Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-30 / 100. szám, szombat
8 | KULTÚRA 2016. április 30. | www.ujszo.com Tompa Mihály módra, mondva és dalolva JUHÄSZ KATALIN Rimaszombat. Javában zajlik a Tompa Mihály Országos Verseny, a legjobb versmondók, prózamondók, verséneklők és lírai színpadok viadala Rimaszombatban. Ez a 25. évfolyam, ezért a csütörtök esti megnyitó a szokásosnál is ünnepélyesebbre sikeredett. Az egyes kategóriák döntői tegnap reggeltől kora délutánig zajlottak, és szinte minden zsűrinek nehéz dolga lesz. A magyar népmese „kitiltása”, úgy tűnik, inkább használt, mint ártott a versenynek, mivel a felkészítők kénytelenek voltak egy kicsit többet keresgélni és jobban tömi a fejüket, hogy megfelelő szövegeket találjanak a gyerekeknek. A kisebbeknél Arany János, Gál Sándor, Lackfi János és Varró Dániel szövegei is felbukkantak, a negyedik és ötödik kategória versenyzői pedig ennél is merészebbek voltak, még Gogol Ház- tűznézőjéből is elhangzott egy részlet. A ma délelőtti nyilvános értékelésen a zsűritagoké lesz a szó, részletesen elemeznek minden produkciót, ám az eredményt ekkor MOZIJEGY Veszólyes pillantások Igazi meglepetésfilm a Cloverfi- eld Lane 10. Előzetesen alig hallott róla valamit az ember, aztán a megtekintése után örömmel konstatálhatja: régóta nem készült ennyire feszült, ennyire hátborzongató thriller. Ami ebben a száz percben történik, az maga a színtiszta borzongás, miközben nem látunk egyetlen szörnyet, egyetlen gyilkos lényt sem (a fűmnek nem sok köze van az elég idióta, 2008-as Cloverfi- eldhez), csupán három ember mozog a vásznon. Azzal indulunk, hogy Michelle balesetet szenved, és a következő jelenetben már egy pincében vagyunk, vendéglátónk pedig közli a nővel, hogy örüljön, mert megmentette az életét, ám a kinti világ elpusztult, lakhatatlanná vált, így kénytelenek bezárva élni. Nos, ennél többet bűn volna a cselekményről elárulni, hiszen a hangsúly itt éppen a fordulatokon van, és ezekbői minden jelenetre jut egy. Úgy nézzük ezt a mozit, hogy nem tudjuk, ki hazudik, nem tudjuk, igazat mond-e Howard, az állítólagos megmentő, amikor azt állítja, támadás érte a Földet. még nem árulják el, csak az esti díjátadó gálán. Több felkészítő tanártól és kísérő szülőtől hallottam a tegnapi nap folyamán, hogy jó lenne a kerületi fordulók után is beiktatni egy alaposabb nyilvános értékelést, a zsűri ezzel segíthetné a döntőre való felkészülést, és lenne még idő a produkciók tökéletesítésére. Mert így a sok hasznos, megszívlelendő tanács csak akkor hangzik el, amikor „már késő”. A másik üzenet a szervezőknek szól: a vers- és prózamondók közül nagyon sokan kíváncsiak lettek volna a verséneklőkre, de mivel a lírai színpadok kivételével valamennyi kategóriában egyszerre zajlott a verseny, nem láthatták egymást a résztvevők. Tényleg sajnálhatják, mert idén még a tavalyinál is jobb volt a színvonal ebben a mezőnyben, a hagyományosabb, folkos megzenésítésektől egészen a bluesig sokféle stílusban szólaltak meg a formációk, a hangszerpaletta pedig a fuvolától a nagybőgőig terjedt. Mindenki két dallal versenyzett, és nagy dicséretet érdemel a művelődési ház technikai személyzete is, mivel külön „beállásra” nem volt idő, menet közben kellett megoldaniuk az átszereléseket. Az első játékfilmjét rendező Dán Trachtenberg jól vizsgázik: alig mozdulunk ki a házból, és a feszültség pont ebben rejlik. Hogy nem tudjuk, egy-egy pillantásnak, egy-egy rossz szónak mi lehet a következménye. Nem tudjuk, egy pszichopatával élünk-e együtt vagy egy jóságos megmentővei, és az sem segít, hogy lakik itt még egy másik férfi, bizonyos Emmett, akitől még inkább feláll a szőr a hátunkon. Szerencsére a Cloverfi- eld Lane 10 hamar meggyőzi a nézőjét, hogy nem másolat, nem Stephen King Tortúrájának utánzása, hanem eredeti és okos film. Okos, mert képes arra, hogy valódi meglepetéssel szolgáljon a befejezésnél. Közben a színészek is remekelnek, John Goodman úgy játssza Howardot, hogy soha nem tudjuk eldönteni, mik a szándékai. Talán elhamarkodott lenne, ha most azt mondanám, a Cloverfield Lane 10 az év filmje. így inkább csak annyit mondok: az elmúlt évek legjobb thrillere ez a mozi. Gera Márton Cloverfield Lane 10. Amerikai thriller, 2016,103 perc. Rendezte: Dan Trachtenberg. Szereplők: John Goodman, Mary Elizabeth Winstead, John Gal- lagher Jr. Végig rejtély, ki hazudik, kinek mi a szándéka (Képarchívum) I Nem bagatell! Koncsol László Bagatellek című, ötödik kötetének versei a korábbi költői életmű egyes darabjait is újra mozgásba hozzák KOCUR LÁSZLÓ A gazdag értekező prózai életművet magáénak tudó Konceol László ötödik verseskötete, a százkét, javarészt négysoros opust magéba foglaló Bagatellek központi témája az elmúlás. A bagatell eredetileg zenei műfaj volt, rövid zenedarabokat jelölt. A műfajt ott találjuk a zenetörténet olyan óriásainak életművében, mint Beethoven, Liszt Ferenc vagy a Koncsol László szellemi útján is fontos tájékozódási pontot jelentő Bartók Béla. A bagatellt a Koncsol által Bartókhoz hasonlón korábban szintén elemzett Weöres Sándor is művelte. A szöveggel való munkálkodást sokféleképpen megvalósító költő, kritikus, szerkesztő, esszéista, műfordító, helytörténész korábbi pályája szélén tehát bizonyos formában a bagatellek is ott vannak. Ha nem tudnánk, hogy a szerző három-négy köteten dolgozik szimultán, akár aggódni is kezdhetnénk, a Bagatellek ugyanis gyanúsan pályát lezáró, létösszegző, „utolsó kötet” szagú. Ennek ellenére nem feszül ellentét a vállaltan kisszerű forma és a súlyos témák - öregedés, betegség, gyász, halál - között, sőt, ez utóbbiak olykor feloldást is nyernek, ellenpontozódnak a könnyed nyelvi játékosságban, vagy - éppen a lecsupaszított formának köszönhetően - teszik még hangsúlyosabbá az irreverzi- bilitás miatti rezignációt. Az eddigiek közül a Csontok című kötet mellett a transzcendens szólam által leginkább áthatott verseskötet egy koncsoli „életföldrajz” felvázolására is kísérletet tesz. Kilenc baga- tellben kerülnek elő az életpálya fontos locusai. Közülük három nyelvében (17.), mikrokömyezetében (33.), vagy névvel (58.) idézi meg a fizikailag és kulturálisan immár végleg elvesztett, csak a szöveg által konstruálódó szülőfalut, Deregnyőt; illetve elvisz a szellemi tájékozódás olyan fontos helyszíneire, mint Komárom, Debrecen, vagy bejálja a Csontokban más szólamban és jelleggel megalapozott családtörténet fontos helyszíneit (Telkibánya, Sárospatak, Tokaj, Sátoraljaújhely), mintegy búcsút véve a településektől és az ősöktől. Az öregség mint állapot vagy élethelyzet több szinten is megidéződik a kötetben, gazdaságilag és szociokul- turálisan is. A beszűkülő élettér, a Társ és a társak elvesztésével fokozódó magány éppúgy jellemzi ezt a helyzetet, mint a Csontok előtti költői életműre nem jellemző, a test romlását kendőzetlen őszinteséggel feltáró, biológiai indíttatású „testpoétika”. Az Alzheimer- és a Parkinson-kór, a sejtbuijánzás, a rák, a tumor, a gutaütés „bagatellizálódik”, miközben a választható életstratégiák között a beletörődés.