Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-16 / 88. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016. április 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A legjobbakat Reméljük, pompásan működtek a dupla áron vásárolt műszerek R obert Fico kórházba került, szívinfarktus gyanújával. Nagy erőkkel megfigyelik, kardiológiai kivizsgálásoknak vetik alá, de nem kell megijedni, eszméleténél van, kommunikál, szóvivője ezt állítja. Ott virraszt az ágya mellett felesége, Svetlana, remélhetőleg nem egy ócska összecsukható széken, mint a legtöbb szlovákiai kórházban a legtöbb kitartó hozzátartozó. A kormányfőnek aznap, vagyis csütörtökön kellett volna újraválasztott miniszterelnökként első külföldi útjára, Csehországba utaznia. Ez régi szép szokás, a töretlen jó szomszédság érdekében. A hivatalos látogatást természetesen lemondták, Fico további kormányfői teendőit azonban a legfrissebb hírek szerint csak csúsztatják. A baj tehát nyilván nem akkora, hála legyen az égnek. Innen is kívánok mielőbbi gyógyulást neki, annak ellenére, hogy kilenc évvel ezelőtt nagyon összevesztünk egy kassai sajtótájékoztatón. Azt ajánlotta, hogy többet már ne kérdezzek, mert ótvar nagy hülyeségeket kérdezek. Mire én azt mondtam neki, hogy jogomban áll ótvar nagy hülyeségeket kérdezni, ő pedig köteles az én adómból ezekre is válaszolni, csakúgy, mint a neki tetsző „okos” kérdésekre. Ez láthatóan szíven ütötte. De nem annyira, mint a csütörtöki szívrakoncátlan- ság, amelynek következtében egy időre kórházba kellett vonulnia. Alaposan utánanéztem: politológusaink közül eddig - dicséretes módon - senki sem játszott el azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha Robert Ficóval történne valami, ami miatt nem lenne képes tovább vezetni az országot. Ha vissza kellene vonulnia, le kellene mondania megroggyant egészsége miatt. Ilyesmi tényleg meg sem fordult senki fejében, egészen mostanáig. Meglehet, mire ezek a sorok napvilágot lámák, a miniszterelnök urat már haza is engedték, és „az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább”. Az egészségügyben is. Remélhetőleg Ficónak nem kellett órákat várni a betegfelvételnél, nem kellett vécépapírt vinnie magával, mert van elég az osztályon, de ha mégse, akkor Robert Kaliňák vijjogó rendőrkonvojjal vitt neki, meg kincstári evőeszközt is, ami már családi ezüst ugyebár... Remélhetőleg az összes, dupla áron vásárolt kórházi műszer pompásan működött. És volt elég orvos, nővér körülötte, nem kell Ausztriából hazaparancsolni őket miniszterelnöki dekrétummal hétvégi éjszakás műszakra, azzal a konkrét ígérettel, hogy egyszer majd lesz béremelés. És reméljük, nem lopta el besurranó tolvaj a kórházból a miniszterelnök aktatáskáját a kormányalakítási tárgyalások titkosított anyagával. És azt is reméljük, hogy nem egy kiflit és egy háromszögsajtot kapott vacsorára... Kórházi kezelése váljék egészségügyünkre!- Nővérke drága, nyugtasson meg, a kormányfőt ugye nem itt kezelik. (Peter Gossányi rajza) Két Magyarország, két politika ý LAKNER ZOLTÁN _________y N ép szavazás lesz 2016- ban - ez annyira biztos, amennyire csak biztos lehet valami Magyarországon. A kormány hirtelen visszavonta a mindeddig elvi kérdésként kezelt kötelező vasárnapi zárvatar- tást. Nem is nagyon titkolta: a fordulat oka az MSZP népszavazási kezdeményezése, ami abban a pillanatban feltámadt a jogi folyamat során, hogy kikerült a kormány által felügyelt zónából. Ennek ellenére terítéken maradt két másik ellenzéki kérdés. Legfőképp pedig ott van a kormány saját ügye, a kötelező betelepítési kvóta elleni, alig-alig sugalmazó népszavazási kérdés. A kormányoldal kiiktatta a legnépszerűbbnek tartott ellenzéki témát, ami egyfelől ravasz taktikai húzás, másrészt a valószínű vereség előzetes beismerése. Talán a kormányoldal valódi - nem a nyilvánosságnak, hanem belső használatra szánt - méréseinek lehetett olyan következtetése, hogy a vasárnap ügyével az ellenzék átlépheti a népszavazásra vonatkozó szigorú érvényességi küszöböt. Frontális vereség helyett ezért lett inkább szervezett visszavonulás a kormány reakciója. A megváltozó vasámappolitika másik oka, hogy a kormány nem egyszerűen csatákat akar nyerni, hanem a csaták helyszínét és szabályait is ki akatja jelölni. Kétségtelen, hogy az ütközetek megnyerése ezzel a módszerrel biztosítható a leginkább. Ha az ellenzéki népszavazási csomag vonzereje csökken, akkor nagyobb esély nyílik arra, hogy a kormány visszaállítsa saját menetrendjét. Orbán Viktor múlt heti rádióinteijújá- ban világossá tette, a következő hónapokban legfőképpen a kvótaveszély elhárításával foglalkozik majd. Ez egyfelől zsúfolt diplomáciai naptárat jelent a miniszterelnöknek, másfelől viszont zajos hazai propagandakampányra is számíthatunk. Ezzel még inkább kifeszül az ellentét a magyarországi politika jelenlegi irányai között. Az egyik oldalon a kormány mindent a menekültválságra tesz fel. Kétségtelenül fontos kérdés, az egész kontinenst foglalkoztatja. Ugyanakkor hamis az a beállítás, hogy a tehetetlen európai bürokráciával szemben a nemzetállami szigor a megoldás. Orbán menekültpolitikája semmilyen megoldást sem kínál, csak éppen a problémákat az irgalom megtagadásával is tetézi - ennek minden morális és gyakorlati következményével együtt. Másfelől ott van a sztrájkoló közoktatás, meg az egészségügy, ahol hatalmi szóval kell visszaszorítani a protestálókat, valamint két olyan továbbra is érvényes népszavazási ügy, amelyek az intézményesült korrupcióra kérdeznek rá. Megint, ebben is két Magyarország van. A szerző magyarországi politológus Nem sztrádának való vidék MÓZES SZABOLCS A meddig a sztrádák elérnek, addig megy a befektető - tartják a gazdasági elemzők. Még ha sarkított is némileg a megállapítás, ha ránézünk Szlovákia munkanélküliségi térképére, erős korrelációt látunk az autópályák és gyorsforgalmi utak megléte és az állástalanok aránya között. Közhely, hogy a szlovák kormányok az északi vidékekre viszik az infrastrukturális befektetéseket, s hogy a magyar politikusok érdeke ezeket délre hozni. Ám sajnos közhely az is, hogy ez általában nem szokott nekik sikerülni, és sajnos nagyon úgy tűnik, a következő négy évben sem lesz ez másként. A kormányprogramba, akárcsak egy sztrádakatalógusba, egy szakaj- tónyi útvonalat beleírtak, és már most evidens, hogy az ott felsoroltaknak csak töredékéhez tudnak a következő négy évben hozzáfogni, többre egyszerűen nem lesz pénz. És, hármat találhatunk, mi lesz a prioritás? Igen, kitalálták: irány észak. A soha véget nem érő, Fejezzük be a ölest! című projektbe (alcím: 2020-ig összekötjük Pozsonyt és Kassát) fogják a legtöbb forrást ölni - miközben a főváros és Kassa Budapesten keresztül gyakorlatilag már össze van kapcsolva -, a többi kisebb szakaszért pedig várhatóan kemény verseny indul. A smeresek és az SNS-esek érdeke a D1 -es mellett természetesen az északi gyorsforgalmi utak építése lesz, választóik döntően ott, nem pedig Gömörben vagy a Komáromijárásban élnek. Ficóék csendes koalíciós társa, abetonlobbi pedig szintén hagyományosan az északi szakaszok nagy barátja. Nem nehéz kitalálni, miért: a hegyekben sokkal drágábban lehet utat építeni - hidak, alagutak kellenek -, így fajlagosan sokkal több pénzt lehet lenyúlni. A programnyilatkozat alapján a délkeleti R2-esen sok új szakasz nem fog épülni, talán a Zólyomot elkerülő rész, a délnyugati R7-esen pedig csak a Pozsonyból induló és Somorja után nem sokkal véget érő szakasz. Ez utóbbival kapcsolatban viszont ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: ez még a második Fico-kabinet projektje, és ezt sem magyarszeretetből tervezték be. Az R7-es első szakasza ugyanis szervesen kapcsolódik a pénznyelő - és várhatóan célt tévesztő - D4-es fővárosi körgyűrűre. A programnyilatkozat szerint a többi szakasznak legfeljebb a projektírása kezdődhet meg. Jó kérdés, hogy mit csináltak eddig a kormányon levő magyar politikusok (1998-2006 és 2010-2012), ha ehhez a munkához most kell hozzálátni. Mire a most induló kormány befejezi, 31 évvel leszünk a rendszerváltás után, s ha összeszámoljuk, hány kilométer autópályán vagy gyorsforgalmi úton kocsikázhatunk magyarlakta vidékeken, talán ki is jön a 31... Minek nevezzelek, Csehország? KOKESJÁNOS Nagyon nehezen született meg a döntés, 23 évig tartott, míg az 1993. január elsején megalakult Cseh Köztársaság politikai vezetése képes volt megegyezni az ország egyszavas megnevezésében. A mai Cseh Köztársaság három történelmi tartományból áll (Csehország, Morvaország és Szilézia), így nehéz mindenkinek megfelelő egyszavas megnevezést találni. A másik gond, hogy a magyarban is használatos Csehország kifejezést a csehek nem ismerik, az általánosan használt történelmi kifejezés a české zemé, amit magyarra cseh tartományokként lehet fordítani. A csehek, ha államuk területét meg akarták határozni, azt mondták, hogy az „a cseh tartományokból, Morvaországból és Sziléziából” állt össze. A morváknak, ami ebben az esetben nem nemzetiséget, hanem tartományi hovatartozást jelent, most sem tetszik a Česko kifejezés. A Cseh Köztársaság megalakulása után kezdték bizonyos körök és a média szorgalmazni a Česko kifejezést, de sokan ellenezték, s ellenzik ma is. Václav Havel néhai államfő például határozottan elutasította. Viszont például a szlovák nyelvben évtizedek óta bevett megnevezés. A Česko elnevezést Václav Klaus korábbi elnök sem használta, viszont Miloš Zeman jelenlegi államfő határozottan támogatja ezt a formát. A probléma a sportban is tükröződött. A cseh jégkorong-válogatott mezén általában a „Czech” kifejezés yolt látható, míg a labdarúgóknál használták a „Czech” és a „Czech Repub- lic” kifejezést is. Prágának kifogásai voltak azzal is, ahogy a Csehország kifejezést a német vagy az angol nyelvterületeken használták. A német és az osztrák sajtóban gyakori a Tsche- chei kifejezés, ami korábban a csehországi németek körében is mindennapi volt. Manapság azonban a csehek ezt nem szívesen hallják, mert a második világháborús évekre és a nácizmusra emlékezteti őket. Azt javasolják, hogy németül a Tschechien kifejezést használják. Csehországban az elmúlt években gyakran megütközést keltett, hogy főleg az angol nyelvű sajtó rendszeresen összetévesztette Csehországot Csecsenfölddel: a Chechia és a Chechnya eléggé hasonlít. Ez a helyzet a németben is: Tschechien és Tschetschenien. A Česko kifejezés bevezetését a cseh vállalkozói körök nagy része is elutasítja. Szerintük a Czech Re- public már eléggé elfogadott a világban, s a rövidebb, új név elfogadtatása nehéz, hosszú és költséges folyamat lesz. Karla Slechtová regionális fejlesztési miniszter emlékeztetett: a Czech Republic lógó nemzetközi levédéséért a cseh állam egymilliárd koronányi összeget fizetett. Mennyibe fog kerülni a Czechia lógó levédése? - tette fel a kérdést.
