Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-21 / 294. szám, hétfő
8 KULTÚRA 2015. december 21. lwww.ujszo.com Bombabiztos Star Wars-nosztalgia KACSINECZ KRISZTIÁN Nincs mese, amikor megjelenik a mozivásznon a jól ismert STAR WARS felirat, minden idők leggrandiózusabb űroperanyitányának taktusaira ma is ugyanúgy lúdbőrözök, mint húsz évvel ezelőtt, kissrác koromban. És valószínűleg nem csak én vagyok ezzel így, erről árulkodik legalábbis, hogy alig kezdődött el a film, a közönség máris tapsviharban tört ki - multiplexben ilyet még nem tapasztaltam. Amikor aztán felbukkantak a vásznon az egész sorozat talán leg- kultikusabb, és az előzménytrilógia leginkább hiányolt karakterei, Han Solo (Hamson Ford) és Chewbacca (Peter Mayhew), ismét elismerő, örömteli morajlás hullámzott végig a közönségen. A George Lucast felváltó J. J. Abrams érezhetően erre az örömkönnyektől túlcsorduló nosztalgiára épített: az új részben rengeteg visszautalás, vagy inkább „visszakacsintás” van az eredeti trilógiára - amely a rajongók körében összehasonlíthatatlanul nagyobb sikert aratott, mint az első három rész -, és hát valljuk meg, a sztori sem túl eredeti, ezt a mesét bizony hallottuk már valahol. A galaxis legfontosabb droidja véletlenül éppen eg}' isten háta mögött élő, de annál ambiciózu- sabb roncsvadászhoz kerül, hogy elindítsa őt azon a hosszú és rögös úton, amelynek során beteljesítheti élete küldetését. Hamar kiderül ugyanis, hogy valójában ő a Kiválasztott, és most már rajta áll vagy bukik a galaxis sorsa. A jól ismert segítők - Han Solo, Chewbacka - meg a félelmetes Gonosz - a Darth Vader örökébe lépő Kylo Ren - mellett megjelenik az ősz szakállú mester is, hogy igazi Je- dit faragjon a forrófejű, az Erőt még öntudatlanul, inkább csak ösztönösen használó ifjú harcosból. Több oka is van, hogy az ismerős történet, a remake filing és a 140 perces játékidő ellenére mégsem unatFILMKOCKA Star Wars: Az ébredő Erő * Eredeti dm: Star Wars: Episode VII - The Force Awakens ■ Szlovák elm: Star Wars: Sila sa prebúdza ■ Színes amerikai sci-fi, 136 perc, 2015 ■ Rendező: J.J. Abrams ■ Forgatókönyvlró: J.J. Abrams, Lawrence Kasdan ■ Zeneszerző: John Williams * Operatőr: Daniel Mindéi ■ Szereplők: Daisy Ridley, John Boyega, Harrison Ford, Mark Hamill, Carrie Fisher, Peter Mayhew, Anthony Daniels, Kenny Baker, Domhnall Gleeson, Adam Driver, Oscar Isaac, Max von Sydow, Andy Serkis A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. kozunk egy pillanatig sem. Elsősorban az akciódús, meglepő fordulatokat sem nélkülöző cselekményvezetést emelhetjük ki, de nagyon izgalmasak az új karakterek is, főként az Adam Driver által megformált Kylo Ren, akiről bízvást elmondható, hogy az univerzum eddigi legmélyebb, legösszetettebb jellemű sötét lovagja. A közte és a szándékosan Hitlerre haj azó Hux tábornok (Domhnall Gleeson) közötti versengés a film talán legizgalmasabb mellékszála; csak remélhetjük, hogy a következő részekben még inkább kidomborodik majd. Az egyébként több ponton is közhelyes történeten sokat dob a roncsvadászból ellenállóvá (és a későbbiekben várhatóan Jedivé) magasztosuló főhős, Rey (Daisy Ridley) alakja is, aki egyszerre vette át a fiatal Luke és Leia hercegnő (Carrie Fisher) attribútumait. Izgalmas figyelni, hogyan fedezi fel magában az Erőt, és válik egyre magabiztosabbá, olyannyira, hogy végül a Kylo Ren- nel vívott fénykardpárbajban is sikerül felülkerekednie. Komolyságát és elhivatottságát kellően ellensúlyozza társa, a rohamosztagosok közül kiváló Finn (John Boyega), aki félelmeivel, bizonytalanságával, de még inkább csalafintaságával és humorával kellemes, emberközelibb új színt hoz a Star Wars-univerzumba. Mindenképpen említést érdemel a lenyűgöző látványvilág is: a gyönyörű új helyszínek, mint a Tibetre emlékeztető Takodana, vagy a Luke Skywalkemek (Mark Hamill) menedékül szolgáló „óceánbolygó”, valamint a Birodalom örökébe lépő Első Rend erejét fitogtató monumentális felvételek, melyek csak még félelmetesebbek lesznek attól, hogy hemzsegnek a Harmadik Birodalomra tett direkt utalásoktól. J. J. Abrams kínosan ügyelt arra, hogy az új rész távolról se emlékeztessen az előzménytrilógiára, ami az egyik oldalon előnyére vált a filmnek (Fotók: TASR/AP) (példaként említhetjük a valós díszletek és helyszínek dominanciáját a digitális trükkökkel szemben), a másik oldalon viszont komoly hiányosságokat is eredményezett. Arról, hogyan épült ki fokozatosan a Galaktikus Birodalom és hogyan sikerült egy hosszú folyamat eredményeként maga alá gyűrnie a régi köztársaságot, az első három rész egy jól felépített, részletgazdag háttértörténetben számolt be. A VII. részben ehhez képest az Első Rend csak úgy egyszerűen van, kialakulásáról, előzményeiről szinte semmit sem tudunk meg. (Csak remélhetjük, hogy a következő részekben ezt a hiányt legalább részben pótolják.) Az is furcsa, hogy az Új Köztársaságot az Első Rend csoda- fegyvere egyetlen lövéssel megsemmisíti; ez ugyanis felveti a kérdést, Az egész sorozat talán legkultlkusabb vajon hogyan sikerült mindössze három évtizeddel a Birodalom bukása után létrehozni egy ilyen hatalmú és katonai erejű szervezetet, és vajon mit csináltak ez alatt a köztársaságiak.* Nagyon úgy tűnik, hogy a készítők minden áron és minél gyorsabban az eredeti trilógiához hasonló, „biztonságos” alapszituációt akartak kreálni (Birodalom/Első Rend vs. Láza- dók/Ellenállók), amelyben könnyen elhelyezhetők a „nagy öregek”, meg a korábbi részekből ismerős monumentális akciók, mint például a gigahalálcsillag felrobbantása. Ennek okát nem nehéz kitalálni, főleg, ha felidézzük, mit nyilatkozott Steven Spielberg rendezőtársáról és barátjáról a bemutató előtt:,J.J. retteg. Hatalmas nyomás nehezedik rá, hiszen a filmmel el kell kezdenie visszafizetni a Disney számára a George Lucastól megvásárolt franchise költségeit.” Ez pedig nem kevés pénz, kereken 4 milliárd dollár. Az ébredő Erő tehát az lett, aminek eredetileg is tervezték, és aminek lennie kellett: egy rajongói igényeket maximálisan kielégítő, látvány- és akcióorientált, klasszikus blockbuster, amely nem sokat bajlódik a történettel és mentes a „veszélyes” újításoktól, merész ötletektől is. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - nem kétséges, hogy a következő rész főcímének láttán megint elfog majd az a bizonyos kellemes bizsergés. Ha pedig a kreativitás képes lesz maga mögé utasítani az anyagi szempontokat, akkor talán majd az utolsó jelenet utáni tapsvihar sem marad el. karaktere, Flan Solo (Flarrison Ford) VÁLASZ Csúszda Megjegyzések B. Zs. „pamfletjeihez” Szeretnénk az elején leszögezni: semmilyen módon nem gondolnánk kommentálni Beke Zsolt kilépését a Szlovákiai Magyar írók Társaságából, hiszen mindenki szabadon dönthet arról, melyik szervezet tagja kíván lenni. Ugyanakkor Beke humorosnak szánt élménybeszámolója a SZMIT közgyűléséről, valamint Szászi Zoltánnak címzett viszontválasza olyan állításokat tartalmaz, melyek mellett a SZMÍT új összetételű választmányának tagjai (egy kivétellel) nem mehetnek el szó nélkül. 1. Hangnem. Mindenekelőtt visszautasítjuk Beke két írásának lekezelő hangnemét. Különösen otrombának tarjuk az idősebb alkotók életkorán, valamint az elhunytaknak kijáró kegyeleti aktuson való morbid gúnyolódást („...az átlagéletkor úgy hatvan körül lehetett, s ilyenkor az ember már elnézőbb (sic!) a halállal”); különösen otrombának tartjuk továbbá írótársunk (Grendel Lajos) betegségének, ebből fakadó afáziájának szándékos meg nem értését, félremagyarázását (második írása címében is erre utal Beke a Petri-idézettel, hogy még mire, arról lejjebb). 