Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-31 / 126. szám, kedd
www.ujszo.com | 2016. május 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Megszólal a régi Fico Távollétében a csendes egyezség jegyében jól megvolt a kormány B etegsége és műtétje után a múlt héten először adott interjút Robert Fico. A miniszterelnök az állami hírügynökségnek összegezte az elmúlt időszakot, leszögezve, hogy egészségi állapota miatt nem szándékozik távozni a tisztségéből. Emellett kiderült, hogy új kormánykoalíció ide vagy oda, Fico továbbra is sarkosan fogalmaz az összes szimbolikus témában. A kormányfő távollétében a csendes egyezség jegyében jól megvoltak a kormánypártok, ismételt előtérbe kerülése pedig akár feszültséget is okozhat. A Smer elnökének véleménye a világ dolgairól alapjában határozta meg a 2006-10-es hárompárti kormány és a legutóbbi egyszínű kormány megítélését: nem történhetett semmi Fico nélkül vagy Fico akarata ellenére. Amikor a négyszínű Smer-SNS-Híd-Sieť kormány alakult, annak ellenére is zökkenő- mentesen és rekordgyorsasággal folytak az egyeztetések, hogy a kormányfő nem a konfliktuskerülésről híres. Az, hogy a többi párt behódolt a szociáldemokratáknak, nem a mondókájukból, hanem a kormánybeli erőviszonyok szintjén volt leszűrhető: a Smer államtitkárai és ellenőrző mechanizmusai minden minisztériumban ott vannak, semmi nem történhet Fico tudta nélkül. Távolléte alatt nem volt feszültségnek jele, Kaliúák, Bugár és Danko kedélyesen kommunikált egymással, belső problémákat nem generált senki. A helyzet megváltozhat: a miniszterelnök visszatért, júniustól állítása szerint rendes munkatempóban dolgozik, és azonnal meg is nyilatkozott a kulcsfontosságú témákban. A kormány- program szociáldemokrata vonatkozásainak fejtegetése, a munka- nélküliség és a rendszeren élősködők emlegetése, a migránskérdés sarkos véleményezése is egymás után remegtette meg (sorrendben) a Sieť, a Híd, valamint a külügyminisztérium embereit. A két kis kormánypárt számára az az állításuk az egyetlen kapaszkodó, hogy programjuk kilencven százalékban bekerült a kormányprogramba. Minél hangsúlyosabban foglal állást Fico amellett, hogy a kormány szociálisan (pontosabban Smer-módra szociálisan) fog irányítani mindent, annál világosabb, hogy nem beszélhetünk semmiféle progresszióról. Az élősködés emlegetése a frissen kinevezett romaügyi kormánybiztost emlékeztetheti arra, mire számíthat (semmi sem változik), míg Miroslav Lajčák, aki pont Fico ominózus interjújának napján kezdte meg hivatalosan is kampányát az ENSZ főtitkári székéért, biztosan elmondott pár imát azért, hogy a látványos iszlám- és globalizációellenes kijelentések ne veije- nek nagy port se a szlovák uniós elnökség megítélése, se pedig személyes karrierjének alakulása kapcsán. Fico visszatért, a módszerei egyelőre nem változtak. Hogy a kormánykoalíció hosszú távon elbírja-e ezt a stílust, az nagy kérdés. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Bódító hitelmámor GÁLZSOLT L ám, ezt is megéltük: a lakosság egyre mértéktelenebb eladósodásához képest a Fico-kormányok szinte felelős gazdálkodónak tűnhetnek. Az ország szempontjából persze mindegy, ki adósodik el rohamtempóban, a gazdasági növekedés így is, úgy is fenntarthatatlan. Nagyot fordult a világ. Az elmúlt években még rendre arra figyelmeztettünk, hogy a szlovákiai növekedés főleg az állam gyors tempójú eladósodása miatt fenntarthatatlan. Való igaz, a bruttó hazai termékhez (GDP) mért szlovák államadósság 2008 és 2013 között megduplázódott, 28,2-ről 55 százalékra nőtt. Azóta azonban némileg mérséklődött ez az arány, jóllehet ebben a Fico-kormányoknak túl nagy szerepük nem volt, de ezt most ne firtassuk. Elég annyi, hogy a kormány korántsem viselkedik példamutatóan, de a vad adósságorgiában elmerülő lakossághoz képest már-már a spórolás és a felelős gazdálkodás mintapéldájának tűnhet. Ahogy a szlovák jegybank első negyedéves pénzügyi stabilitási jelentése is rámutatott, a hazai lakosság eladósodása 2015 végén elérte a GDP 33,2 százalékát. Bár a régióban Horvátország, Észtország és Lengyelország még kicsivel előttünk van, de nem sokáig. A lakossági adósságok nagy része ingatlanokra felvett hitel (azon belül is főleg jelzáloghitel), és ezek állománya már öt éve a legmagasabb arányban Szlovákiában nőtt az egész Európai Unióban. 2016 márciusában az éves növekedés mértéke 13,1 százalék volt (ez mintegy 2,34 milliárd eurónak felel meg), és az elmúlt években ez rendre két számjegyű adat volt. Előfordult, hogy elérte a 16 százalékot is. A jóval magasabb kamatú és kockázatú fogyasztási célú hitelek állománya még gyorsabban nő, évi 12-20 százalékos tempóban. . Az ilyen gyors eladósodás számos kockázatot rejt, tudja ezt a jegybank is, ezért arra szólította fel a kereskedelmi bankokat, hogy a csökkentsék a 100%-os és a 90% feletti jelzáloghitelek arányát. (Az angol betűszóból átvett, ún. LTV-arány a hitel nagysága és az ingatlan értéke közötti arányt mutatja. Ha valaki 100%-os jelzáloghitellel vesz ingatlant, az azt jelenti, hogy a teljes vételárat hitelből finanszírozza, semmi saját részt nem tesz bele.) A százszázalékos vagy 90% feletti hitelek legnagyobb rizikója, hogy válságok esetén az ingatlanok ára eshet, és így az ügyfél többel tartozhat, mint az ingatlan aktuális piaci értéke. Ha a bank nemfizetés miatt érvényesíti a jelzálogjogot és kényszerárverésre kerül sor, csak veszteséggel lehet eladni az ingatlant. A veszteség az ügyfél és közvetve a bank nyakán marad. Bár a pénzintézetek a jegybank útmutatása szerint valóban visszafogták az ilyen hiteleket, ezzel párhuzamosan megugrott a 89-90%- os LTV-arányú hitelek száma... Ráadásul ezek akár 10Ó százalékig kiegészíthetek, jóval magasabb kamatú fogyasztási hitellel. A másik nagy rizikó az alacsony kamatszintből adódik. Ez most jó az ügyfeleknek, és épp a történelmi mélyponton lévő kamatok miatt döntöget csúcsokat a hitelfelvétel. (Sokan „csak” refinanszírozzák, olcsó újabb hitellel váltják ki régi, drágább hitelüket, de többnyire az új hitel nagyobb összegű.) De később, ha a kamatok nőnek, sok adós bajba kerülhet. Pár százalékpontos kamatszint-emelkedés akár megduplázhatja a havi törlesztőrészletet. Sok adós nincs tisztában azzal, hogy a havi törlesztőrészlet, a kamat, vagy az ún. teljes hiteldíjmutató nagysága csak az első három-öt évben állandó („fixálva van”), később a hitelek többségénél a piaci folyamatokat követve változhat is, a mostani helyzetben leginkább fölfelé. A harmadik rizikó ezzel erősen összefügg. Ha a törlesztőrészlet mellett nincs a háztartás jövedelmében jelentősebb tartalék, akkor a törlesztőrész növekedése fizetési nehézséget okozhat. A válság, és az azzal járó magasabb munkanélküliség csak tovább növelheti ezeket a problémákat. A kockázatok már csak azért is jól körülírhatók, mert számos ország esett már ebbe a csapdába, több épp az legutóbbi pénzügyi válság alatt, pár éve. Ezért