Új Szó, 2016. január (69. évfolyam, 1-24. szám)
2016-01-09 / 6. szám, szombat
www.ujszo.com | 2016.január9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Uszítás mint stratégia „Reágálás" - Fico erőltetett hozzászólása kampányfogás R obert Fico csütörtökön arról beszélt, kormánya mindent megtesz, hogy ne alakuljon ki egy „egységes muszlim közösség” Szlovákiában, mivel ez biztonsági kockázat lenne az ország számára. Fico ezzel formailag a szilveszteri kölni eseményekre reagált, de az átlaghallgatónak is nyilvánvaló volt: alig burkolt kampányfogásról van szó. A felháborító kölni eseményekre a német rendőrségnek és közéletnek azonnal és határozottan reagálnia kell. A szlovák miniszterelnök azonban, akinek az országát egész más problémák fenyegetik, nem kellett volna mindenáron reagálnia. Hogy mégis ezt tette, annak több oka van. Egyrészt Szlovákiában ma kb. kétezer muszlim él. Nemcsak arabok és törökök, hanem például bosnyákok, csecsének, pakisztániak. Eddig nem volt velük semmi probléma, és nehéz belátni, hogy ezt a számot kb. száz fővel emelve ez miért és hogyan változna meg. Másrészt sem az itteni, sem a német muszlim közösség nem „egységes”. Ahogy például az itteni magyarok sem. A közösség egy tagja nem felelős a többi tagjának bűneiért. Kölnben kb. ezer ember volt érintett a randalírozásban, a csaknem 5 millió németországi muszlimból. Akiknek abszolút többsége egyértelműen elítéli a történeteket, és ugyanolyan normális életet él, mint bárki más. Fico kijelentései nagyon közel kerültek a kollektív bűnösség elvéhez, amiről, ha valakinek, akkor a magyaroknak van negatív tapasztalatuk. (Nem véletlen, hogy a kollektív bűnösség elvével korábban már sújtott németek politikai vezetése nem ragadtatja magát ilyen kijelentésekre.) Harmadrészt, a szlovák kormány eddig semmit sem tett azért, hogy felkészüljön bármilyen menekültek jövőbeli ideérkezésére. Teljesen hibásan kezelte a bősi ügyet, abszolút kudarcot vallott a még mindig Ho- monnán vesztegelő iraki keresztények elhelyezése kapcsán. Felesleges látszatintézkedéseket tesz: útzárakat visz a magyar-szlovák határhidak- hoz, kemény nyilatkozatokat ad ki, bepereli az EU-t. De ahol igazán tudna tenni valamit, azaz az ország felkészültségének javítása terén, ott nem történik semmi. Fico a schenge- ni határok védelméről papol, miközben Szlovákia egyetlen schengeni határa, az ukrán, a hírek alapján a csempészek számára viszonylag könnyen átjárható. Ezeket figyelembe véve Fico erőltetett hozzászólása a kérdéshez valóban nem tekinthető másnak, mint politikai pontszerzési kísérletnek. Bízik abban, hogy az a nép, amely még néhány tucatnyi kiszelektált, a katolikus egyház által támogatott, iraki üldözött keresztényt sem hajlandó befogadni falvaiba, vevő a kirekesztésre és a kollektív bűnösség témájára. Lehet, hogy igaza van, ezt a választások eldöntik. De hogy ezért az uszításért földi vagy égi hatóságok előtt egyszer felelnie kell, az biztos. . Kim Dzsong Un, az atomtábornok (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Három ellentmondás LAKNER ZOLTÁN Ha még nem lett volna elég, Európa újabb megpróbáltatás elébe néz: közeledik a brit tagságról szóló népszavazás. Cameron miniszterelnök maradna a közösségben, egyúttal kifogná a szelet a hagyományosan erős euroszkeptikusok vitorlájából. Ennek érdekében módosításokat kiván keresztülvinni a közösségi együttműködésben, érvényesítve a brit érdekeket. El akarja érni, hogy az eurózónán kívüli országok egyenlő elbánást kapjanak a monetáris unió tagjaival, továbbá erősebb legyen a tagállamok és a nemzeti parlamentek szerepe az uniós intézményrendszerrel szemben. Az is célja, hogy könnyítsen a brit szociális rendszer terhein, ne jussanak azonnal ellátáshoz más országok NagyBritanniában munkát vállaló állampolgárai. Cameron decemberben Varsóban járt, a héten Budapesten. Visegrádi turnéja a nemzeti érdekérvényesítést hangoztató tagállami vezetők támogatásának megnyerése miatt fontos. Meg azért, mert ezeknek az országoknak sok polgára vállal munkát a szigetországban. A nemzetállamok erősítését és egyenjogúsítását érintő ügyekben teljes egyetértésre talált. A munka- vállalók szociális jogait illetően azonban sem Lengyelország, sem Magyarország nem adhatja magát könnyen. Bármilyen jó volna ugyan, hogy a külföldre távozott munkavállalók idővel hazajöjjenek - jó néhány szakmában egyre fenyegetőbb a munkaerőhiány -, a kereseti különbségek csökkenése nélkül ez csak feszültséget szülne. A hazai szociális elégedetlenséget levezető egyik fontos csatorna dugulna így el. Az amúgy sem egyszerű történetben többszörös a csavar. Míg a lengyelek mereven elutasították a szociális ellátásokkal kapcsolatos brit javaslatot, addig Orbán mintha kompromisszumra nyitott mondattal fejezte volna be nyilatkozatát. Látványosan nem engedhet Cameron- nak, ugyanakkor az sem érdeke, hogy az unió átszabását elvégezni nem tudó brit kormány kilépni kényszerüljön az EU-ból. Azzal odalenne egy értékes szövetséges a nemzetek kontra Brüsszel küzdelemben. A másik, ami figyelmet érdemel, hogy bár Budapest és London egyaránt a nemzeti érdeket hangsúlyozza, az utóbbi erre hivatkozva oly an javaslatot akar keresztülvinni, ami a magyar állampolgárokat rosszul érintené. Ideológiailag tehát egyetért a két kormány, de az ebből következő gyakorlati lépést eltérően ítéli meg. Végül pedig, Orbán, Brüsszel harsány kritikusa, a nemzeti érdeket a közös uniós szabályozásra hivatkozva védi. Ennek híján nem lenne alkupozíciója sem. Ki tudja, talán mégis van valami értelme a „brüsszelizmusnak”. A szerző magyarországi politológus Privát statisztika JUHÁSZ KATALIN N ehéz megsaccolni, hány szlovák állampolgár dolgozik tartósan külföldön. A Statisztikai Hivatal szerint 130 ezer, de csak azokat tartják számon, akik egy évnél rövidebb időre vállalnak munkát más uniós tagállamban. A Szlovákiai Vállalkozói Szövetség azt is megnézte, hányán jelentkeztek ki a hazai egészségbiztosítókból. Az ő adataik 300 ezer külföldön élő szlovák állampolgárról szólnak. Legtöbben természetesen a keleti végekről és Gömörből kénytelenek útra kelni egy jobb élet reményében, ezek a lepukkant régiók nagyjából húsz éve magukra vannak hagyva, illetve egyetlen kormány sem talált (már ha egyáltalán keresett) megoldást fel- emelkedésük elősegítésére. Pár éve még lelkendezve jelentették be a munkahivatalok, ha néhány tized százalékkal csökkent a munkanélküliség az adott régióban. Akkor is, ha jelentősebb új munkáltató nem költözött oda. Vagyis a kényszerkivándorlók javították a statisztikát. Egy gömöri tanító ismerősöm mesélte tavaly, hogy a 23 fős osztályából kilenc gyerek édesapja dolgozik külföldön, évente kétszer- háromszor láthatja őt a család. Ezek a gyerekek többnyire azt kérik a Jézuskától, hogy apu legyen otthon. A Rimaszombati járásban kevésbé jellemző, hogy egész családok települnének külföldre, a szülő inkább az ingázást választja. Az egyedülállók és a fiatal párok viszont nekivágnak az ismeretlennek. Részben muszájból, illetve azért, hogy ne legyenek kénytelenek 350-400 euróért robotolni valahol. Egy munkaerő-közvetítő ügynökség tavaly a műszaki szakirányú középiskolások körében végzett felmérést Kassa és Eperjes megyében. Kiderült, hogy a tinédzserek 81 