Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-16 / 290. szám, szerda
6 KULTÚRA 2015. december 16. | www.ujszo.com RÖVIDEN Ákos kijelentése felháborodást szült A folk utazó nagykövete Dom Flemons az utóbbi három évben összesen egymillió ember előtt zenélt Budapest. Hatalmas a felháborodás a legnagyobb közösségi oldalon Kovács Ákos nőkről szóló kijelentései miatt. Sokan visszaváltják, illetve eladásra kínálják az interneten az előadó mai és holnapi Aréna koncertjére szóló jegyüket. A popsztár az Echo TV-ben adott hangot azon véleményének, hogy a nőknek nem az a dolga, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak, hanem „a női princípiumot beteljesíteni... Hogy mondjuk, valakihez tartozni. Valakinek gyereket szülni. Anyának lenni”, íme, egy jellemző komment a mai Ákos-koncert Facebook- oldaláról, amelyet később töröltek, feltehetően a tiltakozó hozzászólások miatt: „Sajnos nem tudok menni, egész este vacsorát főzök az uramnak, ezzel beteljesítve a női princípiumot. Azt még nem tudom, hogy szülök-e aznap, de ha igen, mindenképp csak a saját unokámat. Egyébként Ákos: nem fájt nagyon a műtét? Tudod, amikor kivették a gerinced!” (juk) Csárdáskirálynő lesz Rost Andrea Bécs. Rost Andrea világhírű magyar szoprán játssza Kálmán Imre legnépszerűbb operettjének, a Csárdáskirálynőnek a főszerepét ma este a bécsi Volksoperben, a mű ősbemutatójának századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi előadáson. Rost Andrea december és január folyamán összesen háromszor játssza Vereczky Szilvia szerepét, majd jövő nyáron többhetes japán turnéra indul a bécsi társulattal. Kálmán Imre darabjának ősbemutatóját 1915-ben tartották a bécsi Johann Strauss színházban a magyarországi premier pedig egy évvel később, 1916. november 3-án volt. (MTI) JUHÁSZ KATALIN Az arizónai Dom Flemons sok hangszeren játszik, és szembe megy a trendekkel. Az amerikai folkot próbálja népszerűsíteni, akár úgy is, hogy felkerekedik, és egy szál gitárral vagy bendzsóval járja az iskolákat. A világ 2011-ben figyelt fel rá, amikor zenekara, a Carolina Chocolate Drops bemutatkozó lemezéért megkapta a legjobb hagyományos folkalbumnak járó Grammy-díjat. A siker csúcsán lépett ki az általa alapított csapatból. „Egy idő után egyszerűen meguntam ezt a formációt. Úgy éreztem, az egész valahogy kiüresedett, ismételjük önmagunkat, kényelmesen elzenélge- tünk, és úgy is mindenütt sikerünk van. Szólóban több a kihívás, és nem kell minden egyes ötletemet másokkal megvitatnom. Ha pedig hibázok, csak magamat ostorozhatom. Persze így sokkal nagyobb a nyomás rajtam, de kárpótol az a tudat, hogy a magam ura vagyok, én osztom be a saját időmet. Például annyit próbálok, amennyit csak akarok” - mondja Dom Flemons, hozzátéve, hogy egy egyszemélyes zenekar könnyebben is mozgatható. A beszélgetésünk előtti napon például épp Londonban lépett fel, és gond nélkül át tudott ruccanni Budapestre egy kézipoggyásszal és a bendzsó- jával, hogy bemutatkozzon egy rangos szakmai rendezvényen. Számításai szerint az utóbbi három évben egymillió ember előtt játszott. Azt meg sem meri saccolni, hány mérföldet utazott. Az eddigi legnépesebb közönséggel Atlantic Cityben találta szembe magát, ahol a Dave Matthews Band előtt lépett fel egy stadionban, ötvenezer ember előtt. „Ez persze kivételes alkalom volt, általában két- háromszáz férőhelyes klubokba hívnak. Ennél nagyobb helyen nem is érzem jól magam, mert az akusztikus zenéhez kell