Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-18 / 115. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2016. május 18.1 www.ujszo.com Hullámos nosztalgia holnap a csarnokban Pozsony. Mivel a közhely szerint a franciák nem hajlandók megtanulni angolul, egy angolul éneklő francia könnyűzenei formáció már önmagában is feltűnést kelt. Aztán, ha kiderül róluk, hogy még a zenéjük is jó, meg hogy bulizni is lehet (pontosabban, hogy nem lehet nem bulizni) a koncertjeiken, az már maga a pirossal aláhúzott világ- szenzáció. Ilyen világszenzáció társaságában költhetik el a holnap estét azok, akik a pozsonyi Régi Vásárcsarnokban megnézik a Nouvelle Vague (magyarul új hullám) együttes koncertjét. Nosztalgia és bossa nova - ezzel a két kifejezéssel jellemzik őket a legtöbben. Főleg a 80-as évek púnk és egyéb slágereit dolgozzák fel ugyanis (Police, Sex Pistols, Dead Kennedys, Depeche Mode stb.) bossa novás, lebegős stílusban. A felállás általában két férfi és két hölgy. A produkció „smrüncét” ál- bambácska, búgó hangszínével Mélanie Pain szolgáltatja. O egyébként eredetileg nem is akart énekesnő lenni, politológiát tanult, meg webdesign-ügynökségnél dolgozott, aztán egyszer felénekelt egy demót, amely a kétezres évek első felében eljutott az akkoriban alakult Nouvelle Vague-hoz, a duó pedig felkérte Mélanie-t a közreműködésre. Azóta együtt hullám- zanak. Öt éve nincs új albumuk, de nemsokára lesz, és erről is játszanak a pozsonyi koncerten. (psv) Nouvelle Vague - a fantasztikus négyes (Képarchívum) RÖVIDEN Pozsony. Ma 17 órától vetítik a Pozsonyi Magyar Intézetben Sza- lay Péter Határeset című fdmjét, amely a vasfüggöny utolsó NDK-s áldozatáról szól, aki Magyarországról szeretett volna Ausztriába eljutni a családjával. Ezután Révész B. László 89 hónapról hónapra című, archív felvételekből összeállított filmje következik, amely végigköveti egy sorsfordító év eseményeit. Az estet beszélgeFilmek a rendszerváltásról tés zárja Mitrovits Miklós történésszel és Nagy Ernő rendezővel, akinek „így kiáltok én, lengyel föld fia...” című, a Szolidaritás mozgalomról szóló filmjét másnap, május 19-én 17 órától vetítik a Lengyel Intézetben. Ugyanott látható Maria Zmarz-Koczano- wicz Generációk/ Pokolenie 89 című filmje, valamint Natasha Dudinski és Tafána Marková Bölcsész csajok című alkotása is. A vetítések után Taťána Marková rendezővel és Juraj Marušiak történésszel beszélgethetnek az érdeklődők. (juk) Melléklet az Új Szóban! jsKERJúUDMR > A tartalomból: 1 * A termésszabályozás hónapja a gyümölcsösben ! • Május a kertünkben K ternrtMzabalyoias hónapja 3 gyümölcsösben E • A liba és a kacsa felnevelése jp? SSjjEJfl I • Elfeledett kedvenceink pgÄ'iÄ az egynyáriak pii*; • A szép balkon sikere Május 19-én keresse kedvenc napilapjával együtt az újságárusoknál! ÚJ SZÓ Csallóközi couleur locale DURICA KATARINA hmmbérni amnfí, amM magad mägštt hagytál* ALMÁSI SÁRA A Szlovákul szeretni hasonló vállalkozásnak tűnik, mint Durica Katarina első könyve, a Szökés Egyiptomba: a szerző egyszerre ír útirajzot, publicisztikát és regényt. Kapunk egy kis ízelítőt a távoli Tanzániából, hozzá társadalomkritikus reflexiókat és jól elkapott óletkópeket, miközben hősnőnk, Petra egotripjét követjük. Petra regénye egzotikus, interetni- kus szerelmi történetként indul, hogy aztán egy fordulattal a politikai krimi lehetőségét villantsa fel, majd a második résztől kezdve egyre inkább ismerős terepen, egy (közép-európai) családregény szét- és összetartó szálai között találjuk magunkat. Alapvetően lektűrt olvasunk (házi használatra mi mostanában ezt úgy nevezzük: háztartási próza), de ezzel együtt ott, ahol Durica Katarina jó tempóban váltogatja a mozaikkockákat, a stílusregisztereket, egészen izgalmas szövet alakul ki. Példaként említsük meg Paul figuráját, aki előbb a ruandai-belga szerelem, Sali történetéhez kapcsolódik (egy biciklivel, amellyel körülkerekezte a Kilimandzsárót), majd úgy lép be Petra életébe (korábban sosem látott unoka- testvérként), hogy kimondatlanul is bezár egy kört. Van egy érdekes anomália a regényben: az egyes epizódokban feltűnő karaktereket néhány mondattal is plasztikus alakokká rajzolja Durica Katarina, míg a fő(bb) szereplő(k) figurája kevésbé kap kontúrokat. Petra, a fiatal művészettörténész, műkereskedő leginkább egyfajta gyűjtőlencse, akinek a szólamát mások szemlélésében, a külső hatásokra adott reflexiókban, a szentenciákká érlelt benyomásokban, tapasztalatokban és emlékekben engedi megnyilvánulni a személytelen elbeszélő hang. Az ideális olvasót (tippünk szerint: a szlovákiai magyar - még jobb, ha csallóközi - háziasszonyt) azonban nem ez fogja elsősorban megragadni. Sokkal inkább az a mód, ahogy Pozsony és a Csallóköz, a couleur locale, és nem utolsósorban a szlovákiai magyar lét frusztrációja megjelenik a regényben. Gyaníthatóan a somorjai születésű, Budapesten élő szerző személyes élményei csapódnak le abban, ahogy a magyar-HTM (ejtsd: határon túli magyar) viszony sztereotípiáit megfogalmazza: „A másik oldal meg olyan idealizált képeket festett a határon túliakról, hogy azt egy nipp- gyártó is megirigyelhette volna. Szerintük a felvidékiek a hegyek közt élnek, kézmüvestermékeket készítenek népviseletben, vasárnap a család közösen vonul a templomba, esténként pedig tollfosztás vagy ku- koricamorzsolás közben népdalokat énekelgetnek.” Petra családja a történet szerint Nyékvárkonyból származik, a szülők innen kerültek a ligetfalui panelrengetegbe (majd az apa a 80-as években megejtett disszidálását követően még tovább, Ausztráliába), a lány pedig innen rugaszkodott el a bécsi egyetem, egy menő bécsi galéria, az afrikai megbízatás felé. S ezt az utat kell visszafelé is bejárnia: bizonyos szempontból idegenként, egy másfajta, nyitottabb kultúrába beletanult felnőttként kell újraértékelnie gyerekkora helyszíneit, a családi kapcsolatokat és azt, hogy mi is az otthon. Ma 19 órától a Pozsonyi Magyar Intézetben mutatják be Durica Katarina új regényét, holnap pedig a somorjai könyvtárban találkozhatnak a szerzővel az érdeklődők. Durica Katarina: Szlovákul szeretni. Libri, Budapest, 2016. 306 oldal. Dél-koreai írónő sikere London. A 46 éves, dél-koreai Han Kang nyerte az idei Nemzetközi Man Booker-díjat The Vegetarián (A vegetáriánus) című regényével. A történet főhőse egy háziasszony, aki az emberi brutalitás elutasításaként vegetáriánus lesz, és ezzel minden a feje tetejére áll. Han Kang olyan szerzőket utasított maga mögé, mint Orhan Pa- muk Nobel-díjas török író vagy az Elena Ferrante álnevet használó titokzatos olasz regényíró. Boyd Tonkin, a zsűri elnöke szerint Han „velős, kitűnő és nyugtalanító regénye a szépség és a horror hátborzongató keverékét” adja. Kang az első koreai író, akit a 2005-ben alapított díjra jelöltek, és ez az első angolra fordított kötete. A Nemzetközi Man Booker- díj 50 ezer fontos pénzjutalommal jár, amelyen az írónő egyenlő arányban osztozik regénye fordítójával, Deborah Smith-szel. A 28 Han Kang, a győztes (Képarchívum) éves műfordító csak 7 évvel ezelőtt kezdett el ismerkedni a koreai nyelvvel, és saját bevallása szerint még mindig úgy beszéli, mint aki könyvből tanulta.Tavaly Krasznahorkai Lászlónak ítélte oda az elismerést a zsűri. (MTI) Elhunyt Kaján Tibor Budapest. 95 éves korában meghalt Kaján Tibor kétszeres Mun- kácsy-díjas karikaturista. Kalász Tibor néven született, már fiatal diákként díjakat nyert pályázatokon, de a zsidótörvények miatt nem tanulhatott tovább, gyári munkásként dolgozott, és csak a második világháború után vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Ekkor már a Ludas Matyinak dolgozott, később az Új Tükör, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap munkatársa volt, rajzai megjelentek a Népszabadság, az Új írás, a Hócipő, de még a Magyar Tudomány és a Filozófiai Szemle hasábjain is. Hozzá köthető a nekrológkarikatúra műfajának megteremtése: ha egy híres ember elhunyt, úgy rajzolta meg a portréját, hogy a sorsa is benne legyen. Munkásságát számos díjjal ismerték el. (MTI, k)
