Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-23 / 119. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2016. május 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Az ebédj egy halálára Nagyon szerencsés, hogy nem tartanak népszavazást a témában VERES ISTVÁN V ásárol az ember élelmiszert mondjuk negyven euró értékben, ebédjeggyel fizetne, erre a kasszás megálljt parancsol: van itt egy sampon meg egy fogkrém, előre kellett volna szólni, hogy ebédjegyekkel fog fizetni, külön számoltam volna, így már csak készpénzzel vagy kártyával lehet. A vásárló eltűnődik, mi van? Aztán a mögötte sorakozók szigorú arcába tekint, és gyorsan elteszi az ebédjegyeket. Majd legközelebb. Nem tudom, ki volt egykor az ebédjegyek védőszentje, de remélem, megsegíti a képviselőket, akik az ebédjegyek megszüntetésén fáradoznak. Talán a fáradozás erős kifejezés egy olyan munkakörnél, mint amilyen a képviselőké, de azért akkor is segítse meg őket a védőszent. Korábban is szóltunk már arról, hogy az Igor Matovié nevű parlamenti káosz- betyárnak pályafutása során egyetlen értelmes javaslata volt, az pedig az ebédjegyek eltörlését célozta. Benyújtotta már négyszer, egyszer sem szavazták meg. Most meg hirtelen olyan hírek szivárognak a kormány- koalíció háza tájáról, hogy a Híd és a Sieť támogatná az ebédjegyek eltörlését, a Smer egyes politikusai hajlanak rá, az SNS szerint is meg kell nyitni a témát. A hivatalos indoklás persze most se az, hogy az ebédjegyrendszer egyenlő a felnőtt lakosság kiskorúsításával és életünk bonyolításával, hanem hogy az ebédjegyeket kibocsátó cégek kartelleznek, a többi cég pedig, amely az alkalmazottainak ebédjegyeket köteles adni, felesleges pluszterheket visel. Szegény átlagember persze magasról tojik arra, hogyan kell kartel- lezni, és hogy milyen adminisztratív terheket visel a cég, amelytől a kajajegyeket kapja. Örülne, ha a bérét olyan formában kapná, amellyel fizetni is tud, mindenhol, bármiért. Ez a forma pedig a pénz. Persze vannak olyan átlagpolgárok, akik szeretik az ebédutalványokat, és maguk is elismerik: ha nem lenne ebédutalvány, biztosan kevesebbet költenének élelmiszerre, így meg legalább az ebédjegyeket arra költik. Vagyis nagyon szerencsés fejlemény, hogy nem tartanak mondjuk népszavazást a témáról, mert a bölcs lakosság még képes lenne és megszavazná, hogy az ebédjegyek érvényben maradjanak. Nehéz elhinni, de élnek köztünk emberek, akik bevallottan képesek lennének arra, hogy nem vesznek maguknak kaját, hanem az alultápláltságtól sem riadva vissza inkább másra költik a pénzt, az összesét. Visszatérve a politikai vetülethez: most valószínűleg az következik, hogy a kormánypártok és az ellenzéki pártok nem tudnak majd megegyezni, hogy melyik térfél javaslatának elfogadásával hajtsák végre a dolgot. Mert ha az ellenzéki (OĽaNO, SaS) verzió lesz a nyerő, akkor az nyilván főleg az ő érdemük lesz, ha pedig a kormánykoalíció is legyárt egyet, akkor azt a sajátjaként tálalhatja. Gyaníthatóan úgy zajlik majd a dolog, hogy a kormány valamelyik képviselője módosító javaslattal kiegészíti az ellenzéki beadványt, és miután megszavazzák, mindenki elmondhatja, hogy nyert valamit a dolgon. Csinálják, ahogy akaiják, de jó lenne, hajanuártól már nem kellene bohóckodni a boltokban ajegyek miatt. UTOLSO EBEDJE6YEK AKCIÓ HUSE6PONTOKKAL. SZEPFIU? (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Merjünk nagyot ígérni A repülőtérről metróval a vidámparkba - összegezve az ígéreteket valahogy így festenének a romániai nagyvárosok, csak az istenadta nép válassza meg a legnagyobbat ígérő polgármesterjelöltet. Teljesíthetetlen ígéretekkel próbálják felhívni magukra a figyelmet egyes polgármesteijelöltek a romániai választási