Új Szó, 2016. május (69. évfolyam, 101-126. szám)
2016-05-07 / 106. szám, szombat
14 OSCAR-DÍJASOK PRESSZÓ ■ 2016. MÁJUS 7. www.ujszo.com I gazolandó a magyar filmesek kiválóságát, a közelmúltban a Saul fia kapcsán ország-világ elé tártuk, hogy immár három Oscar- díjjal dicsekedhetünk. Hogy még további hat Oscar-díjas él Magyarországon, arról kevesen tudnak. Ami pedig a nagyvilágot illeti, annyira gazdagok vagyunk, hogy terjedelmi okok miatt a jelenlegi beszámolóban csak csemegézni tudunk az Oscar-díjasokból, tekintve, hogy mind a huszonkettőt - akik ráadásul huszonnyolc alkalommal vehették át a szobrocskát - csak egy hosszabb lélegzetű tanulmányban lehetne bemutatni. így aztán ezúttal csupán azok kerülhettek sorra, akik vagy többször is azon a bizonyos legendás dobogón állhatták, vagy döntően meghatározták a hollywoodi álomgyár életét, esedeg a filmművészetben teljesen új utakat tapostak ki. Amerikában a legtöbb nagyszerű kezdeményezésnek napjainkig New York ad otthont. Nem kivétel ez alól a filmezés sem: itt, a nagyváros tőszomszédságában fekvő West Orange-ben szerkesztette meg Thomas Alva Edison - munkatársai segítségével - az első kamerát. így aztán természetesnek vehető, hogy a filmezés kezdetei is New Yorkhoz kötődnek. Annál is inkább, mivel a világhírű Broadwayen már a 19. század végén több tucat színház működött, amelyek színészei szabad idejükben szívesen álltak a kamera elé. Adolph Zukor Adolf Zukor, a Paramount Pictures filmvállalat alapítója Szellemi gazdagságunk Furcsa egy nemzet a magyar: időnként a legnagyobbak közé álmodjuk magunkat, hogy aztán a kicsinységünkön sajnálkozzunk. Az egyik pillanatban még kidüllesztett mellel dacolunk a világgal, hogy aztán parányivá húzzuk össze magunkat. Mindkettőre gyógyír, ha számba vesszük a tényeket, amelyek pontosan igazolják Zrínyi Miklós szavait: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”. Az első világháború idején egy Amerikába szakadt hazánkfia, Zukor Adolf olcsó stúdiót keresve elvetődött a napfényes Kaliforniába, Los Angeles környékére. Egy csapásra rájött, hogy megfogta az Isten lábát: nemcsak sikerült szinte fillérekért kibérelnie egy narancsraktárt, hanem azt is látta, hogy a mediterrán éghajlat lehetővé teszi egész évben külső felvételek készítését, ráadásul a környék változatossága miatt a közelben lehet svájci Alpokat, szaharai sivatagot, angliai réteket, trópusi dzsungeleket idéző helyszíneket találni. Sasszemét pontosan igazolta, hogy vállalata, a Paramount letelepedése után sorban költöztek az egykori tanya környékén épült filmvárosba a legjelentősebb stúdiók, s elmondható, hogy napjainkra a világ filmgyártásának fővárosává vált. A történet egy hamisítadan amerikai álom megvalósulása: Daeida Hartell Wilcox asszony 1886-ban vásárolt meg a csendes-óceáni kisváros, a 12 ezer lakosú Los Angeles mellett egy fiigeültetvényt. Mivel megtetszett neki a kellemes éghajlatú vidék, elhatározta, hogy nyugdíjas éveit itt tölti, így hamarosan 120 hektárnyi birtokot szerzett magának. A területet az itt szabadon tenyésző mediterrán növényről, a magyalról - holly - Magyalliget birtoknak, azaz Hollywoodlandnek nevezte el. Férje halála után úgy döntött, hogy az aránylag nagy területet felparcellázza. így alakult ki az egykori tanyához tartozó mezőgazdasági területen az azonos nevű település, amely Zukor nagyszerű felismerésének köszönhetően a későbbiek folyamán viharos fejlődésnek indult. Hollywood jelenleg a világ vezető filmstúdióinak ad otthont, amelyek közül a nagy ötös: a Paramount, a 20th Century Fox, a Disney, a Universal és a Warner fivérek vállalata a világpiac legnagyobb részét uralja. Zukor Adolf a Kisvárdához közeli Ricsén született 1873-ban, 15 évesen vette nyakába a világot. A filmezéssel a kezdetektől fogva foglalkozott. Az áttörést akkor sikerült elérnie, amikor a kor legnagyobb európai dívájához, Sarah Bemhardt-hoz fordult, aki színpadi szerepei mellett némafilmeket is forgatott. 