Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-16 / 113. szám, hétfő
8 KULTÚRA 2016. május 16. | www.ujszo.com RÖVIDEN M. Nagy László fotói Tornaiján Tornaija. Holnap 17.30-kor nyitják meg a Rákóczi Magyar Házban M. Nagy László fotográfus Hattyúdal című kiállítását, amelyet korábban Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában tekinthettek meg az érdeklődők. A kiállítást megnyitja: Miklósi Péter, a tárlat kurátora. (ú) Európai filmek egy euróért Pozsony. A Lumiere moziban ma kezdődik és május 31 -ig tart az Európai filmek egy euróért vetítéssorozat. A programba 15 európai filmet válogattak be, melyekre egy euró a belépődíj. Ezt az egyébként hagyományosan a nyári időszakban szereplő népszerű projektet azért hozták előre erre a hónapra, mert folytatódik a Lumiere felújítása - a harmadik szakasszal —, ezért a mozi júniustól augusztus végéig zárva lesz. Mától jutányos áron nézhető meg egyebek között az Én, Olga Hepnarová és a Mallory című cseh mozgókép, a dán Tobias Lindholm Oscar-díjrajelölt Egy háború című drámája, Peter Greenaway Eisenstein Mexikóban című életrajzi filmje, a román Radu Muntean Az alsó szomszéd, a francia Xavier Gi- annoli Marguerite - A tökéletlen hang, az olasz Paolo Sorrentino Ifjúság című alkotása. (tb) Árverésen Prince sárga gitárja Los Angeles. Június végén árverésre bocsátják Los Angelesben Prince Yellow Cloud (sárga felhő) néven ismert legendás elektromos gitárját. A Heritage aukciósház pénteken közölte, hogy a gitár kikiáltási ára 30 ezer dollár lesz. A hangszer az amerikai énekes kedvence volt a 80-as évek végén és a 90-es évek elején. Garry Shrum, az aukciósház zenei részlegének vezetője szerint ez a hangszer ugyanolyan páratlan, mint Beethoven zongorája vagy John Coltrane szaxofonja. (MTI). Elengedni Samko kezét Immár magyarul is olvasható a Könyv a temetőről című szlovák sikerregény Daniela Kapitáňová regénye a Magvetőnél jelent meg magyarul, Mészáros Tünde fordításában (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Daniela Kapitáňová diplomás színházi rendező, de nem ebben a minőségében vált ismertté. Samko Tálé álnéven írt első regénye, a 2000-ben megjelent Könyv a temetőről irodalmi szupersztárrá tette. Egy mentálisan sérült „komáméi" férfi meséli el benne, mi történt vele és a körülötte élőkkel a szocializmus idején. A sorok közül az is kicseng, hogyan súgta be őket tudtán kívül. A könyv pár hete magyarul is napvilágot látott. Ez a huszonegyedik század eddigi legnagyobb szlovák könyvsikere, tizennégy nyelven jelent meg, ön pedig azt mondta a budapesti könyvbemutatón, hogy mostanáig a magyar fordítást várta, mert ezt a könyvet főleg a magyaroknak írta. A főhős sokat foglalkozik azzal, mennyire utálja a magyarokat, mert mindenki utálja őket... Samko Tálé legnagyobb vágya, hogy olyan legyen, mint mindenki más. Igyekszik úgy viselkedni és azt gondolni, amit a környezete tesz vagy gondol, ezzel abszurd és félelmetes képet fest a „normális” átlagemberekről. Titkon azt reméltem, a magyarok hamarabb felfedezik ezt a könyvet - valahogy úgy, ahogy a kislány az iskolában titkon azt reméli, hogy a neki tetsző kisfiú rámosolyog. Sőt, meggyőződésem volt, hogy ha egyáltalán lefordítják valamely nyelvre, akkor az a magyar lesz. A történetet a legvadabb mečiari időkben írtam, amikor a szlovák-magyar ellentét Komáromban, a szűkebb környezetemben nagyon éles volt, olyannyira, hogy attól féltem, tényleges fizikai összecsapásokba is torkollhatnak az indulatok. Szerencsére azóta sokat javult a légkör, sőt, úgy veszem észre, mára menő dolog lett tudni magyarul, vagy magyarokkal barátkozni. Más lett az első számú közellenség. Észrevettem, hogy az internetes fórumokon sok szlovák azt hangoztatja, hogy Orbán Viktor a mi érdekeinket is képviseli az új közellenséggel szemben, és hogy majd ő megvéd minket is a migránsoktól. Szerintem mára másképpen lett ismét aktuális ez a könyv, hiszen Kotlebáék ott ülnek a parlamentben, és én nem látok különbséget egy „normális” szlovák fasiszta és a „debil” Samko Tálé gondolkodásmódja között... Nincs különbség. Samkóhoz hasonlóan a fasiszták is meg vannak győződve a saját igazukról és tévedhetetlenségükről. Es úgy érzik, kötelességük hirdetni ezt a meggyőződést, a közjó érdekében. Nem játsszák meg magukat, őszintén hiszik, amit hirdetnek. Fekete-fehéren gondolkodnak, az embereket felosztják jókra és rosszakra. De hangsúlyozom, akkoriban még nem a fasizmus előretörése aggasztott, hanem a nacionalizmusé. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a dolgok idáig fajulnak Szlovákiában. Az akkori féljem magyar volt, vagyis a lányom félig magyar. És a Komáromi Jókai Színházban dolgoztam, magyar környezetben, úgyhogy a bőrömön éreztem ezt a fajta feszültséget. Valahogy muszáj volt kifejeznem a véleményemet. Ritkaság, hogy egy szellemi fogyatékos negatív hősként szerepeljen. Ebben a könyvben viszont egy alapvetően rosszindulatú ember képe rajzolódik ki, aki tönkreteszi mások életét. Mindent gyűlöl, ami szokatlan, ami kizökkenti őt a napi rutinból. Az állandóságot pedig a felső hatalom megléte jelenti számára, ezért boldogan kiszolgálja a hatalmat. Bűntények tanúja, de semmit sem tesz, hiszen a bűntényeket „azok, ott fent” követték el. Szóval negatív hős. Napjaink túlhajtott politikai korrektségét mutatja, hogy az általunk megkeresett első angol kiadó azt mondta, nagyon tetszik nekik a könyv, de félnek megjelentetni, nehogy az a vád érje őket, hogy csúfot űznek a szellemi fogyatékosokból. Aztán egy másik kiadó jelentette meg angolul, de még jó, hogy nem kellett bocsánatot kémem, amiért rossz színben tüntettem fel egy fogyatékost. A negyvennégy éves Samko egyébként egy tízéves gyerek szellemi szintjén van, nem kellett speciális iskolába járnia, csak az önálló, szabad gondolkodás esik nehezére. Szóval inkább etikai szempontból fogyatékos. Ön mintha azt is sugallná, hogy Samkót bizonyos fokig a társadalom, illetve szűkebb környezete tette ilyenné azzal, hogy senki sem vette őt emberszámba... így van. Társadalmon kívülinek tekintik, ő pedig mindenáron bizonyítani akarja, hogy közéjük tartozik. Méghozzá úgy, hogy mindenben utánozza őket. Azt szajkózza, amit tőlük hall, megkérdőjelezhetetlen igazságnak tartja, amit a tévében mondanak, satöbbi. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon ön egy órán keresztül folyamatosan dedikált, és a regénynek máris nagy visszhangja van Magyarországon. Ennek rendkívüli módon örülök. Tulajdonképpen most érzem úgy, hogy végre elengedhetem Samko kezét, egy életre megszabadulhatok tőle. A siker miatt komoly nyomás nehezedett rám az elmúlt években, úgy éreztem, minden további könyvemet ehhez mérik. Most, hogy végre teljesült a vágyam, és magyarul is olvasható ez a könyv, belekezdhetek valami újba, valami teljesen másba. Sőt, már bele is kezdtem. Cannes A német film az első reveláció Cannes. Óriási meglepetést okozott szombaton a Toni Erdmann című námet versenyfilm a 69. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon. A hivatalos programba először meghívást kapott Maren Ade-nak a felnőttkori szülő-gyermek viszonyról szóló érzelmekkel teli vígjátékát hatalmas lelkesedéssel és tapssal fogadták az újságírók, az első kritikák pedig az idei válogatás első nagy re- velációjaként értékelték. A 39 éves rendezőnő harmadik alkotásával nyolc év után képviselteti magát ismét Németország a versenyben. A komédia főhőse Ines (Sandra Hüller) egy ambiciózus, egyedülálló, komoly és távolságtartó fiatal nő, aki egy német világcég tanácsadójaként Az apát megformáló Peter Simonischek, Maren Ade rendező és a főszerepet alakító Sandra Hüller (TASR/AP-feivétei) 3%» dolgozik Bukarestben, ahol minden percét a karrierjének szenteli, Németországban élő szüleivel felületes viszonyt tart fent. Kedves, de leráz- hatatlan apja (Peter Simonischek) hívatlanul beállít hozzá, hogy felkö- szöntse születésnapján. Miután az időhiányban szenvedő lány nem túl boldog a nem túl sikeres találkozótól, az apa elutazik, majd egy képzeletbeli parókás, fura figuraként, Toni Erdmannként tér vissza. A férfi a román fővárosban követni kezdi a lányát, s egyre furcsább helyzetekben feltett kérdéseivel megpróbálja előtte megvilágítani az élet értelmét. A film története tele van olyan váratlan, excentrikus és komikus fordulatokkal, hogy az újságírók a sajtóvetítés közben rendszeresen tapsoltak vagy olyan hangos nevetésben törtek ki, ami nagyon ritka a cannes-i fesztiválon. A francia Le Figaro az idei fesztivál első nagy revelációjának nevezte a filmet, a Ée Monde szerint a vígjáték „lenyomja a versenyt és a csillagokba ér”, az amerikai Variety szerint „az emberség és a humor csúcspontja” a német versenyfilm. „A családi kapcsolatok időnként lefagynak, és nagyon nehéz kimozdulni a megszokott modellekből. Toni alakjával az apa meg akarja újítani a viszonyát a lányával” - mondta a rendezőnő Cannes-ban. A filmet alapvetően az apa és lány közötti ellentét működteti, ami lehetetlenné teszi a két ember közötti normális kommunikációt. A helyzetkomikum pedig elsősorban a két kiváló színész játékának köszönhető. (MTI)
