Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-30 / 125. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2016. május 30. | www.ujszo.com Standardizáló Matovič? KOCUR LÁSZLÓ S tandard párttá szerveződne a jövőben az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO). Matoviéék természetesen ezt nem így mondják, hiszen a márciusi választások után a politikai palettán nem a jobb- vagy baloldaliság mentén alakult ki politikai törésvonal, hanem a „standard” és a „nem standard” pártok között. Ezt a retorikát elsősorban a „nem standard” új pártok erőltetnék, hiszen számukra kedvező (lenne) a „standard” kategóriába az úgymond régi pártokat belenyomni, azzal, hogy „lopnak, csalnak, hazudnak; X éve a politikában vannak, és ez alatt vagy összelopták magukat, vagy nem csináltak semmit”. Velük szemben állnak a „nem standard” pártok, amelyek ennek ellenkezőjét teszik. Amekkora közhelyeken alapszik ez az újmódi „standardizáció”, annyira üres is (bár tetszetős, és a választó számára könnyen befogadható). A fentiekben alkalmazott, következetes idézőjel-használatot az indokolja, hogy a magukat a fentiek alapján „nem standardként” maghatározó pártok nem tudják és nem is akarják megváltoztatni a fennálló rendszert. Kivéve talán Marian Kot- lebát, az viszont a törvényesség határát súrolná, és kétszázezres szavazótábora igazi neonáci kemény magját leszámítva a protestszavazói rész nem igazán szeretné ezt. Egyébként e pártoknak eszközük és szürkeállományuk sincs a rendszer megváltoztatásához - így inkább belesimulni igyekeznek. Az vitathatatlan, hogy az alternatív politizálási trendek zászlóvivőinek az Egyszerű Emberek tekinthetők. 2010-ben a szintén újonc SaS listájának legvégéről dolgozták be magukat a törvényhozásba. Ott aztán porcelánboltba szabadult elefántként elsősorban az addig megszokott, simaszájú politikai retorikával, illetve az általános, kormányoldalt és ellenzéket - természetesen Ján Slotán kívül - korábban kötő, általános, „politikai jólneveltség” kommunikációs kultúrájával szembehelyezkedve hívta fel magára a figyelmet négy egyszerű képviselő. Kísérletük napnál világosabban megmutatta, a politikai érdekérvényesítéshez nem feltétlenül szükségesek a hosszú évek során, fáradságos munkával felépített, a vezetés szempontjából gyakran csak problémát jelentő helyi járási és megyei alapszervezeti struktúrák, amelyeket a többi párt (Boris Kollár családját leszámítva) kultivál. Az OĽaNO bár politikai pártként határozta meg önmagát, tulajdonképpen cégszerűen viselkedett. Azzal, hogy alapkoncepciójává tette a párt- független személyek bejuttatását a parlamentbe és frakciófegyelem tulajdonképpen nincs, ténykedésének adott egyfajta anarchisztikus bájt, de a lényeges döntések meghozatala és a kommunikáció továbbra is központilag történt. A központilag elsősorban Igor Matovičot jelenti. Szemben az ezzel csak izmozó és tetszelgő Radoslav Procházkával ő a pártgazda szerepét tényleg meg is valósította. A történéseket a maguk vélt „egyszerűségén” kívül szemlélő emberekben azonban joggal merül fel a kérdés: Matoviéon kívül kit, kiket képvisel ez az egyre jobban teljesítő politikai párt? Milyen mechanizmusok mentén születnek a döntések? Mennyire átlátható a szimpatizánsok vagy úgy általában az érdeklődők számára a pártmunka? (Egyáltalán van pártmunka, vagy csak kommunikáció? Ha nincs, és mégis működik, kell-e egyáltalán? Mindezek önmagukban is, nem csak a párt kapcsán, legitim kérdések.) Az Egyszerű Emberek most a nyitásról beszél, ugyanakkor az alapszervezeteken alapuló pártstruktúrát deklaráltan őskori módszernek tekinti. Érdemes lesz tehát a második legerősebb