1912-ben az Erzsébet királynővel - amelyben a címszerepet maga a francia színésznő alakította - teljesen lázba hozta a közönséget. A mű akkora kasszasiker lett, hogy Zukor azon nyomban megalapította a Famous Player in Famous Plays filmgyártó vállalatát, amely a későbbiek folyamán a Paramount nevet vette fel. Bevezette a kizárólagosság elvét: színészei csak nála játszhattak. Mivel a kor viszonyaihoz képest magas gázsit fizetett, sikerült megszereznie a kor két hírességét, Edwin Porter rendezőt és Mary Pickfordot, az első igazi sztárszínészt. Még felsorolni is lenyűgöző, kiket foglalkoztatott a későbbiekben: Douglas Fairbanks, John Barrymore, Pola Negri, Gloria Swanson, Clara Bow, Rudolph Valentino és Gary Cooper is csapatának a tagja volt. A filmezéshez való jelentős hozzájárulásáért 1949- ben tiszteletbeli Oscar-díjat kapott. Százéves korában, 1973-ban az álomgyár soha nem látott parádés ünnepséget rendezett a tiszteletére. Három évvel később, 1976. június 10-én hunyt el. Korda Vince Van még stúdióalapító magyar az Oscar-díjasok között: Korda Vince. Viszont ő Zukorral és Fried Vilmossal - a 20th Century Fox egyik szülőatyjával - ellentétben nem az Újvilágban, hanem Sándor és Zoltán bátyjai vezényletével az angol fővárosban lett a London Films megalapítója. A kecskeméti művésztelepen Ivá- nyi-Grünwald Béla legtehetségesebb tanítványai közé tartozott, erről József Attiláról készült híressé vált portréja is tanúskodik. Művészi ambícióinak kiteljesítése céljából rövidebb-hosszabb ideig Bécs- ben, Firenzében, Nagybányán és Párizsban alkotott. Életét viszont teljesen megváltoztatta idősebbik bátyja, Korda Sándor merész tette, a London Films 1932-es megalakítása. O mindkét öccsét maga mellett kívánta tudni, így Zoltánon kívül Vince is az angol stúdió munkatársa lett. Korda Vince minden alkotását mozgalmas látványvilág, a régmúlt korok hitelessége, a jelen egzotikumának pontos visszaadása, a kalandok élethű megjelenítése, a társasági drámák és vígjátékok légkörének pontos visszaadása jellemezte. Évente legalább egy - a legtöbbször két - film elkészítésében működött közre. Igényességéről, munkaszeretetéről legendák keringtek így aztán nem okozott meglepetést, hogy 1939-ben a Big Ben tornyával fémjelzett London Films művészeti igazgatójává nevezték ki. A következő évben jutott el szakmai karrierjének csúcsára. Az Ezeregyéjszaka meséiből készült, LAURENCE OLIVIER VIVIEN LEIGH ALAN MOWBRAY DIRIGIDA POR ALEXANDER KORDA 1942-ben a Korda Sándor rendezte Lady Hamilton díszleteiért Korda Vince Oscar-díjat kapott (Fotók: Wikipedia, képarchívum) fekete-fehér A bagdadi tolvaj című romantikus némafilmet 1924-ben forgatta Raoul Walsh rendező, Douglas Fairbanks főszereplésével. Korda Sándor 1940-ben úgy döntött, hogy a történetet ismét feldolgozza, a legmodernebb színes Technicolor eljárással és hang- technikával. A forgatást Angliában kezdték, viszont időközben a náci Németország megtámadta Nagy- Britanniát, így Kaliforniában voltak kénytelenek befejezni. A várt siker és szakmai elismerés így sem maradt el: négy Oscar-díjra jelölték a filmet, s az operatőr Georges Périnal és a látványtervező Korda Vince díjra is váltotta a jelölést. Érdekességként megemlítendő, hogy a legjobb filmzenéért Rózsa Miklós a jelöltek között volt. Művük további magyar vonatkozása, hogy az egyik forgatókönyvíró Bíró Lajos volt. A következő két évben Korda Vince ugyancsak a jelöltek között volt: 1942-ben a Lady Hamilton, 1943-ban A dzsungel könyve látványterveivel. Művészi elképzelései magas színvonalának tartósságára pontosan jellemző, hogy utolsó Oscar-jelölését 20 év múltán, 1963-ban kapta, A leghosszabb nap című, a normandiai partraszállást feldolgozó filmdráma díszletterveiért. Hosszú, eredményes tevékenysége lezárásaként 1979. január 4-én Londonban 82. életévében hunyt el. A három fivér életét Vince fia, Michael Korda dolgozta fel A szerencse fiai című életrajzi regényében. William S. Darling Sándorházi Vilmos 1882. szeptember 14-én született Sándorházán. Huszonnyolc évesen, 1910-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, oly sok honfitársához hasonlóan New Yorkban telepedett le, ahol portréfestőként dolgozott. Itt ismerkedett meg Gwendolin Darlinggal, akit 1915-ben feleségül vett. Asszonykája merő jóakaratból azt tanácsolta neki, hogy a házasságkötés alkalmából válassza az ő lánykori vezetéknevét, ha az Újvilágban művészként sikereket kíván elérni. Idegen hangzású, gyakorlatilag kimondhatatlan nevével labdába se rúghat. Sándorházi Vilmos megfogadta a jó tanácsot, így lett belőle William S. Darling. Magas művészetből, így festészetből is csak bajosan lehet megélni még a gazdag amerikai társadalomban is. Az S. Darlinggá vedlett Sándorházinak is szembesülnie kellett ezzel a nem túl szívderítő ténynyel. Viszont egy sor olyan alkalom adódott számára, melynek révén művészi ambícióit kisebb-nagyobb kompromisszumok árán mégiscsak megvalósíthatta. A múlt század első évtizedeitől kezdve kétségkívül ezek közé tartozott a filmezés is. Fried Vilmos Fox társasága alkalmazta őt látványtervezőként, hamarosan felküzdötte magát a vállalat művészeti vezetőjévé. Aktív filmes évei 43 évet ölelnek fel, 1921-től 1954-ig. Eközben a legnagyobb sztárokkal működött együtt, közöttük volt Shirley Temple, Gregory Peck, Rex Harrison, de ő maga is igazi csillaggá nőtte ki magát: összesen hatszor jelölték Oscar-díjra, háromszor át is vehette a szobrocskát. A több mint négy évtizeden átívelő pályafutása során 61 film forgatásán működött közre, az ő munkáját dicséri az 1933-as Kavalkád - amelyért első magyarként vehette át az Oscar-díjat -, a három évvel később forgatott Oscar-jelölt opus, a Lloyd of London, az 1937-es We Willie Winkie, az 1940-ben szintén jelölt Hindu álom; 1944- ben az ugyancsak szobrocskát érő Bernadette, és az 1947-ben kitüntetett Anna és a sziámi király. Volt még egy jelölése: 1946-ban A mennyország kulcsáért terjesztették fel a díjra. Hetvenkét évesen vonult vissza a filmezéstől. 1963. december 15-én, 81 éves korában érte a halál minden idők legsikeresebb díszlet- és látványtervezőjét Lagúna Beach-i otthonában. Herczeg Géza A 10. Oscar-díjátadónak 1938- ban volt egy különlegessége: az 1888-ban Nagykanizsán született Herczeg Gézát egyidejűleg két kategóriában is jelölték az Emile Zola életéről szóló filmben nyújtott teljesítményéért, az egyikben meg is kapta. Végül is a legjobb eredeti forgatókönyvért járó szobrocskát vihette haza, a legjobb eredeti történetén viszont csak jelölték. Nagy nap volt ez, álmaik beteljesülésének a napja az amerikai magyar filmesek számára: ugyan már az első gálán Bíró Lajos és King Vidor is versenyben voltak, ők viszont megmaradtak a jelölés szintjén. Az utóbbit a harmincas évek folyamán még kétszer jelölték, továbbá Francis Edward Faragoh, George Cukor, Korda Sándor, Kertész Mihály és William Darling is a díj várományosai között volt. Az Emile Zola francia író életéről szóló dráma tíz jelölést kapott, az említetten kívül elnyerte a legjobb filmért és férfi epizódszerepért járó díjat. A történet a neves francia író életének legdrámaibb időszakát dolgozza fel, amikor rá kell döbbennie, hogy sikerei hatására elkényelme- sedett, már egykori barátját, Paul Cézanne-t sem érti meg, akinek nem sikerült hozzá hasonló anyagi jólétbe kerülnie. Csakhogy drámai fordulatot vesz az élete: meglátogatja őt Lucie, Alfred Dreyfuss ezredes