2. Párbeszéd. Beke az értelmes beszélgetés ellehetetlenítésének vádjával utasítja vissza Szászi szavait: amit nála sértettségként, személyeskedésként azonosít, azt saját szövegében nem tartja problémának. Amikor (vélhetően konkrét tapasztalatok híján) „ilyen-olyan mentorokról” beszél konkrét kritikai megjegyzések helyett, Beke azon kijelentése, mely szerint „elképzelhetőnek tartom, hogy kritikus mondataim valakiket eltaláltak - de hát ez a kritika feladata” - nem több álságos képmutatásnál. Pedig Szászi, még ha szubjektiven, az egyik „ilyen-olyan” mentorként írta is válaszát, csupán arra a beszédpozícióra próbált rákérdezni, azt az erkölcsi és szakmai magaslatot próbálta kritika alá vonni, amelyből a SZMIT tevékenysége is pillanatok alatt megmérettetik „összmagyar” viszonylatban (és természetesen könnyűnek találtatik). Ugyanis tényleg nincs párbeszéd, ha a másik felet a ninccsel tesszük egyenlővé. Hogyan lehet vajon beszélgetni a semmivel?3. Csúsztatások. Beke írásai több csúsztatást tartalmaznak, ezek közül kettőre reagálunk most (nem érintjük pl. ,,zagyvaideológia”-fogalmát). Való igaz, hogy kevés fiatalt (hu- szonévest) találni a társaság tagjai közt, aminek okairól Szászi is szólt. Azonban értetlenül állunk Beke azon, meglehetősen ködösítő feltételezése előtt, hogy a társaság vezetősége ne szorgalmazná új tagok felvételét, s ez valamiféle etikai elvekbe is ütközne. Véleményünk szerint azt a szempontot is figyelembe lehetne itt venni, hogy ezek a fiatalok vajon beléptek-e más nőszervezetekbe, s vannak-e ilyen ambícióik. (Az olvasók figyelmébe ajánlhatjuk ezen a ponton a SZMIT Pegazus Alkotópályázatait, valamint az Opus Peron mellékleteit, s magát a lapot, melyben tucatnyinál több pályakezdő alkotó kapott már publikálási lehetőséget, köztük a Kalligram FIK- blokkjának szereplői.) A másik súlyos állítását a pályázati rendszerrel kapcsolatban fogalmazza meg a szerző. Első írásában azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a SZMÍT pályázati sikerei a Kalligram pályázatainak rovására történtek („érdekes együttállás”). A pályázatokról egy több mint 10 tagú bizottság dönt, és már csak ezért is puszta lebegtetés, csúsztatás (és végső soron rágalom) az egészet a bizottság elnökének nyakába varrni. Tisztázzuk: a kormányhivatal a kulturális bizottságok jelöltjeit átvilágítja, s ezek után történik a kinevezés. (A pályázati rendszer szerintünk is átalakításra szorul, de erről máskor.) Ráadásul szerzőnk úgy tesz, mintha a jelenlegi „áldatlan” állapot, hipp- hopp, egy-két évvel ezelőtt következett volna be, s mintha ezt a folyamatot ő maga teljesen kívülről nézte volna korábban. 4. Etika. Vajon etikus-e Beke „etikai” magatartása? Mert az általa működtetett etikagép nem hagy menekvést: a „nincs”-re, ugye, egy fillér sem jár. Innentől nehéz mit mondani. A SZMÍT Választmánya részéről: Ardamica Zorán, Baka L. Patrik, Hizsnyai Zoltán, H. Nagy Péter, Tóth László, Vida Gergely Elhunyt Kurt Masur karmester Washington. Nyolcvannyolc éves korában szombaton elhunyt a világ egyik leghíresebb karmestere, Kurt Masur. A hírt a New York-i Filharmonikusok elnöke, Matthew VanBesien jelentette be: Kurt Masur 1991 és 2002 között a zenekar zeneigazgatója volt. Halálának okát nem közölték, de 2012-ben saját magajelentette be, hogy Parkinson- kórban szenved. Kurt Masur a világ legnagyobb zenekaraival - így a New York-i Filharmonikusok mellett például a Francia Nemzeti Zenekarral és a Londoni Filharmonikus Zenekarral - dolgozott együtt. Különösen közel állt hozzá Bach, Mendelssohn, Brahms és Beethoven munkássága. Magyarországon is jó néhány alkalommal fellépett. Kurt Masur több zeneakadémia és egyetem tiszteletbeli doktora volt, számos kitüntetést kapott, többek között a francia becsületrend parancsnoka és az Izraeli Filharmonikus Zenekar örökös tiszteletbeli vendégkarnagya volt. (MTI) Az ébredő Erő egy rajongói igényeket maximálisan kielégítő, látvány- és akcióorientált blockbuster
