Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-18 / 65. szám, péntek

www.ujszo.com | 2016. március 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Lapok leosztva Az első lépés a kisiskolák megmentése kell LAJOS P. JÁNOS E lfogadták a kormány­program alaptéziseit, el­osztották a minisztériu­mokat, van egy minimális alapanyag, így a koalíció összetétele okozta első döbbenet elmúltával óva­tosan értékelni lehet az eddigi tár­gyalásokat. A minisztériumok el­osztásán nem lehet meglepődni, ezt hozták az erőviszonyok. A 9-3-2-1 - es felállás körülbelül olyan a Híd számára, mint hat éve a Radičová- kormányban: igaz, kisebbségi ügyi miniszterelnök-helyettese nem lesz ennek a kabinetnek - minisztérium és önálló büdzsé híján úgyis korlátozott volt a hatásköre-, de lesz 5 államtit­kára, az aktuális hírek szerint. A kisebbségi terület annak ellenére is összemérhető a Radicová-kor- mány kisebbségi ígéreteivel, hogy az SNS és a Smer finoman szólva sem a kisebbségbarát elképzeléseiről híres. Gyakorlatilag ugyanezt ígérte hat éve az üdvrivalgással fogadott négypárti, jobboldali kormány. Hogy akkor mit lehetett volna abból ténylegesen megvalósítani, azt nehéz megítélni, hiszen a kabinet másfél év után meg­bukott. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a kisebbségi program megva­lósítása akkor is nyögvenyelősen ment, elég, ha csak arra gondolunk, hogy nem sikerült módosítani az ál­lampolgársági törvényt, amely éppen a koalíciós partnernek áhított Igor Matovič miatt bukott meg, Radoslav Procházka aktív támogatásával. Várhatóan a kisiskolák megmen­tése lesz az első komoly lépése az új kabinetnek, ez a téma azonban most mintha már nem is lenne olyan fontos a kormánykoalíció leghevesebb bí­rálóinak, mint a választások előtt. Pedig nem nagyobb megalkuvás összefogni ezek megmentéséért az SNS-szel és a Smerrel, mint pénzért könyörögni az Európai Uniót csak pénzeszsáknak néző, és a saját okta­tási rendszerét feldúló Orbán Vik­tornál. Az már a koalíciót alkotó pártokat ismerve várható volt, hogy nem ez lesz Szlovákia legerősebb reform­kormánya. Ez derül ki az alaptézi­hogy legyen sekből is, amelyek ugyan néhány te­rületen tartalmaznak fontos ígérete­ket, de több területen a cél csak a konzerválás, vagy - ahogyan a Smer ígérte a választások előtt - a kor­mányzás folytatása. Találunk ugyan a jobboldalnak kedves ígéreteket, lesz adócsökkentés, enyhítik a kis­vállalkozók terheit, épülnek majd délen is a gyorsforgalmi utak, és valószínűleg enyhül a nyomás a má­sodik nyugdíjpillérre. Több területen valószínűleg az élet kényszeríti majd ki a reformokat. Ilyen az egészség­ügy, ahol a kórházak 500 millió eurós adóssága mindenképpen alapvető változásokat követel, erre nem lesz elég a magán-egészségbiztosítók nyereségének korlátozása. Ugyan­ilyen puskaporos hordó a roma tele­pek helyzete, ezt sem lehet a szőnyeg alá söpörni, hacsak nem akarják, hogy Marian Kodéba pártja tovább erősödjön. A koalíciós tárgyalások gyorsasá­ga mindenkit meglepett, kérdés, hogy az első intézkedések elfogadá­sa, például a kisiskolák megmentése, menyi időt vesz igénybe, és meddig tart ki a most még látszólag meglevő egyetértés. I 7 Meglepetések? LAMPLZSUZSANNA választások egyik kulcsszava a meglepetés. Sok elemző először Kotlebáék sikerén lepődött meg, majd azon, hogy Bugár és Procházka lepaktál a Smerrel. Őszintén szólva nem értem a meglepetésüket, de Kotlebáról majd máskor. Ami Bugáit és Procházkát illeti: rögtön a választások után hallhattuk, olvashattuk, hogy azért vesztettek szavazatokat, mert nem határolódtak el a Smertől. Most pedig ugyanazok a véleményformálók meglepetéssel veszik tudomásul, hogy tényleg nem határolódnak el a Smertől. Bocsá­nat, de nem értem, hogyan lehet meglepődni valamin, aminek a meglétét előre feltételezzük. Ezt megválaszolni persze nem az én dolgom, de gyanítom, hogy a kötelező Fico-utálattal az ilyen logikai ellentmondás is megbocsátható. Jobban megbocsátható, mint az, hogy Bugárék és Pro- cházkáék inkább akarnak kormánytagok lenni, mint vakon lövöldözni olyan politikai kalandorok mellett, akik most „meglepetten” osztják az észt, lásd az ellentmondásos Boris Kollárt vagy Sulíkot, akinek olyany- nyira fontos az ország helyzete, hogy ha már nem lehet miniszterelnök (pedig nagyon beleélte magát), akkor alább nem adja, inkább visszavo­nul a jó kis brüsszeli munkahelyére, ahhoz a munkaadóhoz, akit egyéb­ként Kotlebához hasonlóan, finoman szólva, nem szeret. De hagyjuk már ezeket, beszéljünk magunkról. Kezdem azzal, hogy könnyű nekem, mert merő önzésből, hogy megőrizzem a lelki egyensú­lyomat, senkit sem utálok. Olyan van, hogy nem értek egyet valakivel, de ez más tészta, az érzelmeimet nem mozgatja meg. Amikor választot­tam, mégpedig az MKP-t, akkor is az eszemmel választottam, a szíve­met nem adom a politikának. Most, amikor írok, még nincs kormány, de már van egy hatalmas, helyenként érthetetlen, helyenként pedig meg­döbbentően vulgáris online gyülölethadjárat. Hogy a Smerrel hogyan lehet egy kormányban létezni, ahhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy pár éve az MKP is hajlott erre, igaz, akkor még Bugár vezette, Csáky volt a második ember, s még a Smer sem mutatta meg magát a teljes valójában. Az akkor összehívott magyar értelmiségiek ezt a józan észre és a magyar érdekekre hivatkozva egytől egyig jóváhagyták. Elfelejtettük? Más: ha az SNS a magyaroknak elfogadhatatlan partner, akkor vajon mit kellett volna csinálnia a Hídnak, ha teszem azt az SNS is hozzácsapódik a (nem) lehetséges Jobboldali” konstellációhoz, merthogy voltak ilyen elképzelések. Van magyar, aki tényleg elhiszi, hogy a szlovák kávéházi értelmiség és Sulik ez esetben is oldotta volna azt a kérdést, hogy a Híd és az SNS hogyan jön majd ki egymással? Ha nincs ilyen magyar, akkor nem tűnik abszurdnak, hogy Sulik, Kollár és a többiek, vagyis olyan „politikusok” szavaira támaszkodva árulózunk, akik eddig a kisujjukat se mozdították a magyarokért? És az sem kérdéses, hogy az elképzelt másik koalícióban vajon mennyire lettek volna „engedékenyek”. Ami az online kommenteket illeti, meglep, hogy komoly, idősebb elemzők milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik. Talán nem tudják, hogy technikailag milyen jól lehet az ilyesmit menedzselni, gerjeszteni, egyebek mellett álvitatkozókat kreálva, bedobva néhány érzékeny dolgot, amire aztán a valódi kommentelők, az érzelmekben túltengők ráharapnak, és akkor már megy a dolog magától. De akár­hogy van is, egy biztos: a kommentelők nem azonosak a közvéle­ménnyel, és nem azonosak a szlovákiai magyarokkal. Azt, hogy a Híd fog-e szavazatokat veszíteni, nem nekik és nem az MKP-nak kell olda­nia, mert ez nem az ő felelősségük. Az MKP-nak azt kell megoldania, hogy ő ne veszítsen szavazatokat, amire sor kerülhet, ha a fiatal politi­kusgenerációjába is beleplántálja azokat a személyes sérelmeket, ame­lyek, sajnos, újra előbukkantak, megakadályozva például a Híddal való találkozót. S persze az is elvehet szavazatokat, ha a Hídnak sikerül tel­jesíteni valamit a kormányprogramban rögzített magyarügyekből. Ez, mármint a szavazatvesztés attól is függ, hogy az MKP elvből durcás torpedópolitikát akar-e folytatni, vagy józan politikusaira támaszkodva és lehetőségeihez mérten segít. Mert a józan magyar választópolgárt nem az érdekli, mi a jó a pártok­nak, hánem az, hogy mi a jó neki. Csak aztán jó legyen! Hármas koalíció, vagy még az sem PETŐCZKÁLMÁN Ha a Most-Híd választmánya szombaton felelősségteljesen akar dönteni, figyelembe kell vennie, hogy tulajdonképpen egy Smer-SN S-Most-Híd-koalícióra kell rábólintania. Az alakuló kor­mány negyedik pártja, Radoslav Procházka Sieť nevű alakulata ugyanis már gyakorlatilag most megszűnt. Parlamenti klubja nem lesz, egyetlen minisztériumot kapott, támogatottsága egy hét alatt 2 és fél százalékra zuhant, és tovább fog csökkenni. Kényszerítő ereje a kor­mánykoalícióban gyakorlatilag a nullával lesz egyenlő. Mivel Pro­cházka egyetlen motivációja az ma­radt, hogy visszafizesse felhalmozott adósságait, a Smer-SNS-páros nyu­godtan számíthat rá csendestársként. Akkor tehát Smer-SNS-Most- Híd-koalíció. így. A Most-Híd ma­gára hagyva a Smer-SNS blokkal szemben. Tizenkettő a kettő ellené­ben. Ez óriási felelősség. Plusz egy statiszta, Procházka, aki csak saját magával lesz elfoglalva. Robert Kalifták továbbra is a belügyminisz­tériumban, Čižnár és Kováčik a fő­ügyészségen és a speciális ügyész­ségen. Dobroslav Trnka a háttérben. És Maiina Hedvig emigrációban. Dél-Szlovákia népe - magyarok, szlovákok, többes identitásúak, ro­mák - pedig túszul ejtve. Emberi jogi és kisebbségi miniszterelnök­helyettesre nem futotta. A nemzeti kisebbségi ügyeket ki és hogyan fogja intézni, nem tudni. Bár R7-es gyorsforgalmi út lesz. Talán. Tíz év múlva. Ezek után azt mondják, hogy a program kilencven százalékát si­került érvényesíteni. Ha valaki azt állítja, hogy a Most- Híd választói ezt akarták, illetve fi­nomítok: ezt a felállást nem ellenzik, akkor gyorsan menjen orvoshoz. Vagy nyissa ki a szemét és tisztítsa ki a fülét. És ne hivatkozzon Kotlebára. Kotleba erősödik, de azért erősödik, mert mind több ember ábrándul ki az úgynevezett hagyományos politiká­ból, az úgynevezett standard politi­kusokból. Mert látják, hogy nem tartják meg a szavukat, megvezetik a választóikat, és elsősorban a saját hasznuk hajhászása vezérli őket. Kotleba erősödéséből talán annak kellene következnie, hogy Szlová­kiában most már sohasem lesz vá­lasztás? Mert félünk Kotlebától? Törvényt hozunk róla, hogy a Smer-SNS-Most-Híd-koalíció a stabilitás egyetlen záloga? Vezető szerepét belefoglaljuk az Alkot­mányba? Kotlebától nem félni kell, hanem tenni pártja térnyerése ellen. Az oktatás fejlesztésével, demokrá­cianeveléssel, a szegény emberekkel való tényleges törődéssel, a szerve­zett korrupció megfékezésével, és igen, a periférián élő romák társa­dalmi integrációjával. Mindezen dolgokat a Smer és az SNS eddig el­hanyagolta, és akkor még nagyon fi­noman fogalmaztam. Most majd megszállja őket a Szentlélek? Ha a demokrácia egyik alapeleme a szabad választás, akkor a válasz­tásból nem lehet bohózatot kreálni. Az emberek valóban nem ezt akar­ták. Nyilván egy jobboldali koalíció is rendkívül instabil lenne, ezt a vá­lasztások utáni történések igazolták. Ezért az egyedüli, korrekt, a válasz­tók akaratát legjobban tükröző meg­oldás egy ideiglenes, az államfő által kinevezett hivatalnokkormány len­ne, amely egy-másfél év alatt elve­zetné az országot az előrehozott vá­lasztásig. S akkor a demokratikus érzelmű, européer választók a kö­rülményeket - például a Kotleba- jelenséget is - józanul mérlegelve, új esélyt adhatnának az országnak. A szerző emberi jogi szakértő, politikai elemző A kocka el van veszve

Next

/
Thumbnails
Contents