Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-05 / 281. szám, szombat
Négy regény Sánta Szilárd könyvespolcáról 21. oldal 2015. december 5., szombat, 9. évfolyam, 48. szám Cedric Le Borgne képzőművész Voyageurs című projektje a genfi Lux Fesztiválon (SITA/AP - illusztrációs felvétel) Quo vadis, Kalligram? Az utóbbi hónapokban többször felröppent a hír, hogy komoly átalakulás előtt áll a szlovákiai Kalligram Könyvkiadó. Meg nem erősített információk szerint a változás tulajdonosváltást jelentene, s a Kalligram iránt a szlovák könyvpiac több szereplője - kiadó, könyvterjesztő - is érdeklődött. A közelmúltban a Denník N online kiadásában olvashattuk Michal Hvorecký jegyzetét - a neves szlovák prózaíró a kiadó csődjét említette, és sajnálatának adott hangot, hogy év végén befejeződik ez az 1991-ben indult történet. A szlovákiai Kalligram tevékenysége alapvetően három részre bontható: a szlovák szerkesztőség a hazai könyvpiac tekintélyes szereplőjeként szlovák kiadványokat gondoz; továbbra is működik a magyar nyelvű szerkesztőség (noha a Pesti Kalligram Kft. 1997-es megalapítása óta a magyar nyelvű könyvkiadás nagyobb része Magyarországra helyeződött át); emellett Szlovákiában készül és itt van bejegyezve a Kalligram folyóirat (a kulturális minisztérium adatai szerint kiadója a Kalligram PT). A kiadó további sorsával kapcsolatban megkerestük Szigeti Lászlót; a Kalligram tulajdonosa és igazgatója írásban küldte el állásfoglalását, (as) Köszönöm, Kalligram. Köszönöm, László! A csődbe menő Kalligram kiadó alapvető problémája abban nyilvánult meg, hogy milyen kevesen érdeklődtek az általa kiadott értékes és fontos könyvek iránt. év egyik legszomorúbb kulturális vonatkozású hírét a Kalligram kiadó megszűnése jelenti. Az összes alkalmazott megkapta már a felmondást, s az év vége egyúttal annak a rendkívüli történetnek a végét is jelenteni fogja, amely előbb magyar, később főleg szlovák könyvek kiadásával 1991-ben vette kezdetét. Igaz, Szigeti László félig-meddig tréfásan több mint egy évtizede újra és újra bejelentette a kiadói tevékenység megszűnését, de valójában csak az elmúlt hónapokban fordult komolyra a dolog. Visszapillantva azt látjuk, milyen nehezen fog a szlovák kultúra megbékélni a helyzettel, ha ez a rokonszenves és okos dunaszer- dahelyi magyar és csapata nem jelenteti meg többé a szokásos évenkénti ötven kötetet. Sejtelmem sincs, hogy a mai Szlovák Nemzeti Pártban sejti-e valaki, hol látott napvilágot az egyeden alapos munka a nevezett politikai párt történetéről... A Kalligram standard európai könyvkiadóként működött, a nyugati cégektől eltérően azonban nélkülözött egy kulcsfontosságú összetevőt — a működőképes gazdasági stratégiát. Könyvpiacunkon többen is hosszú ideje küszködnek ezzel a problémával, s attól tartok, belátható időn belül ők is hasonló sorsra jutnak. Könyörtelen idők jöttek: a pénzügyi csoportok a könyvesboltokat és a könyvterjesztést is hatalmukba kerítették. Mivel nálunk már hagyomány, hogy a kultúra területét erősen áthatja a politika, a Kalligramnak bizonyos miniszterek hivatali ideje alatt különösen jól ment a sora, más miniszterekkel viszont egyáltalán nem boldogult. A gazdasági eredményeket nem produkáló kiadókat a pályázatok mentették meg, utóbbiak azonban ma már nem elegendők. A rendszert igazságtalanul alakították ki - elég összehasonlítani, mennyit kap automatikusan a Szlovák Nemzeti Színház (az egyházról nem is beszélve), s mekkora az az összeg, amiért a szépirodalom vagy a műfordítás szünet nélkül verseng. Szerettem a Kalligramot, ahova egy üres hátizsákkal felszerelkezve minden évben kétszer-háromszor ellátogattam, s amikor távoztam, a teher alatt meggörnyedt a hátam. Nem