ellenzéki párt háza táját figyelni, valóban eljön-e a bővülést is hozó nyitás, vagy csak újabb kommunikációs ködfüggönyről van szó. Ha a párt négy emberrel továbbra is sikerrel fog működni, az a magukat standardnak tekintő politikai pártok számára is felveti, érdemes-e a pártstruktúrával járó terheket viselni. Ha viszont nyitnak lefelé, az akár át is rajzolhatja az anarcho-populista párt politikai portréját. MKP-s macskajaj Az egyik legnagyobb feladat leszámolni az onáltatással MOLNÁR NORBERT assan három hónapja tetszhalott a Magyar Közösség Pártja. Az elbukott választások után lemondott a pártvezetés, a párt azóta gyakorlatilag csak önmagával foglalkozik. Nem egész két hét múlva új vezetése lesz, s elvileg elkezdődhetne a politikai munka is. Az új elnök minden bizonnyal Menyhárt József lesz, aki a választások egyik nagy meglepetését produkálta. Most úgy néz ki, Menyhárt mögött fel tud sorakozni a párt. Ki azért, mert tényleg benne látja a megoldást, ki azért, mert a jelölést elvállalók közül őt tartja a legalkalmasabbnak. A párt szempontjából azonban két másik momentum is fontos lesz, ha nem fontosabb, mint az elnök személye: kik kerülnek be még a párt vezetésébe, és ők képesek lesznek-e leszámolni a párton belül az utóbbi időben egyre inkább elhatalmasodó onáltatással. Ez utóbbi azért is fontos, mert ha ezt nem teszik meg, az MKP nem fog tudni elrugaszkodni a jelenlegi vesztes pozícióból. Néhány példa. Azt ismételgetni, hogy az MKP valójában jól szerepelt a választásokon, miközben harmadszor nem került be a parlamentbe, százalékos arányban pedig csökkent a támogatottsága, olyan hazugság, amit nem kellene bevennie a pártgyomomak. Azzal pedig egyenesen röhejes áltatni a választókat és a párttagokat, hogy a választási küszöb csak fikció, hiszen ezt a fikciót a párt nem tudja sem eltörölni, s mint az megmutatkozott, (egy képzavarral élve) megugrani sem. Meg kell próbálni túllépni azon a mantrán is, hogy jöjjenek a fiatalok. Jöjjenek azok, akik ezt tudják és akaiják csinálni. Ha ezek nagy öregek, akkor jöjjenek azok. Persze, néhány arcot nem kellene visszaengedni az élvonalba, olyanokat, akik a párt jelenlegi helyzetéért felelősek. A legfontosabb azonban a negyedik pont. A csónak háromszor elment. És el fog menni negyedszer is, ha nem fogja fel a párt, hogy nincs több választója, mint amennyi eddig is volt, vagyis egyedül nem képes megküzdeni a fikcióval. Ezért minél gyorsabban tárgyalni kellene a Híddal egy esetleges választási koalíció lehetőségének megalapozásáról. A párt ehelyett a szlovák partnereket erőlteti, ami nagyon fontos ugyan, de ez a barátkozás másodrendű amellett, hogy egyáltalán a felszínen maradhat-e az MKP. Kissé elhamarkodott, érzelmileg túlfűtött döntés volt a választások után elutasítani a Híd meghívását a tárgyalásokra, de érthető is, hiszen a Híd egy olyan kamikazekoalícióba ment bele, amiről nem lehetett sejteni, mit tesz a párttal és a preferenciáival. Most azonban úgy tűnik, a Híd stabilizálta a támogatottságát, s lehetősége lesz azt még növelni is. Ismerve a Híd rátarti ságát, pár hónap múlva már Bugárék is azt gondolhatják, hat százalék fölött vannak stabilan, minek tárgyaljanak egy négyszázalékos párttal. így ha valaki itt komolyan gondolja a lehetséges együttműködést, igen gyorsan lépnie kell. Vagyis az MKP új elnökének a háttérbe kell szorítania azokat a kele- pelőket, akik szerint az idő fogja megoldani a párt helyzetét. Ezért nem mindegy, kik kerülnek be az MKP vezetésébe. Minden attól függ, kijózanodik-e az MKP a választások utáni sírva vi- gadós, magyar virtusos részegségből, vagy a macskajaj határozza meg a következő