Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-30 / 100. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. április 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Nem jellempróba Emlékeztető a Hídnak, hogy kikkel is lépett koalícióra J ellempróba - sokan így nevezték az állampolgársági törvény parlamenti vitáját, melyen a Híd nem szavazta meg saját korábbi tervezetét. Tévedés. A jellempróba korábban lezajlott, a kormányalakításkor. Akkor pedig a párt megbukott, de ez lassan már történelem, az utóbbi egy hónapban közölt 240 tonnányi kommentár mellé nem kell róla még egy. Az állampolgársági törvény Dos- tál-féle beterjesztése inkább politikai troliakció, annak is a zseniálisabb fajtája. Adott egy törvénymódositó tervezet, amelyet évekkel ezelőtt a Híd dolgozott ki, így elég a'Ctrl+C, Ctrl+V másolási formula, pár aláírás, és mehet a parlamentbe. A vitára csak be kell készíteni a pattogatott kukoricát és a kólát, hátradőlni és élvezni, ahogy a módosítási javaslat eredeti alkotói és hajdani beteljesztői szénné égetik magukat. Az állampolgársági törvény módosítása nem jellempróba, sokkal inkább egy emlékeztető a hidasoknak, milyen koalíciós szerepet vállaltak, amikor Fi- cóékkal és az SNS-szel paktáltak le. A szerep színre vitele közben ráadásul taktikai hibák sorát is vétik. Ha egy kicsit jobban átgondolták volna az esetleges csapdákat, akkor például beleírták volna a programtézisekbe az állampolgársági törvény módosítását - még ha erre minimális vagy semmi esély sem lenne. így bármilyen ellenzéki tervezetet azzal üthettek volna el, hogy jön majd egyszer egy koalíciós tervezet, amely megváltja a világot. És ha nem sikerült volna ilyet kidolgozni és elfogadtatni, akkor felírták volna a teljesítetlen célok nevű, több tucat tételből álló listára. A program jelentős része úgyis mindig csak írott malaszt marad, a teljesületlen tételeket utólag mindig rá lehet kenni valakire. Ha pedig semmiképp sem lehetett volna beleírni a programba, akkor ki kellett volna bulizni, hogy egy ilyen ellenzéki tervezetet megszavazhassanak- mivel úgysem megy át, a Híddal együtt is kevés a hozzá a szavazat. Ezt tudni lehetett, hiszen nemcsak a Kotleba-párt, hanem az Egyszerű Emberek frakciójánakjelentős része sem támogatna ilyen módosítást. ,,Nem mondunk le a kérdés rendezéséről” - mondta a szavazás után Gál Gábor, a Híd frakcióvezetője, ám az igazsághoz sokkal közelebb áll kollégája, Vörös Péter őszinte nyilatkozata: erre a választási időszakra eldőlt az ügy, nem lesz módosítás. Bugáréknak igazuk van, amikor azt mondják, hogy a magyar közösség megmaradásának szemszögéből fontosabb a kisiskolák megmentése, mint a kettős állampolgárság lehetővé tétele. Utóbbi viszont fontos elvi és szimbolikus ügy, melyet nem lehet elintézni egy legyintéssel. És, ahogy levezettük, ennek egyáltalán nem kellett volna vagy-vagy kérdéssé válnia. Avagy: Bugáréknak most azt kellett megenniük, amit kifőztek. Már húsz éve, hogy megölették Robert Remiášt (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Z)¥ 1?