Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-01 / 75. szám, péntek

171

KULÚRA

2016. április 1.1 www.ujszo.com

Elhunyt Krencsey Marianne

Budapest. Hosszú betegség után, életének 85. évében elhunyt Krencsey Marianne, az ötveneshatvanas évek egyik legnépszerűbb magyar színésznője. A Liliomfi, Az aranyember vagy A Tenkes kapitány című filmekből ismert színésznő évtizedek óta az USA-ban élt.

Krencsey Marianne soha nem akart színésznő lenni; 1951-ben került át az ELTE Bölcsészettudományi Karáról a Színház- és Filmművészeti Főiskola szín- házrendezői szakára. Makk Károly kérte fel a Liliomfi női főszerepére 1954-ben, Krencsey ezután választotta a rendezés helyett a színészi pályát. Diplomarendezését 1956-ban még teljesítette, diplomáját azonban csak negyven évvel később vehette át.

Tizenkét év alatt mintegy harminc filmben szerepelt, többet közülük ma is műsorra tűznek a tévék (Két emelet boldogság, A 9- es kórterem, Gábor diák, Szegény gazdagok, A Noszty fiú esete Tóth Marival).

Férjével együtt 1966-ban disszidált. Távollétükben börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték őket. New Yorkban előbb banktisztviselő volt, majd egy nyugdíjfolyósító intézetben vállalt munkát, azután húsz évig férje orvosi rendelőjében dolgozott. Irodalmi esteket szervezett, részt vett Karády Katalin amerikai bemutatásában. 1993-ban Krencsey Marianne vezetésével alakult meg a Magyarság Jó Hírét Védő Liga. Equinox-2001 (35 év Budapesten - 35 év New Yorkban) című önéletrajzi könyve 2001-ben jelent meg. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. (MTI)

Darvas Ivánnal a Liliomfiban

(Képarchívum)

Kertész Imre halálára

Tudta és hirdette, hogy a kultúra, a művészet a demokrácia fontos bástyája

Kertész Imre (1929-2016) (Képarchívum)

JUHÁSZ KATALIN

„Hát ez meg ki?"- kérdeztem csodálkozva, amikor bejelentették, hogy Kertész Imre kapja az irodalmi Nobel- díjat. Nem vagyok büszke erre. Abban az évben, 2002-ben két Sorstalanságot is találtam a karácsonyfa alatt. Még aznap éjjel rávetettem magam az egyikre. Másnap pedig mér legszívesebben falhoz vágtam volna.

A regény addig sosem tapasztalt indulatokat keltett bennem. Egész lényem tiltakozott ugyanis az elfogadás, a belenyugvás, a dolgok tudomásul vételének rideg, szikár, racionális prezentálása ellen, ami ebben a könyvben fogadott. A holo- kausztról én addig a napig csakis könnyfakasztóan érzelmes módon hallottam beszélni. Ez a radikálisan új szemlélet egyszerűen nem fért bele a világképembe. Akkor még nem láttam meg a sorokban a sztoikus bölcsességet. Mert Kertész Imre bölcs volt, talán már tizennégy évesen is, amikor a Budapest környéki csendőrpuccs következményeképp Auschwitzba deportálták.

„Csak arra törekedtem, hogy megtaláljam a nyelvet a totalitarizmus leírására. Égy olyan nyelvet, ami ki tudja fejezni, hogyan darálja be az embert egy gépezet és változtatja meg olyan mértékben, hogy aztán már saját magát és az életét sem ismeri fel. A funkcionális, vagyis csakis a funkciójában létező ember elveszti önmagát” - írja egy helyütt.

Ez volt az első regénye. Tizenhárom éven át dolgozott rajta, végül 46 éves korában, 1975-ben jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál. Azért csak akkor, mert két évvel korábban a Magvető visszaküldte neki a kéziratot, azzal a megjegyzéssel, hogy „élményanyagának művészi megfogalmazása nem sikerült”, a főszereplőnek „furcsa reakciói” vannak, illetve, hogy az egész sztori „elhi- hetetlen”. Ma már nyilván nem büszkék erre.

Mentségükre, és persze az én falhoz vágós indulataim mentségére legyen mondva: kezdetben a kritika sem kezelte a helyén ezt a regényt. Csak a nyolcvanas évek közepétől jelentek meg róla lelkendező méltatások, külföldön pedig még később, talán a gyengécske angol fordítás miatt.

Aztán 1988-ban megjelent a Sorstalanság folytatásának tekinthető Kudarc, két évvel később pedig a Kaddis a meg nem született gyermekért, amely trilógiává dagasztotta a Soah feldolgozását. A traumáét, amelyhez hasonlót addig még nem élt át Európa. És remélhetőleg nem is fog.

Ezek a könyvek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ne tekintsük természetesnek a demokráciát. Hogy legyünk résen. Hogy igyekezzünk csírájában elfojtani minden rasszista színezetű megmozdulást. Hogy ne hagyjuk újra megtörténni azt, ami egyszer már megtörtént.

Kertész Imre egy életen át birkózott ezzel a traumával. Túlélőként és érzékeny művészként mindenkinél jobban látta a totalitárius rendszerek veszélyeit. Számára Auschwitz nem egy személyes történet helyszíne, hanem szimbólum, az európai civilizációban keletkezett törés szimbóluma. Mert a holokauszt óta már semmi nem lehet ugyanolyan többé, Auschwitz „ott van mindenhol.”

