Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-15 / 87. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. április 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Drága szívatás A lakosság egészségi állapotát javító adóemelés MOLNÁR IVÁN A szerdán elfogadott kor­mányprogram szöveg­tengere nem éppen ér­dekfeszítő olvasmány, talán ezért rejtettek el benne pár aranyköpést, amely nevetőgörcsöt vált ki a legkomolyabb olvasóból is. íme, a kedvencem: „A lakosság egészségi állapotának javítása érde­kében a kormány megemeli a do­hánytermékek jövedéki adóját,”. Magyarul, az állam az eddiginél is több pénzt vesz ki a cigarettázók zsebéből, kizárólag a lakosság egészségi állapota érdekében. Aki nem ma csöppent ide egy tá­voli bolygóról, az tudja, hogy az elő­ző Fico-kormány is mennyire a szí­vén viselte a lakosság egészségi álla­potát. Az egészségügy kiemelt ágazat volt: a kormánypárthoz közel álló oligarchák fejőstehene, és nem valószínű, hogy időközben feléledt a lelkiismeretük. Sumákolás helyett a kormány őszintén bevallhatná, hogy ha az el­következő években úgy szeretné csökkenteni a költségvetés hiányát, hogy közben enyhíti a vállalkozók adóterheit, de nem fogja vissza drasztikusabb mértékben a kiadáso­kat, akkor valahonnan pluszforrá­sokra lesz szüksége. Ezt a pluszfor­rást például a cigarettázóktól szeretné behajtani. A dohányosok már most is minden egyes doboz cigaretta elszí­vásával minimum 1,82 euróval tá­mogatják az államot. A dohány jö­vedéki adója komoly összeget, évente nagyjából 650 millió eurót jelent az államkasszának, és az adó­kulcs növelése további jelentős pluszbevételt eredményezhet. Én, aki soha életemben nem dohá­nyoztam, akár örülhetnék is, hogy végre nem engem szívat a kormány. Az igazság azonban az, hogy a do­hánytermékek adójának növelése senkinek sem jó. A példáért nem kell messzire menni. Magyarországon 2013 júliusában indultak be a nem­zeti dohányboltok, emiatt az ötödével nőtt a dohány kiskereskedelmi ára. Az ezt követő egy évben mindössze 7,7 milliárd szál cigaretta fogyott le­gálisan Magyarországon, szemben az egy évvel korábbi 11,5 milliárddal, vagyis a legális forgalom harmada eltűnt. A Gfk piackutató adatai sze­rint a cigaretta feketekereskedelme ezzel párhuzamosan a 2012-es 5 százalékról 2014-re csaknem 12 százalékra bővült, milliárdos kiesé­seket okozva a költségvetésben. Nem számíthatunkjobb ered­ményre Szlovákiában sem. A do­hánytermékek jövedéki adójának növelése miatt valószínűleg még annyi pénz sem folyik majd be az ál­lamkasszába, mint eddig. Ez azonban a kisebbik baj. A drágább dohány miatt ugyanis még többen fanyalod­nak a kétes minőségű, valószínűleg sokkal károsabb, csempészett ciga­rettára, vagyis nem hogy nem javul a lakosság egészségi állapota, hanem még romlik is. Ez újabb terhet ró az egészségügyre, amelybe így még több pénzt kell pumpálni. Ez persze a Smer számára akár jó hír is lehet, hi­szen az egészségügyre szánt pénz egy jelentős része eddig is a legna­gyobb kormánypárthoz közeli vál­lalkozók zsebében kötött ki. Jó páran így mégiscsak örülhetnek az adó­emelésnek. ^ NAGYON FONTOS A FŐISKOLA! NEM KELL VONATJEGYE S VENNI A JÁRŐRÖZÉSHEZ! ^ a Kotleba felsőoktatási pogromtervezete (Cartoonizer) Az alap alapja LAJOS P. JÁNOS a kormány kibírja legalább másfél évig, akkor lét­rejöhet a kisebbségi kultúrát autonóm módon tá­mogató Kisebbségi Kulturális Alap. A kormány- program kimondja: „a kormány elfogadja a Ki­sebbségi Kultúrák Finanszírozását Szolgáló Alapot (közalapítvány), amelynek célja valamennyi szlovákiai nemzeti kisebbség kulturális és művészeti tevékenységének szisztematikus támogatása”. A kormány- programúak ez a része nem meglepő, az alap létrehozása szerepelt a kormány prioritásai között is, de sejteni lehetett, hogy a Smer akkor sem fogja megtorpedózni, ha a Híd nélkül alakított volna kormányt, hiszen tavaly csak a második olvasatban kaszálta el a Híd e törvényjavaslatát. A törvény ugyan valószínűleg módosul a tavalyi normaszöveghez képest, főbb elemei azonban bizonyosan megmaradnak: viszonylag nagy önállóság a mindenkori kormánytól és nagy beleszólás az egyes kisebbségek kulturális, szakmai szervezetei számára. Az eddigi pályáztatási rendszert sokan, sokszor, sok irányból bírálták. Ha az MKP volt hatalmon, akkor az MKP-közeli szervezetek támoga­tása miatt érkezett a bírálat, amikor a Híd, akkor a Híd-közeli szerveze­tek támogatását rótták fel. Volt, amikor joggal, volt, amikor alaptalanul. Nem volt jobb a helyzet akkor sem, amikor a Smer által jelölt ember felügyelte a pénzosztást, hiszen bizonyos lobbicsoportok mindig meg­találták az utat a pénzosztó bizottságokhoz, elég, ha a Lelkes Kata-ügyre gondolunk, vagy arra, hogy a legutóbbi pályázat alkalmával a könyvki­adásról döntő bizottságban nem volt irodalomhoz értő szakember... Ha marad a Híd koncepciója, akkor a kérvényeket értékelő, a támo­gatást megítélő bizottságok tagjait szakmai szervezetek jelölhetik. A kisebbségi kultúrák támogatására közel 4 millió eurót különített el az utóbbi években a kormány a pályázati rendszeren keresztül, ennek hoz­závetőleg a fele, kicsivel kevesebb mint 2 millió euró jut a magyar kul­túra, rendezvények, kiadványok támogatására. Ez az összeg kevés, de a pályázatok alapján a háromszorosa is kevés lenne, hiszen az idei pályá­zatra érkezett kérvényekben kért teljes támogatás meghaladja a 14 mil­lió eurót - valamennyi kisebbség kérvényeit figyelembe véve. Nem könnyű meghatározni, hogy mekkora lenne a támogatási cso­mag ideális nagysága, föleg úgy, hogy nem létezik olyan koncepció, amely ezt segítené. Nem akarok részletekbe menni, de érzékeltetéskép­pen elég, ha azt látjuk, hogy egy csomagban versenyez a helyi falunap és atöbb 10 ezereurós költségvetésű, országos jelentőségű fesztivál. Vagy azt, hogy az önjelölt irodalmárok kétes értékű köteteit az elismert ki­adók által betervezett könyvekkel hasonlítják össze, és helyi kiadvá­nyok versenyeznek országos lapokkal. Amíg nem tudjuk, hogy milyen irányban fejlődjön a szlovákiai magyar kultúra (vagy a magyar kultúra szlovákiai ága), addig nem tudjuk megmondani sem azt, hogy mennyi pénzre lenne szükség, sem azt, hogy milyen projekteket kellene támo­gatni. Ugyan a koncepcióra szükség lett volna az eddigi pályázati rend­szer működtetéséhez is, de az új rendszerhez ez már elengedhetetlen lesz, hogy ne egymásra mutogatás legyen a vége. Ez talán még fonto­sabb, mint a bizottságok összetételének meghatározása. Ez mutatja majd meg, hogy élni tudunk-e az autonómiával. Most még van idő, de mielőbb neki kell állni. FIGYELŐ Hubo, a (közeljövő-AMPL ZSUZSANNA ubo a világ legokosabb robotja. Tizennégy év­nyi tudományos vajúdás után született Dél- íoreában. Igaz, nem úgy köszön, logy „Hasta la vista, baby!”, mint a álág leghíresebb robotja, a Termi- látor, de vele ellentétben nem csupán moziban létezik, hanem a valóság­on. Negyvenegy ízülete van. Az új­ai egymástól függetlenül mozognak, ’ud táncolni. Kezet ad. Képes lép- sőn járni. A két szeme két kamera, gymástól függetlenül mozognak tud bandzsítani!), és a képfelisme- ísen kívül Hubo az emberi hangot is lemzi, vagyis megismeri, hogy ki zól hozzá. Megérkezett a jelenbe a 5vő. De mit kezdjünk vele? A történelem során a társadalom sjlődése mindig együtt járt az élet­mód változásával, az életmód válto­zása pedig mindig kölcsönhatásban állt a demográfiai viselkedéssel. A demográfiai viselkedés pedig kihat a munkaerőpiac alakulására. Például amikor a vándorló és gyűjtögető életmódot felváltotta a letelepedés, a kezdetleges mezőgazdasági terme­lésnek köszönhetően hozzáférhetőbb lett az élelem. Mivel több volt az étel, csökkent a halandóság, s mivel a gazdálkodáshoz dolgos kezek kel­lettek, megnőtt - mai szóval mondva - a szülési kedv. A demográfiában ismert a demográfiai forradalom fo­galma. Az első demográfiai forrada­lom az ipari társadalom idejéhez köthető, amikor feltételezték, hogy az elhalálozások és a születések nagyjából kiegyenlítődnek, így a társadalom újratermeli magát. A 20. század második felétől azonban be­köszöntött a második demográfiai forradalom. A világ fejlett országai­ban nem született annyi gyermek, hogy számuk ellensúlyozza az elha­lálozások számát, vagyis a termé­szetes szaporulat alig, vagy egyálta­lán nem volt elég a szintentartáshoz. Az így keletkező munkaerőhiányt migrációval kellett pótolni. S ez a mai napig így van. De hogy jön mindehhez a robot? Kicsit leegyszerűsítem, de a lé­nyeg, hogy a fejlett társadalmak tag­jai egyre iskolázottabbak, s ezért az iskolázottságot nem, vagy alig igénylő és rosszul fizetett rutinmun­kák végzésére másokat kell találni. És itt jönnek a robotok. Abban a 15 országban, amelyekben a világ mun­kaerejének 65 százaléka összponto­sul (Európában főleg Németország, Franciaország, Olaszország és Ang­lia), öt éven belül 7 millió munkapo­zíciót robotok fognak betölteni, így bizonyos ágazatokban 2 millióval kevesebb emberre lesz szükség. S ez csak a kezdet. S nemcsak az ipari vállalatokat, köztük az autógyártást fogja érinteni, hanem a szolgáltatá­sok némely területét is. A nem is olyan távoli jövőben ro­botpincér fogja kihozni a kávénkat. Vagy robottitkámő. Légy üdvözöl­ve, bébi. Atomtervek Abdeslamnál Egy atomenergiával is foglalkozó németországi kutatóintézettel kapcsolatos dokumentumokat ta­láltak a párizsi terrormerényletek fő gyanúsítottja, Salah Abdeslam brüsszeli lakásában - írta a német sajtó. Az értesülés szerint a jülichi kutatóintézetről szóló cikkeket és az intézet vezetőjéről, Wolfgang Marquardtról készült fényképeket is találtak a terrorista lakásában, és erről az alkotmányvédelmi hivatal (BfV) vezetője, Hans-Georg Ma- assen tájékoztatta a nemzetbiz­tonsági parlamenti bizottság több tagját, négyszemközti beszélge­téseken. A BfV viszont hivatalosan cáfolta a hírt, és azt is, hogy tájékoztatta volna ilyesmiről a parlamenti tes­tület tagjait. A BfV hivatalos köz­leménye szerint nem fenyegeti semmi a kutatóintézetet. Hozzá­tették, hogy maga az intézet sem tud ilyesmiről. A közlemény sze­rint az intézmény kapcsolatban áll a biztonsági szervekkel és a nuk­leáris létesítményeket felügyelő hatósággal. (MTI) Arab főrendőr Izraelben Egy arab rendőrtisztet neveztek ki Izrael rendőrfőkapitány-helyette­sévé. Ez a legmagasabb rang, amelyet muzulmán tiszt elért az izraeli rendvédelmi szervnél -je­lentette a BBC. Egy észak-izraeli arab településről származik Dzsamál Hakrús, és azoknak az izraeli arab közösségeknek a biz­tonságáért felel, amelyek nem bíznak meg a rendőrségben. A zsidó állam lakosságának ötödé arab, s közülük sokan arra pa­naszkodnak, hogy azokon a terü­leteken, ahol élnek, rosszabb a közbiztonság és a közszolgálat. A The Times of Israel című izraeli lap szerint az új rendőrfőkapitány- helyettes feladata az arab közös­ségek védelménekjavítása. A BBC szerint viszont Hakrús egyik fő feladata megakadályozni azt, hogy illegális fegyverek jus­sanak az arab lakosság kezébe. Emellett a családon belüli erőszak, a gyilkosságok és más bűncselek­mények számának csökkentése a cél az arabok lakta izraeli terüle­teken. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents