Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-04 / 28. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2016. február4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A nagy merítés Százötven ismeretlenes egyenlet - a listaállítás nehézségei SZALAY I ZOLTÁN fi V an egy párt, amely évekig az autonómiakövetelésével határozza meg magát, míg végül az okozza neki az egyik legnagyobb gubancot a választási kampányban, hogy az egyik jelöltje „kimondja” az autonómia szót. Van egy másik párt, amely nem győzi nap mint nap hangsúlyozni, hogy nem akar együttműködni a Fico-féle rablóbandával, míg végül a választási katnpány idején kiderül, hogy az egyik jelöltje együtt bizniszei ugyanezzel a bandával. Elég morbid élvezet ma kis hazánkban választópolgárnak lenni. Halász Béla kimondta, mire szinte azonnal kivágták. Kiretusálják, mint a sztálini időkben a fotókról a kényelmetlenné vált alakokat. De mi lesz vajon az óriásplakáttal? Eltüntethetik ugyan az út mellől, viszont ami ma egyszer bekerül az információáramba, az ott is marad. Halász Béla plakátja, úgymond, közkincse lett a mi kis szlovákiai magyar kampányközönségünknek. Márpedig bár az exjelölt azt hangsúlyozta, neki a célok a fontosak, azért nyilván elég büszke ő az eszközre is. Szóval, ha levette is őt az MKP a listájáról, az óriásplakáttal már maradandót alkotott. Halász Béla-MKP: 1:1. A Híd is levette az egészségügyi bizniszben utazó tornatanárát a listájáról, de a bélyeg már ott marad, Persze az összes többi pártnál is akadhatnak kétes alakok, ám ami bizarr, hogy gyakorlatilag a szerencsén múlik, hányán buknak le. bárhogy próbálja is vasalgatni a párt az ügyet. Felmerül tehát a kérdés: ennyi éves politikai tapasztalat után nem lehet megtenni, hogy legalább azt a százötven embert rendesen kikérdezzék, hogy ki fia-botja? Vagy a százötven már annyira sok lenne? A tizenötödik után már csak értelmetlen betűhalmazok és igazolványképek elmosódott kontúrjai vannak meg a pártelnökök fejében? Mert például Halász Béla esetében az MKP-t zavarta ugyan az autonómia szó, de az vajon zavarta volna-e, hogy az a bizonyos plakát olyan motívumokat is használ, amilyeneket legközelebb tájainkon a Jobbik kampányaiban lehet megtalálni? Illetve, hogy Halász Béla jelszavakból összeállított nagy magyar szí- vecskéjében ott van például a „Kitartás” jelszó is,' ami a nyilasok jelszava volt? Ajelölt szimpátiáit alighanem lehetett sejteni már korábban, mielőtt harsányan autonó- miázni kezdett. Ugyanez érvényes a Bojčík-féle történetre a másik térfélen: minél később derül ki a turpisság, annál nagyobbat robban a bomba. Persze az összes többi pártnál is akadhatnak kétes alakok, ám ami bizarr, hogy gyakorlatilag a szerencsén múlik, hányán buknak le. A pártelnökök pedig ahelyett, hogy rendesen megszűrnék a jelöltjeiket, inkább izgulnak, hogy a százötven ismeretlenes egyenlet mekkora részét sikerül kiszámolni a választások napjáig. Közös feladat CZAJLIK KATALIN S úlyosak a Magyar Tudományos Akadémia hazai magyar fiatalok körében végzett felmérésének eredményei. Egyebek mellett az derül ki belőle, hogy az ifjú nemzedék nem érdeklődik a közügyek iránt, s tagjainak több mint fele külföldön látja a jobb boldogulás lehetőségét. Dióhéjban így foglalhatnánk össze a tanulmány eredményeit, ám ez a két megállapítás is elég ahhoz, hogy a hazai magyarság szempontjából egy meglehetősen lehangoló jövőkép táruljon elénk. Biztosan megérdemelne egy külön tanulmányt, hogy an jutottunk el idáig, az okok keresése helyett most mégis arra kellene összpontosítani, hogyan lehetne ezt a gyilkos párost (érdektelenség/elvándorlás) legyőzni, a folyamatot megfordítani, azaz olyan jövőképet nyújtani a fiataloknak, amely vonzóvá teszi számukra a gondolatot, hogy a szülőföldjükön éljék le életüket. Nyilvánvaló, hogy nem lehet ezt a feladatot teljes mértékben a pártokra hagyni. Egyrészt - bár ezt ők igyekeznek hathatósan cáfolni - nincsenek a kezükben azok az eszközök, amelyekkel ezt effektive meg lehet oldani, másrészt a pártok eddigi tevékenységükkel bizonyították, hogy sok esetben képtelenek reagálni a társadalmi folyamatokra, előre látni vagy befolyásolni azokat. A fiatal nemzedék „itthon tartása” ezért közösségi feladat, ahogyan közös érdek is. A közhelyes szlogenek és bevett gyorsreceptek (régió- fejlesztés, nyelvhasználat, kultúratámogatás stb.) helyett arra lenne szükség, hogy a közösség tudatosítsa, ez a probléma mindnyájunkat érint, és együtt kell kitalálnunk, mit kezdhetnénk vele. Itt lép megint a képbe az erős civil társadalom (hiánya), amely az egyik leghatékonyabb közösségformáló erő, így fontos motorja lehet a társadalom öngyógyító folyamatának. Ahhoz azonban, hogy a gyógyulás elkezdődjön, tudatosítanunk kell, hogy baj van, és szükség van pontos diagnózisra is. Itt az ideje, hogy közösségként elkezdjünk dolgozni ezen, mert akár néhány éves késés is végzetes következményekkel járhat. FIGYELŐ Farsangi szokások menekülteknek Egy puszi még nem jelent semmit - ezt próbálták elmagyarázni a menekülteknek a ma kezdődő német farsangi mulatságok előtt. Farsangi népszokásokat ismertető kiadványokat terjesztettek menekültszállásokon Kölnben, Bonnban, Mainzban, Düsseldorfban és számos más városban, és előadásokat is tartanak a karneváli szokásokról. A fő üzenet, hogy farsang idején a feje tetejére áll a világ, a kameválozók akár szoros testi kapcsolatba is kerülhetnek, de a tisztelet és az erőszakmentesség alapelve mulatságok idején is érvényes. Például amikor kisminkelt, j elmezes nők ismeretlen férfiaknak puszit adnak, az csak annyit jelent, hogy ismét eljött a farsang, de a puszi nem kötelez semmire, nem ad felhatalmazást „szexuális közeledésre” - idézett egy kiadványt a Die Welt című lap. Kölnben minden eddiginél szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be. Több mint 2000 rendőrt vezényelnek az utcákra, a mentők, tűzoltók és segélyszervezetek pedig további 900 emberrel dolgoznak a hétfőig tartó tömegrendezvényeken, és munkájukat 400 közterület-felügyelő és 10 tolmács segíti. Az esti mulatságok idejére 30 erősen kivilágított és védett övezetet alakítanak ki. Kiterjesztették a térfigyelő rendszert is, így nemcsak a belváros számos pontján, hanem valamennyi pályaudvaron és metróállomáson működnek biztonsági kamerák, a kameválozó- kat Kölnbe szállító 130 különvo- naton pedig megerősítik a biztonsági szolgálatot. (MTI) Amerika partjait is elérte az új politikai hullám FELEDY BOTOND ......................................j. e lrajtoló amerikai elnökválasztási folyamat máris elkezdte megtépázni azokat a bizonyos biztosítékokat. Az első előválasztási forduló Iowában nem kevés meglepetéssel szolgált. Már mindenki találkozhatott a vörös hajú Donald Trumppal a tévé képernyőjén, amint éppen valami trágárságot vagy sértő dolgot vág valamely versenytársa fejéhez. Keresetlen stílusát sokan őszinteségnek veszik, és többen befutó republikánus jelöltnek tippelték Iowában. Ehhez képest a második helyre szorult a határozottan konzervatív Ted Cruz mögött, aki radikálisan piac- párti, vallásos és éppen az adóhivatal megszüntetésén gondolkozik, mivel egykulcsos egyszerű adózást vezetne be. Legalábbis most még ezt mondja, hiszen a vad ígérgetések véget érnek a nyáron, amikorra kiderül, hogy ki lesz a republikánusok és ki a demokraták jelöltje a végső, nagy összecsapáson. Magát a választást novemberben tartják, így még több hónap lesz arra, hogy a talpon maradó két elnökjelölt alaposan nekiessen a másiknak. Demokrata oldalon sem volt érdektelen az iowai megmérettetés. A pártok egyelőre saját, belső jelöltjeiket versenyeztetik. Ez az USA-ban úgy zajlik, hogy a pártok saját szavazói államonként delegátusokat választanak, ezek az előválasztások, amelyeken a pártoknál regisztrált „biztos” szavazók vesznek részt. Az első ilyen előfordulón vagyunk túl, amiből még nem lehet óriási következtetést levonni, hiszen egész más * populáció szavaz Iowában, mint az óceánparti metropoliszokban. Mégis furcsa volt, hogy az ismeretlenségből előretörő, amerikai mércével szélsőségesen szocialista Bemie Sanders gyakorlatilag egálba került Hillary Clintonnal. Néhány szavazatnyi különbséggel ugyan Clinton a sajátjának tekinti a győzelmet, de az eredmény sokkal inkább Sanders erőfeszítéseinek igazolásáról szól, aki kevesebb pénzből, nagyobb merítéssel, ügyes üzenetekkel feltornázta magát valódi versenytárssá. Az egykor a Szovjetunióban nászutazó, a jövedelmi különbségek csökkentését zászlajára tűző, több mint hetvenéves Sanders meglepő módon a fiatalok között a legnépszerűbb. Iowában a harminc alattiak több mint 75 százaléka szavazott rá. Mind Sanders, mind Trump szavazóbázisa azt mutatja, nagyon komoly a kiábrándultság a mainstream politikusokból. Ami Kiska győzelmét hozta Szlovákiában, az EU-ellenes AfD sikereitNémetországban, az Öt Csillag parlamenti bejutását Olaszországban, a Kalózpárt megjelenését és hosszan sorolhatnánk a hasonló, antiestablishment pártokat Európából, most ez a hullám elérte Amerika partjait. Mindenki friss arcokra, hiteles emberekre vágyik, valakire, aki az elmúlt évtizedekben nem merült el a korrupciógyanú mocsarában. Nagy kérdés, képesek- e a Clinton-típusú régivágású politikusok olyan új üzenetet találni, amivel hosszú távon versenyképesek maradnak a megújult igények mellett. Persze nekik is megvan a biztos táboruk, de a következő hónapok nem arról szólnak, hogy a biztos szavazók elmennek-e, hanem hogy ki tud a bizonytalanok közül többet magához vonzani. Az USA-ban óriási mobilizáció zajlik ilyenkor, Iowában is több százezer ajtón kopogtattak az önkéntes aktivisták, hogy ki az, aki még nem adta le voksát az előválasztáson... A populisták, ideológusok és mainstreampolitikusok izgalmas arénája tehát megnyílt, ideje figyelni és tanulni - a hibákból és erényekből egyaránt.