Stockholmban, a Nobel-díj átvételekor azt is elmondta, miért nem hagyta el Magyarországot az 1956- os forradalom leverése után. „Ezúttal nem gyerekként, hanem felnőtt fejjel figyelhettem meg, hogyan működik egy diktatúra. Láttam, hogyan tagadtatják meg egy néppel az eszményeit, láttam az alkalmazkodás kezdeti, óvatos taglejtéseit, megértettem, hogy a remény a gonosz instrumentuma, s hogy a kanti kategorikus imperatívusz, az etikum, az önfenntartás hajlékony szolgálóleánya csupán”.

Furcsa dolgok történnek mostanában ebben a régióban. A szlovák parlamentben fasiszták ülnek, akikre olyan közép-szlovákiai falvak lakói (is) szavaztak, amelyeket a nácik annak idején felégettek. Vezérük nemrég leállított egy szókimondó színházi előadást, vélhetően azért, mert nem tetszett neki, hogy az egyik szereplő kap a pofájára, mert egy másik nemzet nyelvét beszéli. Magyarországon egy kormánykritikus független színház a múlt héten rangos nemzetközi elismerést kapott, de senki nem gratulált nekik „odafentről”. Ehelyett rájuk küldték azokat az adóellenőröket, akik pár héttel korábban még mindent rendben találtak náluk.

Kertész Imre tudta és hirdette, hogy a kultúra, a művészet a demokrácia fontos básjyája. Remélem, mi sem felejtjük ezt el.

Kassára költözik az Art Film Fest

i

4

4

i

i

J

(

I

Meghalt Zaha Hadid építész

Hatvanöt éves korában, szív- infarktusban elhunyt Zaha Hadid iraki születésű, brit építész. Egy miami kórházban érte a halál, ahol légcsőgyulladással kezelték.

Zaha Hadid több ikonikus épületet tervezett világszerte, köztük a kínai Guangzhou operaházat és a londoni olimpiai úszóközpontot. Pozsonyban a Čulen utcai ipari zónába is tervezett egy öt toronyházból álló komplexumot, amelynek építése még nem kezdődött el. 2004-ben az építészet Nobel- díj ának nevezett Pritzker-díj első női díjazottja lett. 2010-ben a brit királyi építész akadémia Stirling-díjjal tüntette ki, a római MAXXI múzeumáért. (k)

TALLÓSI BÉLA

Nagy változás történik idén az Art Film Fest háza táján.

A népszerű hazai filmfesztivál, melynek nevét eddig Trencséntepliccel kapcsolatban említettük, költözik. Idei, 24. évfolyamát már nem a fürdővárosban, hanem Kassán rendezik meg.

Kassa nagyszerű helyszínnek bizonyul, megfelelő vetítőhelyekkel. Az Art Film Fest vetítéseinek június 17. és 25. között a Kasáme Kulturpark, a Kunsthalle, az Úsmev és a Slovan mozi, valamint a felújított Amfiteátrum ad otthont.

Koncepciójában nem változik a fesztivál, továbbra is igényes művészfilmeket kíván bemutatni, megmaradt az összes eddigi szekciója, sőt két újjal ki is bővült. „Mindaz, ami a fesztivál eddigi évfolyamainak programjában jó és érdekes volt, az, amit a nézők megszoktak, továbbra is megmarad” - mondta a szemle tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján Peter Nágel, az Art Film Fest művészeti igazgatója.

A 13 programszekcióban két új összeállítás szerepel, az egyik a Be2Can Starter. Ebbe olyan mozgóképeket soroltak be, amelyek a kontinens legelőkelőbb fesztiváljain - Velencében, Berlinben és Cannes- ban - sikerrel szerepeltek. A másik új szekcióval - mely a Variety Art Film Choice nevet kapta - a legigényesebb nézők kedvébe szeretnének járni. Ebbe a blokkba a világ egyik legnagyobb presztízsű filmes újságjának a szerkesztői és kritikusai válogatnak művészetről szóló alkotásokat.

Tegnap néhány olyan filmcímet is elárultak e két szekcióból, amelyek már biztosan bekerülnek a műsorba. Lorenzo Vigas venezuelai rendező Desde Állá (Távolról) című filmje, amely a 72. Velencei Filmfesztiválon megkapta a legjobb alkotásnak járó Arany Oroszlán díjat. Különleges művészi élményt kínál Laurie Anderson multimediális művész doku- mentumfilmje, a Heart of Dog, amely szintén szerepelt a velencei mustrán. Művészettel foglalkozik a színvonalas és igényes rendezéseiről ismert Aleksandr Sokurov legújabb alkotása, a francia-német koprodukcióban készült Francofonia - Le Louvre sous l’Occupation című munkája, amely bravúros látványt nyújtva Párizsba, a Louvre kincsei közé vezet el. Az Art Film Fest azt a hagyományát is folytatni szeretné, hogy neves művészvendégeket fogad a film világából, és

munkásságuk elismeréseként ki is tünteti őket. Két név már ismert azok közül, akik megkapják a fesztivál Aranykamera és Színészmisszió díját. Az előbbit Stephen Daldry elismert brit rendező és forgatókönyvíró jön átvenni: az ő nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint A felolvasó, a Billy Elliot, Az órák vagy a Trash, amely két guberáló fiú kalandos sorsát mutatja be miután a riói nyomor- negyedben egy tárcát találnak a helyi szeméttelepen. A Színészmisszió díjat a zárónapon Karéi Roden cseh színész veszi át. Hogy a nyitónapon ki, kik kapnak díjat, még nem árulták el a szervezők. Viszont további neveket említettek: Kassára várják Laurie Andersont és Lorenzo Vigas rendezőt is, aki a szemle nemzetközi zsűrijének lesz a tagja. Részvételét visszajelezte Aki Kaurismäki színésznője, a finn Kati Outinen is.