% Gasztrotravel JUHÁSZ KATALIN Ál F poltjól öltözött hölgy ül a A nyitott légterű vasúti kocsiban, három méterre tőlem. Válj a az indulást, ölében dizájnos, lakkozott fekete rétikul. Amint elindulunk, belenyúl a dizájnos retikülbe, kivesz egy rúd kolbászt. Nagyot tör belőle, harapja, marcangolja - igazi nőstény ragadozó. Előkerül egy szelet kenyér is, így teljes az ebéd. Intenzíven hullanak a morzsák a retikülbe meg a bordó szoknyájára. Mindig harapás után gondosan visszasüllyeszti a kolbászt a retikülbe, aztán újra előkapja, harap, megint elteszi - mintha női méltóságára vigyázna. Nézem a kóbászt és a kenyírt (olyan jóízűen harapdáj- ja, hogy mingyán kérek én is), közben átható illat tölti be a kocsit. Egyre több utas keresi az illat forrását, nyakukat tekergetve fészkelődnek. Gyakran utazom buszon, vonaton, általában gondosan becsomagolt, diszkrét szendvicsekkel. Sose voltam híve a nagy kipakolásoknak, terítéseknek, paprikák ropogtatásának, fasírtok szeletelésének. Ha viszont ilyesmivel találkozom, néma áhítattal figyelem a jelenetet. Egyszer láttam egy embert, aki bicskára szúrt falatokat rakott a szájába a zötyögő, rázkódó buszon, egy kardnyelő ügyességével. Két asszony egy kosárból cseresznyézett, a magokat visszaköpködték a kosárba. Szintén emlékezetes egy joghurtot szürcsölő fiatalember. Aki evett már joghurtot kiskanál nélkül, tudja, hogy a vége felé, amikor már csak az alján van egy kicsi, egészen hátra kell vetnie az embernek a fejét, és mozdulatlanul úgy maradni, amíg ki nem cammog a pohárból ajoghurt. Nem tudom, létezik-e valamiféle etikett az utazás közbeni evésre, mindenesetre sokat elárul az emberről az, amit és ahogyan eszik. A legtöbb buszon tilos enni, ott díszeleg az áthúzott hamburger a jármű ajtaján, de persze ezt kevesen veszik figyelembe, és a sofőr sem tudja ellenőrizni menet közben. A városi tömegközlekedés „más tészta”, ott az ellenőr meg is büntetheti a táplálkozó utast. Mégis a pozsonyi 91 -es buszon láttam a legbájosabb és leginnovatívabb evésperformanszt. Egy babakocsis anyuka szállt fel, rögzítette a kocsit, fölé hajolt, elővett egy befőt- tes üveget, és kinyitotta. Leves volt benne. Kiskanállal diktálta bele az egyéves forma kislányba, profi módon egyensúlyozva a kanyarokban, méghozzá úgy, hogy a baba nonver- bálisan tiltakozott, azaz el-elfordí- totta a fejecskéjét, ha meglátta a közeledő kanalat. Öt percen belül a fél busz az anyukának szurkolt, hogy ne öntse nyakon a porontyát. Én a magam részéről egy megállóval tovább utaztam, hogy még egy kicsit gyönyörködhessek bennük. Akkorra már csak az üveg alján volt egy kicsi... Hatalomféltés NAGY IVÁN ZSOLT A Fidesz vezérkara fél. Nem is. Tulajdonképpen retteg. Soksok éve nem volt rá példa, de most visszatért ez a korábbi érzés. És ha ők így vannak ezzel, akkor annak oka is van. Fura időkjönnek. Sok minden volt jellemző a F idesz vezetőire az elmúlt hat évben, de a félelem nem. Sőt. Magabiztosak voltak, blazírtak, cinikusak. Elkönyvelték, hogy az ország az övék, és következmények nélküli, ahol azt tesznek, amit akarnak. Most azonban itt van 2016, amikor vissza kell táncolni a vasárnapi zárvatartásból, amikor tanárok és diákok sztrájkolnak, amikor több tízezres tüntetések szerveződnek, és amikor kirobban a rendszerváltás utáni Magyarország legarcátlanabb közpénzosztogatási botránya. Ezt most nem elsikálhatóan homályos közbeszerzés, itt nem az van, hogy átjátszottak egy üzletet valamelyik havernak, aki ezzel jól jár, de legalább teljesít is érte, sokat kér el egy autópálya megépítéséért, de végül is megcsinálja. Nem, a most kirobbant botrány nem erről szól. Itt a MagyarNemzeti Bank alapítványai konkrétan pénzt osztogattak haveroknak, a jegybank vezetője rokonainak, baráti kiadóknak. Ráadásul úgy, hogy az osztogatásban benne volt kurátorként a jegybankelnök is. Ez valami egészen új dimenziója annak, ha egy érdekcsoport a sajátjaként kezel egy országot, annak közjavával együtt. És még valami - ami talán