Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-15 / 289. szám, kedd
10 SZEMÉLYI KULTUSZ FOCITIPP ■ 2015. DECEMBER 15, www.ujszo.com ASTONISHING. INTIMATE. DEFINITIVE IN CINEMAS WORLDWIDE NOVEMBER 9 UNIVERSAL PinURES 10N THE CORNEA FILMS ""UWE CAME. WE SAW, WE CONQUERED STUDIOS “"HMED1APRÖ "RONALDO" »£§ WAITER MAIfi,«STEPHEN ElLISm MIMIKE ELEYsa NEIL HARVEY Ä JAMES GAY-REES« ASIf KARADIA PAUL MARTIN ANTHONY WONKE flM*20JSl#avO6AI.STU0l0S. MX RKyflíntSíflVtt). Cristiano Ronaldo filmben vallott szerelmet magának Nem sűrűn fordul elő, hogy egy még aktív futballistáról moziba szánt dokumentumfilm készüljön. Lionel Messi után most Cristiano Ronaldo is ebben a megtiszteltetésben részesült. A portugál sztár biztosra ment, arra használta fel a lehetőséget, hogy tovább építse a saját kultuszát. A sokadik legendás gólöröm ezúttal BL-rekordot ért (SITA/AP) » Ronaldo BL-rekordot döntött „Nem hajszolom a rekordokat, a rekordok kergetnek engem - viccelődött a Malmö ellen 8-0-ra megnyert Bajnokok Ligája-meccs után Cristiano Ronaldo, aki ezúttal azzal állított fel új BL-rekordot, hogy 11 góllal zárja a csoportkört. - Boldoggá tesz, hogy újabb csúcsot értem el, de még boldogabb vagyok attól, hogy nagyon jól játszottunk ezen az estén, remek meccsen van túl a Real Madrid. Mindenki elismerést érdemel, nem csak a csatárok. Tudtuk, hogy nyerhető mérkőzés vár ránk, és ha kellő nyomást gyakorolunk a védelmükre, bőven lesznek gólhelyzeteink" - értékelte a meccset Ronaldo, aki saját rekordját döntötte meg, hiszen korábban is ő volt a csúcstartó 9 találattal. A ki tudja, hogyan működik a hollywoodi gépezet, az már nem lepődik meg azon, amikor két stúdió, nagyjából egy időben, két nagyon hasonló filmet küld moziba. Régebben a katasztrófáfilmek versenyeztek egymással, újabban a szuperhősmozik frontján dúl a harc. Ez a rivalizálás a futball, illetve a futballmarketing világától sem idegen: a Nike és az Adidas milliós büdzséből forgatott reklámfilmjeiben Vasember és Superman helyett a nem kevésbé emberfeletti Ronaldo és Messi küzdenek meg a célcsoportok figyelméért. A sztárfocisták ezzel duplán jól járnak, nemcsak az obszcén méretű szponzorációs pénzeket zsebelik be, de a reklámok az imázsukat is építik, karban tartják. A média által (is) felfújt CR7-Messi párharc idén új állomásához érkezett. Mindkét játékosról egész estés dokumentumfilm készült, a Messi címűt januárban mutatták be Spanyolországban, a Ronaldo novemberben került mozikba, méghozzá a hollywoodi Universal forgalmazásában. Azt, hogy mindez véleden egybeesés lenne, gyakorlatilag kizárhatjuk, de ha vannak játékosok, akik megérdemelnek egy-egy saját filmet, akkor azok nyilván a világ vitathatadanul legjobb futballistái. Már csak az a kérdés, van-e értelme aktív játékosról dokumentarista (értsd: hitelességre és valóság- hűségre törekvő) filmet forgatni. A futballista-önéletrajzok többsége idealizált portrét rajzol az alanyáról, a játékos (illetve a szellemírója) érthető módon nem akar, vagy nem mer igazán kitárulkozni, nehogy az esedeges negatív visszhang ártson a karrierjének vagy a marketingértékének. Mitől lenne egy film őszintébb és bátrabb? A Ronaldo nem ilyen, sőt leginkább egy másfél órás, megrendelésre készült imázsfilmre hasonlít, és nincs kizárva, hogy valóban Ronaldo menedzsmentjének jutott esze Ex: a nagy ödet. A stáb 2013-ban és 2014-ben 14 hónapon át forgatott Madridban, Madeirán, Lisszabonban és persze Zürichben, ahol CR végre újra megkapta az Aranylabdát. A rendező megszólaltatta a rokonokat és az egykori edzőket, látjuk az archív családi felvételeken a még gyerek Cristianót, és ő maga is elmeséli, milyen volt szegénységben, egy alkoholista apával megverve felnőni, majd még tínédzserként elhagyni a szülői házat. Minden szuperhősnek szüksége van egy eredetmitológiára, és a film teljesíd is a kötelező köröket. Ami viszont a jelent illeti: semmi új és semmi olyan nem derül ki Rónáidéról, ami a CR7-imázsnak ellentmondana, akár a legkisebb mértékben is. A fonalat a 2012-es Aranylabda- gálán veszi fel a rendező, itt nyerte meg Messi zsinórban harmadszorra a futball Szent Grálját. Ronaldo ezt személyes sértésnek veszi, olyanynyira, hogy azt fontolgatja, többet el sem utazik Zürichbe, de aztán mégsem adja fel, keményebben dolgozik, mint valaha, és egy évvel később már övé a díj. Ezen a ponton akár meg is lehetne dicsérni a filmet, hogy nem próbálja meg hősét a csapatember mintaképének beállítani. Teljesen világos, hogy CR-nek az egyéni elismerések a legfontosabbak, a klub- és válogatottbeli sikerek csak eszközök ahhoz, hogy a végén övé legyen minden díj és minden rekord. A film - nem létező, de szándékolt - dramaturgiai csúcspontja ezért nem az, amikor megnyeri a Real Madrid a bajnokságot vagy a Bajnokok Ligáját, hanem amikor Ronaldo újra megkaparintja az Aranylabdát. Közben alig esik szó a portugál mai sikereit alapvetően meghatározó manchesteri évekről, nem látjuk edzés közben, nem avat be minket a felkészülés kulisszatitkaiba, nem beszél a futballal, mint játékkal kapcsolatos elképzeléseiről, de még a Real Madrid is csak díszlet az egotripjéhez. De ami a film legnagyobb bűne: CR góljaiból, legszebb megmozdulásaiból is csak felvillaná- sokat látunk, mintha nem is az lenne a lényeg, ami a pályán történik. A film némileg kompenzálni tudná egysíkúságát, ha Ronaldo mint magánember jobban megnyílna a kamera előtt. Látszólag persze ez történik, CR beinvitálja a stábot az otthonába, a kamerák előtt játszik a fiával - ezek a film legspontánabb jelenetei —, a kényesebb kérdések elől viszont ugyanúgy elzárkózik, mint az interjúiban; az az „apróság” például nem derül ki, hogy ki a gyerek anyja. A portugál legnagyobb rajongóit ezek az elhallgatott epizódok nyilván nem zavarják, és mint minden vele kapcsolatos termék, ez a film is tudatosan építi tovább a CR7- imázst, vagyis tökéletesen betölti a funkcióját. Aki arra számít, hogy Ronaldo kilép a szerepéből, csalódni fog, de így is van némi dokumentumértéke a produkciónak. Nem az az érdekes benne, amit megmutat, hanem amit akaradanul árul el a főszereplőjéről, és annak önképéről. Milyen lehet szerelmesnek lenni saját magadba? Hegy tudja eljátszani valaki, hogy nem érdekli a kamera, ha teljesen híján van a színészi képességeknek, viszont nagyon érdekli a kamera? És hogy néz ki az, amikor egy gádástalan ügynökhiéna, Jorge Mendes a család barátjának szerepében megpróbál szimpatikus embernek tűnni? Megannyi izgalmas kérdés, és a Rónáidénak mindegyikre van egy fergetegesen vicces válasza... Baski Sándor » Ronaldo egy percre sem lép ki a szerepéből, igazi imázsfilmet láthatunk róla a mozikban. »Futballfilmek, amelyeket tényleg merünk ajánlani 1. Az elátkozott Leeds United (The Damned United, 2009) A legendás Brian Clough 44 napos pünkösdi, illetve leedsi királyságát dramatizálta hibátlanul Peter Morgan, főszerepben napjaink egyik legkiválóbb brit színészével, Michael Sheennel. Az öltözők, a klubfolyosók és a magányos hotelszobák világát ennél hitelesebben film még nem adta vissza. 2. United (2011) A Manchester United története a müncheni katasztrófától a feltámadásig olyan, mintha egy hollywoodi forgatókönyvíró találta volna ki. Filmet végül, szerencsére, Angliában forgattak belőle, így csak annyira lett szentimentális, amennyire muszáj, viszont a United „we'll never die" szellemiségét tökéletesen visszaadja. 3. Egy férfi, egy nő és egy focicsapat (1997) Ne rettentsen el senkit a szörnyű magyar cím, valójában a Nick Hornby-féle Fociláz adaptációjáról van szó. Nem hibátlan a film, de remekül illusztrálja, hogy milyen patologikus mélységei lehetnek a futballrajongásnak. A forgatókönyvet maga Hornby írta, filmbéli alteregóját Colin Firth alakítja, kiválóan. 4. Zidane, un portrait du 21e siécle (2006) 2005. április 23. A Real Madrid a Villarrealt fogadja. Kilencven percen át nézhetjük a világ akkori legnagyobb futballistáját, Zinédine Zidane-t, ahogy 17 kamera kereszttüzében fut, szuszog és izzad. Milyen az isteni játék egyetlen ember szemszögéből? Hardcore kísérleti film a Mogwai zenéjével súlyosbítva. 5. The Game of Their Lives (2002) 1966-ban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság válogatottja történelmi tettet hajtott végre: nemcsak hogy kijutottak az angliai vébére, de ott meg is verték az olaszokat. Dániel Gordon dokumentum- filmes elutazott Észak-Korába, és rekonstruálta a nagy sztorit a máig nemzeti hősként kezelt játékosok segítségével, (bs)