és a küzdelem lehetősége egyaránt megjelenik. A költő őszbe hajló vagy elhullajtott hajszálakból sző az egész kötetet átfogó hálót, az őszülés és a kopaszodás mint a testi reprezentáció változása a kompozíció egyik vezérmotívuma, legalább hat versben jelenik meg, különböző formákban. A költő őszbe hajló vagy el* hullajtott hajszálakból sző az egész kötetet átfogó hálót, az őszülés és a kopaszodás a kompozíció egyik vezérmotívuma. A Bagatellek versei a szoros motívumhálózaton túl is párbeszédet folytatnak egymással. A már említett „topográfia” és „biopoézis” mellett ennek további eszköze lehet a homonim címadás (11. és 14., 25. és 35.), a vendégszöveg több költeményen átnyúló sajáttá szervesítése, mint például az 59-62. begatellekben, ahol egy esti ima négy sora nyer az inter- textualitás révén önálló értelmet négy újabb költeményben. Az évszakok váltakozása is átfogja a kötetet. S az, ami a kötet egész szintjén lezáratlanságnak hat, az „évszakversek” közötti kohézió által merevíti télibe a szövegvilágot, felülírva a 45. baga- tellben rögzített ciklikusságot. A versek beszélője fokozatosan leszámol a népdali könnyedséggel megidézett tavasszal (37.), a nyárral (39.), az őszt emelve identitásképzővé (84.). A kötet rendhagyó tagolású, a szövegek létrejöttét utólag magyarázó Utószó pozícióját tekintve nem zárja a kötetet, a Utószó után - a kiemelt, kötetzáró pozíciót még inkább fokozva - egy újabb vers áll. Az Utószó előtti utolsó két bagatell címe 100. Január és 101. Február. A maradék tíz hónap nélkül ez a megoldás akár csonkának is tetszhet, ám a kötetben korábban felépített linearitás ily módon záródik le. Távlatilag a folytatás lehetősége is nyitva marad. A Csiri- bik című kötetben felvázolt, Kikap, és elillan a tél optimizmusa már szintén elillant. A Bagatellek a korábbi költői életmű egyes darabjait is újra mozgásba hozza. A Csontok című kötettel folytatott párbeszédre már többször utaltunk. A évszakos tagolás köré épül az első, Színmuzsika, fényvarázs című kötet is. A 85. (Is- piláng) című bagatellben a lírai énhez hozzáöregedő, a gyertyaláng kihunyására az ispiláng népetimológiájának „láng” utótagja által ráerősítő, kiszáradva pusztuló katáng motívuma már az első kötetben jelen van. Sőt, a négy sor a legutóbbi kötet kompozíciójában, önállóan is megállná a helyét: „Dermedt katáng törött száron / - ősszel virág, bimbó I nyáron - / várja: tövéről leváljon, /szelek szárnyán égbe szálljon.” A 89. (A köd) előzményeit a Csiribik- be is átemelt, de eredetileg az 1984- es Vizesnaplóban megjelent, azonos című versben vélhetjük felfe- 1 dezni. A 89. (A köd) azonban már csak kivonata, négy sorba tömörített esszenciája a korábbi A Ködnek, gyorsan rákötve annak záró elmúlásmotívumára. A kötet nagyobb szerkesztői szigort is elviselt volna, a 102 vers rímei között akadnak fáradt, erőltetett megoldások (buldogok/boldogok) is, a rímkényszer olykor szótagkivetés- re, indokolatlan archaizálásra vagy tájnyelvi megoldások használatára készteti a szerzőt. A Bagatellek kisebb (vélt) gyarlóságai ellenére is e szűk költői életmű erős darabja, mely a korábbi köteteket szintetizálva nyit újabb horizontokat a koncsoli poétikában.
