Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-20 / 15. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2016. január 20.1 www.ujszo.com Ajánló a magyar kultúra napjára Pozsony. A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy - a kézirat tanúsága szerint -Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. A Pozsonyi Magyar Intézet ebből az alkalomból holnap 17. OO-kor ünnepi műsorra várj a az érdeklődőket az intézet nagytermében (Védcö- löp utca 54.). Előbb Józsa Judit kerámiaszobrász Magyar örökség című kiállítását nyitják meg (az eseményt tárlatvezetéssel kötve egybe), majd 18.OO-tól Jan Vojtek ünnepi hangversenye következik. A magyar származású fiatal cseh zongoraművész Bartók, Liszt és Gerschwin műveiből ad ízelítőt. Józsa Judit kerámiaszobrász Verőcei tavasz című alkotása (Képarchívum) A Pálfíy-palotában (Úri utca 19.) holnap 18.OO-kor nyitják meg a Szalay Lajos - Koloman Sokol - Pablo Picasso című kiállítást, mely a budapesti Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (Kogart) és a Pozsonyi Városi Galéria összefogásával jött létre. A magyar rajzművészet kiemelkedő alkotója, Szalay Lajos (1909-1995) és a szlováik grafika enigmatikus alakja, Koloman Sokol (1902-2003) munkássága ugyanabból a földrajzi és szellemi közegből indult, sorsuk pedig megdöbbentő párhuzamokat rejt: életük jelentős részét az amerikai kontinensen töltötték, életművük gerincét az Egyesült Államokban alkották meg, miközben középeurópai identitásukat messzemenően megőrizték. A kiállítás arra is rávilágít, hogy Szalay és Sokol alkotói szemléletét egyaránt meghatározta Pablo Picasso (1881-1973) hatása. Szalay életművében a rajzoló Picasso jegyei ismerhetőek fel, Sokol inkább az expresszív Picassóhoz kapcsolódott. A tárlat, melyet Baán László, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyit meg, közel 100 Szalay- és 150 Sokol-mű mellett 13 Picasso által készített alkotást vonultat fel. (ú) Helyreigazítás Kassa. Lapunk tegnapi számában tévesen jelent meg a Pataky Klári Társulat kortárs táncestjének dátuma. A Pillangó balladát január 25-én, azazjövő hétfőn 19 órától láthatja a közönség a kassai Thália Színház Márai Stúdiójában, Nagy Csilla előadásában. A tévedés miatt az érintettek elnézését kérjük, (juk) Variációk siklósi hangulatra Február 5-ig tekinthető meg a Kortárs Magyar Galériában a Siklósi Szalon kiállítása TALLÓSI BÉLA Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galéria legújabb kiállításán a huszonöt éves Siklósi Szalon művészeti közösség mutatkozik be olyan kiállítással, amely a csoportosulás tevékenységének gyümölcseként született jelentős képzőművészeti alkotások közül válogat. Következésképpen a Vermesvillában február 5-ig látható tárlat tematikailag és műfailag is vegyes, sokrétű és szerteágazó. „Cserekiállításként” került az időleges műtárgy-összeállítás Du- naszerdahelyre. Annak viszonzásaként, hogy a Kortárs Magyar Galéria is kiállít a siklósi vár történelmi falai között. Egy olyan tárlattal vendégeskedik ott, amelyet a gyűjteményében található műalkotásokból állítottak össze. A Siklósi Szalon Vermes-villabeli bemutatkozása egyfajta művészet- történeti összegzésre is alkalmas. A siklósi művészeti közösséghez tartozó alkotók munkáiból válogatott anyag illusztrálja azt, ami a magyar klasszikus vizuális művészeti megnyilvánulásokat (festészet, szobrászat, grafika, kerámia, kép- és térob- jekt, vegyes technikák) az utóbbi időkben formailag befolyásolta és alakította, egyben képet ad arról is, ami a művészeket a mindennapi életből megragadta. Azért is lehet ez így, mivel a szalonnak az alapítás óta több mint hetven képző-, fotó- és iparművész, építész és művészettörténész volt a tagja. És azért is, mert - ahogy meghatározzák magukat - a Siklósi Szalon nem provinciális művészeti kö(Somogyi Tibor felvétele) Varga Amár László: Magritte kiégett pipákkal (2015) zösség, tagjai Magyarország különböző részein élnek. Mi kapcsolja őket mégis Siklóshoz? A szakmai kötődés a városhoz és a közeli tájhoz - művésztelepeken vettek részt Siklóson vagy Villányban. „A villányi dombvidék, Pécs kulturálisművészeti közelsége és Siklós mediterrán hangulata nyomott hagyott a közösség minden tagjában” - vallják az alkotók. Angyal Mária művészettörténész azt írja a 25 éves évfordulóra megjelent, 25 év síkban és térben című katalógusban, hogy a régió a magyar művészeti gondolkodást és szellemiséget befolyásoló alkotótevékenységében a tradíciók őrzését és a kortárs, avantgárd törekvéseket, a progresszív és innovatív értékeket egyszerre tudta felmutatni. „Az elmúlt negyed évszázad igazolta, hogy ezt a közös kiállításra szerveződött művészeti közösséget a társadalmiművészeti nyitottság, a műalkotás egyediségének tisztelete jellemzi. A személyes élmény és a szubjektív létállapot hangsúlyozott megfogalmazása, a jelet hagyni problematikája. Fontos számukra a látvány és a látomás egymáshoz való viszonya, ezekből következően a magánmitológiák építése és az autonóm művészet unikális törekvéseinek tisztelete” - jellemzi a Siklósi Szalont Angyal Mária. Baky Péter festőművész azzal a megállapítással hívja a közönséget a dunaszerdahelyi kiállításra, hogy a Vermes-villában magas színvonalú műalkotásokkal szembesül. Változatos anyagot felvonultató kiállítást járhat be a látogató, ahol a többség megtalálja a maga örömére szolgáló, elgondolkodtató műalkotást, a „klasszikusnak tekinthető, hagyományos vagy éppen útkereső, a legújabb technikai utakat kereső és megtaláló műveket”. Ezek az izgalmasabb darabjai a tárlatnak. Azok a variációk, amelyekben ott az elrugaszkodás gesztusa, az újszerűén merész, virtuóz szín-, forma- és eszközhasználat, ám amelyek mégis képesek jelzésszerű vagy konkrét motívumaikkal kötődni az avantgárd történetiségére. Hégli Dusán társulatot alapít Egy nem létező színpadi műfaj létrehozásáról gondolkodik, s ehhez társulatot alapít Hégli Dusán. A koreográfust terveiről kérdeztük. Miért alapít társulatot? Huszonöt éve foglalkozom tánccal hivatásszerűen, és még maradt jó pár olyan témám, amit nem volt alkalmam színpadra állítani. Miért kell ehhez új társulatot alapítani? Áz elmúlt másfél évtizedben napi 14-15 órát az Ifjú Szivek Táncszínház ügyeinek intézésével töltöttem, aminek eredménye az, hogy lett egy hivatásos társulat, hogy lett egy pozsonyi magyar kőszínház, 18 egész estés műsor, és hogy a Szivek hosszú távon is sikeresen tud működni. Mostanra megváltozott a helyzet, marad időm arra, hogy olyan dolgokat is megvalósítsak, amelyeket eddig kénytelen voltam hanyagolni. Közművelődési tevékenységre gondoljunk? Nem, inkább színpadi tevékenységre, de akár közművelődésire is, hiszen a rendszerváltás óta eddig is nagy részt vállaltam a szakmai képzések, országos rendezvények, táncházak, gyűjtések szervezésében. A végeredmény szempontjából ugyan mindegy, de ezek jelentős része szintén szabadidős tevékenységként, támogatás és intézményes keretek nélkül valósult meg. Eddig is rengeteg színpadi előadást készített és nem csak a Szivekben. Igen, de az új koncepciómban egy sokrétű, szerteágazó tevékenységről, a néptánc és a zene színpadi bemutatásának más kontextusban való alkalmazásáról van szó. Amikor hagyományőrzésről beszélnek, tulajdonképpen sokan nem is a tánc vagy a mozdulatok hiteles bemutatását váiják, hanem régi koreográfiái, gyakran naiv színpadi megoldásokat szeretnének viszontlátni. Márpedig a művészet egyik alapja, hogy az alkotás a dolgokat még eddig nem látott szemszögből mutatja be. Legyen szó egy festményről vagy akár koreográfiáról. Hatalmas dolgokat vitt véghez az Ifjú Szivekkel, mi lesz az együttessel? Az Ifjú Szivek Táncszínházra úgy tekintek, mint harmadik gyermekemre, művészeti vezetőként továbbra is segítem a munkáját, és az Hégli Dusán (Somogyi Tibor felvétele) előadásaim is színpadon maradnak. Legjobb tudásom szerint végeztem a munkám eddig is, ezután is így folytatom. Hogyan fog működni az új társulat, kikkel akar együtt dolgozni? Van néhány kiváló ember, aki most is segíti a munkámat, de a társulatnak nem lesz állandó tagsága. Önálló és más intézményekkel közös produkciókban egyaránt gondolkodom. Hivatásos társulatról van szó? Ez a cél, persze, nem állandó alkalmazotti viszonyban, erre nincs mód. A létszámot mindig az adott darab igényei és a lehetőségek határozzák meg. Egy olyan új színpadi eszköztárat szeretnék létrehozni, amelynek a hagyományos tánc és zene ugyanúgy meghatározó alapja és formálója, mint a ma embere, mindennapos gondjaival és örömeivel. Valószínűleg sok zsákutcában megfordulunk, de ez elengedhetetlen, nincs más lehetőség. Emiatt van szükség az új formációra? Fél az esetleges kudarctól? Ez kísérlet egy nem létező színpadi műfaj létrehozására, amelyben természetesen benne rejlik a kockázat is. Nem félek semmitől, és így a felelősség csak az enyém. Együttműködő partnereket is könnyebb találni egy letisztult dologhoz. Ezért is kezdjük így. A többi meg úgyis a színházlátogató közönségen és a művészetpártolókon múlik, hiszen mára a művészet lett az egyik legdrágább luxuscikk. Mi lesz a társulat neve? Egyelőre Hegli Dusán Társulat, így, ékezet nélkül, aztán majd meglátjuk. (rend)
