Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-25 / 46. szám, csütörtök
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. február 25. 7 Túl a virtualitáson Március ötödiké után végigsöpörhet a jótékony józansághullám SZALAY ZOLTÁN elmúlt évtizedekben annak lehettünk tanúi, hogy a körülöttünk lévő világ már-már követhetetlen iramban virtualizálódik. Nem tudjuk, mi a valódi, mi a másolat, és már a másolatok is a másolatok másolatainak másolatai. Ennek a jelenségnek a gyökereiről egy francia filozófus, Jean Baudrillard írt elég sokat: ő vezette be a közbeszédbe a szimula- krum fogalmát, ami voltaképpen azt jelenti, hogy a környezetünkben minden csupán utánzat. Baudrillard is rámutatott, hogy a vizuális médiumok térnyerésével az emberek olyan eseményeket követhettek testközelből, amelyek azelőtt nagyon távolinak tűntek, a leggyakrabban emlegetett példa az első öbölháború, amelyet a nyugati fogyasztók élő adásban néztek a nappalijukból. Ezt követően teijedtek el azok a számítógépesjátékok, amelyek teljes párhuzamos univerzumokat építettek fel, s legalább annyira élethűek voltak a felhasználók számára, mint a valóság - ha nem élethűbbek (a paradoxon szándékos). A virtuális világok képezte ártatlanság először a New York-i ikertornyok elleni támadáskor kérdőjelező- dött meg komolyan, kissé kijózanodott mindenki, aki addig azt hitte, ilyesmi csak a képernyőn létezik, hogy a sok erőszak, rombolás, agresszió nem csak játék és mese. Egyszeriben mintha mindén párhuzamos valóság egybenyílt volna. Aztán időről időre ilyen-olyan terrorszervezetek emlékeztették a nyugatiakat, hogy nem dőlhetnek csak úgy hátra, mert a borzalom jelen van. A szeptember tizenegyedike utáni kijózanodás azonban még talán nem ért el mindenhova, például Közép-Kelet- Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az a sok borzalom, amit a képernyőn látunk, bennünket nem érint. Hogy nekünk elég hátat fordítani, kikapcsolni a tévét, lemondani a napilap előfizetését, és jegelni a témát. Vagy: úgy kezeljük, mint egy társasjátékot, amely izgalmas és amelyet mindenképp meg akarunk nyerni, de ez nem járhat semmiféle személyes veszteségekkel. Az Amnesty International tegnap nyilvánosságra hozta jelentését az emberi jogok helyzetéről a világban 2015-ben. Gondolhatunk bármit erről a szervezetről, helyezzük akármilyen összeesküvés-elméletek gyújtópontjába, azt nem vitathatja senki, hogy az általa nyilvánosságra hozott adatok azt jelzik, ez nem csak egy szórakoztató társasjáték, és a szórakoztató tájékoztatáson, a már tájainkon is divatos „infotainment”- en túl itt tényleg valós emberek valós szenvedésével kell számot vetni. Az Amnesty International adatai: 60 millió elüldözött ember, 19 országban elkövetett háborús bűnök, 36 országban fegyveres csoportok emberi jogok elleni cselekményei. Ezeknek az adatoknak a fényében különösen elgondolkodtató azoknak a politikai pártoknak a viselkedése, amelyek még mindig riogatásra és borzonga- tásra használják fel ezt a témát, és amelyek arra építik a választási kampányukat, hogy vezérüket egy virtuális videojáték Napóleonjának öltöztetik, a választókat pedig globális világpolitikai játékok silány szü- zséivel szórakoztatják. Talán még abban lehet némi reményünk, hogy március ötödikének éjszakája után tájainkon is végigsöpör a nagy jótékony józansághullám. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Raboddal valamit kezdeni KOCURLÁSZLÓ O rszágszerte 1650 olyan ember mászkál szabadon, akiket jogerősen szabadságvesztésre ítéltek, de nem kezdték meg annak letöltését, egy részük amiatt, mert nem fért el a börtönben. Nem volt hely. Az emberben ilyenkor felrémlik, amikor az egyetemi felvételi után naponta leste a postást, mikor hozza a végzést arról, kapott-e kollégiumot, és milyen leforrázó volt olvasni, hogy „kollégiumi elhelyezés iránti kérelmét helyhiány miatt elutasítjuk”. Ha a börtönből kap hasonló tartalmú levelet az ember, attól pillanatnyilag nem érzi olyan rosszul magát, mint e sorok írója 18 éves korában. Egy 5,4 milliós országban 1650 csellengő elítélt statisztikailag ugyan nem tűnik soknak, amíg nem a szomszédunkról van szó... A lassan leszerelő kormány tegnap, egyik utolsó ülésén tárgyalta a Jelentés a Szlovák Köztársaság aktualizált büntetés-végrehajtási koncepciójának végrehajtásából fakadó feladatok teljesitéséről című dokumentumot. Az új kormánynak ezen a téren is lesz mit csinálnia, mert ha teljesíti a vonatkozó uniós ajánlásokat, még tovább csökken a börtönök kapacitása, holott éppen az ellenkező előjelű folyamatra lenne szükség. Pozsonytól Eperjesig az ország 17 börtönében 11188 férőhely van, és 10 061 -en töltik szabadságvesztésüket. A kapacitást úgy számítj ák ki, hogy egy férfi elítéltre 3,5, egy fiatalkorú vagy női elítéltre négy négyzetméter mozgástér jusson. 2015-ben azonban ellenőrzést végzett a hazai büntetés-végrehajtási intézetekben az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottsága, és azt az ajánlást fogalmazta meg, hogy a magánzárkákban 6, a több személyes zárkákban 4 négyzetméter jusson egy-egy rabra. Még ez sem egy apartman a Ritz-Carltonban, persze nem is ez a cél, de ha a kormány megvalósítaná az ajánlást, a helyek száma 10 000 körülire csökkenne, azaz még többen kerülnének várólistára, tovább csökkentve a közbiztonságot, hiszen a börtön falai bennünket választanak el a bűnelkövetőktől. A börtönök túlzsúfoltsága nem új keletű probléma. Ezt a mindenkori kormányok is látták, a börtönépítéssel mégsem serénykedett egyik sem, legfeljebb bővítésekre, rekonstrukciókra került sor. Ehelyett a könnyebb utat választották, tavaly januárban a kormány jóváhagyta a már hosszú ideje a jogi közbeszéd részét képező Személyek Elektronikus Megfigyelőrendszere (ESMO) projektet, amelyet márciusban a parlamenti is megszavazott. Ezzel gyakorlatilag megteremtődtek a házi őrizet elektronikus távfelügyeletének technikai feltételei, idén januárban pedig már meg is született az első házi őrizetet kimondó ítélet. Attól nem kell tartanunk, hogy baltás gyilkosok fognak elektronikus karpereccel járni, csak a vétségek elkövetőit ítélhetik házi őrizetre. A következő kormány a hangosan ketyegő egészségügyi és oktatásügyi bombák mellé megörököl egy csendesebb, de azért éles robbanószerkezetet is. A büntetés-végrehajtás helyzete, mivel rácsok és falak választják el a külvilágtól, nincs annyira a figyelem középpontjában, és értelemszerűen nem is érint annyi embert, de attól még foglalkozni kell vele. Akár az alapvető infrastruktúrával már rendelkező bezárt katonai intézmények valamelyikében, akár zöldmezős beruházásként, de, tetszik-nem tetszik, előbb utóbb börtönt kell építeni, nem is annyira a belevalók miatt, hanem miattunk. Tartós lehet a szíriai tűzszünet? öt éve tartó szíriai vérontás megállítását célzó tüzszüneti megállapodást jelentették be a felek hétfőn, amerikai és orosz közreműködés mellett. A legtöbb szíriai ellenzéki harcoló csapat csatlakozik hozzá, kivéve a két fundamentalista terrorszervezetet, az Iszlám Államot és az al-Núszra frontot (amely az al-Kaida szíriai szárnyának tekinthető). Ezeket továbbra is lehet támadni. Szombaton eldőlhet, hogy lesz-e lélegzetvételnyi szünet, s a béke felé vezető első lépéseknek vagyunk-e tanúi. Bár maga Aszad szír elnök kétértelműen fogalmazott a tűzszünettel kapcsolatban, j elentős fejlemény ez amár 250 ezer áldozatot követelő konfliktusban. Nemzetközi erőkkel támogatott, ennyi felet érintő megállapodást most sikerült először tető alá hozni. Aszad azt a kiskaput hagyta magának, hogy a „terroristák” ellen folytatná a küzdelmet, és az ő szótárában az ellenzéki - de nem fundamentalista - csapatok is annak számítanak... Oroszország számára a legjobbkorjön a megállapodás, ezzel maximalizálhatja azt, amit a szíriai ügyekbe való fejesugrás hozhatott neki. Ahogy a vegyifegyver- megsemmisítéssel kapcsolatban is az oroszok jöttek ki diplomáciai győztesként, úgy most is azt fogják hangoztatni, hogy orosz jelenlét kellett a békéhez. Feltéve, hogy tényleg tartósan betartják a felek a tűzszünetet. Másfelől az oroszok nem szeretnének a törökökkel elhúzódó feszült helyzetet, ahogy a konfliktusban részt vevő Iránnal sem tudnának sokáig együtt mozogni, tehát az időben való kiszállás jól jön Moszkvának, ha azt Putyin odahaza újabb győzelmeként tudja kommunikálni. Washington mindig kizárta a szíriai szárazföldi beavatkozást, és költséghatékony számára, ha mérséklődik a konfliktus, bár az vereség, hogy Aszad távozását nem tudta elérni. Azt pedig mondani sem kell, hogy az EU számára a mihamarabbi béke a legjobb, mert csökkenhet a menekültáradat. Egyrészt végre eljuthatnak a segélyszállítmányok az elzárt területekre, másrészt több szakaszon visszaállhat a szír határ ellenőrzése. A fő kérdés, hogy a regionális hatalmak-Törökország, Szaúd- Arábia és öböl menti szövetségesei -hogyan reagálnak. Folytatják-e a kiszervezett háború szponzorálását (proxy háború), amelyben maguk nem vesznek részt, vagy pedig elzárják a pénzcsapokat és leállítják a fegyverszállítmányokat? Ez akkor lesz lehetséges, ha a szíriai rendezés föderálisabS irányba megy, hasonlóan a libanoni példához. Tehát, hogy Szíriában nem kerül felekezeti túlsúlyba senki, nem bomlik fel az érzékeny közel-keleti egyensúly, ami tovább szúrná a síita Irán vagy a szunnita Szaúd-Arábia szemét. Ugyanakkor mindkét említett országban kiszámíthatatlan, vadabb külpolitikát képviselő személy irányítja a külügyeket, akikről nehéz megjósolni, mit tesznek. Teljes győzelmet egyik fél sem tud elérni, így szerencsés lenne, ha a kompromisszumokba mindenki bele tudna nyugodni. Bár tipikusan nem ez szokott történni: senki sem elégedett, így bármelyik térfélen könnyen kipattanhat egy szikra, és ismét mindent lángba borít. Kopaszodó Fidesz Nagy hullámokat vetett a magyar sajtóban és a hírportálokon a Nemzeti Választási Irodában történt botrány, ahol kopasz verőlegények akadályozták meg, hogy az MSZP beadja a vasárnapi nyitvatartással kapcsolatos népszavazási kérdését. Kiderült, a Fradi securitátésai voltak a helyszínen, így az ügy a fideszes Kubatov Gáborhoz köthető. Még ajobboldali sajtó is felháborodva írt a történtekről. A Magyar Nemzet Kopaszfidesz címmel közölt kommentárt, a Mandiner kopaszodó demokráciáról ír. A Jobbik szerint a fideszes hátszéllel odaküldött kopaszok a bizonyítékai, hogy a kormány fél attól, hogy a nép véleményt nyilváníthat, és ezért elképesztő eszközökhöz nyúl, mint egyes afrikai vagy ázsiai diktatúrák. (ú)
