Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)

2015-12-03 / 279. szám, csütörtök

8 I KULTÚRA 2015. december 3.1 www.ujszo.com RÖVIDEN Kamara kiállítás a Brämer-kúriában Pozsony. „Ajándékba kaptuk” címmel látható mától kamarakiál­lítás a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma pozsonyi székházában (Brämer-kúria, Žižka utca 18.). A tárlat válogatást kínál azokból a tárgyakból, amelyeket a múzeum fennállásának 14 éve alatt aján­dékba kapott a látogatóktól, ven­dégektől. A kiállítás 2016. február 14-ig tekinthető meg. (ú) Németh Krisztián az Essl Múzeumban Klosterneuburg. Ma nyílik meg a bécs-klostemeuburgi Essl Múze­umban az a csoportos kiállítás, amely az Essl Művészeti Díj idei győzteseinek a munkáit vonultatja fel. A kiállító művészek között van a somoijai Németh Krisztián is, aki tíz szlovákiai jelölt közül nyerte el az elismerést. A 2005- ben alapított díj, melyet a közép- és kelet-európai képzőművészeti egyetemek legtehetségesebb hall­gatóinak ítélnek oda, fontos ugró­deszka a fiatal alkotók számára. A Diversity of voices című tárlat a nagyközönség számára holnaptól 2016. március 6-ig tart nyitva, fluk) Ausztrál filmnapok Pozsonyban Pozsony. A legújabb ausztrál filmtermésből rendeznek szemlét Pozsonyban. A ma kezdődő és vasárnapig tartó filmünnepen öt nagyjátékfilmet mutatnak be a Mladosť moziban. A szemlét Je­remy Sims Az utolsó taxi Dar­winba című fekete komédiája nyitja, amelyben egy halálos be­tegségben szenvedő idős taxisofőr átutazza az egész kontinenst, hogy eljusson Darwinba, ahol engedé­lyezték az eutanáziát. Hazájában az elmúlt év legjobb filmje volt a Babadook című pszichothriller, amely egy hatéves kisfiúról szól, akit rémálmok kezdenek nyo­masztani, miután elolvassa a Ba­badook cimű könyvet. Félelmeit akkor kezdik komolyan venni, amikor édesanyja álmaiban is megjelenik Babadook, a szörny. Bárhova vitték a világba, minde­nütt telt ház előtt vetítették Josh Lawson A kis halál című komédi­áját. A kis halál a szlengben az or­gazmust jelenti - ebben a vígjá­tékban pedig mindenki a kis ha­lálra vágyik. A teljes program megtalálgató a www. aussiefilm- fest.cz honlapon. (tébé) Fókusz-találkozó a 45 év jegyében Dunaszerdahely. 45 év telt el az­óta, hogy a Fókusz Színpad (akkor irodalmi színpad) bemutatta első előadását. Az elmúlt évtizedek alatt kicsik és nagyok, diákok, fel­nőttek, szülők, barátok adták át egymásnak a stafétabotot, kóstol­tak bele az együtt játszás örömébe, s ez a mai napig tart. A jubileum alkalmából az együttes szomba­ton, 17 órai kezdettel Fókusz­találkozót tart a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban, amelyre vár minden egykori és mai tagot, segítőt, barátot, érdek­lődőt. A műsorban fellép a Fókusz Gyermekszínpad I. és II. csoportja, valamint a Fókusz Diákszínpad. (ú) A szemlét Az utolsó taxi Darwinba című fekete komédia nyitja, a ké­pen a főszereplő: Michael Caton Ricsi és az autók Horcher Gábor csaknem öt éven át követte a főszereplő életét BARTAL DÓRA Nem sűrűn fordul elő, hogy egy dokumentumfilmet felkarol a magyar közönség és a sajtó is. Úgy tűnik, Horcher Gábor Drifterje kivétel lesz. A dokumentumfilmek iránti ér­dektelenségről persze nem maga a műfaj tehet, inkább arról van szó, hogy Magyarországon még nem igazán fedezték fel a dokuk törté­netmesélő lehetőségeit, inkább in­terjúkból összeálló tévériportokat lehetett látni