Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-12 / 110. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. május 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Vétkes képviselők Akadémiai vita: fasiszták, neonácik, radikálisok vagy mik ezek? KOCUR LÁSZLÓ lig két hónapja van új parlament, s újabb képviselő ellen indult rendőrségi eljárás. Természetesen önmagában a rendőrségi eljárás - bár szokatlannak tekinthető egy honatya esetében - még nem bizonyító erejű, Peter Krupát is megilleti az ártatlanság vélelme. De Marian Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártja valahogy sok zűrös arcot juttatott a törvényhozásba. Peter Krupának volt egy rossz belépője: a sajtó amiatt kapta fel őt, hogy érvényes fegyverviselési engedéllyel tartott kézifegyverrel érkezett a parlamentbe. A pisztolyt átadta a parlamenti őrségnek. Valószínűsíthetjük, hogy ha ugyanezt egy kevéssé militáns retorikát folytató párt képviselője teszi, a sajtóvisszhang is ldsebb. Csak a történelmi hűség kedvéért elevenítsük fel, a legismertebb parlamenti fegyveres, Vít’azoslav Móric mellett Ján Slota is olykor fegyverrel jelent meg, de volt revolvere Anna Belousovovának is. Diana Dubovcová (vajh’ emlékszik- e még rá valaki?) is elmondta az újságíróknak, néha a kézitáskájában a parlamentbe is magával viszi a fegyverét. Hozzájuk képest e tekintetben tehát Krupa egy mintaképviselő. Abban a tekintetben viszont nem nevezhető mintaképviselőnek, hogy teli szájjal büdöszsidózik. A rendőrség most még a parlamenti léte előtti korszakából származó Facebook- bejegyzéseit vizsgálja, annak megállapítására, hogy kimerítik-e a gyűlöletbeszéd fogalmát. A rendőrségi vizsgálat lezárulta előtt, még ha van is véleményünk Krupa bejegyzéseiről, korai lenne állást foglalni. De ha be is bizonyosodik a markos képviselő bűnössége, ő egyelőre verbális síkon marad(t). Kotleba képviselői körében azonban a tettlegesség sem tabu. A Námesztói Járásbíróság éppen mára napolta el Andrej Medvecký perét, aki inkább le se tette parlamenti képviselői esküjét. (Az már csak hab a tortán, hogy ittas vezetés miatt egyébként is próbaidőn volt, de az alkohollal kapcsolatos nagyobb társadalmi tolerancia okán ezt a szavazók nem veszik annyira zokon.) Medvecký egy dominikai férfit ütlegelt és rugdosott össze, a bőrszíne miatt. Egyik 19, a másik egy hiján húsz, mondhatnánk annak kapcsán, hogy a mandátumát nem érvényesítő Medvecký helyett Milan Mazurek ülhetett be a képviselői padsorokba. O aktív résztvevője volt annak a fővárosi tüntetésnek, amelynek végén, vulgáris szidalmak mellett egy babakocsit toló mohamedán családot is megdobáltak. A kő- és üvegdobálás előtt a Ba.. .om az Allahotokat! felkiáltásban kitörő, most már képviselő Mazurek révén alkothattak képet a szlovák vallási toleranciáról és vendégszeretetről. A választások után széles körben te- matizálódott, hogy lehet-e fasisztának nevezni a Mi Szlovákiánk Néppártot? Vagy neonácik ők, netán nemzeti radikálisok, vagy micsodák? Az akadémiai vita még zajlik, viszont amit a párt fentebb nevezett képviselői produkáltak, az simán tekinthető köztörvényes bűncselekménynek. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Megbukott a teflonkancellár FELEDY BOTOND agy dérrel-dúrral lemondott hétfőn az osztrák kancellár, Wemer Faymann. Pártelnök is volt egyben, így most a szociáldemokrata SPÖ keresi az utódot. Nem igazán vonhat le más következtetést az, aki magát és pártját ilyen helyzetbe hozta. Faymann azt mondta, pártja kihátrált mögüle, helyére új, erős vezető kell, aki az elnökválasztáson esetleg befutó radikális Norbert Hoferrel szemben is megállja a helyét. Másképp fogalmazva: a következő parlamenti választáson képes lesz felvenni a kesztyűt. Faymannról már nem tudták a választók, valójában milyen a