Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-16 / 88. szám, szombat

8 KULTÚRA 2016. április 16. | www.ujszo.com RÖVIDEN Sztárdömpinget ígér idén Cannes Cannes. Amerikai sztárok - köztük Steven Spielberg, George Clooney, Julia Roberts, Jodie Foster, Kristen Stewart, Sean Penn és Jim Jarmusch -, valamint nagy visszatérőnek számító eu­rópai rendezők, például a belga Luc és Jean-Pierre Dardenne, a brit Ken Loach és a spanyol Ped­ro Almodóvar is meghívást ka­pott a 69. cannes-i fesztivál hiva­talos programjába -jelentették be a szervezők. „Idén soksztáros fesztivál lesz”-jegyezte meg Thierry Frémaux művészeti igazgató. A világ egyik legran­gosabb fdmes seregszemléjét május 11. és 22. között rendezik meg, az 1869 benevezett film közül a hivatalos programba 49 alkotás kapott meghívást, ezek közül húsz versenyezhet az Aranypálmáért. Steven Spielberg versenyen kívül mutatja be A barátságos óriás című családi filmjét, Sean Perm viszont a ver­senybe tér vissza rendezőként az afrikai humanitárius kérdésekről szóló The Last Face című szerel­mi történettel, amelynek fősze­repeit Charlize Theron, Javier Bardem és Adele Exarchopoulos alakítja. A cannes-i fesztivál má­jus 11-én Woody Allen legújabb filmjének, a Café Society című alkotásnak a bemutatójával veszi kezdetét. (MTI) Woody Allen új filmje nyitja a fesztivált (Képarchívum) Az Avatar ötödik része 2023-ban London. Négy folytatás készül James Cameron Avatar című háromdimenziós sci-fijéhez, az ötödik rész 2023-ra várható. A BBC News tegnapi cikkében felidézte, hogy Cameron koráb­ban három folytatást emlegetett. Az Oscar-díjas rendező azonban most arra hivatkozott, hogy túl sok mindent kell elmesélnie ah­hoz, hogy beleférjen három epi­zódba. Az Avatar minden idők legsikeresebb filmje lett: 2,7 milliárd dolláros bevételre tett szert 2009-es bemutatása óta. Az első folytatás 2018-ban debütál a mozikban, a továbbiak 2020-ban, 2022-ben és 2023-ban várhatók - ismertette Cameron a San Diegó- i CinemaCon szórakoztatóipari vásáron csütörtökön. A rendező arról beszélt, hogy igazán nagy­szabású filmes folyamatba vág­tak bele. „Az utóbbi néhány év­ben négy forgatókönyvíróval dolgoztunk Avatar világának megtervezésén: a szereplők, élő­lények, a környezet és az új kul­túrák megalkotásán” - mondta, és azt ígérte, hogy a sorozat messze meghaladja majd az ere­deti film világát, „egy igazi epi­kus história” készül. (MTI) A rácsodálkozás élménye Az egyszemélyes Lírai Színház alapítója, Jakubecz László Ady-esttel „fertőz" JUHÁSZ KATALIN Jakubecz László hangját mindenki ismeri, aki az elmúlt öt évben hallgatta a Pátria rádiót. Azt azonban kevesen tudják róla, hogy diplomás színész, a verseket pedig olyannyira szereti, hogy másokat is igyekszik meg­fertőzni ezzel a betegséggel. Teszi ezt az általa alapított, egye­lőre egyszemélyes Lírai Színházzal. Három évvel ezelőtti József Attila- estjével sok helyen megfordult, a na­pokban pedig id. Reiter István hegedűművésszel, a Szlovák Filhar­mónia volt koncertmesterével közö­sen mutatta be az Ady Endre éjsza­kái című műsort, amely félúton van a színház és az előadói est között. Pillanatképek a pozsonyi bemutatóról (Bodon Lea felvételei) Úgy vettem észre, hogy téged legalább annyira érdekelnek ma­guk a költők, mint a verseik. így igaz, mindig is kíváncsi vol­tam, milyen emberek bújnak meg a költemények mögött, hogyan éltek, mi motiválta őket. És mivel szerin­tem ez másokat is érdekel, elhatá­roztam, hogy megpróbálom köze­lebb hozni ezeket az embereket mai olvasókhoz, nem utolsósorban a fi­atalokhoz. Én egyszerű munkáscsa­ládból származom, és bár a szüleim mindig is sokat olvastak, a vers sze- retetét nem otthonról hozom. Olyan szerencsés vagyok, hogy Juhász Ró­bert személyében remek gimnáziu­mi magyartanárom volt, aki meg­mutatta a versekben rejlő értékeket, és úgy megszerettette velem a köl­tészetet, hogy egész tinédzserkorom a poézis bűvöletében telt. Ezt az él­ményt, a rácsodálkozás élményét igyekszem továbbadni másoknak. Van igény manapság tájainkon verses-zenés előadói estekre? Magam is meglepődtem, mennyi­re! Az Ady-müsor viszonylag friss, mégis jó pár helyen felléptünk már vele, például Prágában és Pozsony­ban is. És nagyon sok fiatal jött el, ami külön öröm számomra. Igye­keztem úgy összeállítani az estet, hogy ne legyen túl hosszú, belefér­jen egy órába, mert ennél tovább már nehéz fenntartani a közönség figyel­mét magvas gondolatokkal. A versek között Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című legen­dáriumából hangzanak el részle­tek. Egy kortárs és barát szemszö­géből is megismerhetjük a költőt. Ezeket a prózai részeket illuszt­ráltad a versekkel, vagy a költe­mények listája állt össze előbb? Sokáig olvasgattam Ady verseit, sőt újságcikkeit és egyéb írásait is. Összegyűlt úgy száz vers, ezt le­csökkentettem harmincra, majd tíz— tizenkettőre, amelyeket már Reiter Istvánnal közösen választottunk ki. Nem a legismertebb Ady-versek ezek, van köztük olyan is, ami még az Új versek című kötet előtt íródott, és a Csinszkához írt költemények közül sem a tankönyvekben szerep­lő Őrizem a szemed került be, ha­nem a De ha mégis? című. A kivá­lasztott versekhez kerestem aztán részleteket Krúdy könyvéből. Ő nemcsak Adyról írt érdekesen, ha­nem a kor szellemiségéről, divatjá­ról, szokásairól is, arról a miliőről, amely a költőt körülvette. Az egy szál gitáros József Attila- esteden saját megzenésítések hang­zanak el, most viszont próza válta­kozik hegedűszóval. Hogyan ke­rült képbe a zenésztársad? Éreztem, hogy most is kellene egy kis zene a műsorba, épp a hangulat­festés miatt. Már a válogatás elején megkérdeztem Reiter Istvánt, aki egyébként akkoriban lett az apósom, hogy van-e kedve egy közös projek- tez. Igent mondott, nagy örömömre, mert szerintem ő maga is amolyan krúdys figura. A műsorban van egy kis komolyzene, népzene, sőt a pesti mulatók világát is fel tudja idézni a hegedűjével. Rengeteg apró, finom vizuális ötlet színesíti a műsort. Ezekről ál­talában a rendezőt szokás kérdez­ni, de most nyilván ez is te voltál... Igen, igyekeztem a látványra is fi­gyelni. Mivel a díszlet és a jelmez meglehetősen minimalista, még a ru­hafogas és a kalapom is nagy hang­súlyt kap a színpadon, azaz jól meg­nézik az emberek. Ezért arra gondol­tam, hogy ha már úgyis ott vannak a tárgyak, akkor miért ne Játszaná­nak”. Amikor például Adynak a Csinszka édesapjához írott gyönyörű leánykérő levele hangzik el, egy fel­öltőhöz beszélek. A kalapból néhány pillanatra tükör lesz, amelyben né­zem magam, az esernyővel pedig a szerelmi vihart érzékeltetem. Túlzá­sokba sem akartam esni, úgyhogy a minimumra mérsékeltem az ilyes­fajta gesztusokat. Hiszen itt a szöveg a legfontosabb. Mire készül legközelebb a Lírai Színház? És egyáltalán, hogyan képzeled ennek az egyszemélyes teátrumnak a működését? Mindenképp másokkal együtt­működve, elsősorban zenészekkel. Már ki is néztem magamnak két fia­tal népzenészt, akik a következő műsorban közreműködhetnének. A nevüket még nem árulom el, azt azonban igen, hogy Petőfi és Arany levelezése adja majd az alapot, és eh­hez válogatok verseket. A magyar költészet nagyon erős, anyagban nem lesz hiány. Nagy álmom egy Pi- linszky-est, és egyszer majd szeret­nék kortárs szlovákiai magyar költők verseiből is összeállítani egy estet, mert őket aztán tényleg kevesen is­merik. Vágyaim netovábbja azonban Heinrich Bölltől az Egy bohóc néze­tei, amelyet monodrámaként szeret­nék színpadra vinni, Viszockij- dalokkal kiegészítve. Egy fickó kiborgként ébred, majd felismeri, hogy törölték az emlékeit, és el­kezd menekülni a gonoszok elől, akik valamiért üldözik... (Képarchívum) MOZIJEGY Őrültek filmje Hihetetlen, ami a vásznon zajlik, és hihetetlen ennek az orosz akciómo­zinak az alapötlete is, de a Hardcore Henry azért így is egy kifejezetten rossz film. A koncepció, amit Ilya Naishuller rendező megálmodott, elképesztő: forgassunk le egy teljes filmet úgy, mintha videojátékot készítenénk, vagyis egy pillanatig se mutassuk a főszereplő arcát, lásson a néző min­dent belső nézetből. First person shooter mód - így hívják a gyakorlott játékosok, az egyszerű néző viszont csak annyit érzékel, hogy már az első jelenet után szédül, és legszíveseb­ben menne is ki a mosdóba. Mert ebben a kilencven percben egy pil­lanatra sincs megállás, az egyik percben egy helikopterben ülünk, ami zuhan, majd hősünk a mozgó­lépcsőn akarja megállítani ellenfelét, végül felrobbantunk néhány autót, miközben egy motoron száguldunk. Nagyjából negyedóráig valóban sokkoló, amit látunk, amiben ré­szünk van. Aztán elmúlik a varázs, és jön az imalom, mivel minden jelenet ugyanarra a sémára épül: őrült és felfoghatatlan dolgok történnek a vásznon, az ember pedig teljesen összezavarodik a látványtól. Sajnos, a látvány mögé nem sikerült tartalmat tenni: mintha lenne valami sztori, de arra nem sikerült rájönnöm, van-e bármiféle értelme, hogy egy fickó kiborgként ébred, majd felis­meri, hogy törölték az emlékeit, és elkezd menekülni a gonoszok elől, akik valamiért üldözik. A történet előrehaladtával sem leszünk sokkal okosabbak, és valószínűleg a forga­tókönyvíró sem gondolta komolyan a cselekményt. Nyilvánvaló, hogy ez a szerelmi szállal is megbolondított (összekuszált) történet a látványnak szeretne alájátszani, csak hát a film így két szék között a pad alá esik: épkézláb sztorija nincs, a karakterek fapofával jönnek velünk szembe, és még azt sem lehet mondani, hogy a látvány elveszi a hátán a filmet. Ugyanis ami egy darabig érdekes, az fél óra múlva inkább kellemetlen és hányingert okozó élmény. És pontosan ez a Hardcore Henry ta­nulsága: egy jó ötletből még nem lesz film. Vagyis hát: nem leszjó film. Gera Márton Hardcore Henry. Orosz-amerikai akciófilm, 2015,90 perc. Rendez­te: Ilya Naishuller. Szereplők: Ilya Naishuller, Tim Roth, Sharl- to Copley, Haley Bennett, Danila Kozlovsky, Andrei Dementiev, Darya Charusha.

Next

/
Thumbnails
Contents