Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)

2016-02-25 / 46. szám, csütörtök

10| KULTÚRA 2016. február 25. | www.ujszo.com PENGE Pirított zsemle A Zsemle az Irodalmi Szemle fo­lyóirat tematikus írásait foglalja magába a 2013 szeptembere és 2014 decembere közötti időszak­ból. A témát a félig-meddig szabad „Irodalom és...” cím adja meg, ahol a pontok helyét a szerzők töl­tik ki, például olyanokkal, mint űr, konzum, arc, éjszaka, test... A kötet szerkesztője, Szalay Zoltán bevezetőjében gasztronómiai kép­zettársításokat is bevetve a kötet jellemzőjeként lényegében a vál­tozatosságot hangsúlyozza. A szerzők, a szerzők ismertségi foka, BEKE ZSOLT KRITIKAI ROVATA a témák változatosságát. Mindezt a kritikus is csak megerősíteni tudja. Ahogy a minőség változa­tosságát is. Ez utóbbi egyébként nem véletlen, a felkérésre írott szövegekben olykor-olykor ta­pasztalható valamiféle keresett­ség, ennyi szerzőnél pedig már statisztikailag is kidobja a gép. Szerencsére, az esetek többségé­ben nem így van, egyrészt azért, mert gondosan válogatták a szer­zőket, mondhatni, biztosra mentek -Bartók Imre, Krusovszky Dénes, Csema-Szabó András például más-más stílusban, műfajban, de bravúrosan oldották meg a fel­adatukat. Másrészt azért, mert a felkért szer­zők közül sok volt a pályakezdő, akik beleadtak mindent. A legjob­bakat külön is kiemelem. Csanda Máté az Irodalom és nézés című ciklust írta, mondhatnám az ő stílusában: ott nézett szét. A szö­vegek elbeszélőj e néz - annak művészettörténeti, esztétikai, filo­zófiai, vulgáris, popkulturális stb. dimenzióját és rengeteg műveltségi anyagot játékba hozva. A szem­mértéke talán a túlbeszélésre játszó stílus túlpörgetésénél vagy megol­datlanságán szalad meg. Hizsnyai András Irodalom és a szereplő ciklusában a szerző, az elbeszélő, a szereplő, illetve ezek interakciójának kérdését járja kö­rül, azon a nyomvonalon jobbára, amit például Calvino a szépiro­dalomban, Genette az irodalom- elméletben kijelölt. Ahol ezen túlfutna, vagy épp letérne róla, ott Hizsnyai még az enigmába me­nekül. Csillag Lajos, aki egyedüliként két ciklust is írt - Irodalom és szesz, Irodalom és téboly -, figyelemre méltó prózaírói tulajdonságokat mutat. A delirium (tremens) lazán, mégis alaposan körüljárva jelenik meg szövegeiben, miközben to­vábbgondolásra méltón merülnek fel azok anarratológiaí-esztétikai problémák, amelyeket Hizsnyaival kapcsolatban is érintettem. Szalay Zoltán (szerk.): Zsemle. Madách Egyesület, Pozsony, 2015. Értékelés: 7/10 ZSEMLE A2 IRODAIM! SZEMLE rrózmntolóoiAja RÖVIDEN Tőzsér Árpád kapja a nagydíjat Budapest. Erről az Euphorbosz- ról beszélik című válogatásköte­téért Tőzsér Árpád költő kapja az idei Artisjus Irodalmi Nagydíjat március 1-jén. A Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elisme­résének célja az előző év egy ki­emelkedő, különösen értékes al­kotásának jutalmazása. A nagydí- j as kötet Tőzsér 1963 és 2012 kö­zött született verseit mutatja be, összegzést nyújtva az öt évtizede folyamatosan épülő és gazdagodó életműről. (MTI) Zene és szabadság A Slnko Records művészei nem meggazdagodni akarnak JUHÁSZ KATALIN Tizenöt éves fennállását ünnepli ebben a hánapban a legszínvonalasabb hazai független lemezkiadá, a Slnko Records. Arrál, hogy jelenleg ők a legjobbak, nincs vita a könnyűzenei szakmán belül: kiadványaik minden év