menekültpolitikája: olyan hátraarcot csinált, amibe nyugodtabb időkben már hamarabb beletörik egy vezető politikus bicskája. Nem véletlenül hívták teflonkancellámak: nem bírt ráragadni semmilyen botrány, igazi túlélő volt. Ami a menekültpolitikájában bekövetkezett fordulatban meglepő, hogy a választók nem értékelték, büntettek. Tehát vagy nem érdekelte az osztrák baloldali szavazókat a menekültpolitika ezen a szinten, vagy a váltás nem szólított meg új szavazókat a centrumból és a túloldalról, főleg nem szipkázott el tömegeket a radikális FPO-től. Németországban is az osztrákhoz hasonló nagykoalíció van, és kicsit hasonló a helyzet. Aggódnak is Berlinben rendesen a szociáldemokraták és kereszténydemokraták. Mit szólnának a német szavazók, ha Merkel retorikát váltana? Vagy épp azért nem vált, mert tudja, hogy rövidtávon sem érné meg? Miért váltott az osztrák koalíció ilyen hirtelen, szembemenve a német vonallal? De hasonló a helyzet felénk is: Orbán Viktor vagy RobertFico számára egy elkövetkező brüsszeli kvótadöntés mit fog hozni? A német, amerikai és sok más európai szavazó után az osztrákok is úgy döntöttek, hogy új, hiteles arcok kellenek - de ebben az az ijesztő, hogy szinte mindegy, mit mond ez az új arc. Lehet egy szélsőjobbos Hofer, egy mérsékelt Kiska vagy egy megvadult Trump, a szavazók előbb ér- • tékelik az újdonságfaktort és csak utána nézik meg néhány an, mit is állít ajelölt. Az üzenet tehát az, hogy anti- establishment embereket kívánnak beküldeni a régi gladiátorok közé. A játék veszélyes és két dolgot világosan szét kell választani. Nem mindegy, hogy a szavazók jó része a demokráciát, mint rendszert működtető személyekkel elégedetlen-e, vagy magával a rendszerrel. Előbbi esetben a gondolkodók felelőssége, hogy olyan jelöltek kerüljenek elő, akik nem valamelyik szélről érkezve változtatják meg a politikai palettát. Utóbbi esetben pedig tisztázni kell: a demokrácia elutasítása nemcsak a politikai hatalom gyakorlásáról szól, hanem alapvető jogainkról, a jogállamiságról és szabadságunkról. Itt senki sem rendszerellenes SZALAY ZOLTÁN elmúlt két hónap egyik legtöbbet ragozott kifejezése a „rendszerellenes”: az új parlamenti felállásban sokan a ,rendszerellenes” és a „standard” politikai pártok között húzták meg a határvonalat. Az új kormány mindjárt harcot is hirdetett a rendszerellenesek ellen, mondván, nem járja, hogy egyes pártok struktúra nélkül működnek, kétes módon alakultak (át), néhány ember hoz meg minden pártdöntést, és teljesen kiszámíthatatlanok. Kilátásba helyezték a politikai pártokról szóló törvény módosítását is, amellyel kiiktatnák a rendszerből a „rendszerelleneseket”. A rendszerellenes alatt pedig általában az OEaNO-NOVA, Kotleba pártja és Kollárék értendők. Ezt a felosztást a másik oldal sem utasítja el: Kotlebáék és Kollárék is kijelentették már, ők standard pártok alatt azokat a tömörüléseket értik, amelyeket a korrupciós politika irányít, következésképp ők - a „tiszták” - vállalják, hogy nem standard politikusok, sőt nem is szeretnének azzá válni. Összeurópai viszonylatban sem újdonság, hogy protestpártok, illetve a „megújulást” szorgalmazó, politikai alternatívákat kínáló pártok fontos szerephez jutnak a nagypolitikában, a spanyol Podemostól a magyarországi LMP-ig, a módszerek persze általában különbözőek. Szlovákiában azonban ezek a protestpártok nem kínálnak valódi alternatívát, és tulajdonképpen rendszerellenesnek sem nevezhetőek. Elmagyarázzuk, miért. Egy valamirevaló rendszerellenes párthoz legalább két dolog kell: a cél, hogy megváltoztassa a fennálló rendszert, és eszközök, amelyekkel ezt megteheti. Nem árt, ha a cél konkrét, pontos és megfogható, az eszközök pedig jó esetben kéznél vannak. Tehát nem elég azt mondani, az aktuális kormány vezetése korrupt, és mi ezen