Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-31 / 126. szám, kedd
GAZDASÁG ÉS FOGYASZTOK Nem sok jó vár az agrárszektorra Az egyre nagyobb gondokkal küszködő ágazat jövőjét illetően szakmai körökben is megoszlanak a vélemények SUSLABÉLA A szlovákiai mezőgazdaság több ágazata is rendkívül súlyos helyzetben van. Milyen megoldást kínál számukra a kormány, és mire számíthatnak a mezőgazdaságban vállalkozók és dolgozók az elkövetkező időszakban? Többek között erről kérdeztük Csicsai Gábort, Simon Zsoltot és Pa- tasi Ilonát. Hogyan vélekednek a kormányprogram mezőgazdasággal kapcsolatos fejezetéről? Csicsai Gábor, a Híd parlamenti képviselője, a törvényhozás földművelésügyi bizottságának az elnöke: A legfontosabb eredménynek azt tartom, hogy a koalíciós pártok elfogadták azt az általunk mindig is hangoztatott tényt, miszerint Szlovákia területi és demográfiai adottságait tekintve meghatározóan agrárjellegű ország. Szót értettünk abban is, hogy a mezőgazdaságra nem kizárólag piacorientált ágazatként kell tekinteni, hanem elsősorban a vidék felzárkóztatása, az ott élő emberek életkörülményeinek a javítása a fő cél. E koncepció megvalósításának kulcsa pedig a családi jellegű, kis- és középvállalkozások újraélesztése. Fő célként ezek hathatós támogatását, valamint a feldolgozóipar és a helyi értékesítési rendszerek kiépítését határoztuk meg. Erről szól ugyanis az Európai Unió Közös Agrárpolitikája (KAP). A Brüsszelből érkező agrártámogatások nem azt a célt szolgálják, hogy néhány, monokultúrás termelésre alapozott nagyvállalkozás nyereséges legyen, hanem azt, hogy minél több vidéki ember helyben találjon munkát, mégpedig konkrétan a mezőgazdaságban, a feldolgozóiparban, valamint a termékek értékesítésében. Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara (AKS) elnöke: A kormány- program mint dokumentum jónak mondható, a nagy kérdés csak az, hogy az ígéretekből mi valósul meg a gyakorlatban. Ráadásul vannak olyan részei is, amelyek szerintem eleve megvalósíthatatlanok. A dokumentumban például többek között az áll, hogy az őstermelőket is érdekelté kellene tenni egy-egy feldolgozó vállalat tulajdonrészesedésében. Ez a vonat, sajnos, már elment, mert aki jelenleg tulajdonos, vagy résztulajdonos egy-egy feldolgozó agrárcégben, az nem nagyon válik meg a vagyonától. Az őstermelők vagy önrészesedésének a kérdését esetleg teljesen a nulláról kellene kezdeni. Az viszont rengeteg pénzbe kerülne. Ön nem sokkal a harmadik Fico- kabinet kormányprogramjának az elfogadását követően jelezte, hogy a kabinet által deklarált folytonosság nem a legjobb célkitűzés. Simon Zsolt, független parlamenti képviselő, volt földművelés- ügyi miniszter: Ez így igaz. Ha a kormányprogramot a folytonosság fogja jellemezni, mint ahogy ezt a kormány hangsúlyozza, akkor a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és az erdőgazdálkodás nem sok jóra számíthat, a kormányprogram ilyen szempontból inkább egy gyászjelentés a mezőgazdaság számára. Hogy Simon Zsolt miért? A Fico-kabinet hangsúlyozza, hogy transzparens módon akarja meríteni az uniós pénzeket a szlovákiai mezőgazdaság fellendítése és a vidékfejlesztés érdekében, és az első érdekes lépést már meg is tette: leváltotta az Agrárkifizető Ügynökség (PPA) igazgatóját. A végrehajtó igazgatók pozícióján azonban semmi változás nem történt. Az átláthatósághoz hozzátartozik az is, hogy ha szükség van rá, az egyes intézményekben a ranglétra alsóbb fokain álló vezetőket is meneszteni kell. Lényegesnek tartom a kormányprogramnak azt a részét is, amely a földhöz való tulajdonjogot ecseteli. Azok az egykori kollégáim, akik korábban velem együtt az Alkotmánybírósághoz fordultak beadványukkal a föld tulajdonjogi rendezésével kapcsolatban, most simán megszavazták azt, amit akkor határozottan elvetettek, így továbbra is különbséget tesznek az egyes tulajdonosok között. Mivel a mezőgazdasági tulajdonban levő föld korlátozva van, hogy kinek lehet eladni, illetve ki vásárolhatja meg. Mennyire valósíthatók meg a kormányprogramban