Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-14 / 86. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. április 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Fico, az új Dzurinda? Amikor az ellenfelet példaképként kezdi emlegetni valaki A történelem számos nagy politikai kiegyezést ismer, az ókortól a huszadik századik rengeteg vezérrel előfordult, hogy le kellett nyelnie a békát, és szövetségre lépett addigi ellenségeivel. Még gyakoribb volt ennek ellenkezője, de ezt most hagyjuk. Olyan eseteket már nehezebb találni, amikor egy vezér saját korábbi ellenfelét példaképeként kezdi emlegetni. Ha ugyanis politikai vezérek vagyunk, és választottunk magunknak egy politikai ellenfelet (a politikai karrier felépítésének ugyanis a szövetségesek megtalálásánál talán még sokkal fontosabb része a megfelelő ellenségek kiválasztása), nem nagyon tehetünk mást, mint hogy saját imázsunkat az ő ellenében építjük fel. És itt egyáltalán nem csak a jobb-bal ellentétpárról van szó, hanem sokkal finomabb, akár nüansznyi különbségekről. Még a legkevésbé tájékozottabb választópolgárnak is elsőre tudnia kell, hogy ez az egyik, ez meg a másik. Ezért is meglehetősen furcsa, hogy Robert Fico harmadik kormányának programja úgy kezdődik, hogy annak a Dzurindának az emléke idéződik fel benne, aki 1998-ban egyesíteni tudta a szlovák pártokat Vladimír Meéiar hatalma ellen. Fico hosszú évekig küzdött az ellen, amit a gyorsan változó jövés-menésekkel tarkított szlovák politikai palettán meglehetősen sokáig Dzurinda képviselt. Amikor tehát a kormányprogram a kilencvenes évek politikai megosztottságának felszámolásáról beszél, félrebeszél: a Fico és Dzurinda közötti ellentét a kétezres években is élesen kettéosztotta a szlovák politikát, és Fico mindig Meéiar oldalán állt. Pontosabban: a helyzet annyiban változott, hogy egy ideig Meéiar állt Fico oldalán, aztán visszavonult az Elektrába, és most már semmi bántódása nem fog esni mindazokért a tettekért, amelyeket a kilencvenes években elkövetett. Fico továbbvitte Meéiar örökségét, és ahhoz, hogy ezzel leszámoljunk, nem elég, ha az éppen megtelt kincstárból beleöntünk néhány milliárdot az eddig hanyagolt ágazatokba. Ahhoz a szemléletet és a struktúrát is meg kell változtatni. Ez a kormány képes lehet a stabilitás fenntartására, ami nem mellékes, de aligha lesz képes a valódi szembenézésre. Mert aki még arra is képes, hogy ha aktuális érdeke megkívánja, egykori ellenfelét példaképeként kezdje emlegetni, az a nagy hatalomépítgetésben megfeledkezett a saját jelleme következetes felépítéséről. Nekünk is befiíthetnek a britek H árom vasútvonalon Járőröket” helyezett szolgálatba a Mi Szlovákiánk Néppárt. A „polgári járőrözés” csak Szlovákiában számít újdonságnak. Magyarországon aki úgy érzi, hogy szabadidejét nem horgászatra vagy bélyeggyűjtésre fordítaná, hanem ezek mellett vagy helyett a közbiztonságért szeretne többet tenni, a Polgárőrség keretén belül járőrözhet kedvére. Az 1991 óta működő, a rendszerváltással szinte egyidős szervezet nemhogy legális, de magas szinten bírja az államigazgatási szervek és az állami erőszakszervezetek támogatását. Szlovákiában nincs hasonló, törvényes háttérrel működő, jellemzően bűnmegelőzési tevékenységet folytató, az egyesülési jog alapján létrejött társadalmi szervezet. A rendfenntartás állami monopólium, ahogy egyébként Magyarországon is, a polgárőrök legfeljebb értesíthetik a hatóságokat, illetve visszatarthatják az elkövetőt a rendőrség kiérkezéséig. Ezt bármelyik állampolgár megteheti, ha tudja és/vagy meri. Egyébként arra, hogy azok a jellemzően kisebb települések, amelyeknek nem futja a költségvetésükhöz mérten