tudom összeszámolni, hány könyvem van a kiadótól, de mindegyiket becsülöm. A többi könyvmolyhoz hasonlóan nekem is vannak kedvenceim - Földényi Melankóliája, Esterházy Harmonia caelestise, Drndič Sonnenscheinja, legújabban pedig Borbély Szilárdtól a Nincstelenek; mind a négy kiváló fordítói munka is egyben. A kiadó, s úgy hiszem, az egész szlovák társadalom alapvető problémáját az jelentette, hogy milyen kevesen érdeklődtek a szóban forgó értékes és fontos könyvek iránt, milyen gyenge visszhangot váltottak ki, mi több, észrevétlenek maradtak. A Kalligram éveken át formálta a gondolkodásomat, gyarapította az ismereteimet, s ezáltal megváltoztatta az életemet: köszönöm neki mindezt. Michal Hvorecký Fordította: G. Kovács László Az írásta Denník Nés a szerző jóváhagyásával közöljük. Michal Hvorecký (1976) a kortárs szlovák irodalom legjelentősebb alkotói közé tartozik; elsősorban regényíróként és novellistaként ismert, de színműíróként és műfordítóként is letette a névjegyét. A politikai és a kulturális élet iránti szenvedélyes érdeklődést tükröző cikkei, tárcái arról tanúskodnak, hogy a publicisztika terén is az élvonalhoz sorolható. Néhány szó a Kalligramról iután a Denník N online kiadásában Michal Hvorecký Ďakujem Kalligram. Köszönöm, László! címmel közzétette jegyzetét a Kalligram kiadó december végi megszűnéséről, Prágától Varsón át Kassáig, Bécstől Budapestig aggódó levelek és támogató telefonhívások egész sorát kaptam. Cikke megírása előtt fiatal szlovák íróbarátom nem érdeklődött nálam a kiadó gazdásági helyzetéről és a jövőjéről, méltató szavai közé ezért csúszhatott néhány korrekciót követelő pontadanság. Mint igazgató és kiadótulajdonos ezért tartom szükségesnek az egyébként vitathatadanul jó szándékkal íródott, de a kiadó gazdasági helyzetét és a jövőjét illetően téves információt közlő Hvorecký-jegyzetet pontosítani. Ami a legfontosabb: a Kalligram Könyvkiadó nem ment csődbe. Ellenlábasaink örömét is kénytelen vagyok elrontani, mert cáfolnom kell a kiadó megszűnéséről szóló híreket is, amelyek Hvorecký jegyzete után azonnal szárnyra keltek. S nemcsak az őszintén sajnálkozók körében, hanem a kárörvendő szlovákiai magyar revolversajtóban is. Tény, hogy több hónapja zajlik egy komoly átalakulás a pozsonyi Kalligramban, s ez idő alatt a kiadónak több kérője is volt - ők azonban egyelőre nem kaptak igenlő választ. Jelenleg egy kis csapattal intenzíven dolgozunk a pozsonyi Kalligram szlovák szekciójának személyi megújításán, logisztikai korszerűsítésén, s hisz- szük, hogy innovációs törekvéseinket siker kíséri. Mivel a szlovákiai magyar könyvkiadásban az állami támogatások rendszere semmibe veszi a minőségi mércéket, az európai nívót és a nyitott társadalom eszmeiségét, a budapesti Kalligram és a szlovákiai magyar szerkesztőség közti együttműködés racionalizálása is komoly kihívást jelent. Ezen is dolgozunk. Valójában azonban a kiadó átadásán serénykedem, ami számtalan jó- és rosszakaratú feltételezéssel jár. Nemcsak a szlovák, hanem a szlovákiai magyar részleget is olyan emberekre szeretném bízni, akik maguk is a Kalligram által követett minőségeszményhez igazodnak, és személyük nemcsak a kiadó szellemi fiiggedenségének megőrzésére garancia, hanem arra is, hogy a Kalligram továbbra is az etikai gondolkozás számára értelmes kihívást jelentő művek jelenjenek meg. Nyugdíjas vagyok, s hetvenedik életévemhez közelítve szeretnék azzal a tudattal kilépni a könyvszakmából, hogy azt a színvonalat és nyitott szellemiséget, amelyet negyedszázados fennállása alatt a Kalligram képviselt, s amelyért Michal Hvorecký is köszönetét mondott, intellektuálisan és szakmailag is megbízható emberekre hagytam. Szigeti László
