Új Szó, 2016. április (69. évfolyam, 75-100. szám)
2016-04-07 / 80. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2016. április 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kire tartozik a politika? A szakmai szervezet, a politikai képviselet és a sajtó SZALAY ZOLTÁN ^ akranhajlamom 'W T sak azt hinni a ■ "W" szlovákiai maV gyarok, hogy a t/ politika csak a politikusokra tartozik. Ok vannak megfizetve érte, akkor csinálják ők, mi, többiek, ne szóljunk bele a nagy emberek dolgába. A politikusaink íslgyakran gondolják ezt, általában nem tetszik nekik például, amikor az újságírók beleártják magukat a politikába. Ami már csak azért is érdekes, mert az újságírást éppen azért találták ki, hogy a döntéshozókon túl más gondolkodó emberek is beleszólhassanak a politikába. Fejlettebb demokráciákban pedig, mint amilyen például az ókori görög volt, egyenesen szégyenteljesnek számított, ha az öntudatos polgárok nem avatkoznak bele a közügyekbe. Persze a közügyekbe való beavatkozásnak rengeteg formája van, nem merül ki abban, hogy valaki jogszabályokat dolgoz ki és fogadtat el a parlamentben. A közügyekkel foglalkozunk akkor is, ha kimegyünk a barátainkkal a lakóhelyünk melletti közparkba szemetet szedni. Vagy ha részt veszünk egy tüntetésen. Vagy épp elmegyünk szavazni. A legérdekesebb, és talán a legkárosabb, amikor egy civilszervezet, amely egy bizonyos szakmát képvisel, zárkózik el a politikától, mondván, azt inkább a politikusokra hagyja. Ami nem jelenti azt, hogy lemondana a kritizálás jogáról is. Amikor azonban egy civilszervezet, amely felvállalja egy bizonyos szakma képviseletét, nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy az általa képviseltek érdekeit figyelembe vegyék a döntéshozók, társadalmi szerepe megkérdőjeleződik. Gőzerővel készül épp az új kormány programja, és bármennyire nem értünk egyet azzal, amit ez a kormány képvisel, a következő években meg fogj a határozni a mindennapjainkat. Ez a kormány fog dönteni például a magyar oktatásügy kérdéseiről is, így aztán eléggé érthetetlen, amikor a magyar oktatásügy érdekeit képviselő - egyébként nemzeti jelentőségű intézményként a magyar állam által is anyagilag támogatott - Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége nem tesz meg mindent azért, hogy a magyar pedagógusok érdekeit belefoglalják a kormányprogramba. Ez lenne a minimum, hiszen a kormányprogrammal csak elkezdődik valami, amit aztán négy éven keresztül számon kell kérni. A szakmai szervezet pedig azért szakmai szervezet, hogy megadja a politikai képviselet számára a szakmai alapokat. Ha pedig minden erőfeszítése ellenére sem sikerül elérnie semmit, a sajtó segítségével zúdítson kritikát a politikai képviseletre. Talán idealista elképzelés ez? Lehet, de országos szinten mégis működik, más megoldás híján. Talán ideje volna nekünk is összekapni magunkat. TÓCHOUF FSALHAN nJBAFAK CAneRON ALÁVf \ 1\ IMJXX0 n «PORosefKo Él Ut; pl 6| Adóparadicsom (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Lesz merénylet Közép-Európában? FELEDY BOTOND A múlt héten Magyarország két terrorfenyegetésről értesült. Az úgynevezett Iszlám Államnak (ISIS) tulajdonított sajtóközleményben Portugália mellett szerepel célpontként. Ezután egy lengyel lapból értesültünk, hogy a CIA szerint Varsó és Budapest is veszélyes lehet. Ez utóbbi hír sem túl konkrét, és az amerikaiak azóta sem mondtak hivatalosan semmit. Nem szerencsés, hogy a magyar kormányzat terrorizmussal kapcsolatban megszólaló emberei egy külföldi újságból értesülnek a veszélyről. A kérdés az, „megéri-e” az Iszlám Államnak Közép-Európában robbantani? Az eddigi nagy iszlamista támadások szimbolikus helyeken voltak: New York, London, Madrid, Párizs, legutóbb