Új Szó, 2016. június (69. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-11 / 136. szám, szombat
8 | KULTÚRA 2016. június 11. | www.ujszo.com MOZIJEGY Üressóg a tükör mögött Fáj a szívem az Alice Tükörországban láttán, mivel az első rész, Tim Burton 2010-es rendezése, az Alice Csodaországban igazán meggyőző mozi volt: minden jelenetén érezni lehetett a rendező szürreális fantáziáját, elvetemült humorát és remek érzékét egy fantáziavilág megalkotásához. Ehhez képest a folytatás felesleges újrahasznosítás, amit nyilván egy cél vezérelt - a sikeres első rész úgyis eladja a mozit. Csakhogy ez már nem Tim Burton fdmje, és mindvégig azt érezni a játékidő alatt, hogy a rendezőnek, James Bobinnak semmi új nem jutott eszébe. Ugyanaz a bámulatos világ van a vásznon, amelyet már hat éve láttunk, és a film első felében még élvezzük is, ahogy felvonulnak a régi szereplők, ismét lehet nevetni a cuki kis ikreken. Csak éppen a tartalmat felejtették el: majdhogynem megismétlik az első részt, igaz, most nem az országot, hanem Kalapost (akit Johnny Depp elkeserítő enerváltsággal alakít) és családját kell megmentenie Alice-nek, visszatérve a múltba. Ezzel az egésszel az a gond, hogy a mozinak valójában sem tétje, sem emlékezetes pillanatai nincsenek. Pedig az elején a játék az idővel, és az órák közötti kaland még kecsegtet valami jóval, ám hamar megjelenik a Vörös Királynő, és világossá válik: itt megint ugyanazt a gonoszt kell legyőzni, miközben olyan mély tanulságokat szeretne átadni a film, hogy „nincs lehetetlen”, és „az ember legnagyobb ellensége az idő”. Az sincs kisegítve, aki nem látta az első részt, mert a film nem igazán foglalkozik azzal, hogy megmutassa, ki kicsoda, alapvetésnek veszi, hogy mindenki tudja, hogyan űzték el a Vörös Királynőt birodalma éléről. Persze, a moziban ülő gyerekeknek leesik majd az álluk a számítógépes technika alkotta világ láttán, de hamar rájönnek, hogy a pörgő időkerék és a beszélő pillangó mögött a nagy semmi rejtőzik. Gera Márton Alice Tükörországban. Amerikai fantasztikus film, 113 perc, 2016. Rendező: James Bobin. Szereplők: Mia Wasikowska, Johnny Depp, Helena Bonham Carter, Anne Hathaway. Visszatér a hat évvel ezelőtti bámulatos mesevilág (SiTA/AP-feivétei) Irodalmi focilippek a Kossuth rádióban A Kossuth rádió a Labdarúgó Európa-bajnokság idején igazi csemegével kedveskedik hallgatóinak: Gazdag József Egy fiitballfiiggő naplójából című kötetéből hangzanak el részletek június 13. és 17. között a Rádiószínház műsorában. Gazdag József, a Tálamon Alfonz- díjjal frissen kitüntetett sportújság- író az Egy futballfüggő naplójából című kötetbe válogatott (eredetileg lapunk Focitipp mellékletében közölt) tárcáit Láng Annamáriával olvassa fel öt egymást követő nap, 13.05-ös kezdettel. A sorozat nagy érdeklődésre számíthat a nem kifejezetten futballrajongó rádióhallgatók körében is. A szerző a különböző meccsek látogatása ürügyén a dél-szlovákiai és a magyar- országi falvak focipályáitól a leghíresebb európai stadionokig is eljut. A hol érdekes, hol unalmas játékot figyelve filozofikus gondolatok is megfogannak az íróban közösségi identitásról, élményről, szenvedélyről, a kisebbségi magyar lét mindennapjairól, emberségről, az élet megannyi más fontos kérdéséről. Az abszurdba hajló humor sem idegen ettől a szövegviGazdag József felolvas (Somogyi Tibor felvétele) lágtól. Kiderül, hogy a mennyországban is van foci, de labda a pokolban van. Azt is megtudjuk, hogy egy ütőképes magyar válogatottat a legnagyobb íróinkból, költőinkből is össze lehetne állítani. A szerző ars poeticája is felszínre tör: „A mesét, a mítoszt, a menekülést” keressük, amikor meccset nézünk vagy művészettel foglalkozunk. (Dmsz) Sissi, a fitneszceleb A pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház esete a szép császárnéval Sissit és Ferenc Józsefet is sztárszlnész játssza: Táňa Pauhofová és Tomáš Maštalír (Braňo Konečný felvételei) JUHÁSZ KATALIN A Sissi-kultusz a szlovákoknál is erős, itt is tőle vannak a könyvesboltok a vadáé lelkű, gyönyörű Erzsébet királynéról szélé életrajzokkal. Ezért nem meglepő, hogy a Szlovák Nemzeti Színház darabot rendelt róla, és az sem, hogy a júniusi előadásokra már nincs jegy. Viszont aki a Romy Schneider- féle, szirupos filmsorozatot szeretné viszontlátni, nagyon meg fog lepődni. Viliam Klimáček a kortárs szlovák dráma Tasnádi Istvánja. Ugyanolyan hipertermékeny, és ugyanúgy bármilyen témával boldogul. Sissiben főleg a modem nőt és az első mai értelemben vett celebet látta meg, aki tudatosan ápolja az „Európa legszebb asszonya” imázst, akinek minden deka súlyfelesleg számít, aki negyven kilométereket túrázik, lovagol és órákon át tornázik. Aki rühelli az udvari etikettet, ezért gyakran menekül el hosszabb időre. Aki rajong Homéroszért és Heinéért, verseket írt, és egyre kétségbeesettebben keresi a boldogságot. Aki szeretőt „intéz” idősödő férjének, hogy nyugta legyen tőle. A császárné áll a darab középpontjában, de Klimáček a mellékszereplőket is hús-vér figurákká formálta. A darab szerencsére nincs tele faktumokkal, a szereplők nem merev történelmi figurák, de nem is Sacher- torta-ízű, romantikus alakok. A hú- zási munkálatokban Peter Kováč dramaturgnak is komoly érdemei vannak, úgyhogy említtessék meg a neve, már csak azért is, mert ő beszélte rá Novak Eszter rendezőt erre a munkára. (Meghívása egyébként a színház nagyszabású projektjének része, melynek során kortárs hazai szerzők műveit külföldi rendezők állítják színpadra.) Nem gondoltam volna, hogy a ,kórus” tetszik majd a legjobban. A bécsi udvartartást, a szolgákat, a járókelőket vagy éppen a jószágot megjelenítő tömeg remekül formál színpadképet, teremt atmoszférát, hangsúlyoz történéseket, táncol és énekel. Sőt gyakran ők maguk a kulisszák, hiszen egyébként kevés a díszletelem. Jozef Ciller minimalista megoldásai nemcsak a Ferenc József- féle puritánságot hivatottak mutatni, hanem humort is csiholnak. A legviccesebb jelenetben például a csecsemő Rudolfot egy bevásárlókocsiban tologatják. Az étkezőasztal csupán egy deszka, a hajó két kötéllétra és pár léc, szóval kell ide a biodíszlet. A színpadi képek nagyon ütősek, a sok apró rendezői és koreográfusi (Novák Péter) ötletnek köszönhetően úgy kapunk látványos körítést, hogy semmi pazarlás) nincs a színen. Sissit és Ferenc Józsefet két sztárszínész játssza: Táňa Pauhofová és Tomáš Maštalír. Mindketten állandóan képernyőn vannak, mert nálunk a nemzeti színészei is szerepelnek sorozatokban. És bizony, főleg miattuk özönlik a nép a színházba, nem a kiváló előadások miatt. Pauhofová érzékeny, egyszerre magabiztos és kételkedő, elégedett és vergődő, erős és sebezhető. Vagy majdnem egyszerre - a váltások villámgyorsak, a történet pörög ezerrel. Maštalír sem ragad bele a nagy hatalmú uralkodó szerepébe, ügyesen hozza a papucsféijet is, aki attól retteg (nem alaptalanul), hogy a felesége ráun. Szikár, szögletes, és Pauhofovánál sokkal hitelesebben mutatja mozgásban és testtartásban az évek múlását, vagyis látványosabban öregszik. A legjobb alakítás azonban Dániel Fischeré, aki egyébként most pont annyi idős, amennyi Rudolf főherceg volt, amikor szeretőjével együtt a halált választotta. Rudolf sorsa szinte darab a darabban, és Fischer minden rezdülésével nyugtalanságot áraszt, végül pedig eszelős józansággal meséli el öngyilkosságát, amikor felbukkan a saját temetésén. Abban a szürreális jelenetben a Vetsera Máriát játszó, egyébként elég halovány Monika Potokárová is brillírozik. Zsófia hercegné szerepét eleve megkettőzték, és jól tették: Emília Vášáryová egy csúnya combtörés miatt kiesett - bő két héttel a bemutató előtt —, úgyhogy kapóra jött Anna Javorková, aki korrekt módon jeleníti meg a zsémbes anyóst, ha nem is kapunk tőle hasgörcsöt. Andrássy Gyula grófot echte magyar aktor játssza: a Deszka-díjas Gál Tamás, a tavalyi évad legjobb szlovákiai színpadi színésze. Neki nincs túl sok feladata, szinte csak sóvárognia kell, amit csuklóból megold. Selmeci György zenéje szépen beleolvad a nagy egészbe, még a dalszövegek se kínosak, mert ennek a kórusnak mindent elhiszünk. Ahogy a rendezőnek is, pedig itt-ott tényleg formabontó elemeket épített be. De szerintem azt is tudja, hogy széles néptömegekre számító projekteknél óvatosan kell adagolni az ilyesmit. Novák Eszter olyan tömény színházi nyelvet használ, mintha képkeretet tartana az egyes jelenetek elé. A kosztümök három alapszíne (sötétszürke, fehér, piros - a jelmeztervező Peter Čanecký) is rásegít arra, hogy hamar megszokjuk ezt a nyelvet, ezt a bátor szimbolikát, amely realista játékmóddal párosulva egészen egyedi előadást eredményez. Andrássy Gyula gróf szerepében Gál Tamás sóvárog a színpadon
