Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-04 / 280. szám, péntek
KULTÚRA 8 2015. december 4.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Nagy Zoltán kiállítása Komárom. Ma 17 órakor nyitják meg Nagy Zoltán gyűjteményes kiállítását a Limes Galériában. A kiállításon Nagy Zoltán eddigi életművét több mint száz festmény mutatja be. Ezeket gazdag válogatás egészíti ki a művész grafikai műveiből. A grafikai összeállításban sok új alkotást is bemutat a tárlat; ezek zömmel meditativ ábrázolások, az élet megmentésének és a halál túlélésének lehetőségein eltöpren- gők. Több alkotás magángyűjteményből került a tárlat anyagába. A kiállítást Farkas Veronika művészettörténész nyitja meg. A megnyitón közreműködik Prágay Marianna zongora- művész. Akiállítás 2016. január 31 -ig tekinthető meg. (tb) Gömöri életutak a kávéházban Rimaszombat. Megjelent a TANDEM szervezet újabb Eletmesék kiadványa, amelyet ma 18 órától mutatnak be a rimaszombati Három Rózsa kávézóban. A szervezők egy olyan, generációkat összekapcsoló, családias esttel készülnek, amelyen arról is szó lesz, hogyan írjuk meg élettörténetünk forgatókönyvét. Azt is megtudhatják az érdeklődők, milyen témák kerültek szóba leggyakrabban az idősek visszaemlékezéseiben. A beszélgetésen a nonprofit szervezet részéről Molnár Kriszta, Urbán Péter, Aradi Judit és Veress Tamás vesz részt, akik több, mint harminc életút- interjút készítettek 70 év feletti személyekkel Rimaszombatban és környékén (Guszonán, Magyar-hegymegen,Kálosán, Alsóvályban, Felső vályban, Ri- maszécsen, Rimasimonyiban, Jénében, Feleden, Alsópokor- ágyon, Serkén, Hanván), illetve Medvesalján (Tajtiban, Med- veshidegkúton) és Krasznahor- kaváralján. Juhász Ferenc, a legenda A költő a halála előtti napon megszólalt, és csak annyit mondott: Tóth Árpád JUHÁSZ KATALIN Szerda éjjel, kevéssel éjfél előtt, lányai és felesége körében elhunyt Juhász Ferenc kétszeres Kossuth- díjas, József Attila-díjas költő. Majdnem nyolcvannyolc évet élt, de már évtizedekkel ezelőtt legendává vált. Azok is ismerik a nevét, akik egy sort sem tudnának idézni tőle. Az, hogy önök találkoztak legalább egy versével, nagyon valószínű. Aki érettségizett magyarból (de talán az is, aki nem), ott találja az irodalomkönyvben hosszú, zsongó, barokkosán burjánzó költeményeit. A tanár valami olyasmit mondhatott róluk, hogy látomásos, szimbolikus, mitikus versek, tessenek ezt így rögzíteni az agyban. És lehetőleg Nagy László nevével együtt kéretik említeni Juhász Ferencét az érettségin, mert ők ketten hasonlóan viszonyultak a költészethez, és barátok is voltak. (Ennél azért kissé bonyolultabb a dolog, mind a tartalom és forma, mind pedig a barátság tekintetében. Ez utóbbiról csak annyit, hogy míg a módosabb parasztcsaládból származó Nagy László gyakori vendég volt Bián Juhászéknál, szegényebb sorsú népi kollégista szobatársát soha nem hívta meg Iszkázra a szüleihez.) A népi kollégium volt az első lépés. Az, hogy Juhász Ferencet, több tehetséges parasztgyerekkel együtt kiemelték a nyomorból. Huszonkét évesen pedig már megkapta a Kossuth-díjat. Weöres Sándort ugyanúgy barátjának tudhatta, mint Aczél Györgyöt. Tetszett neki az „új rendszer”, hitt a társadalmat gyökeresen átalakító szocialista forradalomban. Az 1956-os események tragikus végkifejlete azonban mélyen megrázta, depresszióba esett, kórházba is került. Ezután sokáig nem tartottak igényt írásaira, nyomdakész kötete évekig hevert a kiadónál. A Harc a fehér hétre, 2007 óta írt versprózáiból, A végtelen tükre címmel. És most vissza az elejére, a legendához. Akiadók, irodalmárok és olvasók nagy nyári fíesztája, a könyvhét a dedikálások ideje is. Ilyenkor találkozik egymással a fent említett három csoport, ilyenkor láthat az utca embere „élő írókat”, amint szalmakalapban, kezükben pipával, vagy épp szakadt pólóban ücsörögnek a Vörösmarty téri standok előtt lerakott műanyag székeken. A szerzők pedig ilyenkor érezhetik, hogy nem hiába görnyedtek annyit a papír felett. Nos, Juhász Ferenc ezeknek a dedikálásoknak az abszolút sztárja volt az utóbbi tíztizenöt évben. Talán csak a Kányádi Sándor előtt kígyózó sor közelítette meg az övét. Idén júniusban is tömeg várta a téren a meghirdetett időpontban, de már nem tudott ott lenni, két nappal korábban agyvérzése volt. Ez a hatalmas érdeklődés nyilvánvalóan a legendának szólt, nem a művésznek, hiszen kizárt, hogy ennyien olvasnának ma Juhász Ferenc-verseket. Egy olyan ember autogramjára vágytak, aki több nemzedék számára tanagyag volt, két lábon járó irodalomtörténet és nagy idők tanúja. Lánya, akiből lelkes irodalom- szervező lett, azt mondta az MTI- nek, hogy állapota miatt édesapja egy ideje már nem nagyon beszélt, de a halála előtti napon megszólalt. Csak annyit mondott: Tóth Árpád. „Elképesztő dolog, hogy egy embernek akiben már alig van élet, akkor is az jár a fejében ami ő volt: a költészet. Különleges kegyelmi állapot, hogy ez megadatott neki” - mondta Juhász Anna. Én pedig megtoldom mindezt a költő egyik utolsó, idén márciusban a Népszabadságnak adott interjújában szereplő vallomással. „Amikor verset írok, akkor nem a halálra gondolok, hanem a versre, még ha nehéz is elválasztani, mert mindig versekre, verseket gondolok. Az én fejemben sosincs csönd, mindig zakatol benne valami.” (Fotó: MTI) az irodalmi Nobel-díjra is felterjesztették. Az angol kiadás előszavában W. H. Auden korunk egyik legnagyobb versének nevezte a Szarvas-éneket. A rendszerváltás után azonban meglehetősen háttérbe szorult. Az egyik legünnepeltebb művész légüres térbe került. A szakma hirtelen nem tartotta már kivételesnek, forradalminak azt, amit írt, alig néhány lap közölt kritikát köteteiről. Pedig 1989 óta tizenhét kötete jelent meg. A legújabb az idei Ünnepi KönyvJuhász Ferenc (1928-2015) báránnyal csak 1965-ben jelenhetett meg, annak ellenére, hogy az illetékesek tudták: meghatározó fontosságú ez a kötet a huszadik századi magyar költészet történetében. Akkor valamiért megtört a jég, és Juhász Ferenc pályája akadálytalanul haladt tovább, sorra jelentek meg új és gyűjteményes kötetei. Nyugaton is számos alkalommal képviselte a magyar irodalmat, költeményei tucatnyi nyelven jelentek meg. 1973-ban másodszor is Kossuth-díjas lett. Egy alkalommal Az Új Szó ára az 52 oldalas rejtvényújsággal együtt A Saul fia újabb sikerei Újabb rangos amerikai díjat nyertei Nemes Jeles László Saul fia című alkotása: a New York-i Filmkritikusok Egyesülete 2015 legjobb elsőfilmjének szavazta meg a játókfilmrendező bemutatkozását. A mértékadó ítészeket tömörítő, 1935-ben alapított New York Film Critics Circle (NYFCC) szerdán hozta nyilvánosságra a díjazottak listáját. Ä legjobb elsőfilm díját most először nyerte el magyar alkotás. Az ünnepélyes díjátadó január 4-én lesz New York-ban. Egy nappal korábban a szintén New York-i székhelyű, nagy presztízsű National Board of Review of Motion Pictures (NBR) tagjai az év legjobb külföldi filmjének szavazták meg a Saul fia című alkotást. A filmet, amely Magyarország hivatalos Oscar nevezése a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, december 18-tól vetítik az amerikai mozik. A Variety filmmagazin szerkesztősége nemrég jelentette be idei felfedezettjeinek - 10 Directors to Watch - névsorát. A kiugró sikerű filmekkel feltűnt rendezők között van Nemes Jeles László. A kitüntetett alkotóknak január elején a Palm Springs-i filmfesztivál kísérőrendezvényén adják majd át a rangos díjat. Nemes Jeles László filmjét a Brit Filmintézet (BFI) által kiadott Sight & Sound magazin 2015 legjobb filmjei közé sorolta múlt héten. 168 neves kritikus szavazata alapján állították össze a 20 filmből álló listát, amelyen a Saul fia a nyolcadik lett. Az International Press Academy tegnap hozta nyilvánosságra a február végén 20. alkalommal kiosztandó Satellite-díjak jelöltjeit, a Saul fia versenyben van a legjobb külföldi film kategóriában. A Saul fia a májusi cannes-i film- fesztiválon megkapta a nagydíjat (Grand Prix) három további rangos díjjal együtt; a nemzetközi forgalmazási jogok értékesítésével megbízott Films Distribution 73 ország forgalmazójának értékesítette a produkciót. Nemes Jeles filmjét Magyarországon már több mint 94 ezren látták és továbbra is műsoron van. A francia mozikban pedig két hét alatt több mint százezren nézték meg. Miközben világszerte sorra aratja a babérokat Nemes Jeles László első filmje, az elmúlt hétvégén véget ért TorinoFilmLab szakmai fórumon már a következő filmtervét díjazták. A Sunset (Alkony) munkacímen készülő filmterv 50 ezer eurós díjat nyert Torinóban a nemzetközi szak- tekintélyek alkotta zsűritől. Az első világháború előtti Budapesten játszódó dráma egy fiatal nő útkeresésének története. Nemes Jeles László a Saul fiát is jegyző alkotótársakkal — Clara Royer és Matt- hieu Taponier társ-forgatókönyv- írókkal, Sipos Gábor és Rajna Gábor producerekkel - készíti elő új filmjét a LaokoonFilmgroupnál. (MTI)
