Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-29 / 99. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. április 29. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Maffiaállam Megszoktatták, hogy azért is fizetnünk kell, amire nincs szükségünk MOLNÁR IVÁN S ok más államhoz hasonlóan Szlovákia a maffiánál bevált, „védelmi pénz” néven ismert zsarolási technikát alkalmazza a lakossággal szemben. Mi meg fizetünk, mert már megszoktuk, hogy olyasmiért is pénzt kémek, ami az adott szolgáltatással nem függ össze, és amire a lakosság jelentős része nem tart igényt. Ha valaki a múlt század kilencvenes éveiben üzletet vagy vendéglőt nyitott, számíthatott arra, hogy hamarosan felkeresi pár verőlegény, bizonyos összegért védelmet ajánlva az olyan rosszfiúk ellen, akik szeretnek tömi-zúzni. Ha nem tartott igényt a szolgáltatásra, készségesen be is mutatták neki, milyen veszélyekre számíthat, a naiv vállalkozó pedig véres orral söprögethette az üvegszilánkokat a szétvert üzletében. Az állam persze kifinomultabb módszereket használ, jó esetben az orrunkat sem veri be, de a végeredmény ugyanaz: olyasmiért is fizetnünk kell, amire egyébként nem tartunk igényt, és ehhez még vállalkozónak sem kell lenni. A legjobb példa erre talán az áramszolgáltatás. Ha Szlovákia normális piacgazdaság lenne, az áramszolgáltatótól megrendelt áramért ugyanúgy fizetnénk, mint bármi másért. Az állam azonban kihasználja, hogy villany nélkül ma már csak kevés háztartás képes elképzelni az életet, épp ezért olyasmit is az áramszolgáltatók ügyfeleivel fizettet meg, amire egyébként nem tartanak igényt. A legbotrányosabb ezek közül a hatalmas veszteségekkel működő, vagyis a piaci viszonyok között életképtelen, ráadásul a környezetre is káros szénbányák fenntartása. Pár ezer munkahely megőrzése végett évente 90 millió eurót hajtanak be így a lakosságtól, miközben a szénerőművekről tudni kell, hogy a szén égetése során széndioxid képződik, amely az üvegházhatást növelő gázok egyike. A kormány azonban a környezetvédelemről sem feledkezik meg: a megújuló energiaforrásból történő villamosenergia-termelést a szlovákiai fogyasztók-az áramszolgáltatásba beépített díj formájában - évente nagyjából 400 millió euróval támogatják. Ha mindez még nem lenne elég, Szlovákiában a közszolgálati rádió és televízió fenntartásához szükséges összeget is az áram- szolgáltatók ügyfeleitől hajtják be, az üzembentartási díjat ugyanis minden áramfogyasztó automatikusan fizeti. Eddig ez háztartásonként évente 55,7 euró volt, jövőre már várhatóan 84 euró lesz. Hogy az áramszolgáltatók ügyfelei között sok olyan van, akinek nincs is otthon televíziója? Kit érdekel? Fizetni kell, és kész. Egyébként jön az állam, és jól megbüntet. Mindez csak a jéghegy csúcsa, egy sor más ágazatban is hasonló módszereket alkalmaznak a lakosság kiszipolyozására. Hogy ez sok más államban is hasonlóan működik? Van, ahol még a miénknél is rosszabb a helyzet? Nos, ez még nem jelenti azt, hogy mindez természetes lenne. Csak tőlünk függ, meddig hagyjuk, hogy a politikusok fejőstehénnek nézzenek bennünket. (Cartoonizer) A lakáskérő esete LAMPL ZSUZSANNA O lvastam, hogy egy felmérés szerint, amelyet a világ öt országában végeztek, a megkérdezettek 87 százalékát aggasztják a nem környezetbarát termékek, például a műanyag bevásárló szatyrok, amelyeknek több száz év a lebomlási idejük. Ugyanakkor az is kiderült, hogy eme aggodalmaskodó embereknek csak 33 százaléka használ környezetbarát termékeket. Mondhatnám, ez egy örök ellentmondás a vélemények és tettek között, amely az élet minden területén megnyilvánul, de a cikk írója, sikeres marketingszakember, továbbmegy: szerinte a fogyasztók nem erkölcsi megfontolásból vásárolnak öko-, bio- és hasonló termékeket, hanem azért, hogy megmutassák, ők különbek másoknál. Ehhez persze az kell, hogy a termék státusszimbólummá váljon, vagyis a vászontáska, amivel felváltják a műanyagot, okvetlenül márkás legyen. Mint ahogy vannak is ilyen táskák, tíztől több száz euró- ig teljed az áruk. A kulcsszó: a látszat. Ami sokszor megtévesztő, de ki tudja azt? Kezdő újságíró voltam. Hosszú olvasói levél érkezett a szerkesztőségbe. „Házasodni fogunk, lakást akarunk, de mivel cigányok vagyunk, a polgármester nem akar nekünk lakást adni! Segítsenek!” Ez volt a lényeg, részletesen kiegészítve a fiatal nő élethűen ábrázolt sikertelen próbálkozásaival. Nekem kellett intézkedni. Felvettem a kapcsolatot a nővel. Elismételte az őket ért igazságtalanságot. Nagyon rokonszenves volt és nagyon meggyőző. Beleéltem magam a helyzetükbe. Micsoda szemétség! Nem nyugszom, míg nem segítek nekik! A polgár- mester már várt. Az asztalán vastag dosszié hevert. Benne a nő segítség- kérő levelei. Aztán mindenféle hivatalos papír. Köztük két lakáskiutalási irat, majd további levelek, amelyekben a segélykérő felháborodottan visszautasítja a felkínált lakásokat, merthogy azok „lyukak”. Egyébként kétszobás lakásokról volt szó. Hát ennyi, mondta a polgár- mester. Most csak egy lakást tudok felajánlani, de az rosszabb állapotban van, mint az előzőek voltak. Visszamentem a nőhöz. Igen, lett volna lakás, de jobbat akartam, válaszolta, amikor szembesítettem a valósággal. Hát ez nem jobb, de vagy elfogadja, vagy nem. De többet ne hazudjon, és ne újon olyan levelet, amelynek szinte minden mondatában szerepel az igazságtalanság szó. Nem jött zavarba. De ha az igazságot hóm, mondta, akkor maga nem jött volna ki, hogy kikény szentse a jobb lakást! Hogy ez rosszabb? Nem baj! Mindenki tudja, hogy újsághó járt nálam! Ettől én most már különb vagyok másoknál! Sokat tanultam akkor a látszatról. Az emberi lélek rejtelmeiről. És az újságírásról. Gátat vetni a fasizmusnak LAJOS P. JÁNOS A kormány és a kormánypártok képviselői lefutották az első, kötelező kört, a parlament elfogadta a kormányprogramot, bizalmat szavazva ezzel a kabinetnek. A 79 - valójában 81 - igen utólag természetesnek tűnik, de pár nappal a koalíció megalakulása után még egyáltalán nem látszott biztosnak, hogy a két kisebb kormánypárt, a Híd, de mindenekelőtt a Sieť nem veszít el annyi képviselőt, ami már a koalíció működését veszélyeztetné. A keddi szavazás azonban a koalíció számára megnyugtatóan zárult, mindenki megszavazta, akire számítottak, és volt még két tartózkodás is Boris Kollár frakciójából. A kormányprogram alapján - és ha az abban leírtak valóban megvalósulnak legalább 50 százalékban - biztosan nem ez lesz az utóbbi 25 év legrosszabb kormánya, és van esélye arra is, hogy a legjobbak közé vere- kedje be magát. Ezt emelte ki Andrej Kiska is a szavazás után elmondott beszédében: „Látok valós esélyt a változásokra az egészségügyben. (...) Biztosan nem gondolta mindenki még fél évvel ezelőtt sem, hogy az oktatásügy és a gyerekeink műveltsége kimondott prioritássá válik” - mondta egyebek mellett a köztársasági elnök. A beszéd több részét is a kormány dicséreteként értelmezte a koalíció. Kiska valójában nem nagyon tehetett mást, a kabinet még csak most kezdi a kormányzást, legfeljebb egyes személyi kérdésekben mondhatott volna határozottabb véleményt. Az ellenzék feltehetően ezt várta volna tőle. Hogy mondja ki például azt: Plavéan oktatási miniszternek mennie kell, és több korrupció- gyanús ügye is van már a frissen bizalmat kapott kormánynak. A köztársasági elnök azonban nem