Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-18 / 65. szám, péntek

8 I RÖVIDEN Almási Éva lett a nemzet színésze Budapest. Almási Éva Kossuth- ésJászai Mari-díjas színművészt, érdemes és kiváló művészt vá­lasztották a nemzet színészének szerdán Budapesten. A választást hagyományosan a Nemzeti Szín­házban tartották, ahol a nemzet színésze címet viselő tizenegy művész döntött arról, hogy a feb­ruár 25-én elhunyt Psota Irén he­lyére Almási Éva kerül a testület­be. Boldogító érzésnek nevezte Almási Éva az MTI-nek adott in­terjújában, hogy a „szakma krém­je” a nemzet színésze elismeréssel tüntette ki. „Felidézte, hogy Psota Irénnel nagyon szerették egymást, barátnők voltak, ezért ambivalens érzés épp az ő helyére kerülni. „Ezt nehéz feldolgozni, mégis azt érzem, hogy ennek a fantasztikus, csodálatos művésznek a helyére lépni hatalmas felelősség, annak ellenére, hogy úgy gondolom, Psota Irént nem lehet pótolni” - jelentette ki. Almási Éva nevéhez számos színpadi és filmes alakítás fűződik, emellett rendezőként is dolgozott. (MTI) Almási Éva nevéhez számos szín­padi és filmes alakítás fűződik (Képarchívum) Meghalt Kamondi Zoltán rendező Budapest. Életének 55. évében elhunyt Kamondi Zoltán Balázs Béla-díjas rendező, forgató­könyvíró, producer. A színházi és filmes alkotót szerda este váratla­nul érte a halál. Kamondi Zoltán 1986 és 1988 között a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagja volt. Rövidfilmjei számos díjat nyertek fesztiválokon, Makk Károly for- gatókönyvírója, társrendezője volt. Első játékfilmjét 1990-ben forgatta Halálutak és angyalok címmel, bemutatója a cannes-i filmfeszti­válon volt. Rendezőkéntnevéhez olyan filmek kötődnek, mint az Alkimista és a szűz (1999), a Kí­sértések (2002), valamint a Petri György címet viselő, a legendás költőről szóló portréfilm (2001), illetve Bodor Adám Az érsek láto­gatása című regényéből készült Dolina (2007). Legutóbbi, 2015- ben forgatott játékfilmje befejezé­se alatt áll. Számos díjat kapott: 1986-ban elnyerte a nyugat-berlini rendezői díjat, 1992-ben San Re- móban a legjobb zenés film díját, 1996-ban és 2002-ben a film­szemle díját, 1997-ben és 2003- ban a filmkritikusok díj át. (MTI) A vörös kapitány nézettségi rekordja Nézettségi rekordot döntött A vö­rös kapitány című bűnügyi film, melyet Michal Kollár rendező Dominik Dán regénye alapján forgatott szlovák-cseh-lengyel koprodukcióban, Maciej Stuhr lengyel színész főszereplésével. Az új krimire a bemutató-hétvégén 36 328 néző váltott jegyet. A vörös kapitány ezzel túlszárnyalta az eddigi legnézettebb hazai filme­ket, Juraj Jakubisko Báthoryját, melyet 35 925-en, valamint Agni­eszka Holland Jánošíkját, melyet 31 107-en láttak a premierhétvé­gén. A vörös kapitány a hazai né­zettséget tekintve a hollywoodi produkciókkal is felveszi a ver­senyt, a szlovákiai mozikban idén bemutatott amerikai mozgóképek közül csak a Deadpool című ak­ciófilm, valamint A visszatérő című Oscar-díjas kalandfilm ért el magasabb nézőszámot a bemutatót követő hétvégén. (tb) Elhunyt Andai Györgyi színművész Budapest. Elhunyt Andai Györ­gyi Jászai Mari- és Aase-díjas színművész. A színésznőt 68 éves korában, hosszú betegség után szerdán érte a halál. Andai Györ­gyi 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Egy évadot töltött a szolnoki Szigligeti Színházban, 1973-ban a Vígszín­ház szerződtette. 1983 óta a Nép­színház, majd a Budapesti Kama­raszínház tagja volt. Számos té­véjáték szereplője volt. Andai Györgyi a Játékszínben lelt ott­honra, de a Katona József Szín­házban is j átszőtt. (MTI) KULTÚRA 2016. március 18. | www.ujszo.com Az etióp Mulugeta Gebrekidan mint élő szobor ■ (A szerző felvétele) T ársadalmi holtak Ot ország művészeinek csoportos tárlata a kirekesztettekről JUHÁSZ KATALIN A társadalmi kirekesztés különböző módszerei ihlették azt a kiállítást, amely a pozsonyi tranzit.sk galériában látható. Az Ausztriában, Magyarországon és Csehországban működő kortárs művészeti hálózat szlovákiai részle­gének vezetője, Angel Judit fejéből tavaly nyáron pattant ki az ötlet, hogy bemutassa, hogyan jelenik meg a képzőművészetben ez a társadalmi probléma. Egy osztrák kurátor, Christian Kravanga volt segítségére, aki öt fiatal alkotó műveiből válo­gatott, összefüggést keresve a mo­dem kori munkatáborok, kerítések, falak, börtönök között, amelyekkel a fejlett országok a gazdasági és szo­ciális egyenlőtlenségeket igyekez­nek kontroll alatt tartani. A kiállítás címét (Ghosts... of the Civil Dead) az az 1988-as film ihlet­te, amelynek egyik forgatókönyvíró­ja Nick Cave rockzenész volt. Ő használta először a „civil dead” kife­jezést az ausztrál sivatag közepén működő ipari komplexumban dolgo­zó rabokra, akik, bár fizikailag élnek, társadalmi szempontból halottak. Ugyanez a helyzet napjainkban azokkal a bevándorlókkal, akik a nyomor elől menekülve az ígéret földjének tekintik Európát. Hosszú és veszélyes utat tesznek meg azért, hogy valamelyik fejlett nagyváros­ban telepedjenek le, ahol legjobb esetben is csak munkaerőnek tekin­tik őket, és talán sosem lehetnek igazi polgárok. Társadalmi érte­lemben ők is holtaknak számítanak. Erről szól a kiállítás számunkra leg- elgondolkodtatóbb alkotása, Mulu­geta Gebrekidan etióp művész vi­deója, amelyet több európai nagy­városban vett fel. Egy fekete férfi - maga a művész - áll mozdulatlanul, a jellegzetes narancssárga mentő- mellényben Európa különböző nagyvárosainak ismert pontjain. Kezében alaktalan nejlontáska, hosszú perceken át élő szoborként néz a kamerába. És a divatos kézi­táskákkal közlekedő járókelők úgy mennek el mellette, hogy észre sem veszik. Levegőnek nézik. Az Auo- pa című videó egyszerre bizarr és megdöbbentő, hiszen a római Co­losseumot, a londoni Tower hidat vagy az Európai Bizottság brüsszeli székházát sokszor láttuk már moz­góképen, ezúttal azonban a helyszí­nek csak az alkotás háttereként szolgálnak. A hangsúly épp a moz­dulatlanságon van. A „műalkotás” pedig nem illik a térbe, ha úgy tet­szik, zavarja a megszokott látványt. Egyszerű, de rendkívül hatásos áb­rázolása ez a jelenlegi helyzetnek, amellyel Európa nem igazán tud mit kezdeni. Az Ausztriában élő szlovák grafikusművészt, Robert Gabrist a romák kirekesztettsége foglalkoztat­ja. A börtönben készült tetoválásokat emelte magasabb szintre azzal, hogy rajzokat készített róluk, amelyek egy galéria falára kerültek. A rabok ezek­kel az ábrákkal, feliratokkal üzennek a társadalomnak egy olyan közeg­ben, ahol véleményüket nem kom­munikálhatják verbálisán. A rajzok új dimenzióba kerülnek annak tudatá­ban, hogy ihletőjük a művész édes­apja, aki börtönévei alatt készítette őket rabtársai, illetve saját testére. A német Christina Meisner finom ceruzarajzai a rabszolgaság térképei. Azokat az útvonalakat rajzolta meg a kartográfia eszközeivel, amerre az USA déli államainak ültetvényeire szállították az afrikai rabszolgákat. A brit Emma Wolukau-Wanambwa fotói egy volt brit gyarmaton, Ango­lában készültek. Azt vizsgálta, mi­lyen nyomokat hagyott a kolonizáció időszaka az ország mai képén. Az osztrák Juri Schaden videója pedig egy, a semmi közepén működő ausztriai gyárkomplexumban ké­szült, ahol szinte csak bevándorlók dolgoznak. Őket nem látjuk a film­kockákon, csak a monoton ritmus­ban zakatoló gépeket, a rideg, in- dusztriális környezetet, amelybe ezeket az embereket belekényszerí- tik a körülmények. A rövidfilm azt sugallja, hogy a jobb élet reményé­ben útra kelők nyilván nem így kép­zelték el az ígéret földjét. Az izgalmas és gondolatébresztő tárlat május 7-ig látható a tranzit.sk Beskydská utcai kiállítótermében. Megkongatták a vészharangot Pozsony. Dagad a botrány Marian Kotlába sajátos színikritikusi megmozdulása körül. Művészek, közéleti személyiségek, sőt Andrej Kiska államfő is felháborodásának adott hangot. A szólásszabadság védelmében indított internetes petíciót két nap alatt 2600-an írták alá. A tiltakozók úgy vélik, az eset pre­cedenst teremthet a vélemény- és szólásszabadság politika általi meg­sértésére. A hozzászólók zöme az ar­rogancia csúcsának, a szabad művé­szet sárba tiprásának tartja Kotleba döntését, amely a hitleri, illetve kom­munista ízlésdiktatúrát idézi. A frissen megválasztott parlamenti képviselő megyei elnöki minőségben vett részt Breznóbányán a pedagógu­sok kitüntetésén, amelyet követően a helyi Ján Chalúpka Színtársulat elő­adását tekintette meg. Mivel a darab nyelvezetét túl expresszívnek találta, menet közben leállíttatta az előadást, amelyet a megyei hivatal rendelt meg aznap estére. Kotleba most be akarja perelni a társulatot nemzetgyalázás címén. „Nem minden színházi előadás felel meg az ízlésünknek, nem min­dig távozunk elégedetten a mozi­ból. És nyilván sokakkal előfordult már, hogy félretettek egy könyvet, amelyet többé nem vettek kézbe. Ebben áll a művészet sokszínűsége. Mindenki szabadon kiválaszthatja, mi felel meg neki, kritizálhatja azt, ami nem tetszik és dicsérheti azt, amitől el van ragadtatva. Megen­gedhetetlen azonban, hogy valaki, mint Kotleba úr, a hatalom pozíci­ójából leállítson és ne engedjen folytatni egy színházi előadást. Rá­adásul feljelentse a társulatot a da­rab tartalma miatt. Ez a cselekedet túllépi a határokat egy szabad tár­sadalomban” - írta Andrej Kiska államfő hivatalos honlapján, illetve közösségi oldalán, hozzátéve, hogy felhívta telefonon a társulat veze­tőjét, hogy első kézből értesüljön arról, mi történt. Továbbá biztosí­totta őt arról, hogy közösen megta­lálják a módját a szabad és nyitott társadalom fontosságának még egyértelműbb hangsúlyozásának. Az internetes petíciót számos közéleti személyiség aláírta már. A szöveg megfogalmazói tudatos erődemonstrációnak tartják a tör­ténteket, mivel Kotleba pont a fa­siszta szlovák állam megalakulásá­nak évfordulóján adott parancsot az előadás leállítására. „Meggyőző­désünk, hogy a művészek szabadon karikírozhatnak és expresszív esz­közökkel is tükröt tarthatnak a tár­sadalmi folyamatok elé. Nincí okunk kételkedni abban, hogy Ma­rian Kotleba fasiszta. /.../ Szükségéi érezzük, hogy elhatárolódjunk tőle és nyilvánosan, hangosan elutasít­suk ezeket a módszereket. Nen várhatunk addig, amíg az ellenállá: már nem lesz lehetséges” - áll a pe­tícióban, amelynek végén arra kéri! a hasonlóan gondolkodó színház igazgatókat, kulturális intézményei vezetőit, hogy következő előadásul előtt olvassák fel a színpadon a pe tíció teljes szövegét. (juk

Next

/
Thumbnails
Contents