Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-23 / 44. szám, kedd
2016. február 23., kedd, XII. évfolyam, 8. szám „Martin egy hős közülünk” - ilyennek látják Skrtelt Liverpoolban Liverpoolba érkezve mintegy három percre van szükség, hogy az ember megtudja: Martin Skrtel a Liverpool játékosa. Három percre, mert nagyjából ennyi, egy rövidke séta választja el a Lime Street vasúti pályaudvart a város központjától, ahol a Liverpool FC egyik nagy szurkolói shopja áll, a kirakatban pedig nem más népszerűsíti a legújabb kollekciót, mint Martin. M artin, mert-sok egyéb mellett - az is jelentős különbség a keleti és a nyugati labdarúgó-kultúrák között, hogy itt szurkolók és újságírók is a keresztnevükön szólítják a főszereplőket. Ami nekünk Klopp, Gerrard és Skrtel, az náluk Jürgen, Stevie és Martin. Esetleg a „Nagy Martin”, ahogy Gerrard önéletrajzi könyvében (My story) többször is hivatkozik a szlovák válogatott játékosra. „Persze minden csapat-összejövetelen részt vettem, elvegyültem a keret tagjai között, de könnyebben találtam meg a hangot az idősebb játékosokkal — Glen Johnson- nal, Brad Jonesszal, vagy Martin Škrtellel. A Nagy Martin... ő aztán tud magára vigyázni a pályán, akár Diego Costával vagy Van Persie-vel szemben is. Kőkemény harcosként viselkedik, csakúgy mint Agger, Johnson és a többiek, vagy mint John Flanagan, az egyébként kedves liverpooli srác - mindannyian megmutatták, hogy emberként legalább annyit érnek, mint játékosként. Úgy gondolom, hogy Luis Suárez és az én távozásom után Martin lehet az, aki a Liverpool egyik meghatározó alakjává nőheti ki magát. Még aktív pályafutásom alatt is sokszor örültem, hogy ott volt mögöttem Skrtel, egy igazi vezér, aki szabadrúgások vagy szögletek után komoly veszélyt jelentett az ellenfél kapujára is” - írja róla a klublegenda, Steven Gerrard. Apróság, de szintén érdekes tapasztalat, hogy a játékosok fényképével ellátott szurkolói maszkok közül egyedül Skrtel „tartja az árát” a klub hivatalos shopjában, a többieket már leárazták 75 pennyre, de az ő arcmása csak 3 fontért vihető haza. Az Anfield Stadion tőszomszédságában áll a The Sandon. Az épület arról híres, hogy 1892-ben ebben a pubban írta alá John Houlding a Liverpool Football Club alapító okiratát. Azóta is a szurkolók törzshelye, ha valahol, akkor itt autentikus benyomásokat lehet szerezni, mit gondolnak a csapat szurkolói a játékosról. Először egy kissé már kapatos társaságnál érdeklődök, ők már alaposan behangoltak a Stoke elleni Ligakupa-elődöntő előtt, és rögtön egy rigmussal felelnek meg a kérdésemre. „You’ll never beat die Skrtel, you’ll never beat the Skrtel...” — ordítják a nótát, amit az ellenfél csatárainak szoktak énekelni egy-egy sikertelen cselük után, mondván, „Sosem győzheted le Skrtelt!” Kihez fordulhat segítségért az ember egy kapatos szurkolókkal teli kocsmában? Ügy van: egy taxisofőrhöz, aki bánatosan szürcsöli az ásványvizét. „A meccsek előttí utolsó fuvarom mindig az Anfieldhez hoz. Itt aztán felfüggesztem a munkám, megnézem a srácokat, aztán a szurkolókat már megint én viszem haza. így megy ez évtizedek óta” - mondja Michael Walsh, aki állítja, egy történettel meg tudja nekem világítani a Skrtel-ügy hátterét. „Képzeld el, hogy két játékosügynök utazik a vonaton, át az orosz tajgán. Az egyik egy londoni ficsúr, a másik egy szőrös tökű Scouser. Szentpétervárra mennek megnézni a Zenitet. A ficsúr, az Arsenal megfigyelője Andrej Arsavin nevét írja fel a jegyzetfüzetébe. A tökös gyerek Martin Skrtelt szúrja ki magának Mi lett Arsavinból? Az a nyápic lusta volt, mint a dög, jobban érdekelte a frizurája, mint a meccs végeredménye. Na de Martin... - ezen a ponton hatásszünetet tart, és ökölbe szorítja a kezét, ahogy a gólörömöknél szokás - Martin a mi vérünk, a mi fajtánk Az anyja sem mondaná meg, hogy nem igazi Scouser. Egy igazi hős” - tódítja emberünk, és a körülöttünk állók igazat adnak neki. Következő állomásom már az Anfield Stadion szurkolói boltja a klubház szívében. Itt az eladóknál A stadionon belüli szurkolói shop egyik falát Martin Skrtel óriási fényképe borítja - ekkora felület csak a csapat- kapitánynak, a helyi srácnak, Jordan Hendersonnak jut Martin Škrtel tartja az értékét (A szerző felvételei) arról érdeklődök hogy melyik volt számukra Škrtel legemlékezetesebb meccse, és - nem is annyira furcsa mód - ők is egy Arsenal elleni meccsel állnak elő. „A déliekkel azért feszült a viszony, mert London még sehol sem volt, mikor itt északon már fejlett volt a labdarúgó-kultúra. Azok ott délen nem is tudnak focizni, kényeskedő úri gyerek mind - főleg az Arsenal. Na persze, mondjuk a Manchester United sem jobb egy fokkal sem, sőt ők a legfőbb ellenségeink. Hogy az Everton? Okét azért tiszteljük, mégis csak Scouserek Nagy ellenfelek, de nem ellenségek, mint a United. Itt északon mindig is kemény volt az élet, kőkemény iparvárosi lét. Ezért itt az olyan srácokat, mint Martin, megbecsüljük, mert mindent beleadnak a pályán. Hogy a legnagyobb meccse? Talán az Arsenal ellen, amikor majdnem megnyertük a bajnokságot. Martin kettőt is bevert nekik, azt sem tudták, hol vannak” - meséli lelkendezve Peter. A meccsről - ahogy az egész bajnoki szezonról - részletesen beszámol Steven Gerrard is könyvében. „A vérfürdő már 53 másodperc után elkezdődött. Az Arsenal védelmének bal oldalán szabadrúgáshoz jutottunk. Én álltam a labda mögé, és figyeltem, hova helyezkedik a hosszú "bldalon ŠkrteL Vártam, amíg megkezdi a mozgását, majd erőből középre tekertem a labdát. Hál’ istennek a beadás egyike volt a jól sikerült, hajszálpontos átadásaimnak nagy erővel csavarodott a tizenhatoson belülre, és sem Olivier Giroud, sem Mikel Arteta nem érte el. Érkezett viszont Skrtel, aki a térdével a kapuba juttatta a labdát. Örömében azonnal égnek emelte a karját, miközben azért sandán az asszisztensre pillantott, hogy nem volt-e lesen, de amikor látta, hogy » Ki az a Scouser? Liverpool lakosai magukat nem angoloknak, hanem Liverpudliknak, „Scouser"- eknek tartják, mely elnevezés a jellegzetes liverpooli ételből (scouse, magyarul vagdalt húsos főzelék) adódik. Később a „scouse" kifejezés a liverpooli - másoknak szinte érthetetlen - dialektus szinonimájává is vált. nem emelkedik a zászló, szívszaggató vágtába kezdett, és úgy rohant a pálya túlsó felén helyet foglaló nézők felé, ahol én is álltam. Skrtel és az egész stadion bezsongott, a védő végül térden csúszva érkezett meg közéjük, és mindenki az ő kopasz fejét akarta megsimogatni. A nézők ugráltak, fütyültek, kiabáltak, őrülétes volt a hangulat, és még egy perc sem telt el a meccsből. Kilenc perccel később ugyanarról az oldalról harcoltunk ki szögletet, mint ahonnan a gólt szereztük. Ismét Škrtel kopasz fejét vettem célba, és megint túl is ugrotta emberét, Laurent Koscielnyt, és irtózatos erővel bólintott a hálóba. Tíz perc után már 2-0-ra vezettünk Skrtel duplájával, ő pedig a mezét a fejére húzva, tombolva ünnepelt. Ahogy néztem őt, hirtelen erősnek és magabiztosnak éreztem a csapatot, és reméltem, hogy a formánk még sokáig kitart” - írja Gerrard a 2014 februárjában lejátszott meccsről, ami a Liverpool 5—1-es győzelmével ért véget. És hogy a szurkolókból nem csak az elfogultság beszél, azt a csapat kapusa, Bogdán Adám is megerősítette. „Martin egy csupaszív figura. A kopasz fej és a sok tetkó... nem számítanak semmit. Állítom, a pályán kívül kenyérre lehet kenni, egy rossz szót sem tudnék mondani róla. Edzéseken pedig nagyon komolyan teszi a dolgát, az első perctől az utolsóig megszakad” - mondta róla Bogdán, stílszerűen a Liverpool edzőközpontjában, Melwoodon. Ha már ott jártunk, megkérdeztük a klub egyik alkalmazottját, a világ minden pontján a legjobban informált embert, a portást is. „Nekem hibázhat Martin ameny- nyit akar, mert valljuk be, akadt néhány öngólja fontos meccseken is. De az életben egy sem. Hogy mire gondolok? Állítólag Raheem Sterling akkor lett »férfi« az első csapat szemében, amikor Škrtellel a hátán időre megkerülte a bójákat. Aztán mégis lelépett a nagy lóvé miatt Manchesterbe, a Cityhez. Egy taknyos kölyök. Pedig ő innen került be a nagyokhoz, az akadémiáról, ahol Steven Gerrard is felnőtt. Ez meg lelépett. Nálam ez az igazi öngól, és Martin ilyet sosem lőne” - jelentette ki határozottan. Ebben maradtunk. Hegedűs Henrik The Sandon - itt alapították a Liverpoolt, ide járnak az igazi törzsszurkolók
