Új Szó, 2016. március (69. évfolyam, 50-74. szám)
2016-03-11 / 59. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. március 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A nem politikus Boris Kollár sikere valamelyest az irracionalitás diadala is B oris Kollár két választási eredménye között 5,92% a különbség - meglehetősen nagy. Az „ország csődöre” 2010-ben az acélosnak eufemizmussal sem nevezhető 0,7%-os támogatottságot bezsebelő, a választások után azonnal politikai jobblétre szenderült Unió - Egy Párt Szlovákiának listáján indult. Az alakulat 17 741 voksot kapott. Az akkor 44 éves Kollár a lista 7. helyén állt. Eltelt hat év, és Kollár 126 037 preferenciaszavazatot kapott, ezzel kormánytagokat és veterán politikusokat is maga mögé utasított, és egy 6,62%-os párt élén sétálhat be a parlamentbe. Ha mindezt hatéves, koncepciózus pártépítő munka eredményeként érte volna el, senki sem lepődne meg (igaz, a szombaton döntő trendeket figyelembe véve be sem jutott volna). Am most mindazok, akik más - jobb híján használjuk ezt a szót-, standard pártokban évekig alapszervezeti tagként szívtak, járási, megyei szinten politizáltak, hogy végre felkerülhessenek a parlamenti listára, előbb esélytelen, utóbb, egy következő választásnál már befutó helyre, csikorgathatják a fogukat. Kollárnak ugyanis sikerült reprodukálni Igor Matovič és családja 2010- es bravúiját, politikusi múlt és párt nélkül berobbanni a politikai életbe, s nem heccpártként, mint a Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Párt. A nagy bajuszú mozdonyvezetőre ugyanis a kampány zárultával már emelhettük is a búcsúpoharunkat, Kollár meg a most bejutott pártok közül az egykor kormánytényező Hidat is maga mögé utasította. Kollár persze bejáratott márkanév, igaz, nem politikusként, és nem is kétségkívül létező gazdasági érdemeivel került a (bulvár)lapok címoldalára, hanem buja szerelmi életével. Ismertségét tehát nem nulláról kellett felépítenie. A bulvár multiapukának nevezte el őt, érdekes módon a hálószobabeli rotáció ellenére a hölgyválasztók körében is rendkívül népszerű volt. Celebpárttal korábban is próbálkoztak már parlamentbe jutni, a szlovák zsurnalisztikába örökre beírta magát például Nora Mojsejová sajtótájékoztatója, melyen, miközben az asszony beszélt, Braňo Mojsej egy gorillajelmezben ugrált. A sajtóesemény sokáig az alulmúlhatatlan kategória fokmérője maradt, a választásokon mégsem sikerült a botrányossággal arányos eredményt produkálni. Kollár politikailag üres, pártjának nincs választási programja, így sikere valamelyest az irracionalitás diadala is, azt mutatja, hogy a választónak valóban a szívében van a döntés, a racionalitás hajlamos háttérbe szorulni a paraván mögött. Korábban voltak választások, amelyek az ország irányultságáról és a társadalmi értékekről szóltak. Az első szabad mellett kétségkívül ilyennek tarthatjuk az 1998-ast, a 2002-est, és a 2010-est is. Ebben a mostaniban az értékek háttérbe szorultak, kiszorították őket a felszínes lózungok. Ennek az össztársadalmi értékválságnak a nyertese Kollár, a nem politikus. De most már az. Ne írjuk le élből, meglátjuk, a rendszeren belül mit tud mutatni. Annyi biztos, hogy itt a nulláról indul. Ján Fígeľ, KDH (Ľubomír Kotrha karikatúrája) A vulgáris oldal SZALAY ZOLTÁN ombat óta mindannyian egy antiutópisztikus regény szereplői vagyunk. Sokan sokféleképpen értelmezték a választások eredményeit az elmúlt napokban. Sokan hangsúlyozták, a Kotleba- és Kollár-szavazókat meg kell érteni, nagyrészt protestszavazók, akiknek elegük van az évtizedek óta irányító, tehetetlen, hazug, álnok bandából, az úgynevezett „profi politikusokból”. Azt is kimutatták azonban, hogy Kotleba elsősorban a legfiatalabb választók körében tarolt, és ez már egy kicsit más irányba viheti az értelmezés útját: ezeknek a fiatal választóknak aligha lehet még elegük a „profi politikusokból”, hiszen még soha nem adták nekik a szavazatukat. Más okokat is lehet keresni a háttérben. A választáson a vulgarizmus, az obszcenitás, az otrombaság és a bulvár győzedelmeskedett, a par excellence bóvli bejelentkezett, és meghódította a választók szívét. Egy ilyen irracionális, érzelmi alapú választás azt valószínűsíti, hogy a társadalom jelentős része úgy irányítja az életét, mintha egy szappanopera vagy egy valóságshow hőse lenne. Teljesen ránk szakadt a bulvár az elmúlt években, és nem épültek ki a védekező mechanizmusok, túlságosan felgyorsult a tempó, és mi nem kaptunk észbe, néztük tovább az egészet, mintha csak egy fotelben ülnénk. Most éppen beszavaztunk néhány nagyon érdekes karaktert a villába, mert az eddigi műsor nem volt elég szórakoztató. Az összes párt, amely ezeken a választásokon megerősödött, vulgáris, bulváros viselkedésének köszönhette sikerét: Kotleba harcos agresszivitása, Kollár tarkabarka felszínessége, Sulik pattogós-odamondogató kiállása, Matovič harsány közönségessége - mind a bulvárhősök „erényei”. Komoly, észérveket felsorakoztató, diplomatikus politikus nem rúgott labdába, mert a választók jelentős része az ilyet láthatóan képtelen értelmezni mint jelenséget, és inkább elfordul tőle. Talán némileg megnyugtatóan hathat, hogy a magyar választó ez esetben nem képezi le az átlagos szlovákiai választót: erre utalhat, hogy az MKP bulvárosság felé erősen hajló, érzelmi alapú, a közéleti obszcenitás egyik vezető képviselőjének számító Nógrádit bevető kampánya nem vált be, a magyar választók ezrével fordultak el az MKP-tól is. Másrészt sokukat nem szólította meg a Híd ugyan racionalitást tükröző, de fontos kérdésekben (Smer-együttmüködés) maszatolós kommunikációja sem. A választások legmarkánsabb szavazói egy olyan új politikai kommunikációra szavaztak, amelynek alapja már nem az olcsó populizmus. Az olcsó populizmus művelői (leginkább nyilván a Smer) keveseknek osztottak sokat, sokaknak keveset, a nagy eszméket pedig kitették a kirakatba, de ezzel véget is ért a politikájuk. Az „új hullám” teljesen más jellegű: vulgarizmusa nem populista célokat szolgál, hanem nagyon is komolyan gondolja saját lényének megvalósítását. Kotlebajelszavai mögött valószínűleg nem(csak) a meggazdagodási szándék vagy saját mecénásainak előtérbe helyezése húzódik, hanem valóban radikális, demokráciaellenes változtatásokat akar végrehajtani (anélkül, hogy tisztában lenne ennek következményeivel); Kollárról is nehéz volna feltételezni, hogy pénzszerzési célokból lépett be a politikába, motivációja sokkal inkább a végtelen önimádat lehet. A populisták Patyomkin-falvakat építenek, a vulgárpolitiku- soknak azonban „elveik” vannak, és nem félnek használni azokat. Nem biztos, hogy sokat segítene egy előrehozott választás, de legalább megbizonyosodnánk róla: egy csúnya politikai baleset történt március 5- én, vagy tényleg hosszú távra kell berendezkednünk ebben a radikálisan újszerű világban. Ami azonban biztos: ha „normális” kormány alakul valamikor a közeljövőben, legfőbb célkitűzése nem lehet más, mint megteremteni a közeget egy kritikusabban gondolkodó új generáció számára. Bizalmatlanság és bizonytalanság A választások idején többnapos tanfolyamon vettem részt. Ötvenen voltunk, az egész országból, nellettem még két magyar. A szlovákok elintézték a választási igazolványukat, hogy Pozsonyban szavaztassanak. A két magyar nem. Azt nondták: minek? Már tudjuk, a magyarlakta járásokban az átlagosnál Jacsonyabb volt a részvételi arány. Iz persze nem azonos a magyarok észvételi arányával, de... 2010-ben a 4 járásból 7-ben a részvétel felül- núlta az országos átlagot - szlovák lolitológusok akkor a fegyelmezett lagyarokról zengedeztek. 2012-ben lár csak két járásban, most pedig tár csak egyben volt magasabb a észvételi arány az országosnál, egy pedig megközelítette. Kijelenthetjük tehát, hogy részben mi, választópolgárok is leszerepeltünk. Persze voltak előjelek. A Fórum Intézet tavalyi felméréséből kiderült, hogy a magyarok 27%-a nem biztos, hogy szavazni fog, s konkrét pártot csak 53%-uk nevezett meg. A fennmaradó 47%-ból 21 újra megerősítette, nem biztos, hogy választ, 26% (minden negyedik magyar!) pedig nem tudta, hogy kit választana. Egy évvel a választások előtt ez még akár normálisnak is tűnhet, hiszen még nem indult be a kampány, ami gerjesztően hat a választási preferenciák kristályosodására, de összehasonlítva a korábbi felmérésekkel, ezek a számok mégis nagymértékű, s idö- belileg nemhogy csökkenő, hanem inkább fokozódó bizonytalanságról árulkodtak. A bizonytalanság persze bizonyossággá alakulhatott volna, de ma már látjuk, hogy van egy olyan választópolgári állapot, amelyetjog- gal nevezhetek biztos bizonytalanságnak. Vannak, akik csak abban biztosak, hogy bizonytalanok. Mert bizalmatlanok. A felmérésből az is kiderült, hogy fokozódott a politikusok iránti bizalmatlanság. Szlovák politikusban csak minden ötödik magyar bízik, magyarországi politikusban nagyjából minden negyedik. Szlovákiai magyar politikusban többen, a válaszadók 40%-a. A többiek senkiben. S most mindegy, hogy miért. Mert ha nem bízom, akkor nem hiszem el, hogy a dolgok jól alakulhatnak, s ha nem hiszem el, akkor apatikussá válók a választások iránt. Nem ez a járható út, de ez van. Persze van itt egy alapvető bizonytalansági és bizalmatlansági tényező. A magyarok többsége ma még nem akar szlovák pártra szavazni, de az MKP és a Híd politikájával sem tudnak teljesen azonosulni. A Híd sokaknak már nem magyar, az MKP pedig „túl” magyar, mert Magyarország-orien- tált. Amíg ez így marad, a szlovákiai magyarok és politikusaik csak veszíteni fognak. FIGYELŐ Dzsihádista lista: 22 ezer terrorista Az Iszlám Állam több tízezer egykori és jelenlegi tagjának adatai jutottak a Sky News brit hírtévé birtokába. A tévé beszámolója szerint az elektronikusan tárolt adatokat a terrorszervezet egy volt tagja adta át, aki megszökött a dzsihádisták- tól. 22 ezer nevet adott át, sokat lakcímmel, telefonszámmal. A listán 51 ország állampolgárai szerepelnek. Az adatkártya kérdőíveket tartalmaz, amelyeket az Iszlám Államhoz jelentkezőknek ki kellett tölteniük. A 23 kérdés közt szerepel, hogy a terroristajelölt mely országból érkezett, mely országokon haladt át, milyen szakképzettsége van, mennyire ismeri az iszlám törvénykezést, a saríát. A jelentkezőnek meg kellett adnia legközelebbi hozzátartozója telefonszámát is. A listán szereplők között van a walesi születésű Reyaad Khan, akit a brit légierő tavaly augusztusban egy drónról indított Hellfire rakétával ölt meg a szíriai Rakkában. A pilóta nélküli repülőgépet egyik angliai támaszpontról, több mint négyezer kilométerről irányították. Az igazi áttörést azok az adatlapok jelentik, amelyeken a nyugati titkosszolgálatok előtt eddig ismeretlen dzsihádisták szerepelnek. Vannak köztük britek, északeurópai, közel-keleti, észak-afrikai országok állampolgárai, emellett amerikaiak és kanadaiak. A memóriakártyán van egy Mártírok elnevezésű kérdőív is, ezt azok töltik ki, akik az Iszlám Állam kiképzésén öngyilkos merénylő szakon akarnak végezni. Az adatokat átadó egykori dzsihádista a memóriakártyát az Iszlám Állam belbiztonsági szolgálatának - a terrorszervezet bennfentesei által SS- ként emlegetett osztag—vezetőj é- től lopta el. A Sky News riporterével Törökországban találkozott. Azt állítja: az Iszlám Állam feladni készül a szíriai Rakkában kiépített főhadiszállását, és visszahúzódik a szíriai sivatagba, illetve iraki területekre. (MTI)