hónapokat is, ami viszont végzetes lehet. Kivéve, ha tényleg helyi szinteken akar csak működni, és megelégszik azzal, hogy rendszeresen kiküld egy kiszolgált politikust az EP-be. Iszlámoktatást a német iskolákba! FIGYELŐ A korrupció fázisai Az izraeli miniszterelnök felesége villanyt szereltet. Méghozzá minden héten! Persze feltehetően fiktív munkákról és fiktív számlákról volt szó, ezért Sara Netan- jahunak bíróság elé kell állnia. A rendőrségnek a Háárec című izraeli újság szerint bizonyítékai vannak Sara Netanjahu, Ezra Szeidof, a miniszterelnöki hivatal igazgatóhelyettese és Avi Fahima villanyszerelő ellen, és vádemelést javasol az ügyészségnek. Sara Netanjahut a miniszterelnöki rezidencia pénzügyi forrásaival való visszaéléssel és iratok meghamisításával vádolják. A tavaly év eleji számvevőszéki jelentés szerint az adófizetők pénzéből fenntartott cézáreai Netanjahu-villában három hónapon át minden szombaton villanyszerelési munkákra rendelték Avi Fahimát a drágább, hétvégi díjszabásért. Fahima egyébként Benjamin Netanjahu pártjának, a Likudnak az aktivistája, alkalmazását ezért korábban már megtiltották a Netanjahu család számára. Mégis tovább dolgozott a miniszterelnöki rezidencián, illetve a cézáreai villában egy másik vállalkozó neve alatt. Egy vélhetően fiktív számla szerint Avi Fahima még a legjelentősebb vallási ünnep jóm kipúr napján is villanyt szerelt Netanjahu asszonynál, noha ezen a napon Izraelben teljes munkaszünet van, közlekedés sincs, csakis a mentőautók járnak az utakon. (MTI) A radikalizálódás elkerülése érdekében általánossá kell tenni az iszlám vallásoktatást a német közoktatásban. Ezt javasolja a Németországi Protestáns Egyház (EKD) elnöke, Heinrich Bedford-Strohm. A bajor lutheránus egyház püspöke egy lapinterjúban azt hangsúlyozta, az oktatás a legjobb módszer, hogy kifejlődjék a fiatal muzulmánok ellenálló képessége a fundamentalizmussal szem- * ben. Szerinte meg kell adni a lehetőséget a muszlint iskolásoknak, hogy elemző, kritikai hozzáállással közelíthessék meg vallásuk tanításait. Erre szolgál a szervezett iskolai oktatás, amelynek révén „sok új dolgot megtanulhatnak az iszlámról, méghozzá a német alkotmány szellemiségben. Heinrich Bedford-Strohm rámutatott, hogy Németországban valamennyi vallásnak összhangban kell lennie az alkotmánnyal, tiszteletben kell tartania a tolerancia, a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság elvét. Ezt úgy lehet a legjobban biztosítani, ha a vallási ismeretek átadását az állatji oktatási feladatának részeként határozzák meg. Magát az oktatást a vallási szervezetekhez kellene utalni, éppen úgy, mint a keresztény egyházak esetében, ehhez azonban a muzulmánoknak olyan módon kellene megszervezniük magukat, hogy egyértelmű legyen, mely intézmények az állam partnerei az oktatás területén. A 16 német tartomány közül már 6- ban szerepel az iszlám vallásoktatás rendes tantárgyként a közoktatási tanrendben. Ezek olyan nyugati tartományok - Alsó-Szászország, Baden-Württemberg, Bajorország, Észak-Rajna-Vesztfália és Rajna- vidék-Pfalz -, amelyekben a muzulmán közösség többsége él, de hiányzik közülük például Berlin és a Saar- vidék, ahol ugyancsak számottevő a muszlimok aránya. A gondot elsősorban az okozza, hogy a muzulmán vallás intézményi szerkezete más, mint a központosított nagy keresztény egyházaké, a tartományi kormányoknak így nehezebb partnert találni az oktatás megszervezéséhez. A 82 milliós Németországban nagyjából 4-4,5 millió muszlim él, többségük szunnita török. Tavaly a menekülthullám révén valószínűleg több mint félmillióval nőtt a muszlimok száma az országban. (MTI)