százaléka eleve arra készül, hogy külföldön helyezkedik el. A minap én is csináltam egy privát statisztikát, mivel átlagos nagyságú rokonsággal és ismeretségi körrel rendelkező polgárnak tartom magam. Huszonnégy tartósan külföldön dolgozót számoltam össze a szűkebb környezetemből. Hatan családtagok, nyolcán barátok, tízen távoli ismerősök. A huszonnégyből húszán több mint öt éve élnek Angliában, íror- szában, illetve Belgiumban. Tizenhármán felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és diplomaosztás után hosszú hónapokon át próbáltak saját szakmájukban elhelyezkedni úgy, hogy hó végén ne kelljen nélkülözniük. Négyen azért szakították félbe, majd hagyták ott az egyetemet, mert a családnak nem telt a taníttatásukra, ezért nyáron kimentek „egy kis időre” pénzt keresni, aztán kinn ragadtak. És tudtommal csupán hárman tervezik, hogy ha úgy alakul, hazaköltöznek. A többiek már lemondtak erről, beilleszkedtek az idegen társadalomba, kultúrába, két házaspárnak már a gyerekei is kint születtek. ' És ne szépítsük, gazdasági migránsokról van szó, nem pedig egy uniós tagállam szabad polgárairól, akik ott telepednek le, ahol kedvük tartja. Mert a huszonnégyből csupán hárman kaptak a képzettségüknek megfelelő állást, a többiek alantasabb munkát végeznek. Nem azért, mert tetszik nekik, hanem mert jobban megfizetik, mint nálunk a tanárokat, nővéreket, orvosokat. FIGYELŐ Megvan a brüsszeli bombagyár Rendőrségi források szerint a belga főváros Schaerbeek kerületében, egy bérelt lakásban készítették azokat a robbanóöveket, amelyeket a november 13-i párizsi merényletek elkövetői viseltek - írta a De Standaard belga lap. A belga ügyészség megerősítette az értesülést. A lakás a feltételezett főszervező, Salah Abdeslam búvóhelye volt, egy másik gyanúsított bérelte. A schaerbeeki bombagyárat, robbanószereket az azok tárolására szolgáló öveket találtak. A biztonsági körökben „Sátán anyjának” nevezett TATP robbanószer háztartási anyagokból is előállítható, ezt használták a 2005. évi londoni merényletekhez. A detonátorokat a Párizs környéki Alfortville egyik szállodájában csatlakoztatták a robbanóövekhez, amelyben Abdeslam szobát foglalt. Salah Ab- deslamot még mindig nem sikerült kézre keríteni, azt sem tudni, hogy még Európában van-e. Két testvére közül Ibrahim öngyilkos merénylőként robbantotta fel magát a párizsi Bataclan koncertteremben, a másikat, Mohamedet a merényletsorozatot követő hétvégén őrizetbe vették a brüsszeli Molenbeekben. (MTI) „Gyilkolni és mérgezni fogunk!" A Balkánról kiindulva igázná le Európát az Iszlám Állam, ez derül ki a terrorszervezet új videóüzenetéből, és amelyet a Nezavisne Novine boszniai újság elemzett. „Leigázzuk a keresztény országokat, gyilkolni és mérgezni fogunk, és felszabadítjuk testvéreinket Allah nevében” - üzenik a dzsihádis- ták. A Balkánt olyan helynek íiják le, ahol évszázadokig heves harcok dúltak, és most a muszlimok új frontja lesz a „keresztes Európa” ellen. A felvételeken boszniai, koszovói, macedóniai és albániai dzsihádisták is megjelennek. Az egyik férfi a boszniai fegyveres erők egyenruháját viseli, és robbantásokra, mérgezésekre biztatja a harcosokat. Utalnak a kilencvenes évek balkáni háborúira is, „amikor a muszlim lakosságot éveken át megalázták a térségben”, és „a keresztény Európa engedte, hogy úgy gyilkolják őket, mint az állatokat”. A videó minden musz- limot arra szólít fel, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. A Balkánról bizonyítottan több százan mentek a szíriai és iraki frontra, hogy az Iszlám Állammal harcoljanak, a legtöbben Boszniából és Koszovóból. (MTI)
