Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-28 / 98. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. április 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Ká-európai Kánaán Most már tényleg csak élveznünk kell ezt a fene nagy békét? SZALAY ZOLTÁN ellemes, napsütéses tavaszi délután van, munka után beülök egy kapszulába a Hyperloop Sznf téri megállójánál, úton Budapestre beleolvasok az újságokba, és megelégedéssel nyugtázom, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel újabb magyar iskolák nyíltak Besztercebányán, Zsolnán és Epeijesen. Ahogy felpillantok, már be is értünk a budapesti megállóba, a váróteremben vásárolok néhány lapot, majd beugróm a közeli könyvesboltba, hogy megvegyem azt az új kiadványt, amit kinéztem magamnak az interneten. Épp elérem a következő járatot vissza Pozsonyba, még le sem ment a nap, már kiszálltam az Sznf téri megállóban, ahol háromnyelvű, szlovák-magyar-angol feliratok üdvözölnek. Hát igen, ez aztán a sci-fi! Az elmúlt hetek fejleményei alapján azonban kit tudna elkerülni a feneketlen optimizmus? Vagy mindez valóban csak a felszín fecsegése volna? Aki csak a híreket olvassa, annak úgy tűnhet, már karnyújtásnyira vagyunk a szlovák-magyar Kánaántól. Nemcsak a Szlovák Nemzeti Párt vonta keblére a magyarokat, hanem a korábban magyarfalóként ismert Marek Maďarič is megenyhült, miután a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon magyar olvasók ezrei rajongták körbe a szlovák nyelvet és irodalmat. Maďarič azt nyilatkozta, a szlovákok és magyarok mentálisan, emberileg és történelmileg és közel állnak egymáshoz. Ilyesmiket smeres politikusok nem szoktak mondani, de Maďaričnak most megvolt rá az oka. Aki ott volt, láthatta: talán nem túl nagy merészség kijelenteni, hogy ilyen csinnadrattával a szlovák irodalmat eddig Szlovákiában sem ünnepelték, nemhogy külföldön. Budapesten valóban úgy tűnt, ezt a két népet semmilyen ellentétek nem választják el egymástól, épp ellenkezőleg: barátságra vannak ítélve. Ezt a barátságot pedig az tudná csak igazán tetézni, ha a szlovák fővárosból az amerikai vá: kuumos szupervonattal valóban tíz ; perc alatt a magyar fővárosba utazhatnánk, ahogy ezt a Hyperloop- technológia fej lesztői tervezik - akár már a következő évtizedben. Nehéz így nem optimistának lenni, de azért az ember tudatának mélyén mégiscsak ott sötétlik némi gyanakvás: tényleg vége minden bosszúságnak, és most már csak élveznünk kell ezt a fene nagy békét? Tényleg : kibeszéltük a szlovák-magyar közös múlt és jelen minden traumáját, és nem maradtak megoldásra váró : problémák? Elég, ha ezek után együtt menetelünk tovább a boldogság útján? Persze nem állítjuk, : hogy a Könyvfesztivál arról szólt volna, minden vita lezárult: alighanem egyik legfontosabb üzenete az volt, ha maradtak is vitás kérdések, miért ne beszélhetnénk róluk kulturált módon? Remek lenne, ha ezt a mintát Szlovákiában is alkalmazni tudnánk, akár fordított felállásban is. Persze, amit a felvezetésben írtunk, így is sci-fi marad, de ha a jelenlegi, már-már gyanúsan burj án- zó optimizmus legalább részben megalapozottnak bizonyul, azzal mind csak jól járhatunk. Merre indul Ausztria? (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Uj vészjelzés, újra semmittevés? FELEDY BOTOND osztrák elnökválasztás is megmutatta, hogy a konszenzusos nagykoalíciós politika elveszítette vonzerejét a választók szemében. A középpártok együttműködésére épülő osztrák politikában komoly változást hozhat a radikálisnak tekintett Szabadságpárt államföjelöltjének vasárnapi győzelme. Igaz, ez még csak az első forduló volt, négy hét múlva lesz a második, ahol a zöldek jelöltje, Alexander Van der Bellen mérkőzik meg Norbert Hoferrel. Jelzésértékű, hogy a kormánypártok két jelöltje, a szociáldemokrata, illetve