változtatni akarunk, mert ez még nem valódi politika. Ezt csinálja például az OEaNO-NOVA, amelynek egyébként kiváló képességekkel rendelkező képviselői vannak, de kormányalakításra képtelen lenne, mert sem valódi célja, sem valódi eszközei. Rendszerellenesnek nevezni őket tehát inkább hízelgés, mintsem kritika. Kotlebáéknak látszólag konkrét céljaik vannak: megtisztítani az országot a korrupciótól, megszabadulni a „cigány élősködőktől”, kilépni az EU- ból és a NATO-ból, azaz inkább Moszkva vazallusává tenni az országot, megszabadulni a „multik nyomásától”, azaz gyakorlatilag kizárni magunkat a fejlett nyugati országok közül. Mindeközben Kotleba kőkemény korrupciós és nepotista üzelmeket folytat Besztercebánya megyében, ő tehát a fennálló rendszer egyik legfőbb haszonélvezője. Ráadásul a pártja által hozott emberanyag és az eddigi tevékenységük is mutatják, még ha komolyan gondolnák, sem rendelkeznek a szükséges szellemi kapacitással a „komoly, rendszerellenes” tevékenységhez. Ami Kollárékat illeti, sokáig csak annyit tudtunk róluk, hogy semmit sem tudunk róluk. Sejteni lehetett, hogy főként Boris Kollár „menősködő” kiszólásai fogják meghatározni a párt „arculatát”, ez be is igazolódott. Kollár a napokban közölt egy „cikket” az új londoni főpolgármester, a muzulmán Sadiq Khan megválasztása kapcsán, amelyben az „EU iszlamizáló- dására” figyelmeztet, és összeesküvés-elméletek és ironizáló gesztusok mögé rejtett súlyos xenofób megnyilatkozásokba bocsátkozik, mint amilyeneket Kotlebáéktól hallhatunk. És mint amilyeneket maga a jelenleg is legerősebb kormánypárt táplált a választások előtt - a rendszer csúcsáról. Ez a xenofób alapállás „persze” ma a többségi állampolgári véleményt is tükrözi, mondhatni, a mindennapok része. A menekültválságban a legár- nyaltabban fogalmazó Híd is számtalanszor dicsérte például az európai szinten is kifejezetten szigorú hazai bevándorlási politikát, amely nem egyszer megalázó helyzetbe kényszeríti a Szlovákiában legálisan letelepedni kívánó külföldieket. Kollár tehát, aki ezt a xenofób alapállást szemlátomást büszkén (programszerűen?) vállalja, egyáltalán nem lóg ki: maximálisan a rendszer része, semmit nem fog tenni, hogy változtasson rajta. Valódi rendszerellenes pártunk tehát nincs: ilyenkor szokták mondani, a társadalmunk még nem érett meg erre. FIGYELŐ „Vége a befogadás kultúrájának" Németországban a szövetségi kormány és a bajor tartományi kormány megállapodása a határ- ellenőrzés folytatásáról azt jelenti, hogy véget ér a befogadás kultúrája (Willkommenskultur) - mondta Horst Seehofer bajor miniszterelnök a Süddeutsche Zeitungnak. Berlin és München hetekig tartó vita után megállapodott, hogy fenntartják a menekülthullám miátt tavaly szeptemberben ideiglenesen visszaállított ellenőrzést az Ausztriával közös határon, ha felhatalmazást kapnak erre az EU-tól. Az egyezség azt jelenti, hogy „közjegyző előtt pecsétet tettünk a Wilkommenskul- tur végére” - mondta a lapnak Seehofer, aki egyértelmű győztesnek tartja pártját, a Keresztényszociális Uniót (CSU) a menekültkérdésben a testvérpárttal, az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unióval (CDU) folytatott vitában. Bajorország keresztülvitte akaratát a szövetségi kormánynál” - hangoztatta Seehofer. A megállapodása arról szól, hogy a határellenőrzést végző szövetségi rendőrség az EU kedvező döntése esetén folytatja munkáját a bajor-osztrák határon, és azonnal megerősíti egységeit, ha tömegesen érkeznek menedékkérők. Ezzel párhuzamosan a bajor rendőrség úgynevezett mélységi ellenőrzést végez a határ térségében. Németország kezdeményezésére a napokban több uniós tagország felkérte az Európai Bizottságot, hogy javasolja az ideiglenes határellenőrzés május 12-én lejáró határidejének hat hónapos meghosszabbítását. (MTI)
