Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-15 / 289. szám, kedd
o N on A Van Gaal-rendszer - elnyomásában 14-15. oldal 2015. december 15., kedd, XI. évfolyam, 47. szám Jean-Marc Bosman, minden idők legnagyobb hatású játékosa semmit sem bánt meg (Fotók: képarchívum) Egy fillérje sincs a futball cukrosbácsijának Jean-Marc Bosmannak eurómilliókat és teljes szabadságot köszönhetnek a profik A belga középpályás, Jean-Marc Bosman éppen húsz évvel ezelőtt, 1995. december 15-én változtatta meg a futball fejlődésének menetét. Az egész iparágat a feje tetejére állította, a kollégáinak eurómilliókat keresett, ő azonban semmit sem profitált az ügyből. Pályafutása megtört, ő maga depresszióba és alkoholizmusba süllyedt, csak a börtön árnyékában tudta összeszedni magát. Mára újra néz focit. Az 1964-es születésű belga középpályás, Jean-Marc Bosman a Standard Liége-ben lett profi labdarúgó, 1988-ban igazolt át az FC Liége-be, ahol viszont nagyon nem ment az egykori utánpótlás-válo- gatott játékosnak. A vezetőség ezt nem nagyon tolerálta, olyannyira, hogy hetvenöt százalékkal csökkentették a fizetését, majd olyan magas átigazolási dijat kértek a Bosmant csábító francia Dunkerque-től, amelyet a vevő számára képtelenség lett volna kifizetni. A munkaerő márpedig szabad „Nem állítom, hogy villogtam volna a csapatban, de sokszor nem is a megszokott szerepkörömben játszattak. Én a pálya közepén éreztem jól magam, nem a vonal mellett. Ettől függetlenül nem lógtam ki a csapatból. Amikor a vezetőség új szerződést tett le elém 1990 tavaszán, majd leestem a székről: a havi 3000 eurós fizetésemet 750- re akarták csökkenteni. Huszonöt éves voltam, hússzoros belga után- pódás-válogatott, ez a lépés szóba sem kerülhetett. Nem írtam alá az új szerződést, emiatt a klub átadólistára tett. Jelentkezett is értem az USL Dunkerque: 2500 eurós fizetést kínáltak, az FC Liége-nek pedig 30 ezret fizettek volna. A klubom azonban megőrült: 272 ezer eurós átigazolási díjat követelt értem” - emlékezett vissza a történésekre a holland Voetbal Internationalnak adott jubileumi nagyinterjújában Bosman. Időközben, 1990. június 30-án lejárt a szerződése, augusztusban pedig Bosman lépett: egyesülete és a Belga Labdarúgó-szövetség ellen is keresetet nyújtott be az illetékes bíróságon, mondván, akadályozzák munkavállalói jogai gyakorlásában. Az ősz közepére a bíróság úgy döntött, hogy csadakozhat a Dunkerque-hez, mégpedig ingyen, majd a körülbelüli 25. fellebbezést követően 1995 (!) decemberében az Európai Közösségek Bírósága kimondta a végső szót: Bosman nyert, mégpedig a munkaerő szabad áramlására vonatkozó Római Szerződés 48. cikkelye alapján. A VILÁG LEGJOBBAN KERESŐ JÁTÉKOSAI Játékos Klub Havi fizetés 1. Cristiano Ronaldo Real Madrid 1,75 millió euró 2. Lionel Messi Barcelona 1,66 millió euró 3. Wayne Rooney Man. United 1,51 millió euró 4. Zlatan Ibrahimovic PSG 1,49 millió euró 5. Yaya Touré Man. City 1,36 millió euró 6. Sergio Agüero Man. City 1,34 millió euró 7. Asamoah Gyan Shanghai SIPG 1,32 millió euró 8. Neymar Barcelona 1,31 millió euró 9. David Silva Man. City 1,25 millió euró 10. Luis Suárez Barcelona 1,21 millió euró 11. Gareth Bale Real Madrid 1,15 millió euró 12. David de Gea Man. United 1,13 millió euró 13. B. Schweinsteiger Man. United 1,13 millió euró 14. Thiago Silva PSG 1,10 millió euró 15. Eden Hazard Chelsea 1,04 millió euró „A győzelem már semmit sem jelentett. Négy éven keresztül csak alacsonyabb osztályú csapatokban játszhattam. Az Olympique Charleroi 750 eurót adott, meg egy rozzant autót, rengeteget utazhattam minden nap, egyszerűen nem érte meg. Aztán a Visében folytattam, szinte amatőrként. 