a néppárti induló sem tudta megszerezni még a második helyet sem. Súlyos vereségük azt jelzi, a választók elégedetlen nek az évtizedek óta hatalmon lévő elitekkel, és ezt csak megerősíti a korábbiakhoz képest magas, 68 százalékos részvétel. Az ausztriai majdnem a német tartományi választások forgatókönyvét mutatja, ahol márciusban szintén a radikálisnak tekintett AfD párt eddigi legjobb eredményét érte el. Mindkét esetben feltűnő, hogy olyan választók is elmentek szavazni, akik eddig távolmaradtak az urnáktól, és ezzel párhuzamosan a középre szavazók egy része a szélre húzott át. Utóbbiak tekinthetők protestszavazóknak is, visszahódításukra még lehetne esélyük az eddigi fösodorbeli, mainst- ream pártoknak, ha gyorsan változtatnának eddigi politikájukon és lecserélnék a régi arcokat. Ez az, amin most Merkeltől Orbánig mindenki gondolkodik: hogy lehet megújítani a közép erőit. Kecsegtető lehetőség, hogy a szélsőjobb üzeneteiből vegyenek át elemeket. Ám vannak szavazói csoportok, amelyek ezt ugyanúgy nem fogják értékelni, mert tudják, csak kommunikációs fordulatról van szó, miközben a korrupcióra, a hatalmi elkényelmesedésre és más vádakra nem válasz. Végső soron nem marad más, minthogy a közép pártjai is komoly önreflexiót, belső tisztítást hajtsanak végre, és saját programot alkossanak a társadalmi többség számára: tehát ne szélsőséges irányba lépjenek, hanem a gyüjtőpártiság jegyében a középre húzható tömegek megszólítására alkalmas, új elemeket építsenek fel. Ez lehet demográfiai, az állam- szervezés szubszidiaritására vonatkozó, oktatási versenyképességet javító, vagy éppen a kisvállalkozói szektort célzó csomag. Ilyen intézkedések teremthetik meg a fenntartható, mérsékelt politikai magot. Az osztrák eset csak egy azon a veszélyes úton, amelyen Éurópa el- radikalizálódik és felemészti magát, hiszen a nemzetieskedő erők képtelenek európai konszenzusra, ezáltal elveszítjük pozícióinkat a globális versenyben. Óriási kockázatokat látni a régióban és Európában, ideje a stratégiai válaszok megtalálásában segíteni a közép erőit. Kormányprogram után KOCURLÁSZLÓ K edden, az esti órákban, az Éjjel-nappal Budapest/Hal a tortán (a nem kívánt törlendő) idején, amikor már csak az újságírók nézik a parlamenti közvetítést, hetvenkilenc szavazattal bizalmat kapott Robert Fico harmadik kormánya. Szlovákia történetében először úgy, hogy a kormányfő nem volt jelen, és először a világtörténelemben úgy, hogy a Szlovák Nemzeti Párt elnökét magyar politikus helyettesítette. A kormánykoalíciónak 81 voksa van, a gyomorműtéten átesett Andrej Danko igazoltan volt távol, Alena Bašistovát, a Sieť képviselőjét pedig megtréfálta a szavazógép: noha testi mivoltában a teremben volt, a berendezés a távollevők közé sorolta. Ezt a parlamenti falanszterben való járatlanságának a számlájára is írhatjuk, de az sem zárható ki, hogy az etikát is oktató egyetemi docens így próbálta oldani a Smerrel kormányzás kognitív disszonanciáját. Azt, hogy a kormányprogramot el fogják fogadni, még múlt kedden megírtuk. Égy hétbe tellett, mire így lett, de akinek 81 képviselője van, annak általában el szokták fogadni a kormányprogramját, ehhez nincs szükség látnoki képességekre. Nagypénteki bizonyossággal rebeghetjük: beteljesedett. A kormányprogram vitája egyébként is inkább színház, mint szakpolitikai tevékenység. Mivel a kormányprogram a kormány identitásának alapdokumentuma, az ellenzéki indítványok bedolgozásának esélye minimális, főként az ellenzékkel való együttműködést erősen korlátozó koalíciós szerződés mellett. Ezzel mindkét oldal tisztában van, így ki-ki a következménynélküliség szabadságával szónokolhatott. Talán emiatt volt, hogy látszólag a tárgyszerű, korrekcióra irányuló hozzászólásokból volt kevesebb, és sokkal több