Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-15 / 87. szám, péntek

Utazás a nagy bizonytalanba Rasťo Boros első filmje tragikomikus road movie - főhőse külföldön keresi a megélhetést TALLÓSI BÉLA Stanko (Peter Kočan) egy olasz „üzletembernek" szállít „táncosnőt" (Ivana Kanalošová) (Fotó: AH production) Chaplin-múzeum nyílik Svájcban London. Vasárnap nyílik meg Svájcban a Charlie Chaplin- múzeum, tisztelegve a London­ban született színész-rendező előtt, aki egyike volt Hollywood legnagyobb sztárjainak a film­ipar hajnalán. A Chaplin világa elnevezésű gyűjtemény létreho­zását 15 éve tervezik, a múzeum a Lausanne-tól 26 kilométerre fekvő Corsier-sur-Veveyben nyílik meg a Genfi-tó partján. A múzeumot azon a Manoir de Bán nevű birtokon hozták létre, ahol Chaplin élete utolsó negyed szá­zadát töltötte feleségével, Ooná- val és nyolc gyermekükkel. Chaplin akkor költözött Svájcba, amikor az ötvenes években kom­munista szimpátiával vádolták meg az Egyesült Államokban. A gyűjteményben látható a Modem idők című, 1936-ban ké­szült filmjének óriási gyári dísz­lete, és a látogatók személyesen is átélhetik az Aranyláz című Chaplin-filmből ismerős, szikla szélén ingó ház élményét is. „Azt akarta, hogy az emberek emlékezzenek rá. Ezért forgatott filmeket és ezért volt olyan per- fekcionista a munkában. Azt hi­szem, elégedett lenne a múze­ummal” - mondta Eugene Chaplin, a filmes 62 éves fia. A múzeumhoz egy külön épü­let is tartozik: olyan korabeli hollywoodi filmstúdiót mintáz, amilyenben 1914 táján Chaplin is elkezdte a munkát. A színész ifjúságának londoni emlékei és több filmjének - köztük a Dik­tátornak - a díszletei, kellékei is felbukkannak a múzeum kiállí­tásain. (MTI) 8J ____ A z elsőfilmes Rasťo BoroS saját forgatókönyve alapján rendezte a Stanko című tragikomikus road movie-t. Tehetségről valló, erős elsőfilmes jelentkezés ez a 79 perces, izgalmas utazás a Szlovákia-Franciaország- Olaszország útvonalon. A napjainkban játszódó sztorit a film mellbevágó hitelességgel bontja ki. Elgondolkoztató, ígéretes bemutatkozó munka. Három és fél évig forgatták a fil­met, nagyrészt lenyűgöző olasz helyszíneken. Ez (az élő környezet) a road movie alapvető követelmé­nye, mivel a táj varázsa szavatolja a fél sikert - ezúttal is így van ez. A hi­ányzó fél sikerhez pedig Rasťo Boros megalkotta a remek forgatókönyvet, amelyből - Ivo Miko operatőr misz­tikus képeinek is köszönhetően - igaz filmet forgatott, kiváló színészi je­lenléttel. Mindenféle cicoma és mel­lékszál nélkül, egyenes vonalú cse­lekményvezetéssel csak a fő motí­vumra koncentrált az alkotó: civil színészi játékkal és minimalista képi eszközökkel, a helyzetek utalásszerű kibontásával rendezett élvezetes, jó mozit. A Stanko kiúttalansággal súj­tott durva életképet mutat be úgy, hogy a kiélezett drámai helyzeteket találó (nem alpári) humorral oldja. Stanko (Peter Kočan) Olaszor­szágban él egy ideje. Pontosabban: KULTÚRA FILMKOCKA Stanko Színes szlovák road movie, 2015,79 perc ■ Rendező: Rasťo Boroš ■ Forgatókönyvlró: Rasťo Boroš ■ Operatőr: Ivo Miko * Zene: David Kollar ■ Szereplők: Peter Kočan, Ivana Kanalošová ŕaíäSfc* A film előzetesét megnézhetik Ríj 55» az uJ«o.com-on. csak tengődik, mert egy lúzer. Nem boldogulna, ha a világ bármely pont­jára vemé is a sors. Egy olasz vállal­kozó piszkos ügyeihez asszisztál, de a boss épp meneszteni akarja őt, mert a fiú hibát hibára halmoz. Kap egy utolsó lehetőséget, hogy Szlováki­ából új lányt szállítson a piacra. Stan­ko a szlovák közvetítőtől átveszi a ti­ni lányt (Ivana Kanalošová), aki azt hiszi, a fiú Franciaországba, ott élő édesanyjához viszi. A hosszú, izgal­mas úton - amelyet csak úgy tudnak megtenni, hogy vagy a lány, vagy Stanko lop üzletekben, kamionosok- tól stb. - a lány egyre jobban magá­hoz édesgeti a fiút, aki a végén nem tudja, mitévő legyen. Adja át útitársát az olasz megrendelőnek, vagy... Mindkét főszereplő finom érzel­mekkel, hitelesen van jelen a film kockáin - élik, átélik vagy megélik a fárasztó és buktatókkal teli utat. Ez­zel a maguk oldalára állítják a nézőt, aki valamiféle ideális megoldást, fel- oldozást vár. Mivel a helyzet kőke­2016. április 15. | www.ujszo.com mény, ilyesmi nem létezik. Ebben a filmben sem. Bizonytalanul alakul a végső helyzet, valamiért mégis hittel tölti el a nézőt... Reménnyel, hogy a két főhős sorsa jobb irányba terelőd­het. Nincs mese habbal, de a „talán még lehet másképp” esélye ott van. A főhős rossz körülményeivel, csupa negatív megoldást eredményező életvitelével együtt, nem mélybe rán­tó a film kicsengése - ez elsősorban annak köszönhető, hogy a fiú mélyen belül alapvetően jó, s képes őszinte kapcsolatot kialakítani. Rasťo Boroš kezdő rendezőként jó irányba indult el: érzi, érti, okosan látja az életet, ismeri az emberi ka­raktert, s ami fontos, tudását életről és rólunk, emberekről érzékenyen tudja átültetni a (film)művészeibe. Zenészoptikán keresztül Marky Ramone és Skin a Sziget mínusz-napján Budapest. Marky Ramone, a Ramones egykori legendás dobo­sa nyitja zenekarával az idei Szi­get fesztivált a „mínusz egyedik” napon, augusztus 10-én. Aznap lép színpadra a Die Antwoord, a Skunk Anansie, Afrojack és Zedd is. A dél-afrikai Die Antwoord a hip-hop, elektro és rave elemeit vegyíti zenéjében. 2009-ben let­tek világhírűek az Enter the Ninja című klippel, azóta harmadik al­bumuk is megjelent. A Skin művésznéven futó rock and roll boszorkány vezetésével tevékenykedő, veterán londoni brigád, a Skunk Anansie legutóbb 2013-ban adott emlékezetes kon­certet a Szigeten, amikor az éne­kesnő a tömeg feje fölött lépke­dett. Augusztus 10-én idén janu­árban megjelent, Anarchytecture című lemezüket mutatják be. Marky Ramone (Marc Steven Bell) minden idők egyik leghíre­sebb amerikai punk-rock bandá­jának, a Ramonesnak volt a do­bosa 1978 és 1983, majd 1987 és 1996 között. A zenekar alapítói közül ma már senki sem él. A do­bos csapata, a Marky Ramone's Blitzkrieg a Ramones kultikus dalaiból is műsoron tart néhányat. Bell egyébként a Richard Hell & The Voidoids dobosaként lett is­mert, de dolgozott Joey és Deé Dee Ramone szólóanyagain is. A holland house-guru, Afro­jack sem először lép fel Magyar- országon, ezúttal a Sziget Arena helyszínén fog játszani, akárcsak Zedd, az orosz származású, Né­metországban felnőtt 25 éves DJ és producer, aki második lemezét, a tavaly megjelent True Colorst mutatja be. (MTi.juk) JUHÁSZ KATALIN Mi, muzsikus lelkek címmel jelent meg Strieženec Alex szórakoztatva „beavató" könyve, amelynek sokat mondó az alcíme: Történetek zenéről, élet(em)ről. A Somoiján élő szerző tinédzser­ként még