Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-18 / 65. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. március 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Lapok leosztva Az első lépés a kisiskolák megmentése kell LAJOS P. JÁNOS E lfogadták a kormányprogram alaptéziseit, elosztották a minisztériumokat, van egy minimális alapanyag, így a koalíció összetétele okozta első döbbenet elmúltával óvatosan értékelni lehet az eddigi tárgyalásokat. A minisztériumok elosztásán nem lehet meglepődni, ezt hozták az erőviszonyok. A 9-3-2-1 - es felállás körülbelül olyan a Híd számára, mint hat éve a Radičová- kormányban: igaz, kisebbségi ügyi miniszterelnök-helyettese nem lesz ennek a kabinetnek - minisztérium és önálló büdzsé híján úgyis korlátozott volt a hatásköre-, de lesz 5 államtitkára, az aktuális hírek szerint. A kisebbségi terület annak ellenére is összemérhető a Radicová-kor- mány kisebbségi ígéreteivel, hogy az SNS és a Smer finoman szólva sem a kisebbségbarát elképzeléseiről híres. Gyakorlatilag ugyanezt ígérte hat éve az üdvrivalgással fogadott négypárti, jobboldali kormány. Hogy akkor mit lehetett volna abból ténylegesen megvalósítani, azt nehéz megítélni, hiszen a kabinet másfél év után megbukott. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a kisebbségi program megvalósítása akkor is nyögvenyelősen ment, elég, ha csak arra gondolunk, hogy nem sikerült módosítani az állampolgársági törvényt, amely éppen a koalíciós partnernek áhított Igor Matovič miatt bukott meg, Radoslav Procházka aktív támogatásával. Várhatóan a kisiskolák megmentése lesz az első komoly lépése az új kabinetnek, ez a téma azonban most mintha már nem is lenne olyan fontos a kormánykoalíció leghevesebb bírálóinak, mint a választások előtt. Pedig nem nagyobb megalkuvás összefogni ezek megmentéséért az SNS-szel és a Smerrel, mint pénzért könyörögni az Európai Uniót csak pénzeszsáknak néző, és a saját oktatási rendszerét feldúló Orbán Viktornál. Az már a koalíciót alkotó pártokat ismerve várható volt, hogy nem ez lesz Szlovákia legerősebb reformkormánya. Ez derül ki az alaptézihogy legyen sekből is, amelyek ugyan néhány területen tartalmaznak fontos ígéreteket, de több területen a cél csak a konzerválás, vagy - ahogyan a Smer ígérte a választások előtt - a kormányzás folytatása. Találunk ugyan a jobboldalnak kedves ígéreteket, lesz adócsökkentés, enyhítik a kisvállalkozók terheit, épülnek majd délen is a gyorsforgalmi utak, és valószínűleg enyhül a nyomás a második nyugdíjpillérre. Több területen valószínűleg az élet kényszeríti majd ki a reformokat. Ilyen az egészségügy, ahol a kórházak 500 millió eurós adóssága mindenképpen alapvető változásokat követel, erre nem lesz elég a magán-egészségbiztosítók nyereségének korlátozása. Ugyanilyen puskaporos hordó a roma telepek helyzete, ezt sem lehet a szőnyeg alá söpörni, hacsak nem akarják, hogy Marian Kodéba pártja tovább erősödjön. A koalíciós tárgyalások gyorsasága mindenkit meglepett, kérdés, hogy az első intézkedések elfogadása, például a kisiskolák megmentése, menyi időt vesz igénybe, és meddig tart ki a most még látszólag meglevő egyetértés. I 7 Meglepetések? LAMPLZSUZSANNA választások egyik kulcsszava a meglepetés. Sok elemző először Kotlebáék sikerén lepődött meg, majd azon, hogy Bugár és Procházka lepaktál a Smerrel. Őszintén szólva nem értem a meglepetésüket, de Kotlebáról majd máskor. Ami Bugáit és Procházkát illeti: rögtön a választások után hallhattuk, olvashattuk, hogy azért vesztettek szavazatokat, mert nem határolódtak el a Smertől. Most pedig ugyanazok a véleményformálók meglepetéssel veszik tudomásul, hogy tényleg nem határolódnak el a Smertől. Bocsánat, de nem értem, hogyan lehet meglepődni valamin, aminek a meglétét előre feltételezzük. Ezt megválaszolni persze nem az én dolgom, de gyanítom, hogy a kötelező Fico-utálattal az ilyen logikai ellentmondás is megbocsátható. Jobban megbocsátható, mint az, hogy Bugárék és Pro- cházkáék inkább akarnak kormánytagok lenni, mint vakon lövöldözni olyan politikai kalandorok mellett, akik most „meglepetten” osztják az észt, lásd az ellentmondásos Boris Kollárt vagy Sulíkot, akinek olyany- nyira fontos az ország helyzete, hogy ha már nem lehet miniszterelnök (pedig nagyon beleélte magát), akkor alább nem adja, inkább visszavonul a jó kis brüsszeli munkahelyére, ahhoz a munkaadóhoz, akit egyébként Kotlebához hasonlóan, finoman szólva, nem szeret. De hagyjuk már ezeket, beszéljünk magunkról. Kezdem azzal, hogy könnyű nekem, mert merő önzésből, hogy megőrizzem a lelki egyensúlyomat, senkit sem utálok. Olyan van, hogy nem értek egyet valakivel, de ez más tészta, az érzelmeimet nem mozgatja meg. Amikor választottam, mégpedig az MKP-t, akkor is az eszemmel választottam, a szívemet nem adom a politikának. Most, amikor írok, még nincs kormány, de már van egy hatalmas, helyenként érthetetlen, helyenként pedig megdöbbentően vulgáris online gyülölethadjárat. Hogy a Smerrel hogyan lehet egy kormányban létezni, ahhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy pár éve az MKP is hajlott erre, igaz, akkor még Bugár vezette, Csáky volt a második ember, s még a Smer sem mutatta meg magát a teljes valójában. Az akkor összehívott magyar értelmiségiek ezt a józan észre és a magyar érdekekre hivatkozva egytől egyig jóváhagyták. Elfelejtettük? Más: ha az SNS a magyaroknak elfogadhatatlan partner, akkor vajon mit kellett volna csinálnia a Hídnak, ha teszem azt az SNS is hozzácsapódik a (nem) lehetséges Jobboldali” konstellációhoz, merthogy voltak ilyen elképzelések. Van magyar, aki tényleg elhiszi, hogy a szlovák kávéházi értelmiség és Sulik ez esetben is oldotta volna azt a kérdést, hogy a Híd és az SNS hogyan jön majd ki egymással? Ha nincs ilyen magyar, akkor nem tűnik abszurdnak, hogy Sulik, Kollár és a többiek, vagyis olyan „politikusok” szavaira támaszkodva árulózunk, akik eddig a kisujjukat se mozdították a magyarokért? És az sem kérdéses, hogy az elképzelt másik koalícióban vajon mennyire lettek volna „engedékenyek”. Ami az online kommenteket illeti, meglep, hogy komoly, idősebb elemzők milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik. Talán nem tudják, hogy technikailag milyen jól lehet az ilyesmit menedzselni, gerjeszteni, egyebek mellett álvitatkozókat kreálva, bedobva néhány érzékeny dolgot, amire aztán a valódi kommentelők, az érzelmekben túltengők ráharapnak, és akkor már megy a dolog magától. De akárhogy van is, egy biztos: a kommentelők nem azonosak a közvéleménnyel, és nem azonosak a szlovákiai magyarokkal. Azt, hogy a Híd fog-e szavazatokat veszíteni, nem nekik és nem az MKP-nak kell oldania, mert ez nem az ő felelősségük. Az MKP-nak azt kell megoldania, hogy ő ne veszítsen szavazatokat, amire sor kerülhet, ha a fiatal politikusgenerációjába is beleplántálja azokat a személyes sérelmeket, amelyek, sajnos, újra előbukkantak, megakadályozva például a Híddal való találkozót. S persze az is elvehet szavazatokat, ha a Hídnak sikerül teljesíteni valamit a kormányprogramban rögzített magyarügyekből. Ez, mármint a szavazatvesztés attól is függ, hogy az MKP elvből durcás torpedópolitikát akar-e folytatni, vagy józan politikusaira támaszkodva és lehetőségeihez mérten segít. Mert a józan magyar választópolgárt nem az érdekli, mi a jó a pártoknak, hánem az, hogy mi a jó neki. Csak aztán jó legyen! Hármas koalíció, vagy még az sem PETŐCZKÁLMÁN Ha a Most-Híd választmánya szombaton felelősségteljesen akar dönteni, figyelembe kell vennie, hogy tulajdonképpen egy Smer-SN S-Most-Híd-koalícióra kell rábólintania. Az alakuló kormány negyedik pártja, Radoslav Procházka Sieť nevű alakulata ugyanis már gyakorlatilag most megszűnt. Parlamenti klubja nem lesz, egyetlen minisztériumot kapott, támogatottsága egy hét alatt 2 és fél százalékra zuhant, és tovább fog csökkenni. Kényszerítő ereje a kormánykoalícióban gyakorlatilag a nullával lesz egyenlő. Mivel Procházka egyetlen motivációja az maradt, hogy visszafizesse felhalmozott adósságait, a Smer-SNS-páros nyugodtan számíthat rá csendestársként. Akkor tehát Smer-SNS-Most- Híd-koalíció. így. A Most-Híd magára hagyva a Smer-SNS blokkal szemben. Tizenkettő a kettő ellenében. Ez óriási felelősség. Plusz egy statiszta, Procházka, aki csak saját magával lesz elfoglalva. Robert Kalifták továbbra is a belügyminisztériumban, Čižnár és Kováčik a főügyészségen és a speciális ügyészségen. Dobroslav Trnka a háttérben. És Maiina Hedvig emigrációban. Dél-Szlovákia népe - magyarok, szlovákok, többes identitásúak, romák - pedig túszul ejtve. Emberi jogi és kisebbségi miniszterelnökhelyettesre nem futotta. A nemzeti kisebbségi ügyeket ki és hogyan fogja intézni, nem tudni. Bár R7-es gyorsforgalmi út lesz. Talán. Tíz év múlva. Ezek után azt mondják, hogy a program kilencven százalékát sikerült érvényesíteni. Ha valaki azt állítja, hogy a Most- Híd választói ezt akarták, illetve finomítok: ezt a felállást nem ellenzik, akkor gyorsan menjen orvoshoz. Vagy nyissa ki a szemét és tisztítsa ki a fülét. És ne hivatkozzon Kotlebára. Kotleba erősödik, de azért erősödik, mert mind több ember ábrándul ki az úgynevezett hagyományos politikából, az úgynevezett standard politikusokból. Mert látják, hogy nem tartják meg a szavukat, megvezetik a választóikat, és elsősorban a saját hasznuk hajhászása vezérli őket. Kotleba erősödéséből talán annak kellene következnie, hogy Szlovákiában most már sohasem lesz választás? Mert félünk Kotlebától? Törvényt hozunk róla, hogy a Smer-SNS-Most-Híd-koalíció a stabilitás egyetlen záloga? Vezető szerepét belefoglaljuk az Alkotmányba? Kotlebától nem félni kell, hanem tenni pártja térnyerése ellen. Az oktatás fejlesztésével, demokrácianeveléssel, a szegény emberekkel való tényleges törődéssel, a szervezett korrupció megfékezésével, és igen, a periférián élő romák társadalmi integrációjával. Mindezen dolgokat a Smer és az SNS eddig elhanyagolta, és akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Most majd megszállja őket a Szentlélek? Ha a demokrácia egyik alapeleme a szabad választás, akkor a választásból nem lehet bohózatot kreálni. Az emberek valóban nem ezt akarták. Nyilván egy jobboldali koalíció is rendkívül instabil lenne, ezt a választások utáni történések igazolták. Ezért az egyedüli, korrekt, a választók akaratát legjobban tükröző megoldás egy ideiglenes, az államfő által kinevezett hivatalnokkormány lenne, amely egy-másfél év alatt elvezetné az országot az előrehozott választásig. S akkor a demokratikus érzelmű, européer választók a körülményeket - például a Kotleba- jelenséget is - józanul mérlegelve, új esélyt adhatnának az országnak. A szerző emberi jogi szakértő, politikai elemző A kocka el van veszve
