Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)

2016-05-18 / 115. szám, szerda

6 I KULTÚRA 2016. május 18.1 www.ujszo.com Hullámos nosztalgia holnap a csarnokban Pozsony. Mivel a közhely sze­rint a franciák nem hajlandók meg­tanulni angolul, egy angolul éneklő francia könnyűzenei formáció már önmagában is feltűnést kelt. Aztán, ha kiderül róluk, hogy még a zené­jük is jó, meg hogy bulizni is lehet (pontosabban, hogy nem lehet nem bulizni) a koncertjeiken, az már maga a pirossal aláhúzott világ- szenzáció. Ilyen világszenzáció társaságában költhetik el a holnap estét azok, akik a pozsonyi Régi Vásárcsarnokban megnézik a Nouvelle Vague (magyarul új hul­lám) együttes koncertjét. Nosztalgia és bossa nova - ezzel a két kifejezéssel jellemzik őket a legtöbben. Főleg a 80-as évek púnk és egyéb slágereit dolgozzák fel ugyanis (Police, Sex Pistols, Dead Kennedys, Depeche Mode stb.) bossa novás, lebegős stílusban. A felállás általában két férfi és két hölgy. A produkció „smrüncét” ál- bambácska, búgó hangszínével Mélanie Pain szolgáltatja. O egyébként eredetileg nem is akart énekesnő lenni, politológiát tanult, meg webdesign-ügynökségnél dolgozott, aztán egyszer felénekelt egy demót, amely a kétezres évek első felében eljutott az akkoriban alakult Nouvelle Vague-hoz, a duó pedig felkérte Mélanie-t a közre­működésre. Azóta együtt hullám- zanak. Öt éve nincs új albumuk, de nem­sokára lesz, és erről is játszanak a pozsonyi koncerten. (psv) Nouvelle Vague - a fantasztikus négyes (Képarchívum) RÖVIDEN Pozsony. Ma 17 órától vetítik a Pozsonyi Magyar Intézetben Sza- lay Péter Határeset című fdmjét, amely a vasfüggöny utolsó NDK-s áldozatáról szól, aki Magyaror­szágról szeretett volna Ausztriába eljutni a családjával. Ezután Ré­vész B. László 89 hónapról hó­napra című, archív felvételekből összeállított filmje következik, amely végigköveti egy sorsfordító év eseményeit. Az estet beszélge­Filmek a rendszerváltásról tés zárja Mitrovits Miklós törté­nésszel és Nagy Ernő rendezővel, akinek „így kiáltok én, lengyel föld fia...” című, a Szolidaritás mozgalomról szóló filmjét más­nap, május 19-én 17 órától vetítik a Lengyel Intézetben. Ugyanott látható Maria Zmarz-Koczano- wicz Generációk/ Pokolenie 89 című filmje, valamint Natasha Dudinski és Tafána Marková Bölcsész csajok című alkotása is. A vetítések után Taťána Marková rendezővel és Juraj Marušiak tör­ténésszel beszélgethetnek az ér­deklődők. (juk) Melléklet az Új Szóban! jsKERJúUDMR > A tartalomból: 1 * A termésszabályozás hónapja a gyümölcsösben ! • Május a kertünkben K ternrtMzabalyoias hónapja 3 gyümölcsösben E • A liba és a kacsa felnevelése jp? SSjjEJfl I • Elfeledett kedvenceink pgÄ'iÄ az egynyáriak pii*­; • A szép balkon sikere Május 19-én keresse kedvenc napilapjával együtt az újságárusoknál! ÚJ SZÓ Csallóközi couleur locale DURICA KATARINA hmmbérni amnfí, amM magad mägštt hagytál* ALMÁSI SÁRA A Szlovákul szeretni hasonló vállalkozásnak tűnik, mint Durica Katarina első könyve, a Szökés Egyiptomba: a szerző egyszerre ír útirajzot, publi­cisztikát és regényt. Kapunk egy kis ízelítőt a távoli Tanzá­niából, hozzá társadalomkri­tikus reflexiókat és jól elka­pott óletkópeket, miközben hősnőnk, Petra egotripjét követjük. Petra regénye egzotikus, interetni- kus szerelmi történetként indul, hogy aztán egy fordulattal a politikai krimi lehetőségét villantsa fel, majd a má­sodik résztől kezdve egyre inkább is­merős terepen, egy (közép-európai) családregény szét- és összetartó szá­lai között találjuk magunkat. Alap­vetően lektűrt olvasunk (házi hasz­nálatra mi mostanában ezt úgy ne­vezzük: háztartási próza), de ezzel együtt ott, ahol Durica Katarina jó tempóban váltogatja a mozaikkocká­kat, a stílusregisztereket, egészen iz­galmas szövet alakul ki. Példaként említsük meg Paul figuráját, aki előbb a ruandai-belga szerelem, Sali törté­netéhez kapcsolódik (egy biciklivel, amellyel körülkerekezte a Kiliman­dzsárót), majd úgy lép be Petra éle­tébe (korábban sosem látott unoka- testvérként), hogy kimondatlanul is bezár egy kört. Van egy érdekes anomália a re­gényben: az egyes epizódokban fel­tűnő karaktereket néhány mondattal is plasztikus alakokká rajzolja Durica Katarina, míg a fő(bb) szereplő(k) fi­gurája kevésbé kap kontúrokat. Pet­ra, a fiatal művészettörténész, mű­kereskedő leginkább egyfajta gyűj­tőlencse, akinek a szólamát mások szemlélésében, a külső hatásokra adott reflexiókban, a szentenciákká érlelt benyomásokban, tapasztala­tokban és emlékekben engedi meg­nyilvánulni a személytelen elbeszélő hang. Az ideális olvasót (tippünk szerint: a szlovákiai magyar - még jobb, ha csallóközi - háziasszonyt) azonban nem ez fogja elsősorban megragadni. Sokkal inkább az a mód, ahogy Pozsony és a Csallóköz, a couleur locale, és nem utolsósor­ban a szlovákiai magyar lét fruszt­rációja megjelenik a regényben. Gyaníthatóan a somorjai születésű, Budapesten élő szerző személyes élményei csapódnak le abban, ahogy a magyar-HTM (ejtsd: határon túli magyar) viszony sztereotípiáit meg­fogalmazza: „A másik oldal meg olyan idealizált képeket festett a ha­táron túliakról, hogy azt egy nipp- gyártó is megirigyelhette volna. Szerintük a felvidékiek a hegyek közt élnek, kézmüvestermékeket készítenek népviseletben, vasárnap a család közösen vonul a templomba, esténként pedig tollfosztás vagy ku- koricamorzsolás közben népdalokat énekelgetnek.” Petra családja a történet szerint Nyékvárkonyból származik, a szülők innen kerültek a ligetfalui panelren­getegbe (majd az apa a 80-as években megejtett disszidálását követően még tovább, Ausztráliába), a lány pedig innen rugaszkodott el a bécsi egye­tem, egy menő bécsi galéria, az afri­kai megbízatás felé. S ezt az utat kell visszafelé is bejárnia: bizonyos szempontból idegenként, egy más­fajta, nyitottabb kultúrába beletanult felnőttként kell újraértékelnie gye­rekkora helyszíneit, a családi kapcso­latokat és azt, hogy mi is az otthon. Ma 19 órától a Pozsonyi Magyar Intézetben mutatják be Durica Ka­tarina új regényét, holnap pedig a somorjai könyvtárban találkozhat­nak a szerzővel az érdeklődők. Durica Katarina: Szlovákul szeretni. Libri, Budapest, 2016. 306 oldal. Dél-koreai írónő sikere London. A 46 éves, dél-koreai Han Kang nyerte az idei Nemzet­közi Man Booker-díjat The Vege­tarián (A vegetáriánus) című re­gényével. A történet főhőse egy háziasszony, aki az emberi bruta­litás elutasításaként vegetáriánus lesz, és ezzel minden a feje tetejére áll. Han Kang olyan szerzőket uta­sított maga mögé, mint Orhan Pa- muk Nobel-díjas török író vagy az Elena Ferrante álnevet használó titokzatos olasz regényíró. Boyd Tonkin, a zsűri elnöke szerint Han „velős, kitűnő és nyugtalanító regénye a szépség és a horror hátborzongató keverékét” adja. Kang az első koreai író, akit a 2005-ben alapított díjra jelöltek, és ez az első angolra fordított kö­tete. A Nemzetközi Man Booker- díj 50 ezer fontos pénzjutalommal jár, amelyen az írónő egyenlő arányban osztozik regénye fordí­tójával, Deborah Smith-szel. A 28 Han Kang, a győztes (Képarchívum) éves műfordító csak 7 évvel ez­előtt kezdett el ismerkedni a ko­reai nyelvvel, és saját bevallása szerint még mindig úgy beszéli, mint aki könyvből tanulta.Tavaly Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda az elismerést a zsűri. (MTI) Elhunyt Kaján Tibor Budapest. 95 éves korában meg­halt Kaján Tibor kétszeres Mun- kácsy-díjas karikaturista. Kalász Ti­bor néven született, már fiatal diák­ként díjakat nyert pályázatokon, de a zsidótörvények miatt nem tanulhatott tovább, gyári munkásként dolgozott, és csak a második világháború után vették fel a Képzőművészeti Főisko­lára. Ekkor már a Ludas Matyinak dolgozott, később az Új Tükör, a Ma­gyar Nemzet, a Magyar Hírlap mun­katársa volt, rajzai megjelentek a Népszabadság, az Új írás, a Hócipő, de még a Magyar Tudomány és a Fi­lozófiai Szemle hasábjain is. Hozzá köthető a nekrológkarikatúra mű­fajának megteremtése: ha egy híres ember elhunyt, úgy rajzolta meg a portréját, hogy a sorsa is benne le­gyen. Munkásságát számos díjjal is­merték el. (MTI, k)

Next

/
Thumbnails
Contents