Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-18 / 115. szám, szerda
CSALLÓKÖZ ÉS MÁTYUSFÖLD www.ujszo.com | 2016. május 18 111 Nem felejtik a háborús hősöket Húsz egyházfai és pénteksúri katona lett a második világháború áldozata, emléküket egy kőtábla és egy füzet őrzi (Képarchívum) BARTALOS ÉVA Hetvenegy éve ért véget a második világháború. Az Egyházfárél és a hozzá tartozó Pénteksúrról bevonult katonák közül húsz fiatal férfi nem tárt haza a frontról. A közelmúltban egy füzetben összegezték, kik voltak a szenei járósbeli község hősei. „Emléküket megőrizzük, elfeledtetni nem hagyjuk” - hirdeti a mintegy hatvanoldalas füzetke címe. Az elesett hősök rövid bemutatása mellett sok korabeli fénykép, tábori és hivatalos levelek is találhatók a Hamer- lik Rudolf helyi lakos által összeállított füzetben, akinek apját hiába keresték a háború után. „Sokáig vártam, hogy valaki szóljon. Vártam, hogy elmondja helyettem is, hogy egyáltalán hangosan el meije mondani, hogy tovább ne legyen hallgatás azokról, akik itt hagyva szeretteiket elmentek hazafias kötelességüket teljesíteni. Ok nem tértek vissza, sem mint vesztesek, sem mint győztesek, vérüket és az életüket áldozták fel, hősök lettek” - úja a szerző az előszóban. A hősök neve a templom falán, egy kőtáblán olvasható, amelyet Csef- falvay Béla plébános készíttetett. A szerző elmondta, sokéves gyűjtés előzte meg a füzet kiadását, akkor még éltek a hősök családtagjai, és volt, aki emlékezett az elesett férfiakra. Az utóbbi években változott a község lakossága, egyre többen költöznek Egyházfára, ez is ösztönzőleg hatott, hogy megörökítsék a jövő nemzedékeinek a második világháború helyi vonzatúit. „A mi hőseink emlékét nekünk kell nemcsak megőrizni, hanem ha kell, megvédeni, nehogy úgy járjon, múlt sok falubéli elődünk földi maradványa a régi temetőben” - folytatta Hamerlik. Mindennapok a fronton A füzetben bemutatják a katonai szolgálatban elhunyt húsz férfit. Megtudhatjuk, hol laktak, kiket hagytak itthon és élnek-e még ma gyermekeik vagy rokonaik. Sokuk házát már lebontották vagy átépítették, de többségüknek a családja még a községben él. Voltak olyanok, aki 1942-ben bevonultak, más férfiak 1944 nyarán kaptak behívót. Győr- szentivánból Erdélybe vitték őket, a keleti fronton Magyarország határait védték. Köztük volt Hamerlik Ágoston, a szerző apja is, itt hagyva feleségét és két gyerekét. A háborús viszonyok közepette körülményes volt kapcsolatot tartam a bevonultakkal. A megőrzött levelezésekből kiolvasható, hogy a korábbi ígéretek ellenére az itthoniak nem küldhették csomagot a frontra, mivel nem kapták meg az ehhez szükséges utalványt. így hiába kértek „dohányt, cigarettapapírt, szappant” a katonák. „Most tudom, hogy mi az otthon, a családban kényelmesen, tiszta asztalnál étkezni, és ahol a legdrágább szolgálja ki az embert. Itt az országút mellett, az utcán, a napon állva, vagy ülve, guggolva eszünk, kinek hogy tetszik, marha és sertés ürülék társaságában” - olvasható egy levélben. A ’42-ben írt levelekből képet kaphatunk a fronton eltöltött mindennaSokakat hiába várt vissza a család pókról: télen „naponta 8-9 órás mar- sot le kellett vágni”. A honvédek pénzt és cigarettát is kaptak, vitaminok is jártak a koszt mellé. „A koszt elég rendes, csak könnyű, jó étvágyunk van. Hetenként egyszer van fasírt, reggel 4 dkg szalonna, jó édes feketével, ebéd leves, meg műiden nap hús, vacsora csak leves, vagy halkonzerv, vagy sajt” - írta egy katona 1942 decemberében. A bunkerban a karácsonyról és az otthon hagyott rokonokról sem feledkeztek meg. „Sóemléküket MEGŐRIZZÜK ELFELEDTETNI NEM HAGYJUK gór, ne haragudj, hogy nem írtam karácsonyi üdvözletét, de nem volt időm, hamar este van, és a mécses gyenge világánál csak felváltva írhatunk. Az ünnepek alatt lélekben otthon leszek a karácsonyfa alatt” - folytatódik a levél. Decemberben a reggeli mellé pálinkát is kaptak az orosz télben posztoló katonák. Csaknem mindegyik levélben azt ígérik, hogy küldenek haza pénzt; az, hogy a család megkapta-e a juttatást, nem derül ki. A katonák