emiatt kért szót a parlamentben. A beszéd fő üzenete ugyanis az aggodalom volt a szélsőségek további erősödése miatt, ami elsősorban a rossz kormányzás hatásának lenne betudható. És éppen itt van a kormánykritika, amit sem az ellenzék, sem a kormányoldal nem akart észrevenni. A kormánynak ugyanis nemcsak azért kell teljesítenie a kormányprogramot, hogy ne veszítse el szavazóbázisát, nemcsak azért, hogy a kormányprogramot bíráló, a program teljesítését tekintve pesszimista ellenzéket megcáfolja. „Ha ugyanis a pesszimistáknak lenne igaza, akkor a politikai következmények veszélyesek és hosszan tartóak lesznek nemcsak a mostani optimistákra, hanem ugyanúgy a pesszimistákra nézve is. Úgy vélem, hogy ha a jelenlegi kormány sikertelennek tűnne a lakosság többségének szemében, akkor ez a többség a következő választások során elfordulhat a parlament ma még mindig többségben lévő demokratikus részétől”-mondta Kiska. A kormánynak tehát az emberek bizalmát kell növelnie, ezért kell az eredményes kormányzás, ezért kell a lehető legtöbb dologban megegyeznie a demokratikus ellenzékkel, vagy legalábbis annak normális részével. Természetesen ehhez kell az ellenzék is, és sajnos Kiska bírálata jogos ebben az irányban is. „Úgy érzem, szükségünk lesz egy sokkal szélesebb koalícióra. (...) Hogy ez a szélesebb koalíció gátat vessen az extrémizmusnak és a fasizmusnak” - üzente Kiska egyszerre az ellenzéknek és a koalíciónak. FIGYELŐ Cigányasszony burkában Betiltották a burkát, vagyis az egész testet borító muszlim női viseletét a 70 ezer lakosú Pazar- dzsik bolgár városban, első ízben hoztak ilyen tilalmat az országban - írták a bolgár lapok. Kraszimir Karakacsanov, a nacionalista Hazafias Front párt társelnöke - titkosszolgálati értesülésekre is hivatkozva - a tilalmat azzal indokolta, hogy Bulgáriában a burkát nem vallási okokból, hanem pénzért viselik. „Ez a szomszédos Törökország következetes politikája” - tette hozzá. Szotir Cacarov bolgár főügyész szintén beszélt arról, hogy a nők havi 120 levát (közel 65 euró) kapnak, ha burkát viselnek. Bulgária az EU legszegényebb tagállama, és a lakosság tíz százaléka a török kisebbséghez tartozik, családi gyökereik egészen az Oszmán Birodalomig nyúlnak vissza. Ugyanakkor a burka viselése nem a törökök lakta területen, hanem a Pazardzsik déli részein lévő cigány telepeken terjedt el nemrég. Pazardzsikbanjelenleg 14 muszlim hitszónok ellen folyik eljárás, akiket azzal vádolnak, hogy az Iszlám Állam számára toboroztak harcosokat. (MTI) Berlin fókezi az uniós bevándorlást Németország szűkíti az uniós államokból érkező bevándorlók jogosultságát a szociális támogatásokra, a szociális minisztérium terve szerint az uniós külföldiek hat hónap helyett öt év után férhetnének hozzá az ellátórendszer juttatásaihoz— írta a Berliner Morgenpost. A tervezet szerint kizáiják a szociális és munkanélküli támogatásra jogosultak köréből az uniós bevándorlókat, akik nem dolgoznak vagy nem szereztek korábbi ottani munkaviszony révén jogosultságot a társadalombiztosítás ellátásaira. Az új szabály szerint közpénzből finanszírozott támogatás csak akkor jár, ha az illető öt éven keresztül állami segítség nélkül gondoskodott magáról. A szándékosan nagyon magasra emelt küszöb a szociálisjuttatások megszerzését célzó, szegénységinek is nevezett bevándorlás visszaszorítását célozza. A jogosultsági körből kizárt uniós állampolgárok lakhatásáról, élelmezéséről, egészségügyi ellátásáról négy hétig gondoskodik a német állam, és kaphatnak hitelt a hazautazásra. Az indok szerint elfogadhatatlan, hogy bárki csak azért változtat lakhelyet az EU- ban, hogy szociális támogatást szerezzen. (MTI)