viszonylag drága községi rendőrség létrehozására, községi járőrszolgálatot működtetnek, nálunk is van erre példa. Ezek tagjai azonban - szemben a magyarországi, önkéntes polgárőrökkel -a község alkalmazottai. Ilyen irányú törekvés a több település gettóiban is sikerrel működő roma járőrszolgálat is. Próbálkozások tehát vannak. A modem társadalomban az emberek nem járnak felfegyverkezve, hanem adót fizetnek, amelyből az állam szavatolja, hogy ha felhívjuk a 158- as telefonszámot, akkor előbb-utóbb történik valami. A vasút területén és a vonatokon a rendfenntartásra a megalakulásától a közlekedési minisztérium alá tartozó, majd 2009-ben a belügyminisztériumhoz átkerült, lényegileg a rendőrségbe beolvasztott vasúti rendőrség az illetékes. A vasút ezen felül igénybe veheti - bizonyos területeken igénybe is veszi - biztonsági cégek szolgáltatásait. Az viszont megengedhetetlen, egyben elképzelhetetlen, hogy a vasút üzemi területén valaki a saját szakállára elkezdjen bármilyen - akár biztonsági - szolgáltatásokat nyújtani. Ki-ki képzelje el, hogy a munkahelyén egyszer csak megjelenne három ismeretlen pacák, és járőrözni kezdene (vagy éppen lángost sütne, mindegy), mert úgy gondolná, ez a helyes. Ez az egyik ok, amiért abszurd Kotlebáék járőrözési kísérlete. Itt akár ki is tehetnénk a pontot, nem jogosultak rá, ne csinálják, kész. Van azonban még néhány lehetséges vetület, amelyeket érdemes felvillantani. A jegyváltás csak utazásra jogosít fel, további tevékenység végzésére nem. Igaz, attól még sétálhatnak fel-alá a vonaton, ha valaki kérdőre vonja őket, legfeljebb azt mondják, a mosdót keresik. A Járőrtevékenységet” mindenféle előképzettség nélküli személyek végzik, akik erre nincsenek felkészítve. Kotleba is azt emelte ki, hogy Jól tűrik a stresszt, és jó testi adottságaik vannak”. De a rendfenntartás nem erről szól. Még ahhoz is 78 órás tanfolyamon kell részt venni, hogy valaki biztonsági őr lehessen. Községi rendőr mintegy három hónapos, állami rendőr kétéves képzés után lehet valakiből. Ehhez képest az, hogy valaki markos legény, nagyon kevés. A vasút területén elkövetett bűncselekmények száma csökkenő tendenciát mutat. Mindez nyilván nem vigasztalja azokat, akik ennek ellenére bűncselekmény áldozatai lettek. A közrendet azonban mindenkor a törvényes keretek között kell fenntartani, hacsak nem akarunk visszatérni a vadnyugati állapotokhoz. FELEDY BOTOND D avid Cameron brit miniszterelnök lába alatt egyre forróbb a talaj és ezt egész Európa meg- érezheti. Miközben magára húzta az egyre veszélyesebbnek tűnő népszavazást az uniós tagságról, belecsúszott a Panama-botrányba, és a párttársai közül is egyre többen váltanák le. Most arra kellene koncentrálnia, hogy a brit gazdaság és a választók érdekeinek megfelelően az uniós népszavazás kedvező kimenetele előtt egyengesse az utat, de több minisztere is kész ezzel szembe menni. A „nem” kampány zsigeri érzelmekre ható vonalával szemben minden racionális érv gyengének tűnik. A briteket nem könnyű a valutaalap jelentéseivel győzködni, hogy a növekedésük mennyire visszaesne, ha kilépnének az unióból; ezzel szemben riogatni őket a brüsszeli merénylettel vagy más gyűlöletbeszéddel nem nehéz. Holott tudjuk, hogy a rendészeti együttműködés nem az unió harmonizált része, tehát a mostani terrorhullámhoz nem Brüsszelnek, hanem a tagállamoknak, és elsősorban az együtt nem működésüknek van köze. Ebben pedig éppen London az egyik főkolompos, mindig is csak gazdasági felületnek tekintette az uniót, és akadályozta az egyéb politikai együttműködést. Csakhogy ez nem fekete-fehér játék, a többi tagállamnak fontos lenne a további területek - közös határvédelem, terrorizmus megelőzése, és persze az adópolitika - harmonizálása. Cameron viszont a sikeresen lekevert skót függetlenségi népszavazás után lapot húzott a tizenkilencre, és bedobta a brexit néven futó új ötletét, a szigetország kilépését az unióból. A népszavazás óriási kockázat nemcsak saját országa, hanem a maradék 27 tagállam számára is, s ez történelmi bűn a jelenlegi instabil geopolitikai helyzetben. Az oroszok tapsikolva támogatják a brit kilépéspártiak kezdeményezéseit, alapítványait, ahogy az orosz vonalról támogatott médiafelületeken is gyakran bukkanni brexit párti hírekre. A kilépés Moszkvának jönne a legjobban. A legrosszabbul pedig minket érintene, mert komoly hullámot indíthat el. Több ország belengette, hogy akkor ők is szavaznának a kilépésről. Cameron balul elsülő trükkje az egész unió dezintegrációjához vezethet, ami azt jelenti, hogy eddigi szigetünk a globalizáció viharában végképp darabjaira hullik. A legnagyobb kockázat a miénk, keleteurópaiaké, mert ha az EU di- szfunkcionálissá is válik, a nyugati tagállamok könnyűszerrel megcsinálhatják a maguk új integrációját. Ezzel Közép-Európa kimaradhat úgy a következő Schengenből, mint az európai fősodorból. Főleg a jelenlegi politikai vezetőkkel, akik nem az európai egység zászlóvivői, bár országaik ebből is éltek meg az elmúlt évtizedben. Cameronnak egyre több banánhéjat kell kerülgetnie a június 23-i népszavazásig. A saját párttársai is szorongatják, egyre több a pletyka a szeptemberi leváltásáról. Az pedig, hogy apja és ő is gyakorlatilag „adócsaló” billogot kapott a panamai offshore-ügyben, tovább gyengíti párton belüli pozícióját és hitelességét a választók szemében. Csak reménykedhetünk, hogy egy sikeres szavazásig megússza a brit miniszterelnök, utána viszont nyugodtan elszámolhatnak vele a konzervatív választói. FIGYELŐ Iszlámtörvény Németországban Németországban törvényt kell alkotni a muszlim vallás gyakorlásáról, és be kell tiltani a muszlim közösségek külföldi anyagi támogatását - mondta a bajor Keresztényszociális Unió (CSU). Andreas Scheuer a Die Weltben megjelent interjúban kiemelte, hogy a politikai iszlám hátráltatja a muszlimok társadalmi beilleszkedését, ezért el kell fogadni az iszlámtörvényt, amely véget vet annak, hogy főleg Törökországból és Szaúd- Arábiából finanszíroznak mecseteket és például óvodákat. A törvény rendelkezni fog arról is, hogy a hitszónoki állás betöltésének feltétele a Németországban szerzett szakirányú végzettség és a német társadalom alapértékeinek tisztelete, az igehirdetés nyelve pedig a német - mondta a CDU főtitkára. Hangsúlyozta: a „felvilágosult Európának saját iszlámra” van szüksége, és meg kell akadályozni a szélsőséges értékrendek importját. (MTI) Menedók meleg menekülteknek Meleg menekülteknek alakítana ki szálláshelyeket egy, a homoszexuálisok jogait védő szervezet az osztrák fővárosban. A javaslatot vasárnap tárgyalják a szociáldemokraták bécsi pártkongresszusán - írta a Kronen Zeitung. Ausztriában jelenleg 110 ezer migráns elhelyezéséről kell gondoskodni, és a zsúfolt szállásokon egyre több a homoszexuális menekültet érő atrocitás. Ezért az osztrák meleg és leszbikus szociáldemokraták csoportja olyan lakóközösségek kialakítását javasolja, ahol háborítatlanul élhetnek a menekültek. A kezdeményezés nem egyedi. Németországban január végén nyitották meg az első, meleg menekülteknek kialakított szállót. Egy leszbikus-meleg egyesület épületet bérelt ki Nümbergben, ahová 25 ember költözhetett be. Az első lakók között volt olyan meleg iraki, akit ugyanaz a homofób banda gyötört egy nürnbergi menekültszálláson, mint Irakban. (origo) Jarorozunk, KOCÚR LÁSZLÓ