rocksztárságról álmodo­zott, aztán visszahuppant a rögvaló­ságba: hosszú éveken át „megélhe­tési zenészként” dolgozott itthon és külföldön. A gitár és a basszusgitár után a dobok mögött kötött ki, ez lett élete nagy szerelme, ezt tanítja, erről a hangszerről írt szakkönyvet, és ütőhangszeresként számtalan stílus­ban mozog otthonosan. Játszott fa­lusi mulatságokon, elegáns szállo­dákban, sztriptízbárban, hajón, tor­nateremben... A szocializmus évti­zedeiben bejárta fél Európát, amiért sokan irigyelték. Az átlagember azonban csak a csillogást és a nyu­gati gázsit látja, nem tudja, milyen érzés egy zenésznek karácsony este idegenben háttérzenét szolgáltatnia egy gyerekzsúron, és közben saját gyerekeire gondolni. Vagy fogfájó­sán muzsikálni Norvégiában, mert sajnálja fogorvosra költeni a család- fenntartásra szánt pénzt. Szinte minden laikus áhítattal te­kint azokra, akik képesek megszó­laltatni egy-egy hangszert. A zené­szeket valamiféle misztikum lengi körül, és ez így van, mióta világ a vi­lág. De milyenek ezek a muzsikus lelkek? Mi hajtja őket, hogy viszo­Strieženec Alex Mi. muzsikus Történetek zenéről. é!et(em)ről AB-ART nyúlnak a többi zenészhez és ho­gyan hallgatnak zenét? Nos, ez a könyv eligazít minket, ha nem is tesz bennfentessé. Külön öröm, hogy egy sokat ta­pasztalt hazai magyar zenész opti­káján keresztül láthatunk bele ebbe a különös világba. Például tudtom­mal eddig még senki sem állított emléket az egykor híres csallóközi bandáknak, a helyi hősöknek, a ze­nés szórakozóhelyeknek, a legendás pozsonyi lokáloknak. A mai fiata­lok, de a harmincasok, negyvenesek számára is mindez már történelem. Illetve helytörténet. Tájainkon az élő zene mára szinte teljesen kiveszett a vendéglátásból, a zenés helyek eltűntek, úgyhogy ez a szeretetteljes múltidézés „zene füle­imnek”. És azért is hálás vagyok í szerzőnek, hogy nemjátssza el az írót végig megmarad történetmesélő mu zsikusnak. Nem affektál, nem diszít nem modulálj a túl a szöveget - ha úg) tetszik, minimalista eszközökkel él És bár nyakig benne van a könyvben nem önéletrajzot ír, inkább egy szá mára természetes, mások számár; egzotikus világba igyekszik betekin tést nyújtani, és közben azt tenni, ami zenészként is: szórakoztami. Saját kalandokból is volt elég Strieženec azonban ugyanolyan ál éléssel, a személyes érintettség érzé sét keltve adja tovább nekünk a má soktól hallott, egykor közszájon fői gó anekdotákat, vagy épp az inteme ten olvasott zenész-sztorikat, minth vele történtek volna meg. Szó esik Beatles hatásáról, Elvisről és a roc and rollról, a cigányzenéről, Schi bertről, Lisztről, a Strauss családró különböző műfajokról, stílusokró zenész- és vendégtípusokról, szállt1 datulajokról és szervezőkről, nag berúgásokról és váratlan beugrásol ról, kerékbe tört karrierekről és Iá ványos szárnyalásokról. Az olvasó egy percig sem una kozik, bár néha bosszankodik st lisztikai bakik és elírások mia („Először fordult elő, hogy a fiatalé nem a szüleik zenéjén szórakoztak „cserélgettük egymást a volánnál „Eurosmith” zenekar). A borító pi dig olyan csúf, hogy megérdemelr az év legrondább könyvborítója d jat. Kár, mert sokan talán emiatt nei veszik le a polcról. Strieženec Alex: Mi, muzsiki lelkek. AB-ART, 2015. MP160239

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents