Új Szó, 2016. február (69. évfolyam, 25-49. szám)
2016-02-11 / 34. szám, csütörtök
2016. február • www.ujszo.com Mesteri fegyvercsövek kerültek ki az arab világból. Hogy acélszalagocskákat, a muszlim mesterek műhelyeiből. A damaszkolással drótot, vékony rudakat készült fegyvercsövek méretpontosak, strapabíróak hegesztettek össze és nem utolsósorban rendkívül tetszetősek voltak. kovácshegesztéssel, A damaszkcsövek gyártási metódusa úgy történt, miközben egy olyan tüskére húzták, ami a későbbi cső, huzagolás belméretét alkotta. Elsősorban a luxus lőfegyverek csöveit készítették ezzel az eljárással. A hadi használat és a közemberek számára a da- maszkcsövű fegyver megfizethetetlen volt. A legértékesebb damaszk csövű fegyverek a törökdamaszk és a rózsadamaszk kovácsolásúak voltak. (tf) Vadászat ixi Az 1800-as évek elejéig a fegyverek bármekkora fejlődésen is mentek keresztül, a különböző, addig használt típusoknak közös hátránya volt, hogy rossz időben, ködben, esőben, hóban, szélben nem működtek kielégítően. Ebben gyökeres változást hozott a durranó higany (higany-fulminát) 1799-ben történt feltalálása. O lyan anyagról van szó, amely ütésre azonnal robban. A durranó higany működtetésével feltalált gyutacs megoldani látszott az időjárási tényezők kizárását. Az új gyullasztó anyaghoz természetesen egy sor újításra, többek közt egy új lakatszerkezetre volt szükség. Az akkori kor nagy találmánya az volt, hogy az akkor általánosan használt kovás puskákat átépítették gyutacsos fegyverekké, amivel óriási költségeket takarítottak meg. CSAPPANTYÚSÉSA GYUTACSOS GYÚJTÁS A csappantyús, illetve gyutacsos lakatrendszerekkel felszerelt fegyverek voltak az utolsó elöltöltős típusok. A csappantyú feltalálója ismeretlen, az első használata 1814-re datálható és az elterjedése 1820-as években kezdődött. A gyutacsos elsütési rendszer rengeteg előnnyel járt. Azon kívül, hogy kizárta az időjárási tényezők zavaró hatásait, javult a találati pontosság. A serpenyőből és a gyúlyukból nem „fújtak" ki a lövőt zavaró lőporgázok, nem szökött el a nyomás. A legnagyobb előnye a gyutacsos gyújtás1 - golyó 2 - lőpor 3 - lőkúp 4 - gyutacs 5 - kakas 6 - gyúlyuk nak pedig az volt, hogy a „csütörtökök" - üres elcsette- nések száma a fél százalékot sem érte el szemben a gyutacsos lakatrendszer elődjeivel hol köztudottan ez a szám meghaladta a 6-7 százalékot. EGYESÍTETT LŐSZER: A TÖLTÉNY Az elöltöltős fegyverek kezdeti működtetéséhez egy sor segédfelszerelésre volt szükség. Kellett hozzá lőpor (két fajta is), fojtás (flastrom), golyó, később gyutacs és töltést elősegítő puskavessző. Mindenekhez hozzá a töltés meglehetősen macerás volt, nagy szakértel- és pontosságot igényelt. Ha valami közben nem sikerült, akkor vagy csütörtököt mondott a fegyver vagy pedig robbant a puskacső. Az újratöltések legkritikusabb tevékenységét, a lőpor kimérését már az 1600-as évek elején igyekeztek azzal leegyszerűsíteni, hogy Gusztáv Adolf svéd király 1626-ban kötelezővé tette az előre kimért papírhüvelybe csomagolt lőportöltet alkalmazását. Később a papírhüvelybe belekerült a golyó is és később egy vékony dróttal a „töltényhez" kapcsolták a gyutacsot is. Később a töltényhez már nem golyót, hanem hosszúkás lövedéket csomagoltak. PONTOSCSŐ AZÖRDÖG MŰVE A fegyver legfontosabb részét, a csövet többféleképpen gyártották. Kezdetben öntötték, később kovácsolták, és mikor már volt hozzá technológia, akkor fúrták. A vadászatra használt sörétes puskáknál a sima csőfal elkészítése nem okozott nagy gondot, de hamar rájöttek, hogy a golyós fegyverekhez a sima cső elégtelen. A lőpontosság javítását elősegítő csőhu- zagolást már 1522-ben felfedezték, de jellemzően a sötét középkor gondolatvilágára a használatát nevetséges okokra hivatkozva elvetették. 1547-ben mainzi érsek egy próbát végeztetett. Két huzagolt csövű vérből 20-20 célzott lövést adtak le. Az egyik fegyverből nemes ezüst golyót, míg a másikból démoni ólomgolyót lőttek. A huza- golásba jól bepréselődő 20 db forgó ólomgolyóból 19 célba talált, míg a kemény ezüstgolyóból egy sem érte el a célt. Levonták a „szesztenciát" miszerint ezt csak a gonosz szellemek-démonok tevékenysége okozhatta, ezért az érsek a fegyverek huzagolását megtiltotta. A17. században újra elővették a cső belső hu- zagolásának a kérdését, de annak ellenére, hogy a felmerült gyártástechnológiai problémákat nem tudták megoldani, sok drága vadászfegyver már huzagolt csővel készült és mai szemmel nézve is nagy pontosságot lehetett velük elérni. Ilyen huzagolt fegyverrel vadászott pl. a „vadász- balesetet" szenvedett gróf Zrínyi Miklós is. A LŐPORTÖITETEK FEJLŐDÉSE A fegyverek tömeggyártásában a huzagolás még a 19. század elején is az egyik legnagyobb gond volt. Minden csőhöz külön öntőforma tartozott és e forma szerint készítették a hozzá való golyókat is. Ennek ellenére a hosszúkás „golyókat" rendkívül nehéz fizikai munka volt a huzagolt csövekbe elölről besajtolni, betölteni. E problémák mellett vetődött fel a hátultöltés gondolata, mely elképzelést a perkussziós gyújtás rendkívüli sikere is támogatta. Gyérfüstű lőport először a francia Vieillenek sikerült előállítani 1884-ben. Ő tiszta gyapotot-vattát használt a nitráláshoz és így jött létre a lőgyapot. A lőgyapot annak ellenére, hogy hevesen ég, nem alkalmas lőpornak mert az égését nem lehet időzíteni. Ehhez először zselatinálni kell. Ez azt jelenti, hogy a lőgyapotot valamilyen oldószerben feloldják. Az oldáshoz használnak acetont, étert, alkoholt stb. főleg olyan anyagokat, amelyek későbbi szárításnál maradéktalanul elpárolognak. Itt léteznek még további eljárások, amelyek meghatározzák, hogy egy- bázisú vagy pedig kétbázisú lőporok gyártása-e a cél. Mivel a kézfegyverek lőszereiben kizárólag nitracellulóz alapú lőport használnak érdemes ezzel közelebbről is megismerkedni. A zselatinálás és némi szárítás után a netrucel- lulóz alapú lőporszemcséknek adnak valamilyen formát. Por alakú gyérfüstű lőpor nem létezik! Attól függően, hogy a későbbiekben mire óhajtják használni a zselatinált lőport hengerléssel vagy sajtolással lemezecskékre hengerük és vágják vagy pedig'csövecs- kéket, tárcsa alakot, gömb formát vagy egyéb geometriai idomokat préseknek belőle. A méretre vágott vagy sajtolt puskaporból az oldóanyagot szárítókban távolítják el. A következő és egyben végső munkafolyamat a nitracellulóz lőpor gyártásánál a száraz lőpor különböző anyagokkal történő bevonása, mely anyagok csökkentik a lőpor nedvszívó képességét, gyúlékonyságát és az égési sebességét. Ezt a műveletet hívják a lőpor flegmatizálá- sának. A nitracellulóz lőpor használata egy sor új lehetőséget nyitott meg a fegyverek fejlesztésében. A fekete lőporra konstruált fegyvereknél a legtöbb esetben szóba se jöhetett a nitracellulóz használata. A nitracellulóz lőpor égésénél azért nem keletkezik füst, mert az égéstermékként keletkező nitrogén és széndioxid színtelen. Azért az „újkor" fegyverei is a lövéskor hagynak némi látható nyomot maguk után, ami nem más, mint a kicsapódó kondenz pára, a puskacsőben elégő olaj kékes füstje vagy a nagy sebességű golyó palástjáról leégő fém, miközben a cső belsejét végigdörzsöli. Összeállította: Takács Frigyes ah| mm A perkussziós I HOBBI ÚJ SZÓ
