjai városi könyvtárban, ahol egy kedves ün­nepség zajlott: a Corvin Mátyás alapiskola kis másodikosai könyv­olvasó versenyének eredményhir­detése. Gyén Simon lett az idei ol­vasókirály (42 könyv), Bystrická Alexa (43) és Pálffy Krisztina (43) az olvasókirálynők. Ott álltak ün­nepélyes arcocskával a könyves­polcok meghitt ölelésében, fényes ruhákban és kicsit kinőtt, de attól még komoly cobolyprémes palást­ban, ahogy az alkalomhoz illik. Én pedig arra gondoltam, hogy a cím még olvasásszociológiailag is ül, mert az e téren elfogadott mérce szerint aki évente minimum 12 könyvet olvas, elit olvasónak minő­sül. Vagyis tényleg király. Én alapiskolás koromban léptem be először a pozsonyi városi könyv­tárba, és rögtön felfedeztem, hogy ez a csodák barlangja (5193 ilyen bar­lang van Szlovákiában). Izgatottan jártam a polcok között, nem tudtam választani a könyvek közül, mohón mindet egyszerre akartam elolvasni. Szerb Antal így úja le ezt az érzést: „Elöntött a semmihez sem hasonlít­ható melegség, amit mindig érzek, ha sok könyvet látok együtt. Legjobb szeretnék ilyenkor henteregni, fü­rödni a könyvekben, szagolni a régi könyvek csodálatos porszagát, min­den pórusommal könyvet érezni”. Peti osztálytársammal sok időt töl­töttünk ott. Néhány osztálytársunk kiröhögött minket, hogy mire jó a sok olvasás, csak nem képzeljük, hogy ettől lesz belőlünk miniszter (érde­kes, hogy ez a miniszter „méta” már a szocializmus idejében is létezett), főleg a Petin nevettek, hogy fiú létére bújja a könyveket. Hát tény, hogy miniszter nem lett belőlünk, nem is vágytunk erre soha, de talán nem vé­letlen, hogy ma mindkettőnknek kö­ze van a könyvszakmához. Mellesleg azokból az osztálytár­sakból sem lett miniszter. Vagyis semmit sem értek el azzal, hogy nem olvastak. EZ üzenet azoknak, akik ma is fölöslegesnek tartják az olvasást, a könyvet, főleg a szépirodalmat, akik szerint a mai világ csakis informáci­ókra, tényekre épül, azok meg mind rajta vannak a neten, ezért a könyvtár is fölösleges. Nem. Mi nem gépszerű észlénynek lettünk teremtve. Ä lel­künk, érzelemvilágunk szépítésével leszünk teljes emberek, az pedig nem megy könyvek és művészet nélkül. Jó, hogy vannak szülők, pedagógu­sok, könyvtárosok, akik táplálják ezt a tudás- és fejlődésigényt. Szerb An­talhoz visszatérve:, Amint ültem a félhomályban, veszendő apró ember az óriási könyvespolcok árnyán, visszafordult precesszióban vonultak a századok. Hol vannak a Stuartok, és hol van Cromwell immár?... De megmarad a könyv és az ember örö­kös szomjúsága.” A franciaországi lahrlflyacftlrra í wšŕ labdázásokra SZOMBATHY PÁL T egnap este a francia-románnal magyar dirigálás mellett elraj­tolt a labdarúgó-Európa-bajnokság, 44 év után újra ott a ma­gyar válogatott, önálló története során először jutott ki Szlová­kia. Sem magyar továbbjutást, sem káprázatos színvonalú meccsözönt nem várok az Eb-től, hogy aztán reményeim szerint csalód­hassak. A két válogatott szembe is kerülhetne egymással, ha továbbjutnának; ez eset firtatására válaszolta tévéműsoromban a szlovák kerettag bécsi ma­gyar kapus, Novota János, hogy akkor inkább nem védene... Megható vallomás volt, ahogyan hasonlóan szép a szombathelyiből osztrákká lett Garics György jelzése, hogy ő bizony ellenünk a magyar himnuszt is énekli majd. Őszintén? Aligha várok szlovák-magyar találkozót az Eb-n, mert óvatos vagyok a magyar válogatott esélyeit illetően és azt mondom: a kijutással - főleg a norvégok elleni szívmelengető pótselejtezős meccsekkel - az én vágyaim teljesültek, a hangulatkorbácsoló hurráoptimizmusba nem ugranék fejest, maradok a szolid várakozásnál. Bemd Storck (tegyük hozzá: és Dárdai Pál) válogatottja megtanulta a fegyelmet, megtanult koncentráltan véde­kezni, ami látványos előrelépés az Egervári-korszak „bikázd fel, aztán valami majd lesz” - állapotához képest; ám a németek ellen is láttuk, hogy a támadójáték inkább a pontrúgások esélyleséseire alapul, mintsem a zic­cerdús rohamokra. Ezért is tartom igazságtalannak, ahogyan a magyar szurkolók kikezdik az egy szem feltolt csatár Szalai Ádámot, hiszen a Bundesliga-játékos ebben a szisztémában gyakorlatilag előretolt mintha- középhátvédet játszik, kockázatos merészség és csapásmérő erő híján. Őrüljünk tehát annak a stabilitásnak, ami lett itt a selejtezők alatt, s ne vár­junk irreálisan sokat a marketingben kétségtelenül izmos, pályán pedig tartásos csapatunktól. Pontszám a csoportban? Nullától hatig bármi elő­állhat, kiszámíthatatlan kvartett; gólzáporokat viszont nem várok se tő­lünk, se a kárunkra: Ronaldo ne rajtunk gyakoroljon, ha kérhetném. A sztárok? A portugál nyilván gólkirálynak készül és ott lesz a svéd zseni, Ibrahimovic, akinek élmény minden mozdulata. Zseniből egy hiá­nyozni fog nekem: a római Totti talán elfért volna még negyedórás va­rázslásokra a kiszámíthatatlan olasz válogatottban is. Sajnálom a dort- mundi klasszis, Marco Reus ismételt hiányzását, a hollandok nélkül is szegényebb a mezőny, ugyan ki fog olyan makacsul és monomániásan kanyarodni a tizenhatos sarkáról befelé, mint Robben tenné? Nagy nevek, nagy kiugrók persze lesznek, hazabeszélve legyen az első a Ferencváros intelligens labdaforgatója, Nagy Ádám. És a csapatok? Sokat várok a sokszínűén izgalmas angol válogatottól, döntőbe tippelem a házigazda franciákat gyengécske belső védelmük ellenére is, s nem bánnám, ha ez­úttal végül nem a németek nyernének, ahogyan a spanyol aranyat is un­nám, miként a spanyol házi döntőket a BL-ben. Ellenben szorítok a Leicester-effektusnak, vagyis jöjjenek a meglepetésgárdák, a kicsik, a szélámyékban tovasettenkedők. És legyenek jók végre a vébét még el- flegmázó belgák vagy a remek kerettel bíró horvátok és a mindig szimpa­tikus lengyelek. Ennyit a szurkolói elfogultságaimról, amelynél csak a visszafogottsá­gom nagyobb. Nem várom a sportág megújítását az Eb-től, nem várom a szépség diadalát egy kifacsart szezon után ekkora mezőnyben, ahol a szé­les derékhad egyként tud erős közepest futballozni, vagyis taktikázni, vé­dekezni, kivárni, adogatni, passzírozni vég nélkül egymást, unalmasan egyforma meccseken - nem várnám, hogy kevés lesz az ilyen mérkőzé­sekből. De mindezzel együtt repesve várom az egészet, hiszen magyar fútballszimpatizánsként óriási élmény lesz elutazni oda, nem úgy, mint korábban bármikor, vagyis kívülállóként: végre lehet piros-fehér-zöldbe öltözve ünnepelni a játékot, az Eb-család részeként, ez a lényeg. Történjék bárhogyan, ezt az érzést várom leginkább, nem pedig a politikával átszőtt magyar labdarúgás Franciaország miatti feltámadását - az még odébb van, addig még sok munkás izzadságnak kell lefolynia a Dunán. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Erdogan sértődése a gyászszertartáson Recep Tayyip Erdogan török el­nök megsértődött a Muhammad Ali temetése előtti gyászszertartás szervezőire, ezért a bokszlegenda tegnapi temetésén nem is vett részt az amerikai Louisville-ben - írta a Hürriyet Daily News ellenzéki török lap. Az újság szerint Erdo­gan azért döntött így, mert a csü­törtöki, szükebb körű temetési szertartáson több kérését megta­gadták. A török kormányfő elő­ször is egy, a mekkai Kába szen­télyéből származó kendőt akart Ali koporsójára tenni, de ezt nem engedték meg neki. Más értesülé­sek szerint Erdogan és a török vallásügyi hivatal vezetője, Meh­met Görmez a Koránból akart fel­olvasni egy-egy részletet, de a szervezők erre sem adtak enge­délyt. A Hürriyet szerint a kellemetlen­ségeket az is tetézte, hogy beszá­molók szerint vita robbant ki az amerikai titkosszolgálat és Erdo­gan testőrei között, mert egy tit­kosszolgálati tiszt a testőrök útjá­ban volt, amikor a török elnök ép­pen beszállt a kocsijába. Muham­mad Ali temetésének szervezői röviddel az előtt húzták ki Erdo­gan nevét a szertartáson felszóla­lók listájáról, hogy a török elnök az Egyesült Államokba érkezett. Ezt a lépést a szervezők időhi­ánnyal indokolták. Búcsúbeszédet tartott többek között Bili Clinton korábbi amerikai elnök és Billy Crystal komikus is. (MTI) Foci-Eb a terrorveszély árnyékában (Ľubomír Kotrha karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents