Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-11 / 136. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. június 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Most jön a neheze Bárki lesz is az MKP elnöke, bonyolult helyzetben veszi át a pártot O MÓZES SZABOLCS V1 A mikor ezeket a sorokat olvashatják, már le vannak osztva a lapok, sőt, lehet, hogy a választásnak is vége: tudni lehet, ki a Magyar Közösség Pártjának elnöke, kik ülnek a vezetőségben. Kik léptek le és kik maradtak ki. A lényeg viszont ezután következik. Nem csoda, hogy 2010 után most sem volt tülekedés az MKP elnöki posztjáért, sőt, a második számú pozícióért, az Országos Tanács elnöki posztjáért sem. A harc így taktizá- lássá változott. Ez önmagában persze nem gond, a közép-európai pártok többségénél nincs valós küzdelem az elnöki székért. El tudta volna például valaki képzelni, hogy a Hídnál Bugár Bélán kívül bárki más komoly szándékkal elinduljon a párt elnöki posztjáért? A nagy személyi csaták hiányának oka a párt állapota és belső hangulata. A 2010-es kizúgást sokan sokként élték meg, most inkább a letargia kifejezés a helytálló. Zsinórban harmadszor nem sikerült megugrani a „fikciót”. Az, hogy egyáltalán van legalább egy-két jelölt, leginkább a Híd bizarr kormánykoalíciós szerep- vállalásának tudható be. Úgy tűnik, az MKP utólagosan mégiscsak kapott egy utolsó esélyt a javításra. Több lehetőség valószínűleg már tényleg nem lesz. Akárkit is választanak pártelnöknek - borítékolhatóan Menyhárt Józsefet -, a neheze csak ezután következik. Nem csupán számára, de a nem ritkán széthúzó, olykor koordinálatlannak tűnő, hosszú bealvásokra képes vezetőség számára is. A pártnak úgy kell új embereket bevonva megújulnia, hogy közben az egész társadalom masszívan ábrándul ki a politikából. Úgy kell kritizálnia a Hidat - ellenzéki, parlamenten kívüli pártként ezt a szerepet osztotta rá a választási eredmény -, hogy közben kilépjen a korábbi bevett sablonokból: ne tűnjön akadékoskodónak, árulózósnak, ellenségkeresőnek. Úgy kell a magyar-magyar együttműködés útját keresnie, hogy közben kritikája ne legyen hiteltelen, választói törzstábora elfogadja a közeledést a korábban agresszívan támadott és lesajnált konkurenciához. Úgy kell programot és víziót alkotnia, szakpolitikai célokat megfogalmaznia, hogy mindeközben az emberek egyre kevésbé kíváncsiak a kidolgozott és valós megoldásokra, az „egyszerű emberek” és „családok” korában a bohócok és a protestpártok a menők. A neheze most jön - ez az MKP mellett természetesen a Hídra is érvényes. Ám messzemenő következtetéseket levonni a hétvégi kongresszusból felelőtlenség lenne, az egész hazai jobboldali (és talán a baloldali) politikai palettán olyan változások előtt állunk, amelyek alapjaiban rajzolhatják át a most játékban lévő formációk esélyeit. Ä tényleges munka mutatja meg - ha lesz -, hogy meg tud-e újulni az MKP, nem a mostani kongresszus. Lássuk a medvét! A csodák barlangjában ogyan lehet valakiből király? Például ha sokat olvas, tudatosítottam (újra) a somorjai városi könyvtárban, ahol egy kedves ünnepség zajlott: a Corvin Mátyás alapiskola kis másodikosai könyvolvasó versenyének eredményhirdetése. Gyén Simon lett az idei olvasókirály (42 könyv), Bystrická Alexa (43) és Pálffy Krisztina (43) az olvasókirálynők. Ott álltak ünnepélyes arcocskával a könyvespolcok meghitt ölelésében, fényes ruhákban és kicsit kinőtt, de attól még komoly cobolyprémes palástban, ahogy az alkalomhoz illik. Én pedig arra gondoltam, hogy a cím még olvasásszociológiailag is ül, mert az e téren elfogadott mérce szerint aki évente minimum 12 könyvet olvas, elit olvasónak minősül. Vagyis tényleg király. Én alapiskolás koromban léptem be először a pozsonyi városi könyvtárba, és rögtön felfedeztem, hogy ez a csodák barlangja (5193 ilyen barlang van Szlovákiában). Izgatottan jártam a polcok között, nem tudtam választani a könyvek közül, mohón mindet egyszerre akartam elolvasni. Szerb Antal így úja le ezt az érzést: „Elöntött a semmihez sem hasonlítható melegség, amit mindig érzek, ha sok könyvet látok együtt. Legjobb szeretnék ilyenkor henteregni, fürödni a könyvekben, szagolni a régi könyvek csodálatos porszagát, minden pórusommal könyvet érezni”. Peti osztálytársammal sok időt töltöttünk ott. Néhány osztálytársunk kiröhögött minket, hogy mire jó a sok olvasás, csak nem képzeljük, hogy ettől lesz belőlünk miniszter (érdekes, hogy ez a miniszter „méta” már a szocializmus idejében is létezett), főleg a Petin nevettek, hogy fiú létére bújja a könyveket. Hát tény, hogy miniszter nem lett belőlünk, nem is vágytunk erre soha, de talán nem véletlen, hogy ma mindkettőnknek köze van a könyvszakmához. Mellesleg azokból az osztálytársakból sem lett miniszter. Vagyis semmit sem értek el azzal, hogy nem olvastak. EZ üzenet azoknak, akik ma is fölöslegesnek tartják az olvasást, a könyvet, főleg a szépirodalmat, akik szerint a mai világ csakis információkra, tényekre épül, azok meg mind rajta vannak a neten, ezért a könyvtár is fölösleges. Nem. Mi nem gépszerű észlénynek lettünk teremtve. Ä lelkünk, érzelemvilágunk szépítésével leszünk teljes emberek, az pedig nem megy könyvek és művészet nélkül. Jó, hogy vannak szülők, pedagógusok, könyvtárosok, akik táplálják ezt a tudás- és fejlődésigényt. Szerb Antalhoz visszatérve:, Amint ültem a félhomályban, veszendő apró ember az óriási könyvespolcok árnyán, visszafordult precesszióban vonultak a századok. Hol vannak a Stuartok, és hol van Cromwell immár?... De megmarad a könyv és az ember örökös szomjúsága.” A franciaországi lahrlflyacftlrra í wšŕ labdázásokra SZOMBATHY PÁL T egnap este a francia-románnal magyar dirigálás mellett elrajtolt a labdarúgó-Európa-bajnokság, 44 év után újra ott a magyar válogatott, önálló története során először jutott ki Szlovákia. Sem magyar továbbjutást, sem káprázatos színvonalú meccsözönt nem várok az Eb-től, hogy aztán reményeim szerint csalódhassak. A két válogatott szembe is kerülhetne egymással, ha továbbjutnának; ez eset firtatására válaszolta tévéműsoromban a szlovák kerettag bécsi magyar kapus, Novota János, hogy akkor inkább nem védene... Megható vallomás volt, ahogyan hasonlóan szép a szombathelyiből osztrákká lett Garics György jelzése, hogy ő bizony ellenünk a magyar himnuszt is énekli majd. Őszintén? Aligha várok szlovák-magyar találkozót az Eb-n, mert óvatos vagyok a magyar válogatott esélyeit illetően és azt mondom: a kijutással - főleg a norvégok elleni szívmelengető pótselejtezős meccsekkel - az én vágyaim teljesültek, a hangulatkorbácsoló hurráoptimizmusba nem ugranék fejest, maradok a szolid várakozásnál. Bemd Storck (tegyük hozzá: és Dárdai Pál) válogatottja megtanulta a fegyelmet, megtanult koncentráltan védekezni, ami látványos előrelépés az Egervári-korszak „bikázd fel, aztán valami majd lesz” - állapotához képest; ám a németek ellen is láttuk, hogy a támadójáték inkább a pontrúgások esélyleséseire alapul, mintsem a ziccerdús rohamokra. Ezért is tartom igazságtalannak, ahogyan a magyar szurkolók kikezdik az egy szem feltolt csatár Szalai Ádámot, hiszen a Bundesliga-játékos ebben a szisztémában gyakorlatilag előretolt mintha- középhátvédet játszik, kockázatos merészség és csapásmérő erő híján. Őrüljünk tehát annak a stabilitásnak, ami lett itt a selejtezők alatt, s ne várjunk irreálisan sokat a marketingben kétségtelenül izmos, pályán pedig tartásos csapatunktól. Pontszám a csoportban? Nullától hatig bármi előállhat, kiszámíthatatlan kvartett; gólzáporokat viszont nem várok se tőlünk, se a kárunkra: Ronaldo ne rajtunk gyakoroljon, ha kérhetném. A sztárok? A portugál nyilván gólkirálynak készül és ott lesz a svéd zseni, Ibrahimovic, akinek élmény minden mozdulata. Zseniből egy hiányozni fog nekem: a római Totti talán elfért volna még negyedórás varázslásokra a kiszámíthatatlan olasz válogatottban is. Sajnálom a dort- mundi klasszis, Marco Reus ismételt hiányzását, a hollandok nélkül is szegényebb a mezőny, ugyan ki fog olyan makacsul és monomániásan kanyarodni a tizenhatos sarkáról befelé, mint Robben tenné? Nagy nevek, nagy kiugrók persze lesznek, hazabeszélve legyen az első a Ferencváros intelligens labdaforgatója, Nagy Ádám. És a csapatok? Sokat várok a sokszínűén izgalmas angol válogatottól, döntőbe tippelem a házigazda franciákat gyengécske belső védelmük ellenére is, s nem bánnám, ha ezúttal végül nem a németek nyernének, ahogyan a spanyol aranyat is unnám, miként a spanyol házi döntőket a BL-ben. Ellenben szorítok a Leicester-effektusnak, vagyis jöjjenek a meglepetésgárdák, a kicsik, a szélámyékban tovasettenkedők. És legyenek jók végre a vébét még el- flegmázó belgák vagy a remek kerettel bíró horvátok és a mindig szimpatikus lengyelek. Ennyit a szurkolói elfogultságaimról, amelynél csak a visszafogottságom nagyobb. Nem várom a sportág megújítását az Eb-től, nem várom a szépség diadalát egy kifacsart szezon után ekkora mezőnyben, ahol a széles derékhad egyként tud erős közepest futballozni, vagyis taktikázni, védekezni, kivárni, adogatni, passzírozni vég nélkül egymást, unalmasan egyforma meccseken - nem várnám, hogy kevés lesz az ilyen mérkőzésekből. De mindezzel együtt repesve várom az egészet, hiszen magyar fútballszimpatizánsként óriási élmény lesz elutazni oda, nem úgy, mint korábban bármikor, vagyis kívülállóként: végre lehet piros-fehér-zöldbe öltözve ünnepelni a játékot, az Eb-család részeként, ez a lényeg. Történjék bárhogyan, ezt az érzést várom leginkább, nem pedig a politikával átszőtt magyar labdarúgás Franciaország miatti feltámadását - az még odébb van, addig még sok munkás izzadságnak kell lefolynia a Dunán. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Erdogan sértődése a gyászszertartáson Recep Tayyip Erdogan török elnök megsértődött a Muhammad Ali temetése előtti gyászszertartás szervezőire, ezért a bokszlegenda tegnapi temetésén nem is vett részt az amerikai Louisville-ben - írta a Hürriyet Daily News ellenzéki török lap. Az újság szerint Erdogan azért döntött így, mert a csütörtöki, szükebb körű temetési szertartáson több kérését megtagadták. A török kormányfő először is egy, a mekkai Kába szentélyéből származó kendőt akart Ali koporsójára tenni, de ezt nem engedték meg neki. Más értesülések szerint Erdogan és a török vallásügyi hivatal vezetője, Mehmet Görmez a Koránból akart felolvasni egy-egy részletet, de a szervezők erre sem adtak engedélyt. A Hürriyet szerint a kellemetlenségeket az is tetézte, hogy beszámolók szerint vita robbant ki az amerikai titkosszolgálat és Erdogan testőrei között, mert egy titkosszolgálati tiszt a testőrök útjában volt, amikor a török elnök éppen beszállt a kocsijába. Muhammad Ali temetésének szervezői röviddel az előtt húzták ki Erdogan nevét a szertartáson felszólalók listájáról, hogy a török elnök az Egyesült Államokba érkezett. Ezt a lépést a szervezők időhiánnyal indokolták. Búcsúbeszédet tartott többek között Bili Clinton korábbi amerikai elnök és Billy Crystal komikus is. (MTI) Foci-Eb a terrorveszély árnyékában (Ľubomír Kotrha karikatúrája)