nemcsak a csomagot, de gyakran az itthoniak levelét sem kapták meg. „Nem tudom, mi az oka, hogy nem kapok levelet” - írta egy katona 1944 őszén, amikor már légitámadásról is tudósít az írás. „Unalmas nélküled az idő, mert mindig csak rátok gondolok, (...) milyen jó volna együtt dolgozni veled a határban” - áll egy 1944 szeptemberében elküldött levélben. A háború után A háború befejeztével sok család várta haza a bevonult katonákat. A hivatalos szervek, a Vöröskereszt sem segített az otthon maradottakon. A csehszlovák hatóságok azt állították, hogy az országnak nincsenek hadifoglyai. A keresést bonyolította, hogy a katonák a magyar hadseregben teljesítettek szolgálatot, mivel ez a terület akkor Magyarországhoz tartozott. Néhány katona két és fél év után jelentkezett a hadifogságból, később azonban hiába kerestették az eltűnt családtagokat. Az állami szervek, az orosz hivatalok és a hazai minisztériumok sem adtak kielégítő választ. Például 1992-ben az igazságügyi miniszter és a belügyminiszter azt válaszolta Hamerlik Rudolf parlamenti képviselő interpellációjára, hogy a moszkvai archívumokban mintegy hetvenezer csehszlovákiai polgárról van adat. A jegyzékek feldolgozásához megfelelő műszaki berendezés szükséges, amelyet a cseh belügyminisztériummal közösen vásárolna meg a szlovák belügy. Azóta nincs fejlemény az ügyben. Magyarországon már a kilencvenes években megkezdték a kárpótlásokat. Emlékeznek A füzet hátulján egy emlékdal található, amely összefoglalja a katonák sorsát. Egyházfán évente karácsonykor, az éjféli misén emlékeznek meg a világháborúban elesett hősökről - fiúkról, apákról, fékekről. A szerző elmondta, bízik benne, hogy gyűjtőmunkája másokat is ösztönözni fog, és a falvak nem hagyják elveszni a történelmüket. Lapok a harctérről 1942. november 28. Naponta 8-9 órás marsot le kell vágni. Itt leszünk 4 hétig, itt mártél van. A csomagban levelezőlapot, cipőbetétet, fülvédőt küldjenek, meleg ruhát ne, tűket se, nincs kinek eladni. Pénzt majd küldök haza, van negyven Márkám. Csak elálló dolgokat küldjenek, szalonnát. írjanak minél többet, ha csomagot küldenek, abban mindent megírhatnak. 1942. december Pénztfogok első után küldeni 72 pengőt, amit idáig kaptunk, van 51,5 márkám. Kapunk 10 cigarettát egy napra. Bogovatójén én is szívtam unalomból. Adtam el cigarettát, az árát nem küldöm haza, vettem kenyeret. A koszt elég rendes, csak könnyű, jó étvágyunk van, hetenként egyszer van fasír, reggel 4 dkg szalonna, jó édes feketével, ebéd leves meg minden nap hús, vacsora csak leves, vagy hal konzerv, vagy sajt. Kapunk vitaminokat is meg cukrot minden két napba. Két pár bakancsom van, felváltva hordom őket. Közvetlen veszély nem fenyeget, a bunker jó meleg, takaró nélkül alszunk, csak levegőzni járunk ki, ma délután is kimentünk a tűz mellé melegedni. Gyertyát vagy mécsest is küldjétek, meg vastag ceruzát és levélborítékot. Sógor, ne haragudj, hogy nem írtam karácsonyi üdvözletét, de nem volt időm, hamar este van, és a mécses gyenge világánál csak felváltva írhatunk. Az ünnepek alatt lélekben otthon leszek a karácsonyfa alatt. A mamára vigyázzatok. Sok szerencsét és boldogságot kívánok az új évben. 1944. december 20. Szikhart István elesett kb. december 13-án, Ruman Józska mondta, Jablucsnin van eltemetve. Mucska Józska szabadságra ment, kérjék meg, hozzon egy kis csomagot, szalonnát meg mákos pogácsát. Kosztelégvolna, de a kenyér kevés, kicsinyek. Kapunk minden reggel fél deci pálinkát. Tíz napra kapunk 9,70 Márkát. 1942. december 25. Az idő nagyon hidegre változott, azorosztél nagyon kíméletlen, de lassan már megszokom. Most sítanfolyamra járok, elég jól megy, nagyon kedvelem. Dezsi már kinn van a vonalba, nemsokára én is oda kerülök. 1943. január 11. Ajtónkon behordja a szél a havat. Ma reggel, vagy holnap támadást várunk, átszökött tisztek mondták. Elég veszélyes helyen vagyok. 1944. augusztus 22. írod, hogy soka beszolgáltatás, az te rád nem vonatkozik, mert akinek az ura kint van, az nem köteles beszolgáltatni. Magyar honvédek a keleti fronton (illusztrációs felvétel)