még ennél az orbitális pofátlanságnál is erősebb: a hatalom és hűséges parlamenti serege ezt még törvényes eszközökkel el is akarta rejteni. Sőt: elrejtette. Törvényt fogadott el, amely kimondta: az alapítványokba átkerülő közpénz innen kezdve nem közpénz, ha meg nem közpénz, nem is kell beszélni arról, mi lett a sorsa. Csak megjegyzem: 260 milliárdos vagyonról van szó! Ám ebben az esetben Áder köztársasági elnök és az Alkotmánybíróság is pontosan érezte: ez sok. Előbbi nem írta alá a törvényt, és utóbbi véleményét kérte, az meg kimondta: tényleg nem lesz ez így rendben, vissza az egész, a közpénzt nem alakváltó, ha annak indult, az is maradt, tessék villantani a költéseket. És az MNB alapítványai kénytelen-kelletlen villantottak: megjelentek a táblázatok, és ott virított az összes haver a milliós összegek mellett. Azóta a hatalom még inkább fél. Mert érzik, tudják: ez megmagyarázhatatlan. Tehát sunnyognák. És ütnek, ha valaki mégis a közelükbe férkőzik. Mert ütni még tudnak - azt nagyon tudnak. Azokat az újságírókat például, akik hétfőn a parlamentben kérdezni mertek, lerázni pedig nem hagyták magukat, másnap reggelre kitiltották a parlamentből. Persze még jól is jártak, Törökországban például lecsukták volna őket. Mi itt még nem tartunk, Kövér László egyelőre csak kiutasító határozatokat postáztat, nem letartóztatási parancsot ad ki. Hogy így lesz-e a jövőben is, majd kiderül. De tényleg félnek. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ tulajdonában álló gyárak termelése. Az amerikai székhelyű IHS globális stratégiai elemző és kockázatértékelő csoport szerint az IÁ bevételei nagyjából harmadával estek vissza a tavaly nyárihoz képest, havonta 56 millió dollárra. A jelentés ugyanakkor leszögezi: továbbra is a szíriai olaj- csempészet jelenti a dzsihádisták legfőbb pénzügyi forrását. Ajelentés elfogott iszlamisták vallomásain alapszik, akik leírták a pénzek útját az Iszlám Állam moszuli „pénzügyminisztériumába”, amely aztán szétosztja a pénzt az önjelölt kalifátus tartományai között. „Az ellenőrzésén kívül eső területekre pénzügyi átutalásokat végző irodákon keresztül juttatja el a pénzt, először Erbilbe, és onnan Irak más tartományaiba” - ismerteti ajelentés. A dokumentum kitér arra is, hogy az iszlamisták harcosai zsoldju- kon felül lakbérkedvezményben, négy gyerek után pedig pénzjutalomban részesülhetnek, illetve alkalmanként prémiumot is kapnak. Utóbbira példa Moszul 2014-ben történt elfoglalása, amikor a harcosok fejenként 1000 dolláros jutalmat kaptak. (MTI) Iszlám Állam: olaj helyett hal Az Iszlám Állam Irakban dollár- milliókat keres halgazdaságaival és autókereskedelemmel, amiből pótolni próbálja kiesett olajbevételeit. Biztonsági szakértők korábban az Iszlám Állam éves bevételét 2,9 milliárd dollárra becsülték, ami főleg az iraki és szíriai olajból származott, de több olajmezőt elveszített, vagy lebombázták a finomítókat a szövetségesek. így a terrorszervezet kevesebb zsol- dot tud fizetni a dzsihádistáknak, és máshonnan próbál pénzt szerezni. A Bagdadtól északra lévő több száz tó halállományából havonta több millió dolláros bevételre tesz szert. A halgazdaságok tulajdonosai vagy elmenekültek, vagy együttműködnek, hogy ne essen bántódásuk. Az Irak egy- harmadát elfoglaló Iszlám Állam emellett megadóztatja a termőföldeket, 10 százalékos adót vet ki a baromfitartásra, és más illetékeket is kiszab az importált árukra. Új bevételi forrástjelen- tenek számára az autókereskedések és a korábban az iraki állam