némi intimitás. És persze az is fontos, hogy az utolsó sorban is értsék a szöveget, hiszen a dalok egy-egy történetet mesélnek el.” Dom Flemonshoz világ életében közel állt a történetmesélés. Tíz éve zenél aktívan, azelőtt a slam poetry műfajban ért el komoly sikereket, 2003-ban és 2004-ben az országos döntőbe is bejutott. Ezzel egy időben producerként számos slam poetry lemez születésénél bábáskodott. Aztán rákattant a hagyományos folkzenére, és versek helyett dalokat kezdett írni, a régi amerikai gitáros dalnokok stílusában. Még a Carolina Chocolate Drops előtti időkben célozta meg az iskolákat, és azóta is gyakran játszik zsúfolt tornatermekben. „Fontosnak tartom, hogy a gyerekek a legfogékonyabb életkorban ismerkedjenek meg a (Képarchívum) tradicionális amerikai folkkal. Úgy veszem észre, minél kisebbek, annál jobban élvezik. A tinédzsereket már nehezebb lekötni, mert megfertőzte őket a kommersz popzene, ami nem is csoda, hiszen mindenhonnan az zúdul rájuk. Az élő zenének azonban előttük is nagy respektje van. Díjazzák, ha valaki jól játszik egy hangszeren. Igyekszem úgy összeállítani a műsort, hogy a humoros szövegű dalok domináljanak, és gyakran bedobok igényes, technikás szólókat. Egyébként diplomás angoltanár vagyok, úgyhogy akár taníthatnám is őket. De attól tartok, a kelleténél többet énekelnék az órákon”. Arra a kérdésre, hogy mennyire számít trendi műfajnak manapság a folk Amerikában, meglepő választ adott. „Hát, amennyire az önök népzenéje trendi műfaj az ön országában. Azzal a különbséggel, hogy Bob Dylan óta több könnyűzenei stílus ebből táplálkozik. Az énekesdalszerzők a hatvanas évek végén voltak a csúcson, aztán valahogy minden túl hangos lett, és a nagy ricsajban nem hallatszott messzire a hangjuk. Az utóbbi pár évben azonban ismét sokan éneklik egy szál gitárral a saját dalaikat. És előbb-utóbb valamilyen szinten mindannyian elkezdenek érdeklődni a műfaj gyökerei iránt” — állítja Dom Flemons, aki nem győzi dicsérni az államilag dotált közép-európai népzenei hagyományőrző kezdeményezéseket. Bármilyen hihetetlenül hangzik, az USA-ban az állam semmilyen módon nem támogatja a régi folk- felvételek gyűjtését és archiválását. Erről valahogy minden kormány elfeledkezik. Nincsenek nemzeti értékmentő projektek, egyetlen washingtoni könyvtárban lehet csak kutatni ezt a területet, ott is szinte csak olyankor gyarapszik számottevően a gyűjtemény, ha meghal egy öreg gyűjtő, és a család a könyvtárnak adományozza a bakelitlemezeket. „Ezért szinte kötelességemnek érzem, hogy ha rábukkanok egy-egy gyöngyszemre, megismertessem azt a nagyközönséggel. Néha egy az egyben átveszem a hangszerelést, de gyakrabban fordul elő, hogy kissé modernizálom, közelebb hozva a mai kor emberéhez.” A dalszerző-előadót érdeklik a harmincas-negyvenes évek folkda- lainak különböző verziói is. Mivel ezek szájról szájra terjedtek, régiónként változik a szöveg, és gyakran a dallam is. A bennük szereplő személyneveket és földrajzi neveket másokkal helyettesítik, az igaz történetek alapján íródott szövegekből pedig mondák lesznek. Dom Flemons emellett a blues gyökereit és stílusváltozatait is lelkesen kutatja. Újabban pedig a ragtime kezdte el érdekelni, ez a műfaj szerinte sokkal gazdagabb és változatosabb, mint amennyit manapság ismerünk belőle. A véletlennek köszönheti sikerét egy visszhangtalan regény Alison Waines első regénye, a Girl on the Train 2013-ban jelent meg, különösebb visszhang