Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-30 / 100. szám, szombat
116 SZALON ■ 2016. ÁPRILIS 30. www.ujszo.com 120 éves a Vígszínház Százhúsz éve, 1896. május 1-jén nyűt meg a millennium lázában égő Budapesten a Vígszínház. A kiegyezés után világvárossá vált Budapesten az 1890-es évek elején három magyar nyelvű színház működött: az Astoriánál álló régi Nemzed, az Erzsébet körúti Népszínház (a későbbi, felrobbantott Nemzeti) és az Operaház. A polgárság saját ízlésének megfelelő színházat akart, ehhez a döntő lökést az adta, hogy az utolsó német teátrum 1889 végén leégett, és új, ingyen telket kért a fővárostól. Ezen felháborodva Fekete József, a Magyar Salon szerkesztője és Silberstein-Otvös Adolf színikritikus mozgalmat indított a német színjátszás kiszorítására, új kőszínház felépítésére. A Vígszínház Egylet végül a kiépülő Nagykörúton, a Margit híd és a Nyugati pályaudvar között vásárolt telket. Itt sörkert állt, amelyet gőzmalmok, fatelepek, ócskapiacok és lebujok vettek körül. A lapok szerint két héttel a színháznyitás előtt olyan volt a környék, „mint egy amerikai gyarmatváros keletkezése első napjaiban”. A főváros első jelentős magánszínháza a színházépítésben már hatalmas jártasságot szerzett osztrák Fellner és Helmer cég neobarokk tervei szerint épült meg. A nyitó előadáson Kozma Andor prológusa után Jókai Mór A Barangok, vagy a peóniái vajda című darabja került színre, és annak rendje s módja szerint megbukott, a május 6-i előadást megtisztelő I. Ferenc József is elszunyókált rajta, majd a szünetben távozott. Egy ideig úgy látszott, hogy a t színház is erre a sorsra jut, az első két évet veszteséggel zárták, de a következő évadok már sikereket hoztak. A Vígszínház első igazgatója, Ditrói Mór Kolozsvárról érkezett Pestre, s a vidéki társulatok vezető színészeiből és fiatal tehetségekből az ország egyik legjobb társulatát kovácsolta össze. A társulatnak később tagja volt többek között Varsányi Irén, Csortos Gyula, Gombaszögi Ella és Frida, majd Jávor Pál, Darvas Lili, Murád Lili, Somlay Artúr, Tolnay Klári, Kabos Gyula, Ráday Imre, Ajtay Andor ás Páger Antal. A teátrum a magyar színjátszás fontos műhelye lett, itt játszottak először hétköznapi ruhában, természetes hangon és életszerű helyzetekben, de itt született meg a modern magyar polgári dráma is. A Vígbői indult a világhír felé Molnár Ferenc, itt aratta sikereit darabjaival Heltai Jenő, Bródy Sándor, Szomory Dezső, Szép Ernő, Lengyel Menyhért, Her- czeg Ferenc, Hunyady Sándor. A Vígszínház játszott először Csehov-sorozatot és sok fontos külföldi szerzőt: Hauptmannt, Shaw-t, Pirandellót, Maugham- ot, Wilde-ot. (MTI) Hazugság kizárva, a tábor nyitva Dimitri Verhulst belga író Problemszki Szálloda című regényéről P roblemszki Szálloda csak egy van a világon. Az is papíron. Dimitri Verhulst belga író regényében és annak címében. Menekültszálló, tele problémával, több is van a földön, főleg ez idő tájt, Európában. Verhulst művében, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg a Modern Könyvtár sorozatban, az arendonki (Belgium) menekülttábor lakói közt járunk, akik konténerek hidegében, már- már tapintható feszültségben várják a levelet, a hivatalos értesítést sorsuk alakulásáról. Hogy befogadja-e őket a vén kontinens, vagy mehemek vissza oda, ahonnan jöttek? Sokféle ember, sokféle kultúra, sokféle vallás keveredik itt nagyon is összezárva. Mindenki máshonnan érkezett, csak a céljuk közös: új helyen, emberhez méltóbb körülmények között kezdeni újra azt, amit már életnek sem nevezhetnek, inkább csak nyűglődésnek, sínylő- désnek, vég nélkülinek tűnő szenvedésnek. Nem tegnap és nem is tegnapelőtt írta Verhulst a könyvet. Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor Európa még nem akart behorpadni a szír, az afgán, a palesztin, az afrikai és még ki tudja, honnan beáramló menekültek súlya alatt. Százezres tömegekről akkoriban még nem szóltak a hírek, a vészharangot sem kondították még meg, a terrorizmus sem volt napirendi pont a világpolitikusok és a politikai szakértők asztalán. Kevesebbet tudtunk a témáról, nem merültünk el benne olyan mélyen, annyi kérdőjellel, mint ma. A változások tükrében, az elmúlt egy év megállíthatadan migráns- áramlatát tekintve Verhulst regénye több mint érdekfeszítő, több mint izgalmas. És nem pusztán a történések, hanem a kegyeden, sokszor fekete humorral, máskor szinte nyersen, vadul, nem kevés cinizmussal, iróniával felvázolt sorsok miatt. Lét és nemlét határán, szűk mozgástérben várakozó férfiak, nők és gyerekek között egy pszichológiai tanulmányokat végzett szociológus érzékenységével gyűjti az információkat, hogy aztán úgy tálalja őket, mint felkavaró riportokat vagy éppen a legelevenebb színekkel megrajzolt portrékat. írónk újságíró is, nem véledenül áll olyan közel hozzá a dokumentumregény mint műfaj. Az arendonki menekültközpont lakói között is eltöltött néhány napot, amikor a menekültek helyzetéről tudósított. A Problemszki Szálloda a második regénye, több nyelvre lefordították már. Verhulst üstökösként robbant be a flamand irodalomba. Első, önéletrajzi ihletésű regénye, a Sem mi végre a kritikusok és az olvasók körében egyaránt hangos sikert aratott. Döbbenetes erejű könyv az is: kíméleden őszinteséggel írja meg benne, hogy honnan jött, milyen családból, miféle környezetből. Anyja elhagyta, alkoholista apja a nagyszülőkhöz csapta, nagybátyjai ritkán józanok, a falusi posványbán gyorsan elmerülne, ha nem kerül állami gondozásba, majd nevelőszülőkhöz. Később, felnőtt fejjel is volt egy-két vargabetű az életében, de talpra állt, jó tollú újságíró, majd jeles regényíró lett. Problemszki Szállodája letehetet- len. Könnyed hangvétellel tálalt, súlyos anyag. Emberanyag. Minden szereplőjét közelről láttatja. A lelkűket, a vágyaikat, a múltjukat boncolgatja precízen, a legapróbb részletekre is erősen figyelve. Pécsi Emőke fordítói munkáját dicséri, hogy stílusa felragyog, humorának íze van, mondatainak pedig színe, ereje, sodrása. Könyvének első számú hőse, Bipul Masli Afrikából keveredett a belga menekülttáborba. Fotóriporter. A világ egyik eldugott pontján remegő kézzel fogta be keresőjébe a kiéhezett, haldokló gyermeket. Úgy gondolta, élete drámai és művészi fordulópontja lesz a felvétel. Gyufaszállábak, hatalmas fej, kipúposodó köldök. Addisz-Abebában hívta elő a képet, és rögtön látta, hogy a felvétel majdnem tökéletes. Már csak egy légy hiányzott a gyermek fejéről vagy szemgödréből. De így is elindult, hogy meghódítsa Nyugat-Európát. Társaival együtt ott várakozik ő is a táborban, hogy a brüsszeli bürokráciától zöld utat kapjon a „paradicsomba”. Verhulst az ő szemével fényképezi a többieket. Sedit, aki Sierra Leonéból menekült, és már fel akarta kötni magát. Asiát, akinek vagináját ősi szertartás szerint hazájában cafatokra szabdalták. Rajibot, akinek tetűirtó samponnal mosták a haját. A sötét múltú Maqsoodot. Lídiát, aki a testével keresi a boldogulás útját. Igort, a bokszolót, akinek a neve mögött hosszú a lista az ukrán bűnügyi nyilvántartásban. Shaukatot, aki eltörte a felesége csuklóját, hogy az asszony ne járhasson számítógép-tanfolyamra, maradjon csak ostoba. Keserű az élet a táborban, a szögesdróton innen, a konténerek hidegében. Keserű, de reményteli. Egyszerű mondatok mögött velősen az élet. A fájó, a sanyarú, a szívet-lelket megtépázó. ,A történet fele kitalált, viszont egyeden történetben sem szerepel hazugság” - közli az utolsó oldalon Verhulst. Érthető, ugye? Ennél már csak a valóság kegyede- nebb. Szabó G. László Az északkelet-lengyelországi Kasubföldön fekvő Rumia község pályaudvarán létesített könyvkölcsönzőt és olvasótermet tüntették ki a héten a könyvtárak belsőépítészeti kivitelezéséért járó nemzetközi elismeréssel. Az amerikai könyvtárszövetség (ALA), valamint a Nemzetközi Belsőépítészek Társasága (IIDA) által kétévente odaítélt Library Interior Design Awards nevű elismerést a lengyel könyvtár az egytermes létesítmények kategóriájában nyerte el. A Kultúra Megálló nevet viselő városi könyvtárat 2014 szeptemberében létesítették a helyi pályaudvar épületében. A Lengyel Irodalmi Alap és a Lengyel Könyvintézet támogatásával kialakított bibliotéka a pályaudvar csarnokának 80 százalékát foglalja le. A másfél ezer négyzetméternyi területen gyermek és felnőtt kölcsönző, olvasóterem, képzőművészeti és fotóműhely, valamint két konferenciaterem is működik. A háromemeletes Kultúra Megálló berendezését tervező Sikora Wnetrza lengyel lakberendezési műhely a könyvtárban a vasútra utaló elemeket is felhasznált, így például a falakat a régi mozdonyra emlékeztető fekete-piros színek díszítik, a könyvespolcok a vasúti síneket idézik. Az olvasóteremben egy régi pályaudvari órát és várótermi padokat helyeztek el. A könyvtár szerves része a továbbra is vasúti és buszpályaudvarként, közlekedési csomópontként működő komplexumnak. A 47 ezer lakosú Rumiában a Kultúra Megálló megnyitása óta mintegy 10 százalékkal nőtt a könyvtárlátogatók száma, a négy könyvtárfiók közül csak a pályaudvari főkölcsönzőnek tavaly 6,4 ezer látogatója lett. (MTI)