volt a személyes él. Senki sem szeret úgy focimeccset vagy krimit nézni, hogy tudja a végeredményt, de egy ilyen szituáció hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy jobban figyeljünk a folyamatra és a szereplőkre. Ezt elnézve pedig, meglepetéseket inkább a kormányoldal új pártjainál találunk. Az ellenzék hozta a kötelezőt. Igor Matovič megmozdulásai mögé random behelyettesíthető lett volna valamelyik perförmansza az elmúlt évekből. A választási eredmények tükrében a politikai végét érző Daniel Lipšic igyekezett hozzáradikalizálódni. A nemzeti helyett az Európai Parlamentet választó pártelnök által magára hagyott Szabadság és Szolidaritás inkább a tárgyszerű szólamot erősítette. Kotlebáéknak a Tiso-megemlékezés mellett jobbára csak egy-egy buzizással sikerül felhívni magukra a figyelmet, Boris Kollár csapata pedig még nem jött rá, mit kellene csinálnia, miközben főnökük új legitimációt keres, hisz már nem mondhatja, hogy ő nem politikus. Újabban azt mondja, nem standard politikus, meglátjuk, ez mire lesz elég a nemzet apukájának. A mentális struktúrák számottevő változására leginkább a Sieť és a Híd háza táján került sor. Radoslav Procházka saját, korábbi ellenzéki tevékenységét is törlésjel alá helyezte azzal, amikor a kormányprogram bírálatát szokásos szájkaraténak nevezte, elfeledve, hogy korábban maga is ezt a gyakorlatot folytatta. Az pedig, hogy a Radičová-kormány - melynek maga is koalíciós képviselője volt - kormányprogramját bírálta a jelenlegi kormányprogram legitimitásának növelése céljából, az opportunizmus csimborasszója. A farkasokkal együtt üvöltő Joseph Fouché Ferriéres-en- Brie-beli sírjában bizonyára örömkönnyeket hullajtott, hogy ilyen tehetséges követői akadnak. Az önmagát polgári pártként meghatározó Hídra pedig akkora hatással volt szociáldemokrata partnere, hogy az Intemacio- nálé lendületével szeretné a múltat végképp eltörölni. Az SNS-es oktatási miniszter ordító közpénzlenyúlási ügyére csak annyit tudott reagálni, hogy nem a múltba, hanem a jövőbe tekint a párt. Ezzel a lelkülettel hogyan várhatjuk tőle a számos, múltból nyitva maradt magyar ügy rendezését? Ami nem változott az elmúlt héten felbolydult méhkasra emlékeztető törvényhozásban, az a Smer. Neki ebben a helyzetben tényleg elég, ha már csak egy kávét kér. FIGYELŐ Stockholm az Iszlám Állam új célpontja A svéd hírszerzés információi szerint az Iszlám Állam valószínűleg Stockholmban tervez merényletet. Az Aftonbladet és az Expressen svéd napilap meg nem nevezett forrásokra hivatkozva számolt be a veszélyről. Az Expressen szerint a svéd titkosszolgálatot iraki források úgy tájékoztatták, hogy az Iszlám Állam hét-nyolc tagja léphetett be a skandináv országba, hogy támadást hajtson végre civil célpontok ellen. A titkosszolgálat szóvivője azt mondta, „az információ olyan természetű, hogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül”. Egy iraki biztonsági forrás közlése szerint hat iraki állampolgár hagyta el Irakot és utazott Svédországba Törökországon keresztül. A csoport vezetője korábban Abu Mu- szab az-Zarkávinak, az al-Kaida egykori iraki vezetőjének a harcostársa volt. „Különleges műveleteket akarnak elkövetni Svédországban, hogy kikényszerítsék az ország kilépését a terrorellenes koalícióból” - tette hozzá a névtelen forrás. Svédországot még nem érte nagyobb támadás. Egy férfit perbe fogtak, amiért megpróbált robbanószerkezetet összeállítani, hogy öngyilkos merényletet hajtson végre. 2010-ben Stockholmban egy öngyilkos merénylő meghalt, amikor a testére erősített robbanószerkezet a tervezettnél korábban robbant fel. Az NRK norvég köztévé szerint a norvég rendőrség vizsgálja, hogy elutazzon-e a királyi család hétvégén Stockholmba a svéd király 70. születésnapjára tervezett ünnepségekre. (MTI)