1995 decemberére teljesen kiégtem, csak ürességet éreztem mind a futballal, mind a megszületett döntéssel kapcsolatban. A négy év alatt 300 ezer eurót kaptam a FIFProtól (a profi labdarúgókat képviselő, nemzetközi érdekvédelmi szervezet), de ennek 33 százalékát elvitte az adóhatóság, másik harmincat az ügyvédek, de emellett is számos költségem merült fel, miközben élnem is kellett valamiből. Az ítélet kihirdetésekor ott álltam üres zsebbel, 29 évesen, kiégett játékosként. 17 éves korom óta fociztam, az iskoláimat sem fejeztem be. Az évekig tartó harc érzelmileg és szakmailag is lenullázott, nem volt semmiféle jövőképem” - mesélte őszintén Bosman. A játékos nem tévedett, az élet nem sok mindent tartogatott a számára. Üzleti próbálkozásai látványos csődöt mondtak, munkát nem kapott, a labdarúgás szereplői pedig néhány kivételtől eltekintve átnéztek rajta, egy jó szót sem kapott a szabadságharcáért. „Milliókat, milliárdokat kerestem a kollégáimnak, és ami ennél is fontosabb: szabaddá tettem minden játékost. Az ítéletem előtt minden klub csak három külföldit szerepeltethetett, de a harcomnak köszönhetően a világ kinyílt, és olyan együtteseket láthatunk, melyekről korábban nem is álmodhattunk. Azt nem tagadom, fáj, hogy a kutya nem törődött velem, sőt a fiatalok már azt sem tudják, ki vagyok, vagy mi az a Bosman- szabály” — búsongott a főszereplő. Ugyanakkor nem mindenki felejtkezett meg róla. A pénz mindent megváltoztatott ,A bíróság döntése után két-három évvel Frank és Rónáid de Boer, valamint Edwin van der Sár is segítséget nyújtott anyagilag. Aztán jóval később, 2010-ben Marc van Bommel meghívott Milánóba, ő fizetett mindent költséget, sőt rá is dobott egy kis pluszt, hogy maradjon valami a zsebemben is. Az Arsenal ellen játszottak, a meccs után nekem adta a mezét, és meg akarta szerezni Zlatan Ibrahimovictól is, hátha hasznát veszem valamilyen módon, de ez végül nem jött össze. Az öltözőfolyosón senki sem ismert fel, kivéve egy ember: Clarence Seedorf, ő pedig meg is köszönte, amit tettem, emberfelettinek nevezte a harcom. Bemutatott a jelen lévő újságíróknak is, de az UEFA illetékesei nem hagyták, hogy interjúk készüljenek velem. A FIFA és az UEFA mindig is nagy ellenségem volt, pedig nekem köszönhetik a Bajnokok Ligáját, a busás hasznot mégis ők teszik zsebre” - állítja Bosman, aki nem nagyon örül a modern futball fejleményeinek. „A pénz mindent megváltoztatott. Az egészben az a legeiké- pesztőbb, hogy tulajdonképpen háttérbe szorult még a győzelem is. Elég a 2-3. hely a bajnokságban, a lényeg, hogy ott legyél a BL-ben, és mondjuk éld túl a csoportkört - ez a legfontosabb. Márpedig ez semmibe veszi a sport minden ( erényét, ráadásul a rendszer is rossz irányba mutat: a gazdagok csak még gazdagabbak lesznek, már a közepes kluboknak sincs esélyül semmire. Az Ajax, a PSV, az Anderlecht nagy klub volt a maga idejében, most meg a futottak még kategóriában szerénykednek.” Bizonyos szempontból Bosmannak igaza van, az új szabályozás szinte ellehetetlenítette a hagyományos nevelőklubokat, de senki nem járt olyan rosszul, mint az Ajax. A holland klub 1995-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját, két és fél éven belül azonban szinte az összes kiAZ AJAX MELYREPULESE A BL-GYOZELEM ÓTA 1994-95: BL-győzelem 2006-07: BL, 3. selejtezőkor, 1995-96: BL-döntő UEFA-kupa, 3. forduló 1996-97: 8L-elődöntő 2007-08: BL, 3. selejtezőkor, 1997-98: UEFA-kupa-negyeddöntő 1998-99: BL-csoportkör 2008-09: UEFA-kupa-nyolcaddöntő 1999-00: UEFA-kupa, 3. forduló 2009-10: Európa Liga, 3. forduló 2000- 01: UEFA-kupa, 2. forduló 2001- 02: BL, 3. selejtezőkör 2002- 03: BL-negyeddöntő 2010- 11: BL-csoportkör, EL-nyolcaddöntö 2011- 12: BL-csoportkör, EL a 32 között 2003-04: BL-csoportkör 2012-13: BL-csoportkör, EL a 32 között 2004-05: BL-csoportkör, UEFA-kupa 3. forduló 2013- 14: BL-csoportkor, EL a 32 kozott 2014- 15: BL-csoportkör, EL-nyolcaddöntő 2005-06: BL-nyokaddöntő 2015-16: BL, 3. selejtezőkör, EL-csoportkör emelkedő futballistájától megszabadították. Clarence Seedorf még a Bosman-ügy lezárta előtt igazolt külföldre, de 1998 januárjáig az alábbi focisták távoztak az Ajaxtól: Edgar Davids, Michael Reiziger, Finidi George, Nwankwo Kanu, Patrick Kluivert, Marc Overmars, Winston Bogarde, Ronald de Boer és Frank de Boer. Ugyan közülük csak Reiziger, Bogarde és Davids ment el szerződése lejártával, azaz ingyén, de a többiek távozása is szorosan összefüggött a Bosman- szabállyal, amelynek végső hatását röviden így lehetne összefoglalni: a focisták fizetése csillagászati összegekig emelkedett, ami jelentősen megnövelte a klubok költségeit - így a legjobb focisták még inkább a tehetősebb egyesületekhez kerültek, azaz tovább nőtt az élcsapatok fölénye. így fordulhatott elő, hogy a mindig a saját fiataljaira építő amszterdami klub Európa közveden elitjébe tartozott, amikor a Bosman-szabály életbe lépett, azóta pedig folyamatos spirálban van, idén már a Bajnokok Ligája selejtezőiben elvérzett a Rapid Wiennel szemben. Börtön helyett a kertben hűsöl „Évekig nem néztem focit, depressziós voltam, csak ittam. 2011 decemberében jött el a mélypont: A döntés évfordulóján minden évben kinyitottunk egy üveg pezsgőt a barátnőmmel, de aznap este elfajultak a dolgok, ő poharakat vagdosott hozzám, én pedig megütöttem, miközben dulakodtunk. Ráadásul ott volt a 15 éves lánya is... Egy évet kaptam. Nem hittem a fülemnek! Egy év börtön, mert megvédtem magam az üvegszilánkoktól? Az ítéletet végül három évre felfüggesztették, de részt kellett vennem egy dühkezelési programban, elvonókúrán, és rendszeresen konzultáltam pszichiáterrel is. Mára összeszedtem magam, felálltam a padlóról. Esténként iszom néha egy pohár bort, de ennyi. Újra nézek focit is, kertészkedek. Időm, mint a tenger... 51 éves vagyok, képzettségem nincs. Még a diplomás fiatalok sem kapnak munkát, akkor mit akarhatok én? Eleinte 785 euró segélyt kaptam az államtól, ezt levitték 577-re, de 2015 augusztusában azt is megvonták. Most nincs egy fillér jövedelmem sem, a FIFPro gondoskodik rólam. Nélkülük ennivalóra sem jutna” - mondja a futball történelmét megváltoztató forradalmár, aki ennek ellenére tükörbe tud nézni. „Ami történt, megtörtént. Nem bánok semmit, megbékéltem a sorsommal. Én csak adtam a labdarúgásnak, a nézőknek és a játékosoknak egyaránt. Rám nem úgy fognak emlékezni, mint a korrupt vezetőkre, Sepp Blatterre vagy Michel Piatinire. Elvagyok a kis kertemben a növényeimmel, képes vagyok újra keserűség nélkül meccseket nézni, de a legboldogabb mégis akkor vagyok, mikor az unokáimmal játszhatok” — zárta a holland lapnak adott interjúját Jean-Marc Bosman, minden idők legnagyobb hatású játékosa. Hegedűs Henrik
