Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-09 / 82. szám, szombat
PRESSZÓ ■ 2016. ÁPRILIS 9. www.ujszo.com ARCKÉPVÁZLAT jj\ Pezsgő helyett folyhatott volna méz is azon a délutánon. Burkina- Faso-i méz, mert ott is vannak méhek és méhészek, Nemes Gyula játékfilmje, a Zero erről is szól. % csak pezsgő ■ Zj folyt, sok pezsM 1 gő és ott volt ő, a delejes tekintetű, még mindig szabályos testű Udo is. Udo Kiér. Andy Warhol és Paul Morrissey hajdani Frankensteinje, a Fassbinder-filmek egykori sztárja, egy Madonna-klip, a Deeper and Deeper szereplője, Lars von Trier JollyJokere, de legfőképp, főleg nekünk, magyaroknak Weöres Sándor és Bódy Gábor Nárcisza. Várható volt, hogy „odabukkan”, Karlovy Vary legelőkelőbb szállodájába, a Puppba, amelynek legfényesebb termében a Zero bemutató vetítését követő fogadása zajlott. Udo már az előző napon, de főképp előző éjszaka is sokat pezsgőzött, jól érzi magát a cseh fürdővárosban, ismeri a legjobb bárokat, kisvendéglőket, vendégeskedett már korábban is a fesztiválon. Volt, hogy macska karmolta arccal érkezett, de mint soha semmiből, ebből sem csinált nagy ügyet. Annak, aki rákérdezett, elmesélte: ilyen vérmes a kandúrja, nehezen viseli, ha magára hagyja, foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, aminek nemegyszer véres nyoma marad. Most sérüleden arccal érkezett. Elegánsan, csak egy kicsit másnaposán. A szeme sem úgy állt, mint egyébként. Különös aurája volt. Mintha tetőtől talpig lángolt volna. Tüzet hozott, tüzet fogott, tüzes volt minden gesztusa. Nem akart elvegyülni a tömegben. Beállt egy ablakmélyedésbe, fél arcát a függöny mögé rejtve, s onnan fürkészte, ki kivel beszélget. Egy-egy arcon megállt a tekintete, volt olyan is, amelyet hosszasan kémlelt, aztán felfedezett valakit, akiért azonnal feladta pompás rejtekhelyét. Mint párduc a gödölyére, úgy csapott le az érzéki szépségű Aňa Geislerovára. Ahogy később mesélte: régi barátság az övéké. A cseh színésznő járt is már nála, kaliforniai birtokán. De itt, a Puppban egyikük sem számolt a másik jelenlétével. Udo örömében vázát ürített. Kikapta belőle a hosz- szú szárú fehér liliomot, s még mielőtt Aňa kezébe nyomta volna, a szájába vette. Ördögi tekintetek sorát produkálva vadult, vagy inkább bolondozott. Magánszáma elhalványította mindazt, ami a háttérben zajlott, a Zero szakmai közönségének kora délutáni csevegését. Ez a liliomos produkció egy revüben, egy bárban, egy éjszakai lokálban is tapsot kapott volna, ahol ledér táncosnők körében ez lett volna a legerotikusabb mutatvány. Parádés attrakciójával Udo Kiér meg is koronázta az aznapi állófogadást. Pedig az sem semmi, amit Nemes rendezésében, a Zéróban művel. Egy üzletembert játszik a filmben, akinek szeretett lánya húzza át a számításait azzal, hogy szerelembe esik, és apja ellen fordul. Az apa egy mobilcég igazgatója, akit arra kényszerítenek, hogy tévékamerák előtt mondja ki, nincs nagyobb baromság a mobiltelefonnál, küldjék inkább postagalambbal az Udo, a mindentudó üzeneteiket. De más is van a filmben, mert a lány szerelme mézgyárban dolgozik, ezért aztán mézben is hancúroznak. „Teljesen dilis a film - állítja Udo Kiér. - Dilis, én mégis nagyon szeretem, mert gonosz figurát játszom benne. Gonosznak lenni jó. Legalábbis kamera előtt. Az életben nem vagyok az. Ott totál bolond vagyok.” Hatásszünet, eretnek mosoly, és egy váradan, intim vallomás. „Én az ágyban gyakran hallom azt, hogy gonosz vagyok. Érdekes mód mindig az orgazmus után. Akkor hogy is van ez?” Tényleg, hogy is van ez? Akkor gonosz is, meg nem is? Mint a moziban? Előbb ugyan a horrorfilmek ikonikus alakjaként emlegették, hiszen Frankensteinként és Drakulaként is sokakat riogatott a világon, aztán művészfilmek jöttek, majd amerikai fuggeden produkciók. Közben volt a Nárcisz és Psyché Bódy Gáborral, a Magyar rapszódia és az Allegro Barbaro Jancsó Miklóssal. Akkoriban már Fassbinder is dolgozott vele, de Wendersnél és Herzognál már csak azután forgat(hat)ott, hogy Rainer Werner meghalt. Ma elsősorban Lars von Trier fétisszínésze, akivel olyan filmeket forgatott, mint a Hullámtörés, a Dogville, a Manderlay, a Melankólia vagy A nimfomániás. Csupa fiira, tébolyult, sokszor rémisztő fazon. Persze semmi sem véletlen. Az ő életében minden fontos momentum különleges. Születése után pár perccel az angolok bombázása miatt rommá dőlt a kölni kórház. Csoda, hogy édesanyjával együtt megmaradtak. Kamaszként, amikor a társai focizni mentek, ő mi- nistrálni járt. Papok nevelték, ők formálták lelki világát. Színésznek > sosem tanult. Ö annak született. Ahhoz pedig, hogy ezt bizonyítsa, elég neki egy villanás is a kamera előtt, nem fontos hozzá főszerep. Madonna az Otthonom, Idaho autóalkatrész-kereskedőjeként látta, s azonnal felkérte őt, hogy dolgozzon vele. így lett az énekesnő dekadens férje. Udo Kiér szmokingban, Madonna estélyi ruhában, köztük egy ruhátlan férfi, négykézláb, pórázon... ugye, ismerős a kép? A Deeper and Deeper után a Sex book című klip következett, amelyben már azt csinált, amit akart - egy szexklubban. Ez az ő terepe. Az extravagancia és a flúg közti szűk mezsgye, amelyen teljesen szabad mozgásteret kap. Dario Argentótól Lars von Trierig mindenki ezen a sávon használja. Zakkant, bepör- gött figurák hosszú sorát játszotta már el - nem kis élvezettel. Híres színész. Németországtól Japánig a világ számos országában ismerik az arcát. Kétszázhúsz filmje közül nagyon sokat Amerikában forgatott. Ott is él. Farmja van Palm Springsben. Bőrkalapban és cowboycsizmában szőrén üli meg Max von Sydow nevű lovát. Ló nélkül nem élet az élet, mondja, hiszen a ló a férfiasság szimbóluma. Hű társnak pedig ott van Liza, a kutyája. Teljes nevén Liza Min- nelli. Nyulai is vannak, de nem ketrecben. Szabadon kószálnak a birtokán. „Boldog ember vagyok - szakad fel belőle a ki tudja hányadik pezsgő után. - Más örül, ha tíz jó filmet forgat élete során, nekem ennek a többszöröse adatott. Bármilyen őrültséget bevállalok, amit izgalmasnak látok. Imádom a váradan, kiszámíthatadan helyzeteket. Minél esztelenebb dolgot kérnek tőlem, annál nagyobb hévvel vetem bele magam a munkába. Engem a szokásostól merőben eltérő szerepek vonzanak. Bódy Gáborral, Jancsó Miklóssal komoly filmeket forgattam, igazi művészfilmeket. Nemes Gyula egészen más eset. Majdnem klinikai, mint én. Kinek jutna eszébe egy ilyen történet, hogy a méhek nem szeretik a mobiltelefon-tornyokat? Csak egy bolondnak, mint ő. Amikor Bódyval forgattam, elvitt egy ideggyógyintézetbe, hogy megfigyelhessem az ápoltakat. Elképesztő élmény volt. Sok szerephez később is kapóra jött ez az erős élmény. Xantus Jánossal a Gellért fürdőben forgattunk egy rövidfilmet. Két férfi áll a zuhany alatt, az egyik vak, a másik nem tud beszélni. Ez utóbbi voltam én. A történetet el sem mondom. De nagyon élveztem. Bódyval nagyon, sok tervünk volt, sajnálom, hogy végzett magával. Nincs hozzá hasonló rendező a világban. Nagy kár, hogy elment.” Ö is elindul. Körülnéz a meghívottak körében, a tekintetével megtalálja Aňát, Aňa Geislerovát, de még mielőtt elköszönne tőle és tőlem is, a fülembe súgja, hogy legközelebb ismét Trierrel forgat. Ez titok? - kérdezem. „Igen! - feleli -, de csak azért, mén ezt ő, a dán rendező szeremé bejelenteni. Hogy egy sorozatgyilkosról készít nyolcrészes tévésorozatot A ház, amelyet Jack épített címmel.” És búcsúzóul a kezembe nyom egy képet. Ezt. „Remélem, tetszik - mondja. - Nekem ez az egyik kedvenc fotóm. De csak a szempilla-göndörítő miatt.” Nem vettem észre, honnan és mikor húzta elő a képet. Csak néztem, mint Mario a varázslóra. Szabó G. László