kampányban, miután a választási törvény megfosztotta a kampánystábokat korábbi eszközeik jelentős részétől. Az élénk képzelőerővel rendelkező jelöltek ötleteiről az Adevarul.ro című portál közölt országos összeállítást. A lap szerint a nagyotmondás bajnoka Constatin Telegan, a Liberális Szövetség galaci (Galati) polgármesterjelöltje, aki a Duna alatt építendő alagúttól az ötezer eurós szociális lakásokig, nemzetközi repülőtértől egy nagy nyugati autógyár letelepítéséig mindent megígért a város lakóinak, ha őt választják a városháza élére. A lap szerint azonban az is nehezen hihető, hogy a szociáldemokraták által támogatott kolozsvári polgármesterjelölt metrót építene az erdélyi városban, vagy az, hogy az olténiai Calarasiban Délkelet- Európa legnagyobb vidámparkjának felépítésével fogják felszámolni a mélyszegénységet. A fantáziadús választási ígéretek megvalósításának nem csak a települési költségvetés szab határt, sokszor jogi szempontból is megkérdőjelez- hetőek vagy egyszerűen értelmetlenek: egy brailai jelölt ötezer lejes (mintegy 1160 eurós) bírsággal sújtaná azokat, akik a kóbor kutyákat etetik, egy konstancai (Constanta) jelölt pedig a város szélére költöztetné a szegénynegyedet. Temesváron az egyik liberális jelölt azzal próbál az autósok kedvében járni, hogy a parkolási díjak eltörlését ígérte a túlzsúfolt nagyvárosban. A félidejéhez érkezett romániai helyhatósági választási kampány túlzásait a témával szintén foglalkozó Hotnews.ro hírportál a törvényi tiltásoknak tulajdonítja. Az internetes újság szerint azért látni annyi eredetinek szánt, de valójában kínos plakátot a városok utcáin, mert a tavaly elfogadott választási törvény betiltotta az óriásplakátok, hangosbemondók és kivetítők használatát, valamint a választók ajándéktárgyakkal, ingyenkoncertekkel és tűzijátékokkal történő mozgósítását, így az eszköztelenül hagyott kampánystábok a „kreativitásukkal” próbálnak egymásra licitálni. Romániában június 5-én választ polgármestereket, helyi és megyei tanácsokat az ország több mint 18 millió szavazópolgára. (MTI) Szolidaritás a pártelnökkel KOCURLÁSZLÓ T izenöt-húsz éve, mikor a sajtótájékoztatók élő közvetítése a tévében és az interneten nem volt mindennapos gyakorlat, sőt, internet se nagyon volt még; és sajtótájékoztatóból se volt naponta tucatnyi, szóval akkor még sajtótörténeti eseményszámba ment volna, ha egy politikus azért tart sajtótájékoztatót, hogy bejelentse, mit nem fog csinálni. Ma, amikor a sajtótájékoztatórezisztencia jóval erősebb, részben a sajtótájékoztatók tartalmi és egyéb devalválódásának okán is, már szódával elmegy, de még mindig nem feltétlenül tekinthető normálisnak. Pénteken ezt láthattuk. Előállt két liberális, gyérülő hajzatú ember, akik közt legfeljebb ha testmagasságbeli különbség volt, az ideológiai nem volt tapintható, s közülük az egyik elmondta, mit nem fog csinálni. Ami a Szabadság és Szolidaritás, a szlovákiai liberalizmus aktuális letéteményesének háza táján hétfőn kirobbant, és péntekre már le is csengett, királydrámának semmiképp nem nevezhető, sokkal inkább egy gyenge színmű, vagy, retrospektíve szemlélve: bohózat. Foglaljuk össze az eseményeket röviden. Jozef Mihál a sajtóban bejelentette, indulna az SaS elnöki posztjáért. Richard Sulik erre reagálva rendkívüli tisztújító közgyűlést hívott össze, „természetesen” nem azért, hogy ellenlábasa felkészülési idejéből lefaragjon. Péntekre ki is derült, az ellenlábas nem annyira ellenlábas, sőt, előző nap valójában baráti találkozójuk volt, ahol jól elbeszélgettek, megállapították: minden nagyon szép, minden nagyon jó, ezért kár lenne balhézni. A rendkívüli közgyűlést azért megtartják, ha már egyszer összehívták, de egyébként minden marad a régiben. Csak egy kis vihar volt a liberális biliben, le- gyinthetnénk, a helyzet azonban nem ennyire egyszerű. A párton belül régóta szakadéknak nem nevezhető, de azért számottevő távolság van a liberalizmust pusztán a gazdaságra vonatkoztatok, és az annak társadalmi-etikai vetületeit előtérbe helyezők között. A friss, arcát kereső, 2009-ben alakult, és 2010-ben kormányra került liberális pártban első és eddig egyetlen kormánytagságuk idején egyértelműen a „gazdasági” csoport szerzett vezető szerepet, ezt az olyan, érzéketlen terveik is mutatják, mint a segélyek napi egy meleg ételre való redukálása, a járulékterhek burkolt emelése és társaik, amelyek aligha képeznek metszetet a liberalizmussal. A másik szárny témáihoz nem rendelődtek vezető arcok, a klasszikus liberális témákat Sulíkék- lehet, hogy nem boldogan, ám - nagyon gyorsan feláldozták a koalíciókötés oltárán. Az egyszínű Smer-kormány idejét az SaS javarészt útkeresésre használta, a helyzetet azonban némileg bonyolította a pártelnök nem szokványos Brüsszelbe távozása, így a folyamat függőben maradt. A legutóbbi választási kampány idején Sulik szintén „illiberális” témákat vett elő, kampányát a menekültellenességre és helyenként demagógiába hajló euroszkepticizmusra építve, ami nem feltétlenül tetszett az „igaz liberálisoknak”. Az, hogy a két irányzat valamilyen formában előbb-utóbb összeütközik, várható volt, ebben a konstellációban inkább az volt a nehezen érthető, miért éppen a gazdasági szárnyhoz sorolható Mihál állt az elégedetlenek élére. Az útkeresés egy relatíve fiatal párt életében természetes folyamat. Ami a szemünk láttára (nem) történt, inkább azt mutatja, a szabadság az SaS-ben talán mégsem akkora, mint ahogy azt láttatni szeretnék. Az viszont elvárt, hogy a szolidaritás nagy legyen. Lehetőleg a pártelnökkel. FIGYELŐ Előbb az analfabéták és a betegek Az EU több tagállamát is feldühítette Törökország azzal, hogy az EU-török megegyezés keretében nem a jól képzett sziriaia- kat, hanem a nagyon alacsony képesítéssel rendelkezőket vagy a súlyos betegeket küldi az EU-ba - írta brüsszeli és német kormányzati forrásokra hivatkozva a Der Spiegel. Az EU-török alku értelmében a görög szigetekre március 20. óta érkezett illegális határátlépőket visszaküldik Törökországba, ezért cserében az európai uniós tagországok - egyelőre 72 ezer fős kontingens erejéig - legális úton átvesznek Törökországtól ugyanannyi szíriai menekültet, amennyit a görög szigetekről visszaszállítanak. A Der Spiegel szerint Ankara és Brüsszel jelenleg a megegyezés további lényeges részén vitatkozik: a menekültek kiválasztásáról. Jean Asselbom luxemburgi belügyminisztere szerint Törökország nem ad kiutazási engedélyt a diplomával rendelkező menekülteknek. Németországból, Hollandiából és Luxemburgból származó, egybehangzó információk alapján a török hatóságok több alkalommal is az utolsó pillanatban vonták vissza a szíriai menekültek számára már kiállított kiutazási engedélyt, és a legtöbb esetben ez olyan családokat érintett, ahol a családapa mérnöki, orvosi vagy legalább szakmunkás képzettséggel rendelkezett. A német lap úgy tudja, Törökország már hivatalosan is értesítette az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát arról, hogy szíriai diplomásokat nem engedik ki Törökországból. Rendszerint a főbiztosság dönt arról, hogy ki vehet részt az áttelepítési programban, az EU-török alku értelmében azonban Ankara különjogosítványokat kapott, a török hatóságok válogathatják ki, hogy ki utazhat tovább Európába. Az ENSZ munkatársai nem hivatalosan arról tájékoztatták a Spiegelt, hogy ebben a rendszerben ők gyakorlatilag csak lepecsételik a törökök által kiválasztott személyek listáját. (MTI)