Brüsszel, és nem katonai, hanem puha célpontokat (pl. tömegközlekedés, rendezvények stb.) céloztak. Ez alapján térségünk nem elég fontos geopolitikai régió az Iszlám Állam szempontjából. Ugyanakkor a dzsihádisták nemcsak nagy akciókat hajtott végre. Több elkövetőt tüzelt fel az interneten folytatott radikalizációval, akik egyéni akciókba fogtak, ilyen volt a dijoni, tours-i, toulouse-i és a brüsszeli Zsidó Múzeum elleni támadás. Kis akciók, akár halálos áldozat nélkül, de arra bőven elegendőek, hogy a helyi közösségben és a médiában mély nyomot hagyjanak. Ez a lokális megfélemlítési szándék, hogy senki sehol ne érezhesse magát biztonságban, az Iszlám Állam tudatos stratégiája lett. Ez alapján egy közép-európai támadás sem zárható ki, és kivitelezése egyes országok gyengébb amerikai kapcsolatai, kiszolgáltatottabb titkos szervei miatt amúgy is könnyebb. Viszont Prágában, Budapesten vagy Varsóban nincs népes, radi- kalizálható muszlim közösség, és ez olyan fontos elem, amely eddig döntően befolyásolta a célpontválasztást. A frankofon és angolszász országok nagy muszlim közössége az igazi toborzási terepe az Iszlám Államnak. Enélkül, és az ottani támogató közeg nélkül nehezebb a dolga. Mindemellett Európa lakosságának hozzá kell szoknia, hogy vége a bő két évtizedes boldog békeidőnek, amit a vasfüggöny leomlása után kaptunk, és visszatértünk egy konfliktusokkal teli világhoz, amely a hidegháborús Európát jellemezte. Ez zajlik most a titkosszolgálatoknál is. Az együtt élő városi közösségek és a hatóságok számára pedig elkerülhetetlen lesz egymás szorosabb segítése, a bizalmi viszonyok visszaépítése és stabilizálása. Enélkül nemcsak a terroristáknak, de sok más dolognak is kiszolgáltatottak leszünk. Panama után KOCURLÁSZLÓ A gazdasági környezet újratöltött egy kiveszőfélben levő magyar szót, a panamázást. A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő, 77 kilométeres csatorna 1880 és 1914 közötti építése során annyi korrupciós ügy volt, hogy a csatorna - illetőleg az akkori banánköztársaság neve - eggyé vált a korrupcióval. Mivel a nyelv folyamatosan változó rendszer, a kifejezés, bár sosem veszett ki teljesen, folyamatosan elhalványult. Rövid életű trónkövetelők ugyan akadtak, ilyen például a tocsikolás, az időközben elhunyt ügyvédnő legendás, 804 millió forintos sikerdíjára utalva, vagy a szlovákiai magyar nyelv- használatban is meghonosodott szlovák kifejezés, a „tunelozás”, melyet egyik jelenlegi magyar parlamenti képviselőnktől is hallhattunk egy választási összejövetelen. A panamázást azonban egyik sem tudta kiszorítani - egy ideig nem is fogja. Hétfőtől a világgazdaság a 78 ezer négyzetkilométeres közép-amerikai országra figyel. A számokkal csak óvatosan, mivel még friss a dolog. Amit tudunk, hogy 76 ország 370 újságírója próbált rendet vágni a 215 ezer offsohre cég 11,5 millió kiszivárgott dokumentuma között, amelyben 202 ország érintett. A botrány kapcsán az izlandi miniszterelnöknek menni kell. Nyilván az nem várható, hogy Vlagyimir Puty in, vagy a Kínai Kommunista Párt valamelyik prominense távozik az ügy miatt, de az irdatlan adatmennyiség alapos feldolgozása még biztosan hoz meglepetéseket. A globális botránynak van magyar és szlovák szála is, ez utóbbi a hírhedt Interblüe-ügy kapcsán is ismert, de a Mossack Fonseca ügyvédi iroda szekrényéből kiboruló csontvázerdőben még bármi lehet. A cégalapítás nem olyan dolog, amivel naponta foglalkozunk, az offshore-problematika a gazdasági élet szereplőit is csak egy bizonyos összeghatár felett foglalkoztatja - ahonnan már megéri -, így a „leleplezés” nagyot szólt, tán’ azért is, mert kínai politbürős komcsi, európai politikus, fütballsztár és filmcsillag éppúgy érintett, mint a szervezett bűnözés nehézsúlyú figurái. A feltárás egyelőre az érdekes nevek kimazsolázásának irányába indult el, ami részben érthető, a sajtó így próbálja eladhatóvá tenni ezt a bonyolult összefüggésrendszerbe vesző témát. A jelenség maga azonban még a vidéki könyvelőket és adótanácsadókat sem lephette meg. A feltárás hevületében is kerülendő, hogy egy kokainbárót és egy globális világcéget összemossunk, csak azért, mert mind a kettőnek volt offshore-érdekeltsége. Ez ugyanis önmagában még nem bűncselekmény. Az adó kikerülésére irányuló szándék csaknem egyidős az adókkal. Az emberek a legalitás és az illegalitás határán, az ókortól napjainkig nem szűkölködtek a kreatív megoldásokban. A legenda szerint Lady Godiva még meztelenül sem volt rest végiglovagolni Coventry utcáin, csak hogy rávegye urát az adók csökkentésére. Az adótervezés, az adókikerülés és az adómenekülés az „adóoptimalizálás” nem feltétlenül etikus, ám büntetőjogi értelemben legális formái, az adócsalás természetesen nem az. Az offshore-birodalmak több okból is problémásak lehetnek. Egyrészt a bennük forgó vagyon tulajdonviszonyai átláthatatlanok. Másrészt, a pénzek eredete jórészt ismeretlen, lehetnek legálisak is, de nem feltétlenül muszáj, hogy azok legyenek. Ez még mindig csak a bűnüldöző szervek problémája. Bennünket, kisembereket leginkább az nyomaszthat, hogy a globális cégek, és más piaci szereplők által adóparadicsomba menekített vagyon adója hiányzik az államháztartásból. Ezeket a hatalmas forrásokat, ha egy adott állam területén, adóbevétel formájában folynának be, a közkiadásokra lehetne fordítani. Minden alkalmazottat joggal frusztrálhat, hogy ő már eleve az adó levonása után kapja kézhez a bérét, míg a cége nem is feltétlenül adózik. Az érintett szereplők köre arra is rávilágít, miért nincs megoldás. Adó- paradicsomok - de az eredeti, angol offshore: parton túli, parton kívüli jelentéssel bíró megfogalmazás is szép, poétikus - azért léteznek, mert igény van rájuk. A Panama-dokumentumok több mint 500 bankot nevesítenek, amelyek támogatták az offshorecég-alapítást. Most pedig - amikor a sok közül csak egyetlen ilyesmivel foglalkozó cég adatbázisa vált nyilvánossá - az ügyfelek között, politikai rendszerektől függetlenül, ott találjuk a világ politikai elitjének egy részét. Döntéshozókat, akiknek le kellett volna vágniuk az országukat is szegényítő offshore-sárkány fejét. Na, majd biztosan ezt fogják termi, ha az ő pénzük is ott van. A kör bezárulni látszik. FIGYELŐ Kohl, Orbán, Merkel A Süddeutsche Zeitung Orbán Viktor magyar kormányfő és Helmut Kohl volt német kancellár tervezett találkozójával kapcsolatban közölt kommentárt. A Kohl, Orbán, Merkel című írás szerint a történet alapvetően egy szomorújáték, hiszen Kohl szinte szótlanul ül bungalójában, felesége, Maike által védve a nyilvánosságtól. A 86 éves egykori kancellár már rég nem tudja úgy értelmezni a világ dolgait, mint korábban. Gondolatairól gyakran már csak felesége révén lehet értesülni, ezért nehéz megállapítani, mi is lehet a valódi szándéka Orbán fogadásával. Vajon azért találkozik Merkel legélesebb bírálójával, hogy elhatárolódjon a kancellár menekültpolitikájától, vagy egyszerűen örül, hogy egy régi ismerős „udvarol neki”? Kohl kancellár volt, amikor Orbánt először megválasztották miniszterelnöknek, két éve pedig Orbán a 20. századi történelem egyik legnagyobb formálójaként méltatta őt - idézte fel a lap. Talán igaz, amit egyesek Berlinben suttognak: Kohl felesége azért szervezte a találkozót, mert ki nem állhatja Merkelt, de akármi is áll a találkozó mögött, Merkel tetszését nem nyerheti el, mert a nyilvánosságban az ellene irányuló egyértelmű bírálatként értelmezik azt. (MTI)