felvázolt elképzelések? Csicsai Gábor: Azt hiszem, meglepően fog hangzani, de a program gyenge pontja sajnos épp a kedvezményezetteknél keresendő. A forrásokkal nincs gond. A Közös Agrár- politika keretén belül 2020-ig évente mintegy 1—1,2 milliárd eurónyi uniós forrás érkezik Szlovákiába. Ami fontos, hogy ez a pénz a Kohéziós Alapokból jön, tehát az úgynevezett vissza nem térítendő támogatási rendszerből. A mezőgazdaság megreformálásának tervezete adott, a kormányprogram elfogadva, a hivatalok annak hatékony valóra váltásán munkálkodnak. Ami viszont hiányzik, az a fogadó fél. Az elmúlt negyed évszázad koncepciótlan agrárpolitikája oda juttatta az országot, hogy a mezőgazdasági termelés 80 százalékát a Nyugat-Európára nem jellemző, ismeretlen fogalomnak számító nagyüzemek, befektetői csoportok biztosítják, minimális munkaerővel, maximális technológiai felszereltséggel, csak azt termelve, ami a legegyszerűbb és egyben a legtöbb hasznot hozza. így vált Szlovákia az alaptermékekben mára exportőr országgá, leépült feldolgozóiparral, a negyedével kevesebb munkahellyel, Patasi Ilona úgy, hogy a pultokon a hazai termékek aránya nem éri el még az 50%-ot sem. A mezőgazdasági szakmák nem népszerűek, a gazdálkodók lassan eltűnnek, az ágazatban az átlagéletkor 53 év feletti. Mi a megoldás? Csicsai Gábor: A lehető legrövidebb időn belül létre kell hozni egy gazdálkodni akaró, fiatalokon alapuló, de nem csak fiatalokból álló réteget. Szakmai hátteret kell nekik biztosítani, aminek alapja az intenzív szakképzés és a megfontolt tanácsadói rendszer. Termőföldet kell biztosítani számukra, ami megoldható a Szlovák Földalap által kezelt földekből. Kezdőtőkét részben a Szlovák Kezes- és Fejlesztési Bank biztosíthat, részben pedig a célirányos támogatási kiírások révén juthatnak pénzhez a gazdák. A pályázatoknak a helyi feldolgozást, értékesítést, illetve ezeknek a szövetkezeti formáját kell támogatniuk. Az elmúlt években többször rámutattam arra is, hogy elengedhetetlen a vízgazdálkodás célirányos megoldása. A rendszerváltás óta a korábban kiépített öntözőrendszerekkel kimondottan mostohán bántunk. Mára ezeknek alig 10%-a működőképes, márpedig a felújításuk kulcsfontosságú lenne. Ez a probléma ráadásul főként a déli országrészt érinti. Tekintettel a feladat anyagi igényességére, ez ugyan nem került be prioritásként, külön fejezetként a kormányprogramba, ennek ellenére megkülönböztetett figyelmet szeretnénk fordítani a vízgazdálkodás technikai feltételeire és az ezzel kapcsolatos hosszú távú koncepció kidolgozására. A terv alapján keresni fogjuk a kivitelezés lehetőségeinek anyagi fedezetét, akár a magántőke bevonásával is. Mit hiányol leginkább a programból a mezőgazdasági termelés szempontjából? Simon Zsolt: Tény, hogy nagyon sok mindent leír a kabinet programja, kiemelve, hogy a közeljövőben hogyan teszi majd ezt meg amazt az agrárágazatban. Hatékonyabban támogatná például az állattenyésztést. De ha azt úgy fogja támogatni, mint az előző kormány, akkor heti szinten mintegy ezer fejőstehenet vághatnak le, vagy vihetnek ki az országból, ami miatt több ezer munkahely szűnik meg. Vagyis így Csicsai Gábor (Somogyi Tibor felvételei) hiába várunk pozitív változást az agráriparban. Rendkívül fontos lenne az intenzív termelés támogatása. Megvalósítható? Patasi Ilona: A program szerint intenzíven kell támogatni a szlovákiai állattenyésztést. Kiemelt helyen szerepel a dokumentumban a hazai termelés növelésének a fontossága. Ehhez azonban rendet kellene tenni a nagy üzletláncoknál, mint azt például Magyarország tette, ahol a miniszter- elnök tárgyalóasztalhoz ült az üzletláncok képviselőivel, felszólítva őket arra, hogy legalább 70-80 százalékban magyar élelmiszereket áruljanak, ellenkező esetben szigorúbb ellenőrzésekre számíthatnak. Az üzletláncokat így komolyan szankcionálni lehetne. A magyarországi példa csak egy a sok közül, és a jó példát véleményem szerint követni kellene. A szlovákiai őstermelőknek egy országos méretű tiltakozást kellene szervezniük, jelezve az üzletláncok felé: igenis, itt vagyunk. Milyen lehetne a brüsszeli reakció a szigorított ellenőrzésekre? Patasi Ilona: Az élelmiszerek ellenőrzésének a szigorítása mindig egy-egy nemzet hatásköre, tehát így szlovák hatáskör is. Állatorvosi ellenőrzés, a közegészségügyi intézet ellenőrzése, az adóhivatal általi ellenőrzés stb. Szóval e téren széles a választék. Az utóbbi napok, hetek nagy témája az európai tej válság, amely miatt Szlovákiában teljesen padlóra került a tej ágazat... Simon Zsolt: Véleményem szerint ebben a helyzetben az nem megoldás, hogy többet reklámozzuk a hazai tejet és a tejtermékeket. Szlovákia lakossága alacsony bérekből él, vagyis értelemszerűen az olcsóbb termékeket vásárolja. Az emberek a boltokban azt nézik, hogy mi mennyibe kerül, nem pedig azt, hogy a termék honnan származik. A reklámok eredménye mondjuk fél év múlva az lehet, hogy jobb esetben 10 százalékkal nő a hazai tej és tejtermékek fogyasztása. Viszont mikorra ezt a mutatót eléijük, szinte teljesen megszűnhetnek a honi tejtermelő vállalatok. Épp ezért felhívtam a kormány figyelmét arra, hogy az uniós csatlakozási szerződésnek létezik egy fejezete, amely a válságba jutott ágazatokat segítheti. Hogy miképpen? A csatlakozási szerződés értelmében fél évre teljesen leállítható egy-egy termék importja a krízishelyzetbe került államban. Vagyis ha hat hónapra most leállna a tej- és tejtermék-behozatal Szlovákiába, akkor a hazai gyártók jelentős mértékben javíthatnának a gazdálkodásukon. Igaz, hogy uniós tagságunk történetében még nem került sor behozatali korlátozásra, de most ez a helyzet állt elő, és ha a csatlakozási szerződésből adott a lehetőség, akkor élni kellene vele. A hazai élelmiszerek aránya a szlovákiai boltokban rendkívül alacsony. Hogyan lehetne ezen javítani? Simon Zsolt: Ha az előző kormány segíteni akart volna, akkor azt mondja, hogy az összes mezőgazda- sági támogatást annak alapján osztja szét, hogy ki foglalkozik állattenyésztéssel, ki speciálisnövénytermesztéssel, és az kapja a pénzeket. Mostani programjában a kabinet többek között jelzi, hogy támogatni fogja a megújuló energiaforrásokat. De nem mondja ki, hogy milyen típusú energiaforrásokról van szó. Mert ha például a kukoricát dolgozzák majd fel energiaforrási célokra, s ezzel leterhelik a jó minőségű termő- területeket, akkor ez ellentmond annak a célnak, hogy minél jelentősebb mértékben biztosítani kell Szlovákiának az alapvető élelmiszerekből való önellátottságot. Végső soron ennek az egyik következménye az lesz, hogy a boltokban továbbra is kevés lesz a hazai termék. A kormány elfogadta ugyan, hogy az üzemi étkezdéket, az állami hivatalok konyháit, az iskolai étkezdéket friss mezőgazdasági alapanyaggal kell ellátni. Viszont lényegében csak tudomásul vette a kabinet a kérdést, a friss árut hangsúlyozza ugyan, de az már nem szerepel a kitételben, hogy szlovákiai eredetű legyen a termék. Lát lehetőséget a javulásra a mezőgazdaságban? Simon Zsolt: Eléggé szkeptikus vagyok. A már jelzett folytonosságot veszélyesnek tartom, mert az előző kormány sok mindent megígért, de a mezőgazdaságban nem mutatkoztak az előrelépés jelei. Például az élelmiszeriparban 2014-ben és 2015-ben több ezer munkahely szűnt meg, leépülőben van a szarvasmarha- és a sertésállomány, ráadásul a speciá- lisnövény-termesztésben sem tapasztalhatók a javulás jelei. Úgy gondolja, hogy az új miniszter képes lesz megbirkózni az ágazatot érintő rendkívül súlyos problémákkal? Csicsai Gábor: A Szlovák Földalap élén végzett munkáját ellenzéki politikusként is pozitívan értékeltem. Agrárminiszterként pedig kimondottan nagy hangsúlyt helyez a pártok szakemberei közti együttműködés erősítésére. Nagyon jó köztünk a kommunikáció, nyílt eszmecserét folytatunk a szakma problémáira fókuszálva. Külön öröm számomra, hogy ami a kis- és középgazdaságok, családi gazdaságok jelentőséget illeti az agráriumban, sikerült teljes mértékben közös nevezőre találtunk. Ennek alapján bízom abban, hogy ő is szívügyének tartja a szlovákiai vidék sorsát.
