Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)

2016-04-14 / 86. szám, csütörtök

8 KULTÚRA 2016. április 14. I www.ujszo.com RÖVIDEN Kalligram-est Budapesten Budapest. Ma mutatja be a 23. Budapesti Nemzetközi Könyv- fesztiválra megjelent kiadvá­nyait a Kalligram Könyvkiadó Budapesten. A Szlovák Intézet­ben 18. OO-kor kezdődő est nyi­tóakkordjaként a Hrapka Tibor könyvborítóiból megrendezett kiállítást nyitja meg Barnás Fe­renc író. A következőkben a friss fordításköteteké a főszerep. A könyvfesztiválra Peter Juščák .. .és ne feledd a hattyúkat! című regénye, Monika Kompaníková Az ötödik hajó című regénye, Balia Az apa nevében című el­beszéléskötete, Pavel Vilikovský Első és utolsó szerelem című el­beszéléskötete jelent meg a Kal- ligramnál. A nem fikciós iroda­lomból Abrahám Barna: Meg­maradni vagy beolvadni? - A szlovákság polgárosodása a 19. század második felében című kötetét, valamint Szarka László A multietnikus nemzetállam 1918-1992 című könyvét mu­tatják be. (ú) Tárlat az irodalmi kapcsolatokról Budapest. Dunán innen, Dunán túl: Szlovák-magyar és magyar- szlovák párbeszédek a fordítás­irodalomban címmel nyílik kiál­lítás holnap 13.OO-kor az Orszá­gos Széchényi Könyvtár Ars Librorum kiállítóterében. A tár­lat, amely a magyar-szlovák iro­dalmi kapcsolatokat kívánja be­mutatni, a szlovák irodalmat ki­emelt vendégként bemutató 23. Budapesti Nemzetközi Könyv- fesztiválhoz kapcsolódik, és áp­rilis 30-ig tekinthető meg. A ki­állítás anyagát az OSZK, a Po­zsonyi Egyetemi Könyvtár, a budapesti szlovák szereplést ko­ordináló Irodalmi Tájékoztató Iroda, valamint a Comenius Egyetem magyar tanszéke állí­totta össze. (ú) Oravecz kapta az Aegon díját Budapest. Oravecz Imre Távozó fa című, a Magvető gondozásá­ban megjelent verseskötete kapta a 2016-os Aegon Művészeti Dí­jat, amelyet tegnap adtak át Bu­dapesten. Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész, a zsűri elnöke kiemelte: a Távozó fa olyan üze­netet hordoz az emberi életről, hogy azt mindenféle ideológiától mentesen kellene megélni, nem pedig úgy, mint egy álmot, uta­zást vagy önmegvalósítást. „Oravecz Imre egész életművére jellemző, hogy egy eltűnt élet­formát képes dokumentálni, másrészt olyan emberi doku­mentumokat létesít, amelyek rit­kaságszámba mennek az élő magyar irodalomban. Legutóbbi verseskötetének műfaját nevez­hetjük új öregkori lírának”-tette hozzá Kulcsár Szabó Ernő. Idén minden eddiginél több, 104 szépirodalmi művet jelöltek a kiadók a díjra. A zsűri elnöke el­mondta: a műveket nyelvművé­szeti, tematikai jelentőség, vala­mint az innovatív erő, az újító eredetiség szempontjából érté­kelték. (MTI) Mesés szomszédolás Szlovák szerzők gyerekkönyvei a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kinalataban JUHÁSZ KATALIN Egy hót múlva, április 21-ón kezdődik a Budapesti Nem­zetközi Könyvfesztivál, mely­nek idán Szlovákia a díszven­dége. A kiadók a legkisebb olvasókról sem feledkeznek meg, több gyerekkönyv fordí­tását időzítették a fesztiválra. Miből lesz a siker? Alexandra Salmela Mimi és Liza (Mimi a Liza) című kötete az utóbbi évek egyik legnagyobb szlovákiai gyerekkönyvsikere, amelyből mese­filmsorozat és rádiójáték is készült. A történetek főszereplője Mimi, a fé­lénk, vak kislány és barátnője, a nyughatatlan Liza, akik együtt fede­zik fel a világot. Liza első látásra szinte mágikus képességekkel ren­delkezik, amelyek által furcsa és vic­ces helyzetekbe kerül. Fokozatosan derül ki, hogy ilyen képességei min­den nyitott és őszinte kislánynak vannak. Mimi a „csukott szemek” világában tökélyre fejlesztett, kü­lönleges adottságaival ejti ámulatba barátnőjét, ráadásul azt állítja, hogy ezzel a tudománnyal minden vak és gyengén látó ember rendelkezik. Mimi megtanítja Lizának, hogy a sö­tétben nem kell félni, Liza pedig megmutatja Miminek, hogyan kell füllel és kézzel megkülönböztetni egymástól a színeket. Szintén Alexandra Salmela a szer­zője a Zsiráfrnama és a többiek (Žirafia mama) című kötetnek, amely Polgár Anikó érzékeny tolmácsolá­sában jelenik meg magyarul, ugyan­csak a Scolar kiadó gondozásában. A zsiráfcsalád mindennapjainak be­mutatásán keresztül a szerző ötlete­sen ábrázolja a gyerekek problémáit, akik igyekeznek megérteni a felnőt­tek fura és értelmezhetetlen nyelvét. Mi lakik az óceán mélyén? Monika Kompaníková egy fel­nőttek számára írt regénnyel és egy mesekönyvvel, a Mélytengeri me­sékkel (Hlbokomorské rozprávky) is képviseli a szlovák irodalmat a bu­dapesti könyvfesztiválon. „A ten­Katarína Kerekesová, Katarína Molákovd, Alexandra Salmela Mimi&IJtEfc] Az egyUtük szeme nyitva van, a másiké csukva. Együtt látnak igazán. KMűvi gerfenéken - úgy, ahogy idefenn, nálunk, a földön - végeláthatatlan tájak terülnek el, homokdűnékkel fedett síkságok, sűrű rétek, melyeket meleg áramlatok fodroznak, koral- lokkal és tengeri rózsákkal benőtt „hegyek, forró vizet lövellő tenger- alatti vulkánok. Sziklák, elsüllyedt hajók roncsai, elveszett városok, tűzhányók és mély árkok. És a leg­mélyebb árok mélyén, több mint tíz­ezer méter mélységben, a Csendes­óceán északi szélén, ott, ahova nem jut el napfény, búvár, tengeralattjá­ró, sőt még japán gyöngyhalász sem - hát ott már egyáltalán nincs sem­mi. Csak sötét és hideg. Brrrr! Kép­zeld csak el! Még ha ez nincs is tel­jesen így. Még a legfeketébb és leg­hidegebb sötétségben is rálelhetünk életre.” MÉLY­TENGERI MESÉK Melyik gyerek ne jönne izgalomba egy ilyen érzékletes leírástól? A szer­ző izgalmas és vidám történeteken keresztül mutatja be a tengeri élőlé­nyeket. A fordítás Pénzes Tímea munkája, a kötet a Naphegy Kiadó gondozásában jelenik meg. Ki rajzol a legszebben? Jana Juráňovának szintén két könyve jelenik meg magyarul, a ki­sebbek a Boszimesék Újbanyavárról (Ježibaby z Novej Baby) címűnek örülhetnek. A történet főhőse három különleges banya, akiknek egy kü­lönleges problémát sikerül megol­daniuk az újbanyavári lakótelepen. Ráadásul eközben sikerül úgy ten­niük, mintha csak ártatlan macskák lennének, akik a szemeteskonténe­rekben keresgélnek. A fordítás Bol­gár Katalin munkája, a kötet a po­zsonyi Phoenix Polgári Társulás gondozásában jelent meg. Az il­lusztrációkat egy pozsonyi művé­szeti alapiskola diákjai készítették, akik olyan ügyesek voltak, hogy 2005-ben ez lett az év legszebb gye­rekkönyve Szlovákiában. Hol terem a paradicsom? Garajszki Margit, a jelenleg Po­zsonyban élő magyarországi szerző saját meséskönyvét, a Bobulát (Bobuľa) fordította le magyarra. A kötet kiadója a Terra Recognita. Bobula városi kislány, akinek a nagypapája termeszti a legfinomabb epret a világon. Egy nap Bobula édesanyja befekszik a kórházba, hogy ott a doktor bácsi világra segítse a kislány húgocskáját. Bobula addig a nagyszüleinél lakik, s a falusi élet eg­zotikus kalandjai várják. Az alföldön járunk, ahol az emberek zöldséget és gyümölcsöt termesztenek, amit aztán eladnak a városi piacon. Bobula is nagyszüleivel tart, hogy eladják a pa­radicsomot, és életében először pénzt keressen, amit aztán barátjával, Sa- fival a folyóparton elás egy fa alá... Garajszki Margit története a szóra­koztatás mellett oktat és nevel is. Mi legyen a mumusokkal? Petra Nagyová-Džerengová a női regények nagyasszonya, a legnép­szerűbb szlovák szerzők egyike, emellett számos gyerekkönyv írója. A könyvfesztiválra két kötete is meg­jelenik a Pagony Kiadónál, Mészáros Tünde fordításában. A Klára és a mu­musok főhőse még nincs hatéves, de a nyári szünet után már iskolába megy. Mostohaanyjának gyermeke születik. Klára örül a testvérkének, de zavarják a mumusok, amik nem en­gedik, hogy egyedül aludjon az ágyá­ban. Hogyan lehet legyőzni ezeket a lényeket? Ez a feladat vár rá és a nagypapájára. A Klára és az iglu című könyvben Klára már nem fél a mumusoktól. Nagyon szereti húgocskáját és Bobi nevű kutyusát, de néha egyedül érzi magát. És mikor Bobi hirtelen el­vész, összedől a világ. Ráadásul még a nagypapája is kórházba kerül. PENGE „A teremtés kavics" Mégsem vidám dolog lemumak lenni. Garaczi László lemur- vallomásainak negyedik kötete mintha a korábbi „lazaságért” nyúj­taná be a számlát. A megelőző lemur-könyvekben kitapintható volt valamiféle humor, irónia, aztán a BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA 2010-es Arc és hátraarcban már ke­vesebb. A Wünsch hídban már csak irónia van, de nem kimondottan a humoros fajtából („ Valaki kuncog, pedig egyáltalán nem vicces ” - 146.). A Búcsúcédulák ciklus pél­dául egészen közeljár az unipoláris depresszió klinikai kórképéhez. Mintha a próza is inkább a lelki fo­lyamatokat jobban követni tudó (szabad)versnek adná át a helyét, a motívumok, a mondatok, a gondo­latok ritmusa, a kihagyásos szer­kesztésmód, a szöveggé tett esemé­nyek kiválasztása és tagolása leg- alábbis erre enged következtetni. És az elbeszélő alapállása is erre utal: túl a ráción, a közös alapokon, ön­magába zárva, mégis önmagán túl­mutatva. Az új kötetben sokkal inkább a mé­labú felöljön elő a korábbi lemur- vallomásokban is fontos probléma: miképpen mutathat túl magán a magába zártság, vagy éppen az életrajziság; másfelől közelítve - a banalitás megkerülésének kérdése. „ Az élet tálcán kínálja a története­ket, befalod, kiöklendezed. Tekinté­lyed látványos lerombolásával pa­rancsolsz tekintélyt, kényszerítesz látni egy válaszok nélküli világot. Az élet semmit nem kínál tálcán. ”(120. - Azt itt, a zárój elben j egyzem meg, hogy ez a rombolós tekintélyparan- csolás néha darabjaiban marad a kötetben.) És innen csak idézni kel­lene hosszan tovább a szöveget, hogy alapos választ kapjunk a kér­désünkre. Nehéz ellenállni: „A tár­gyak látják, hogy repülsz, mint a kő. /Ennek a létmódnak a megfejtése, megértése, nyögdécselő hangokban való kifejezése a metafizika, vagyis a lényeg kilúgozása, szétporlasztása. A teremtés kavics. Nézed a keserves munkával létrehozott kavicsot, és kifordulsz, mint egy kesztyű. /Min­den ebből jön. A világ képe kendő­zetlenül, kifordított kesztyűbe dugott kavics. Tájékozódási rögeszme a tájékozódási képesség nullfokán. Szemmé vakart hegek. ” (120.) A lezártság érzetét kelti a keretes szerkezet, ahogy a kötet végén visszatérnek az első oldalakon ol­vasható motívumok. Azonban a ke­ret és a vég sem tud kitömi a min­dent újra és újra végigrágó de­presszió köréből: az utolsó Jele­netben” az elbeszélőt ketten viszik át csónakban a folyón, de mintha nem találnák a túlsó partot, így zárni a kötet: „ Holnap is itt leszünk, kezdjük elölről. ”(150.) Garaczi László: Wünsch híd. Magvető, Budapest, 2015. 160 oldal. Értékelés 7/10

Next

/
Thumbnails
Contents