végi rangsorban előkelő helyen végeztek. Ezt a kis kiadót tulajdonképpen a kényszer és a szabadságvágy hozta létre. A szintén tizenöt évvel ezelőtt alakult Dlhé Diely alternatív duó - ä mai Longital - tagjai saját zenéjüket szerették volna rögzíteni és terjesz­teni. Egy ideig házaltak vele a nagy kiadóknál, mindenütt tetszettek a da­lok, de a zenészek sehol sem kaptak volna szabad kezet a stúdióban, azaz a hangmérnökök és a producerek túl­ságosan át akarták volna gyúrni az „alapanyagot”. „Azért alapítottunk saját kiadót, hogy senki ne szólhasson bele abba, amit csinálunk. Meglehetősen me­rész és Szlovákiában szokatlan lépés volt ez, de bejött, mert szinte azonnal megtaláltuk a saját közönségünket, amely fokozatosan gyarapodott. Az első időben még az otthoni számító­gépen sokszorosítottuk a CD-ket, két év múlva, 2003-ban tértünk át a profi technikára. Aztán egyre többen je­lentkeztek nálunk olyanok, akik hoz­zánk hasonlóan gondolkodtak a ze­néről. Csak annyit tettünk, hogy megkönnyítettük a dolgukat” - me­séli Jana Lokšenincová, azaz Shina a Longitalból, aki ma sem tartja magát jó üzletasszonynak, azt azonban már az elején tudta, hogy ebből nem fog meggazdagodni. Sem ő, sem pedig zenész- és élettársa, Daniel Salontay, a Longital másik fele. A lelkesedés azonban megvolt bennük, ugyanúgy, mint az általuk felkarolt zenekarok­ban és előadókban. „Ezek az emberek elsősorban jó zenét akarnak csinálni, és örülnek, ba ez másoknak is tetszik. Nem híresek és gazdagok akarnak lenni, és nem is fektet senki hatalmas összeget a pro- motálásukba, aminek meg kell térül­nie” - mondja a kiadó alapítója. A Slnko Records kiadványainak száma mára túllépte a harmincat. „Istállójukba” olyan nevek tartoz­nak, mint a Ľavagance, a Modré Ho­ry, a Korben Dallas, a Hviezda, a Čisté Tvary, aNoisecut, Zuzana Ho- molová vagy Katarína Koščová, 2013-ban pedig egy országos sztár, Jana Kirschner is náluk adta ki a le­mezét. Kedves gesztus, hogy rend­szeresen feltesznek a honlapjukra ingyenesen letölthető válogatásle­mezeket, amelyekről meg lehet is­merni a kiadó előadóit. A stíluspa­letta meglehetősen széles, a zúzós, punkos rockzenétől az underground hiphopon és finom folkon át egészen az éteri hangzású, elektronikával gazdagított melódiákig sok minden­nel foglalkoznak. Erik Horák, akit Losos művész­néven is ismerhetünk a Zlokot zene­karból, több Slnko Recordsnál meg­jelent album producere volt az elmúlt években. „Szinte sorsszerűnek tar­tom, hogy itt vagyok, ugyanis nem a a kiadó kért fel, hogy dolgozzam ne­kik, hanem maguk az előadók és a ze­nekarok választottak engem. Ráadá­sul nagyon különböző stílusokat képviselő emberek szólítottak meg. Csak az a közös bennük, hogy mind­annyian az önkifejezés eszközének tekintik a zenét, azaz nem kalkulál­nak, nem méricskélnek, nem kop- pintanak senkit. Kilencven százalé­kuk nem zenélésből él, van rendes, polgári foglalkozásuk. A dalaik be­lülről jövő vallomások, nem pedig zeneipari termékek”. A mára már a nemzet büszkesé­gének számító, díjakkal elhalmozott, külföldi fesztiválokon is gyakran fel­lépő Longital mellett a Korben Dal­las zenekar futotta be a leglátványo­sabb karriert az utóbbi években a Slnko Records művészei közül. A ta­valyi Pohoda fesztiválon már akkora tömeg volt kíváncsi rájuk, hogy alig fértek el a színpad előtt. Ennek a friss, vérbő rockzenét játszó triónak zenei kompromisszumok nélkül sikerült az undergroundból eljutnia a mainstre­am közönséghez, ami sokak szerint annak a jele, hogy nálunk is kezd el­mosódni a határvonal rétegzene és tömegzene között. Azaz egyre töb­ben vágynak valami másra, újra, szo­katlanra... Megmenti a világot Sasha Baron Cohen? London. Kőöklű szuperkém fivérével együtt a világot készül megmenteni Sacha Baron Cohen a Grimsby című új akcióvígjátékban, amelyben egy „kőagyú", sörissza futballhuligánt játszik. A komédia premierjét hétfőn tar­tották Londonban. Ä polgárpuk­kasztó, politikailag meglehetősen inkorrekt filmjeiről ismert Cohen, akinek Boraiként néhány éve Ka­zahsztán kormányát is sikerült ma­gára haragítania, ezúttal alsónad­rágban, hosszú ujjú garbóban, sörrel és pisztollyal a kezében vonult vé­gig a vörös szőnyegen. A történet szerint a Cohen által játszott Nobbyhoz bekopog rég nem látott fivére Sebastian (Mark Strong), aki az angol titkosszolgálat kémje. Bajba keveredett, forró lett a lába alatt a talaj, ezért testvérénél akaija meghúzni magát. így keve­redik bele Nobby egy küldetésbe, amelynek célja nem más, mint a vi­lág megmentése. A furcsa testvér­párnak együtt kell titkos bevetésre indulnia. A botrány ezúttal jóval a bemu­tató előtt kirobbant: a film helyszí­néül szolgáló észak-angliai kisvá­ros, Grimsby lakói felháborodtak amiatt, hogy városuk, valamint an­nak büszkesége, a helyi focicsapat (Grimsby Town FC), amely pilla­natnyilag az angol ötödosztályban játszik, nevetség tárgya lesz egy filmben. Még a helyi polgármester is megszólalt: arra kérte a brit komi­kust, hogy ne pont rajtuk gúnyolód­jon. Pedig a városka valószínűleg jól jár, hamarosan az egész világ tudni Sasha Baron Cohen és felesége, Isla Fischer, aki szintén játszik a filmben (Képarchívum) fog létezéséről, ami fellendítheti az idegenforgalmat. Sasha Baron Cohen, aki egyben a film producere is, a londoni premi­er előtt kijelentette, nem aggódik amiatt, hogy mit szólnak a végered­ményhez a város lakói. Sokkal job­ban izgatja őt, hogy a vígjáték 15 éven felüli besorolást kapott. Louis Leterrier rendező szerint Grimsby lakóinak tetszeni fog a film. „A mi Grimsbynk csak egy kitalált hely. Ez a film a londoniakat inkább ug­ratja, mint a Grimsbyben élőket” - mondta. Nálunk március 3-án kerül a mo­zikba a film, de megtekintése való­színűleg kisebb utánjárást igényel. Információink szerint egyes hazai moziüzemeltetők nem hajlandóak műsorra tűzni, mivel túl vulgáris­nak tartják. Magyarországról, ahol szintén március 3-tól vetítik a fil­met, nem érkeztek hasonló hírek. Ott csak a címét „magyarították” Agyas és agytalanra. A forgalmazó szerint ugyanis az eredeti cím túl semmitmondó lenne a magyar mozilátogatók számára. Az első brit kritikák többsége in­kább vakmerőnek, mintsem alpári­nak tartja a Grimsbyt. A The Te­legraph szakírója szerint a sörvede­lő, kebabfaló, rasszista és meglehe­tősen korlátolt Nobby karaktere zanzásítja mindazt, ami irritáló az angolokban, de csak azok háborod­hatnak fel rajta, akik valamely saját negatív tulajdonságukat ismerik fel benne. A többieket inkább nevetés­re ingerli. „Sokkal több rosszat mond el rólunk, mint amennyit haj­landóak vagyunk beismerni” - írja Robbie Collin. (MTI, juk) Az alternatív zene hazai zászlóvivői (Iván Sataník felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents