Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)

2016-03-16 / 63. szám, szerda

6 KULTÚRA 2016. március 16. I www.ujszo.com Színes érintések - női világok Április 2-ig láthatók Szakáll Mária és Szakáll Noémi festményei a dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeumban Kolčáková Szakáll Noémi és Szakáll Mária a dunaszerdahelyi kiállítás megnyitóján (Somogyi Tibor felvétele) TALLÓSIBÉLA Dunaszerdahely. Szakáll Mária és Szakáll Noémi, anya és lánya Színes érintések című kiállítása április 2-ig látható a Csallóközi Múzeum felújított galériájában. Kát egymást kiegészítő világ: az egyiket absztrakt vásznak alkotják fi­nom jelképekkel, elfolyó szín­foltokkal, lírai hangulatokkal. A másikat figurális ikonográ­fia jellemzi, erős egyéniségű „istennőkkel", stilizált figu­rákkal, tomboló színekkel és extravagáns képmezőkkel. Karizmatikus, pozitív kisugárzású nagyívű képek kaptak helyet a közös tárlaton. A színnel dolgozó absz­trakciókon Szakáll Mária a termé­szet elrendezettségéből, harmóniá­jából és a megélt valóság érzelmek­kel telített emlékképeiből teremti meg nyugalmat árasztó poétikáját. Kolčáková Szakáll Noémi a nőies­séget expresszíven mutató vásznain a domináns női alakokat imaginativ, stilizált világba helyezi, amelyben nagyon erős karakterekkel, vonáso- sokkal határozzák meg, jelölik ki és foglalják el a saját helyüket. Szakáll Mária a tárlatra zömmel az utóbbi két év terméséből válogatott. Festményeire az absztrakt exp- resszionizmus jellemző. „A termé­szetből indulok ki - mondta. - Na­gyon sok munkámat ihlettek a virá­gok. Volt olyan tematikus kiállítá­som, amelyen csak pipacsos képeket állítottam ki. Elsődlegesen a színek­kel és a struktúrákkal fejezem ki ma­gam. Ezzel szemben Noémi képei fi­gurálisak, jó értelemben vadak, tele vannak dinamikával, feltűnő a szül­és a formaviláguk, gazdag a gesz­tusrendszerük és a szimbolikájuk, sok bennük az erotika. Mi nem „ra­kunk” nagy filozófiát a képek mögé, inkább a bennünket körülvevő életet színességét próbáljuk megragadni. Mert a világ színes, csak sokan nem veszik észre.” „Az anyukám pici koromtól nagy befolyással volt rám. Bár nem ábrá­zol emberi alakokat, mégis neki kö­szönhetem a figurákat - folytatta Noémi. - Egyszer ugyanis festett egy női alakot. Anyu sokat fényképezett, remek fotókat készített, és a női ala­kot ábrázoló festményének a sötét­kamrában talált helyet. Ez a különös zárt tér erős misztikát vont a kép kö­ré. Ha Freud beszélgetne velem egy picikét, megállapítaná, hogy ennek a festménynek köszönhető a figurális vonal, amelyet képviselek. Nagy hatással volt rám az a fantasztikus női alak, amelyben az anyaságot, a női- séget festette meg az anyu. Kava­rogtak bennem az érzések, vala­hányszor megálltam előtte. Annyira ösztönzően hatott rám, hogy már is­kolás koromban figurával tudtam kifejezni magam a legjobban. De csodálom, ha valaki, mint az anyu­kám is, absztrahált formákkal és szí­nekkel tudja megteremteni az atmo­szférát és átadni az emóciókat. Hangsúlyoznám persze, hogy a szín nekem is fontos kifejezőeszközöm. Főleg az életvidám és a rikító szí­nekkel dolgozom, mint amilyenek a hímzéseken is megjelennek, például a kalocsain. Mi, az anyukámmal eléggé domináns, nem depressziók­kal teli, visszahúzódó személyisé­gek vagyunk. Úgy gondolom, ne­künk az a dolgunk, hogy azt fessük meg, ami bennünk a legjobb, ami a világunkban a legvilágosabb és a legszínesebb. Vagyis amivel örömet tudunk szerezni azoknak, akik meg­nézik a képeinket, vagy akik velük élnek. Nem elég csak nézelődni, ha­nem látni is kell. Pozitívan, az a leg­egészségesebb.” Szakáll Mária elárulta, hogy va­lójában ő is családi örökségként kapta a művészi kifejezés iránti von­zalmat. „Az édesanyám kézimun­kázott, hímzett, gobelineket készí­tett, és már nagyon kicsi koromban megtanított bizonyos fogásokra. Nekem babramunkának tűnt, jobban tetszett a festés. Vannak képeim, amelyeken visszaköszönnek a gyer­mekkori vizuális élmények, merítek abból, amivel a nagymamám és az anyukám foglalkozott. Tőlük szár­mazik a virágok iránti szeretetem is. Horgolt térítőik mintázatát pedig át­örökítem a festményeimre. A gyer­mekkoromban kapott szeretet meg­határozta az egész életemet. Képeim töltetét is ez az érzelmi jelleg adja, és hatással van a színválasztásomra is. Feltűnő színekkel dolgozom, bár e mostani kiállításon több monokróm festményem is van.” Arra a kérdésemre, vannak-e festő példaképeik, Szakáll Mária azt vá­laszolta, hogy nagyon kedveli a kor­társ amerikai művészetet, különösen Jackson Pollockot, de Joan Mirót is szereti. „Fel tudnék sorolni nagyon sok fantasztikus, kivételes művészt, de az én példaképem az anyu” - mondta Noémi. Átadták a „nagydíjakat" Hazai kitüntetettek Dráfi Mátyás, Bauer Edit és Dunajszky Géza (A szerző felvétele) Budapest. Magyarország köztársasági elnöke - a kormány előterjesztésére - március 15. al­kalmából a parlamentben átadta a legmagasabb művészeti kitünte­téseket. Tizenheten kaptak idén Kossuth-díjat. A kitüntetettek listájáról szemezgetünk. Benedek Miklós színművész utánozhatatlanul eredeti, kifino­mult és elmélyült játékmódja, emblematikus szerepformálásai, valamint a klasszikus kabarék vi­lágát is népszerűsítő kivételes művészi pályája elismeréseként részesült Kossuth-díjban. Balázs Ferenc „Fecó” előadó- művész, zeneszerző, a Korái ze­nekar alapítója, akinek nevéhez számos örökzöld sláger fűződik, szintén Kossuth-díjat vehetett át. IQ. Csoóri Sándor népzenész, zenetanár, a Muzsikás együttes és a Magyar Dudazenekar alapító tagja elkötelezett értékteremtő tevékenységéért kapott Kossuth- díjat. Ugyanezt az elismerést ve­hette át Gulyás Dénes operaéne­kes, aki tenorszerepei mellett a fi­atal ének- és zeneművészek kép­zésében és jeleskedik. Szintén Kossuth-díjat vehetett át Lukács Sándor színművész, Kiss Anna költő és drámaíró, Ma­darász Iván zeneszerző, valamint a Saul fia című Oscar-díjas film rendezője, Nemes Jeles László, operatőre, Erdélyi Mátyás, és fő­szereplője, Röhrig Géza. A Kossuth Nagy díj at Makkai Adám Kossuth-díjas költő, mű­fordító és nyelvész, a University of Illinois at Chicago Angol Iro­dalmi és Nyelvészeti Tanszéké­nek volt tanára, professor emeri­tus vehette át a magyar költészet rangját emelő műfordításaiért, egyedülálló formavilágú költé­szetéért, valamint értékteremtő oktatói és tudományos tevékeny­ségéért. Az idei díjátadó érdekessége, hogy ketten is kaptak díjat olya­nok, akiknek már az édesapjuk is megkapta az elismerést: ifjabb Csoóri Sándor édesapja, a költő, író, politikus Csoóri Sándor 1990- ben és 2011-ben, Nemes Jeles Lászlóé, Jeles András film- és színházi rendező pedig 2008-ban. Széchényi-díjat idén tizen­nyolcán vehettek át, köztük Bá­lint Csanád régészprofesszor, Er­dő Péter bíboros, Paksa Katalin népzenekutató, Martonyi János volt külügyminiszter, Imre Lász­ló irodalomtörténész, Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor szocio­lógusok és Maróth Miklós orien­talista. A Magyar Érdemrend közép- keresztjét érdemelte ki mások mellett Böszörményi Zoltán író, költő, az Irodalmi Jelen főszer­kesztője, Csukás István író, költő, Somogyi Balázs, a Connecticuti Magyar Kulturális Egyesület ala­pítóelnöke,aNewYork-i 1956-os Magyar Emlékmű Bizottság alel- nöke, valamint a Saul fia című film két producere, Rajna Gábor és Sipos Gábor. (MTI) JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Ádcr János magyar államfő által odaítélt magas állami kitüntetéseket vett át tegnap három hazai közéleti személyiség Magyarország pozsonyi nagykövetségén. A bennsőséges hangulatú ünnep­ségen Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet köszöntőjében az össze­tartás fontosságát hangsúlyozta, fel­idézve, hogy az 1848-as forradalom fo alakjai sem értettek egyet a mód­szerekben, de céljuk közös volt, mindannyian a magyarság érdekeit tartották szem előtt. Bauer Edit, a Magyar Közösség Pártjának volt európai parlamenti képviselője a szlovákiai magyar kö­zösség jog- és érdekérvényesítése, különösen az emberi jogok védelme, valamint a nők helyzetének javítása terén végzett munkája elismerése­ként a Magyar Érdemrend Tisztike­resztje kitüntetésben részesült. A la- udációban egyebek mellett elhang­zott, hogy a díjazott többször szót emelt a szlovák kisebbségellenes in­tézkedések ellen, védelmébe vette a magyar tanítási nyelvű kisiskolákat, felhívta az uniós képviselők figyel­mét a roma nők tarthatatlan munka­erő-piaci helyzetére és felidézte Ma­lina Hedvig esetét is. Dráfi Mátyás Jászai-díjas színmű­vész, érdemes művész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja, a Teát­rum Színházi Polgári Társulás társ­vezetője a hazai magyarság össze­tartozását erősítő, illetve kulturális és nyelvi identitásának megőrzését szolgáló tevékenységéért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitünte­tésben részesült. Az ismert színész öt és fél évtizedes eddigi pályafutása során több mint 250 szerepet alakí­tott, emellett nagyszerű versmondó és hiteles közösségi ember. Dunajszky Géza közíró, a po­zsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Bizottság alapítója és titkára a hazai magyar kulturális életet színesítő, szerteágazó tevékenysége elismeré­seként a Magyar Ezüst Érdemke- resztet vehette át a nagykövet asszonytól. A laudációban elhang­zott, hogy Dunajszky zenei szakíró­ként, publicistaként, kórusvezető­ként, kulturális rendezvények fárad- • hatatlan szervezőjeként, valamint amatőr helytörténészként is sokat tett a hazai magyarságért.

Next

/
Thumbnails
Contents