Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-04 / 280. szám, péntek
www.ujszo.com | 2015. december 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 17 A Smer-lista nem, csak Fico számít Folytassa, m r r v v r ■ lUIIUWÍ ■ LAJOS P. JÁNOS A Smer már a ciklus közepén elvégezte a kozmetikai változásokat MÓZES SZABOLCS M int oly sokszor az elmúlt években, a Smer ezúttal is biztosra ment: választási listáján a bejáratott nevek mellett alig találni olyan jelöltet, akin egy kicsit csámcsoghatnának a választók. A meglepetéseket más pártok háza táján keresni, nem itt. A Smer már a most záruló megbízatási időszakközepén elvégezte azokat a kozmetikai változásokat, amelyek a listaállítás idején árthatnak a pártnak. A Dušan Čaplovičot a miniszteri székben váltó (és azóta házelnökké avanzsáló) Peter Pellegrini pedig bevált Ficónál, őt a jövő embereként adhatja el, a joggal kétkedők számára mintegy „igazolva”, hogy a Smer is tud fiatalítani. Ha muszáj... F icóék számára még jól is jöhetett a CT-botrány, így idejében meg tudtak szabadulni Pavol Paškától. Ám mielőtt azt hinnénk, ezzel a keleti bizniszcsoport is távozott a pártból, elég ránézni a lista 6. és 8. helyére, ahol két „kis Paška” díszeleg: Peter Žiga, illetve Richard Raši. Főként utóbbi lehet Pellegrini mellett a jövő smeres prominense. Fico mindig arról volt ismert, hogy a lejáratódott régi harcostársakat sem hagyja cserben. így tett 2006-2010 között is, amikor brüsszeli meleg helyet biztosított kidobott védelmi miniszterének. Ezúttal például a teljesen feleslegessé vált Viera Tomano- váról gondoskodott (gyermekjogi ombudsman lett jelentsen ez akármit is), Jana Laššáková frakcióvezető pedig esélyt kapott, hogy alkotmány- bíró legyen (a többi már az államfőn múlik). Akinek nincs kegyelem, az az áruló: Anton Martvoň állítólag rendszeresen lapátolta ki az információkat képviselőtársairól a bulvársajtónak, csendben ki is dobták. Ficóék listaállításának titka, hogy nem a lista a fontos, hanem a főszereplő. Míg más pártok nem kis energiát fektetnek abba, hogy szakértőket, civileket, párton kívülieket, esetleg törpepártok vezetőit állítsák csatasorba, némiképp javítva választóik előtt az összképet, addig a Smemél mindez nem számít. A titok nyitja Robert Fico személye. Amíg a varázs működik, jönnek a százalékok, ha nem, teljesen mindegy, hogy Martvoň, Raši vagy Čaplovič hányadik helyen szerepel a listán vagy lemarad róla. Rövid távon ez kedvező hír a Smer számára, hosszú távon felkiáltójel: amint leáldozik a kormányfő csillaga, a párt is megy a szemétkosárba, mint anno a HZDS. Mečiar és Fico között az a különbség, hogy utóbbi ezt nagyon jól érzi, nem véletlenül akart átköltözni két éve a Grassalkovich-palotába. Ám mivel nem jött össze az államföválasztás, maradt listát vezetni. Még legalább négy évig. Búcsúszelfi. Paška nincs rajta a Smer képviselőlistáján, de miniszter még szívesen lenne. (Lubomfr Kotrha karikatúrája) A kegyetlen valóság LAMPL ZSUZSANNA A héten részt vettem egy Európajövőjéről szóló konferencián, az egyik előadó a nagy tudású cseh szociológus, Jan Keller volt. Az általam ismert és olvasott szociológusok közül ő a legéleslátóbb és leggerincesebb. Sose beszél mellé. Előadását is azzal kezdte, hogy az előtte felszólalókkal ellentétben (azok politikusok voltak) ő nem igazán optimista. Majd így folytatta. Az állam tönkretételének vagyunk a tanúi. Ez a folyamat háromféleképpen történhet. Külső katonai erővel, mint a Közel-Keleten, ahol csődöt mondott a nem demokratikus re- zsimek megváltoztatására tett erőszakos kísérlet. Belső erővel, amikor az államot egy szűk réteg, a korlátlan hatalmú oligarchák teszik tönkre. Harmadszor pedig az államok euró- paizálódásával, ami azt jelenti, hogy ■ miközben a nemzeti határok fel lettek bomlasztva, földrészünknek nincsenek működő külső határai. S jelenleg ez a nyitott határú Európa kétségbeesetten engedi be és igyekszik integrálni azokat, akiknek az államait az említett külső katonai erő tette tönkre. Az integráció költségei, valamint a belső biztonság tényleges terrorveszély miatti megerősítésére fordított költségek a közpénzekből, vagyis az adókból vonják el a saját rászoruló rétegeink szinten tartásához szükséges forrásokat, ami növeli a szociális feszültséget, s az e téren bekövetkező megszorító intézkedéseket is az adófizetők fogják megérezni. A migránsok befogadását illetően Európa túllépte saját lehetőségeit. Már a gazdag és erős szociális állammal rendelkező Svédország, ahol 10 millió lakosra 200 ezer menekült jut, is jelezte, hogy a „fejére nőtt” a dolog, és kezdi a szigorítást. Ha a mostani szinten marad a migráció, akkor Európa öt éven belül megtelik. Ha még többen érkeznek, akkor ez a telítettség még hamarabb bekövetkezik. Ez pedig olyan problémákat hoz majd magával, amelyeket nem tudunk megoldani, mert eddig sem sikerült, ilyen például az integráció. Nem beszélve a szociális ellátó rendszer csődjéről. Felerősödik a terrorizmus, a társadalom radikali- zálódik és bomlásnak indul. Borzalmas trendeknek nézünk elébe. Azokra a politikai pártokra, amelyek mindezt elhallgatják az emberek elől, soha többet nem fog szavazni senki. Optimizmusra csak akkor van ok, ha tévedek, fejezte be Keller. Majd hozzátette, sajnálja, hogy ez a valóság, de nem tehet róla, s nagyon örülne, ha nem lenne igaza. Azt hiszem, ennek mindenki örülne. Csak az a baj, hogy ő nem nagyon szokott tévedni. T öbb kórházban is tömegesen mondanak fel a nővérek, követelve, hogy a kormány módosítsa a fizetésük alsó határát szabályozó törvényt. A jogszabályt a napokban fogadta el a parlament, figyelmen kívül hagyva a nővérek érdekvédelmi szervezeteinek több követelését. A felháborodás érthető. A Smer-kormány a választási ciklus végére volt képes elkészíteni azt a jogszabályt, amelyet már a ciklus elején életbe kellett volna léptetni. Ugyanis már az előző parlament - a Radičová-kormány idején - elfogadta a nővérek minimális juttatását szabályozó törvényt, az akkor még ellenzéki Smer teljes támogatásával. Miután azonban az orvosi kamara kérésére az ügyészség megtámadta a jogszabályt az Alkotmánybíróságon, csak néhány hétig volt hatályban: az Alkotmánybíróság még 2012 tavaszán felfüggesztette érvényességét, majd alkotmányellenesnek nyilvánította azt. A Smer egészségügyi miniszterei tehát három évig semmit sem tettek, majd idén tavasszal néhányszor leültek tárgyalni a nővérekkel, akik az Alkotmánybíróság által megszüntetettjogszabállyal azonos értékű törvényt követeltek. Ehelyett a kormány kezdetben csak a 39 állami kórházra vonatkozó szabályozást akarta bevezetni, igaz, ez nemcsak a nővérek, hanem minden egészségügyi dolgozó minimális fizetését meghatározta volna - az orvosok kivételével. Hosszú hónapokba telt, több tiltakozóakcióra is szükség volt ahhoz, hogy végül ősszel a nővérek elérték: minden kórházra és egészségügyi intézményre vonatkozik - mintegy 120 intézmény —, de a magánorvosoknál és a szociális intézményekben dolgozó nővérekre még így sem sikerült kiterjeszteni a hatályát. Ahogy nem került bele az sem, hogy a ledolgozott évek arányában emelkedjen a nővérek fizetése, így egy pályakezdő és egy 30 év tapasztalattal rendelkező, azonos végzettségű és beosztású nővér elvileg ugyanannyit fog keresni. A három és fél évig tartó keserű, nagyrészt eredménytelen alkudozás fényében nem csoda, hogy a nővérek nem hiszik el a miniszternek, hogy nem csökken a fizetésük akkor sem, ha a törvény alacsonyabb összeget szab meg az aktuális fizetésüknél. Ismerik kórházaik pénzügyi helyzetét, tudnak a sokmilliós adósságokról, tudják, ha spórolni kell, akkor a kórház az ő bérükön fog. Nem ez az első eset, hogy a nővérek magasabb bért követelnek, de az első, amikor a sztrájkhoz hasonló kemény eszközt vernek be. Eddig közel ezer nővér mondott fel. Az egészségügyi miniszter és az érintett kórházak vezetői mindent megtesznek, hogy ez a szám ne nőjön. Ha nem vonják vissza a felmondásokat, akkor februártól több kórház működése veszélybe kerül. A nővérek teljes létszámához képest -mintegy 60 ezer, ebből 40 ezren dolgoznak kórházban - nem nagy szám az ezer. Ha azonban azt nézzük, hogy egy kórház munkáját akár 50 nővér távozása is ellehetetlenítheti, akkor érthetőbbé válik az egészségügyi miniszter igyekezete, hogy maradásra bírja a nővéreket. Ä nővérszervezeteket zsarolással vádoló kijelentéseivel azonban csak olajat önt a tűzre, és a közelgő parlamenti választások miatt nem kizárt, hogy a nővérek akciója ezúttal sikeres lehet, akárcsak az orvosoké volt az előző kormány idején. FIGYELŐ Másfél évre bezárná a menekülteket Az EU döntéshozó szerve, az Európai Tanács elnöke médiatámadást indított Angela Merkel menekültpolitikája ellen. A lengyel Donald Tuskkal hat lapban, köztük a brit Guardianben, a francia Le Figaróban és a német Süddeutsche Zeitungban jelent meg interjú. Tusk kijelentette, senki, még Németország sem áll készen ma arra, hogy ennyi embert befogadjon, és veszélyesnek nevezte a német kancellár javaslatát a menedékkérők EU-n belüli szétosztásáról. Tusk szerint a menedékkérőket másfél évig befogadó központokban kellene tartani Európa-szerte, amíg megállapítják, jelentenek-e biztonsági kockázatot. Ha át akarják vizsgálni a migránsokat, ahhoz több idő kell, mint egy egyperces ujjlenyomatvétel. Befogadóközpontokban kellene tartani őket mindaddig, amíg ez meg nem történik, legfeljebb 18 hónapig. Mer- kelre utalva arról beszélt, egyes európai vezetők azt mondták, ez a menekülthullám túl nagy ahhoz, hogy megállítsák. „Szerintem ez a menekülthullám túl nagy ahhoz, hogy ne állítsuk meg” - mondta. Arra is utalt, hogy csak legenda, hogy a menekültek többség szíriai, akik a háborút hagyták maguk mögött. Több mint kétharmaduk megélhetési bevándorló, akiket vissza kellene küldeni, (index, mti) Turisták se viseljenek burkát Nemcsak a német állampolgároknak, hanem a Németországba látogató turistáknak is meg kell tiltani az egész testet, illetve az arcot elfedő muzulmán női öltözékek, a burka és a nikáb nyilvános viselését -javasolja Ilse Aigner bajor gazdasági miniszter. Elmondta, amikor Iránban járt, az előírásokat betartva fejkendőt viselt. „Ugyanígy elvárom az arab világból származó nőktől, hogy nálunk tartózkodjanak az egész test elfedésétől -mondta a Die Weltben interjúban. Pártja, a CSU kezdeményezni fogja a Bundestag a muzulmán női öltözékek nyilvános viselésének megtiltását. „Az arcot meg kell mutatni, mert a társadalmi együttélés alapja, hogy mindenki tudja, kivel áll szemben. Az arcot eltakaró viselet nem illeszkedik a kultúránkhoz, ráadásul ellentétes a nők egyenjogúságáról alkotott elképzeléseinkkel” - mondta Ilse Aigner. (MTI)