korábban. A Driftermás úton jár: nem a valóság beavatkozás nélküli rögzítésére vállalkozik, ha­nem keveredik benne a fikció és a dokumentáló jelleg. A főszereplő, Ricsi (Steinbach Richárd) egy Ba­kony vidéki, sváb, roma és magyar gyökerű kamasz, az autók megszál­lottja - pedig még jogsija sincs -, és minden álma, hogy raliversenyző legyen. Horcher Gábor rendező csaknem öt éven követte a srác bal­hékkal és sorsfordító eseményekkel teli életét, így a film egyfajta felnö­véstörténetté áll össze. Azzal, hogy a rendező érti és is­meri Ricsit, nem azt a távolságtáró megközelítést alkalmazza, amit jól ismerünk a szociológiai, leíró jellegű dokumentumfilmekből, és elhagyja a romaábrázolás jellegzetes kódjait is. Nem statikus, lassú felvételeket látunk egy hátrányos helyzetű, pe­rifériára szorult réteg lepusztult la­kókörnyezetéről, ami csak aláhúzza a cigányok cselekedni képtelensé­gét, lebénult állapotát, hanem egy cselekményes történetet. A film nem akar általános tanulságokat levonni a magyarországi romák helyzetéről. Horcher mindössze annyit tett, hogy kiemel egy ellentmondásos, de sze­rethető személyiséget, és megpró­bálja megérteni, mi motiválja őt, mi­ért követi el újra és újra ugyanazokat a hibákat. Ricsinek (Steinbach Richárd) végül összejött egy rali - és egy nemzetközi fesztiválokat járó fikciós dokufilm (Képarchívum) FILMKOCKA Drifter ■ Színes, magyar-német játékfilm, 2015,72 perc ■ Rendező: Horcher Gábor ■ Forgatókönyvíró: Horcher Gábor ■ Operatőr: Becsey Kristóf, Horcher Gábor ■ Szereplők: Steinbach Richárd, Rajki Rozália, Steinbach Zoltán, Orsós Manó József, Bogdán György, Varga Csaba r ' A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. Akinek megváltozhatatlan véle­ménye van a romákról, az minden bizonnyal igazolást talál majd elő­ítéleteire a Drifterben, de a film attól lesz bátor, hogy nem idealizálja a fő­szereplőt, nyíltan megmutatja az va­lóságban megtörtént eseményeket. Ricsi szemei előtt nagy cél lebeg: az autóversenyzés. Amihez persze pénz kell, ezért hagyja ott az iskolát, ke­veredik balhékba, és a börtönt is ép­pen csak megússza. Felelőtlen dön­téseket hoz a magánéletében is, túl fiatalon lesz apa, ezzel megismétli elvált szülei hibáit. Mégis kirajzo­lódik, mi áll a cselekedetei mögött: mennyire jóindulatú és nagylelkű a barátaival, mennyire vágyik a sze- retetre. Főleg az apai szeretetre, és ebből a nézőpontból a Drifter egy apa-fiú történet is, hiszen Ricsi min­dennél jobban szeretne megfelelni az apjának. Közös jeleneteikben mu­tatkozik meg, hogy az öntörvényű, vakmerőségét folyton bizonygatni akaró fiú éppen úgy képes ártatlan kisgyerek lenni. Ricsi sok csalódást okoz a szüleinek, ők mégis mellette állnak, és hiszik, hogy egyszer végre benő a feje lágya. A film vége nem ad egyértelmű válaszokat, de talán ez nem is szükséges. Horcher Gábor egy interjúban azt nyilatkozta, Ricsivel azért találták meg ennyire a közös hangot, mert az, hogy a fiú ralizni fog, épp annyira volt reális, hogy ő filmet fog ren­dezni. Végül Ricsi autója elkészült, és győzelem nélkül, de versenyzett. A Drifter pedig mozikba került, és sorra nyeri a nemzetközi fesztiválok díjait. Faust - újrafordítva Budapest. Megjelent Márton László teljes Faust-fordítása a Pesti Kalligram gondozá­sában. A kötet Goethe két­részes világhírű műve mel­lett az Ős-Faustot és a His­tória doktor Johann Faus- tusrél című 