is elég döbbenetes figyelni, hogy most valami nagyon hasonló zajlik Szlovákiában. Az adósságmámor közepette alig akadnak olyanok, akik mások példájából okulva arra figyelmeztetnek, milyen fájdalmas lehet a kijózanodás. Ne lépjünk hármat a csárdásban M iközben az első világháború egyik leghosszabb és legvéresebb csatájának 100. évfordulójára közösen emlékeznek az egykori kiengesztelhetetlen ellenfelek, Angela Merkel és Francois Hollandé arról is kénytelen volt beszélni Verdimben, hogy Európában újra munkálkodik a bezárkózás és a megosztottság, félelmet és gyűlöletet geijesztve. Érezhetően a menekültválság továbbra is központi téma, és Európa keresi a megoldást. Közben mi, az Európai Unió következő soros elnöke, beintünk, és azt üzenjük innen, a Duna partjáról, Angela, nálunk hármat lépnek a csárdásban. A menekültáradat nem jó. Ez valószínűleg minden érintett fél számára közös nevező, még akkor is, ha a kedvező oldalait próbáljuk keresni ennek a másfél éve tartó humanitárius válságnak. Mert ugyan tény, hogy az elöregedő Európának jól jön a friss munkaerő, de mégiscsak jobban örülnénk százezer, nyelveket beszélő, frissen végzett orvosnak és mérnöknek, akiknek a gyerkőcei már a mi anyanyelvűnkön érintkeznek a mi gyerekeinkkel az oviban, mint ugyanennyi Szíriáinak és irakinak, akikről mindössze annyit tudunk, hogy szíriaiak vagy irakiak. Vagy ennyit sem. Ez a munkaerőpiaci érvelés még a legkönnyebben elfogadhatók közé tartozik. Az ismeretlentől mindenki tart, a probléma irdatlanul összetett, és nagyon kevesen látják a teljes képet. Megoldást viszont mindenki szeretne, lehetőleg azonnal. Ezért nem meglepő és teljesen érthető is, ha szűk baráti vagy családi körben értelmesnek és toleránsnak ismert embertársaink szájából egyszer csak kitolat a traktor. Ugyanígy megnyilatkozni a nyilvánosság előtt már nagyon szerencsétlen lenne, egy államférfitól pedig elfogadhatatlan. Robert Fico múlt heti inteijújában tett kijelentését, hogy Szlovákia nem multikulturális állam, borzasztó jóhiszeműen kell olvasnunk, hogy ne gondoljuk azt, a miniszterelnök bennünket, szlovákiai magyarokat is hirtelen egy kalap alá vett a bevándorlókkal. A kormányfő a jelek szerint folytatja azt a helyenként szélsőséges kommunikációt, amit a márciusi választások előtt a központba helyezett. Valaki szólhatna neki, hogy több elemzés is megjelent az utóbbi időben arról, hogy ha ezt folytatja, nem saját magát, hanem a nála radi- kálisabbakat erősíti, jelen esetben Kotlebáékat. És ha már szólnak neki, azt is mondják meg, hogy július 1-től hat hónapon át a legfontosabb szerepe az lesz az elnökséget vezető ország kormányfejeként, hogy a sokrétű, sok esetben ellentétes álláspontok között igyekezzen megtalálni a közös nevezőt, hogy közelebb tudja hozni egymáshoz az unió országait - nem csak a menekültkérdés révén. Hatalmas kihívás, ám csodálatos lenne, hajói teljesítenénk. Sokkal nagyobb haszna lenne, ha ezzel, és nem a fenti kijelentésekkel kerülnénk be a nemzetközi sajtóba és köztudatba. Ehhez viszont nem zárkózhatunk be, és a diplomácia legjavát kell hoznunk, ami legtöbbször nem kizárólag a saját érdekeink érvényesítését jelenti, és végképp nem a sajátságos szabályrendszerünk alapján történik. Ha nem így teszünk, akkor magunkra maradunk, és úgy járhatunk, mint nagymamám, aki kénytelen volt végigülni az első bálját, miután rögtön az első tánc alatt a partnere megkérdezte tőle, „Magduska, maguknál hármat lépnek a csárdásban?”