nélkül. Két évvel később azonban a szerző hirtelen arra lett figyelmes, hogy a regény e-book változatának eladásai az egekbe szöktek. Kiderült, hogy 30 ezer vásárló valószínűleg figyelmetlenségből vette meg a könyvet, valój ában a The Girl on the Train című krimit keresték, amelyet Paula Hawkins írt. És mivel nagyon kevés reklamáció érkezett az Amazon.com-hoz, a többség valószínűleg úgy olvasta végig a 400 oldalas krimit, hogy észre sem vette a tévedést. Lehet, hogy ők jártak jól, a visszhangtalan könyv ugyanis sokak szerint jobb, mint a neves lapok által egekig magasztalt Hawkins-mü. A The Girl on the Train (magyarul A lány a vonaton címmel jelent meg) meteoritként csapódott be az angolszász piacra. Nagy-Britanniában a megjelenést követő három hónap alatt csaknem kétmillió példányt adtak el belőle, többet, mint a bestsellerlistán utána következő nyolc műből összesen. Amerikában is vitték, mint a cukrot, tizenhárom héten át vezette a New York Times eladási listáját, Dan Brown sikerkönyve, aDa Vinci-kód se fogyott ilyen jól. Paula Hawkins thrillerének főhőse THRILLING AND TENSE AND WILDLY UNPREDICTABLE 2 IT SUCKED UP MY ENTIRE AFTERNOON NOT TO BE MISSED!"' —TESS GERRITS EM Rachel, akinek az élete romokban hever, munkahelyéről kirúgták, félje elhagyta. Alkoholizmusa, depressziója miatt egyre inkább elveszíti a kapcsolatát a valósággal. A látszatot fenntartandó azért naponta bejár vonattal Londonba, mintha munkába menne. A szerelvény mindig ugyanannál a fénysorompónál várakozik. A nő nemcsak egykori otthonát látja ilyenkor (ahol volt félje már új családjával él), hanem egy másik ház ablakán is be-beleshet, amelynek lakói látszólag tökéletes párt alkotnak. Rachel sóvárogva nézi boldogságukat, szinte már családtagként tekint a párra - egészen addig a napig, amíg meg nem lát valamit a vonatból. A thrillerre már Hollywood is lecsapott: film készül belőle Emily Blunt főszereplésével. Emiatt is sokat cikkeztek róla, és mindenütt szerepelt a fent vázolt alaphelyzet. Ennek ellenére csak néhány megtévedt könyvvásárló panaszkodott amiatt, hogy egészen más történetet kapott a pénzéért. A Hawkinshoz hasonlóan elsőkönyves Alison Waines kevesebbet vállalt, mint bestsellerszerzővé avanzsált kolléganője, ám azt a keveset korrekt módon teljesítette. Az ő története egy vonaton kezdődik, amelyről egy lány leugrik. Ugyanazon a járaton utazik egy újságírónő, akinek a félje szintén ily módon lett öngyilkos .Több zavaró tényező tűnik fel neki, gyilkosságot sejt, nyomozni kezd. A történetmesélés lineáris, az olvasó fokozatosan ismeri meg a szereplők előéletét, esetleges motivációit. Hawkins bestsellerében három szereplő szemszögéből ismeijük meg az eseményeket, ők boncolgatják az érzéseiket. Néhány kritikus szerint azonban a karaktereknek nincs önálló, jól elkülöníthető hangjuk, egyéniségük. Ha a fejezetek elején nem jelezné a szerző, hogy épp ki monologizál, az olvasó akár össze is keverhetné őket. Alison Waines bevallotta, még soha nem keresett annyit, mint idén, a tévedésből megrendelt könyveknek köszönhetően. Hasonló dolog történt egyébként Stephen King Joyland című kötetével is, amely e- book formában csak később jelent meg. Amikor az első előjegyzések befutottak, csak Emily Schultz Joyland című könyve volt kapható ilyen formában. A hölgy nem is rejtette véka alá, hogy mennyire örül a történteknek, sőt, egy blogot is elindított Hogyan költöttem el Stephen King pénzét címmel. (juk) Dom Flemons