16. századi nép­könyv magyar fordítását is tartalmazza. A József Attila-díjas író, dráma­író és műfordító a Faust első részét több mint 20 évvel ezelőtt fordí­totta le, az 1994-ben megjelent magyarításból rádiójáték is ké­szült, és bemutatta az Egri Gárdo­nyi Géza Színház. A második rész fordításába 2013 végén Schilling Árpád rendező megkeresésére fo­gott bele, akinek a rendezésében a budapesti Katona József Színház­ban mutatták be a Faust I-II című előadást idén májusban. A Márton- féle újrafordítást a Színikritikusok Díjával ismerték el. Márton László hangsúlyozta, hogy drámaként fordította le a Faustot, nem költeményként. „Már az elején fel kellett tennem a kér­dést, hogy miben tudok másmi­lyen lenni tiszteletreméltó előde­imhez, Jékely Zoltánhoz, Sárközi Györgyhöz vagy Franyó Zoltán­hoz képest, akik ezt a munkát már elvégezték” - mondta, majd úgy fogalmazott, Jékely például „nagyszerű költészetének minden vívmányát” belevitte Faust-for- dításába, de éppen ezért a színpa­don nehezen mondható a szövege. Saját műfordításában Márton László elsősorban olyan szöveget kívánt formálni, amely megállja a helyét a színpadon, és nem ragasz­kodik feltétlenül a formahüséghez az értelmi egység rovására. (MTI) PENGE A líra provokációja Nyerges Gábor Ádám kötete pro­vokál. Pedig sok mindent megtesz azért, hogy ne így látszódjon. Mert mi provokatív lehet az állandó el­vonulásban (ki az utcára, haza), a lemondásban, az állandó lemara­dásban a szerelemről, a szeretetről, ^ ÜLI\L ĹOULI KW •Ta KRITIKAI ROVATA amikor az öröm sem hihető: „ titok­ban /szíve szerint elcserélné hibás­ra, /hogy biztosabban hihesse, tényleg van ” (Tényleg van). Mintha az élet mindig máshol volna, s a lírai én kifulladva magába fordulna. Mi­ért lenne provokatív - szándékosan sarkítottan mondva - a lúzerség? Mielőtt erre a kérdésre válaszolhat­nék, muszáj megjegyeznem, hogy a kötetben ezzel ellenkező tendencia is megfigyelhető. Az említett ma­gába fordulásoknál olykor megnö­vekszik az én, túlnő a világon. Ilyenkor autoritásként tesz rendet szétszálazódó világában, nyugodt lélegzettel lép túl. Mintha. S attól válik jó kötetté Az elfelejtett ünnep, hogy benne van a „mintha” csavarja. Vagyis az iróniáé. (Ami persze elemibb nyelvi szinten is megnyilvánul.) Ä lúzerség a több­szöri visszatérés, a többféle pers­pektívába állítás után már nem lú­zerség, hanem a szembenézés, a gondolkodás igenlése, a megszokott provokációja lesz. Ennek megfele­lően az autoritás - ellenkezőleg - lúzerség. Ha a köteten végigvonuló ünnep motívumát így, a szembenézés és a gondolkodás ünnepeként fogom fel - és miért is ne, hiszen az ünnep ki-, le-, felemel a hétköznapokból -, újra csak provokatív fénytörésben mu­tatkozik meg a nyergesi melankólia: „A tett is az, ha az ok hamis. //A csendet megtörni egyre kevesebb / lesz már valódi alkalom ” (Ideje van). Leginkább azonban a szeretet és a szerelem (hiánya) tölti meg az ün­nepet, így a kötetet is Nyergesnél. „ Szerelmed sem aggatnád egy vad­idegenre, / ha tudnád, hogy csak el­hiteted" (Ez a hideg). A verseket legfőképpen az ilyenfajta szemé­lyesség határozza meg, valamint a szempontok, fókuszpontok játéka, a ritmus- és formai szabályok elvárá­sainak való nem (vagy éppen na­gyon is) megfelelés szabályossága. Nyerges Gábor Ádám: Az elfelej­tett ünnep. Műút könyvek, Mis­kolc, 2015.60 oldal. Értékelés: 6/10

Next

/
Thumbnails
Contents