Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-05 / 281. szám, szombat
EBE SZALON ■ 2015. DECEMBERS. www.ujszo.com El Kazovszkij: Dzsán-panoptikum (Fotók: MNG) Árnyék, mítosz, fétis a képregénysorozatokká formált, kisajátított Vajda-lapok, a monumentális ikonosztáz, a folyvást egyensúlyt kereső libikókák, a tojástartó Grálok, a vándorállatok, a szubkulturális beáramlások együttesen azt az esztétikai modellt idézik a leginkább, melyet Susan Sontag campnek nevezett. A kétnemű stílus dicsérete ez, mely egy felfokozott dekorativitáson alapuló, a giccs, a neoszecesszió, a dandyzmus, a sznobéria kategóriái közti mozgás széttartó energiái közti feszültséget kiaknázó szemléletmód. Sontaghoz kötődve állapítható meg az is, hogy El Kazovszkij művészi személyisége egy olyan életforgatókönyvet valósít meg, mely egy homoszexuális férfi létesztétikájával azonosítható. A női testben férfiként élő művész (a nevét is csak hímnemben használta) egyik híres interjújában így definiálta magát: „Arra vágytam, hogy »normális« homoszexuális férfi legyek”. A kiállítás nem csak ezt az énformálási stratégiát vette komolyan: olyan finom egyensúlyt alakított ki élet és mű között, amely valamiféle kukkolás helyett az esztétikum megragadhatóságát és megértését erősíti fel. Minden terem egy és ugyanaz, mégis minden terem meglepetés: az élet/mű egységessége és stiláris kiegyensúlyozottsága egy percre sem veszít lírai intenzitásából. A speciálisan megvilágított „white cube” (fehér kocka) terem például a tiszta művészet ideálja szerint rekeszti ki a befogadásból egy eszményi műélvezet reményében az „életet”. Ezzel szemben ugyanezt szinte tolakodóan szorosan tárja a szemünk elé a már említett szubkulturális terem. A szűk folyosón elhelyezett ikonosztáz „beláthatat- lansága” egy speciális installáció radikalizmusát sejteti: fizikailag is olyan közel kerülünk a műhöz, hogy a részeivé válunk. Ahogy El Kazovszkij nyilatkozta a filmről: azért szeretett az első sorban ülni, men akkor úgy érezte, hogy „benne van” a filmben. A határátlépések dinamikája El Kazovszkij élet/ művének dinamikája is: az orosz kultúrából, nyelvből lépett át a magyarba (is), a női testből a férfiba, a szoborból a festménybe, a mítoszból a fétisbe, a magas kultúrából a populárisba és még sorolhatnánk. Nyugvópontot sosem talált: mániákusan a szépség feltétlen imádatában és kitartó, érzéki szemléletében kimerevített feszültséget ábrázolta. Miközben saját magánmitológiájának, saját vélt, valós és maszkos identitásának festője volt, s életművében jelentős szerepet játszott a halmozás, e „korlátok” különös módon felszabadítólag hatottak rá, hiszen az érzékeny és finom átváltozások ragyogó narratívá- it dolgozta ki. A kiállítás címe a vetett árnyék motívumára céloz, mely Pliniusnál a festészet genezisére utal: a szerelmes lány átrajzolja katonának készülő szerelmese falra vetett árnyékát, hogy az árnyék jelenlétté változtassa a hiányt. El Kazovszkij „árnyéka” hasonlóképpen válik intenzív jelenlétté. A kiállításhoz számos kísérőprogram is tartozik: speciális szempontú tárlatvezetések, irodalmi, színházi akciók. A Kalligram Könyvkiadó például a kiállítás alkalmából jelentette meg Szilágyi Ákos Ká és Bá című verskötetét, mely El Kazovszkij lírai emlékműveként is funkcionál. A Kalligram folyóirat novemberi számában szerepel egy terjedelmes versanyag, melyet El Kazovszkij grafikái, ex librisei ihlettek. Csehy Zoltán ▼ El Kazovszkij: Ikonosztáz (részlet) El Kazovszkij (1948-2008) festményeiből felfokozott, meseszerű életenergia árad: az egyre személyesebbé váló szenvedélyesség olyan foka, melyhez foghatót csak egészen kivételes esetekben tapasztalhat meg a képtárlátogató. Zavarba ejtő művészet ez: egyszerre hat azonnali érzékisége és teátrális (tragikomikus? groteszk? posztmodern?) intellektualizmusa. A túlélő árnyéka - Az El Kazovszkij-élet/mű című kiállítás február 14-ig tekinthető meg Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában. S árosdy Judit El Ka- zovszkijt „mitomá- gusnak” nevezte. És valóban, a finom változatokban feltárulkozó, önsorsból megalkotott mitológia, a fétissé váló rítus nagymestere volt. Festészetének alapmotívumai egyeden magánéleti őseseményhez, egy szerelmi beteljesedés-pillanat ünnepléséhez kötődnek: a vándorállat (akivel önmagát azonosítja) és a felfoghatatlan és birtokol- hatatlan szépség találkozása ezt a soha vissza nem hozható élményt fejezi ki újra meg újra, de ugyanez köszön vissza Dzsán-panoptikum című összművészeti alkotásában is (a díszletét a kiállításon is felépítették az ünnep csarnokában), melyben az életművet jellemző teatralitás mindennél fokozottabban van jelen. A másik ősmintázat egy mítosz ősi magva: Pygmalion, a szobrász olyan szenvedélyesen szeretett bele szoborteremtményébe, Galatheába, hogy az ég megkönyörült rajta, és a márvány életre kelt. El Kazovszkij művészetének jelentős része a Galathea-mítosz megfordításán alapszik: ő az eleven, tárgyiasított szépségből akar szobrot, emlékművet csinálni, a romlandót akarja megőrizni. El Kazovszkij erőnek erejével is élteti a kultuszt, a rítust, de nála még a sivatagi homokozókban a végtelenből elkülönített térben űzött kisded játékok keserű iróniája is tragikussá tud áthangolódni. A Magyar Nemzeti Galéria hatalmas El Kazovszkij-kiállítása kétségtelenül az év képzőművészeti eseménye. Rényi András kurátor tematikus és eseményfelhőkbe rendezte el a festő alkotásait, de az alkotások között helyet kapott az élet is (mely szintén elgondolható műként): külön terem foglalkozik pl. a camp, illetve a szubkulturális beágyazottsággal. Ennek a teremnek tényleg életszaga van: plakátok, személyes tárgyak, naplók, bakancsok, ruhák között bukkannak fel jelentős műalkotások, pl. egy Szent Sebestyén-ábrázolás vagy egy házioltárszerű installáció. A tőrgyűjtemény a kaszáskezű androgün Vénuszok, illetve a potenciálisan és metaforikusán szadista, mazochista háttér, a lét traumatizáltságával szembenéző alkotások termében kapott helyet. A Párkák, a Vénuszok, a Gráciák, illetve azok legalább részleges hiánya, az antik templomok eklektikus szentélyei, a házi isteneknek szentelt privát larariumok, a privát Olümposzok, AD: LEADTAM A PARTKONYVEM, BEKE ZSOLT. IN: UJ SZÓ, 2015. NOVEMBER 28. (SZOMBAT), SZALON MELLÉKLET Válasz és kérdések a „pártelhagyóhoz” edves Beke Zsolt! Mindig is tiszteltem a fiatal, az újítani vágyó, javító szándékú megnyilvánulásokat. Most viszont olyanokat bántottál oktalanul, akik nem érdemlik. A SZMÍT tisztújítójáról írott cikkedre reagálok. Ott voltam, kezdettől végéig. Te írod, a gyászszünetben érkeztél és hatvan az átlagéletkor. Hol vannak a fiatalok? - kérded. Minden tag kapott meghívót! Egy tévedésedre máris figyelmeztetnem kell téged. „Pártkönyv” leadásról írtál, de a SZMÍT nem párt, hogy kötelezővé tegye a részvételt a taggyűlésen. A fiatalok hiányát emlegeted, megírva, hogy „ilyenolyan mentorok nevelik őket”. Érintettnek érzem magam. Jó lett volna, ha tájékozódsz, kik ezek az „ilyen-olyanok”. Hizsnyai Zoltán, Z. Németh István, Juhász Katalin és jómagam. Magamért nem ágálok, de a többiek, velük mi a baj? A mai magyar egyetemes irodalom Szlovákiában élő jelesei, díjazottjai ők. Tudod-e, mi történik egy-egy Texttúra elnevezésű rendezvényen? Minek kérdezem, nem tudhatod, nem jártál ott. Egyszer sem! Hány fiatal íróval tartod a kapcsolatot? Mennyi kéziratot olvastál, hány órát beszélgettél ezekkel az általad hiányolt fiatalokkal? Tizenvala- hány éves tagságod alatt hány rendezvényen vettél részt? Én ezen az utolsón láttalak csak. Tévedésed, hogy nem szorgalmazza a választmány új tagok felvételét. Ezzel kapcsolatban etikai kétségeid támadtak. Milyenek? Vannak a tagfelvételnek bizonyos feltételei, úgymint rendszeres jelenlét az írásbeliségben. Az utánpódás nevelése erről szól, hogy legyenek, akik rendszeresen közölnek folyóiratokban, lapokban. Majd ha rendszeresen teljesítenek, akkor ők maguk mérlegelhetik, hogy tagok kívánnak-e lenni. Pártszerű lenne, ha kötelezően beléptetnénk őket valami ifjúsági szervezet gyanánt a szövetségbe. Vagy nem? Nekem ettől támadnak etikai kérdéseim. Szavazógépet csinálni belőlük és manipulálni a fiatalokat komcsi technika! Hodossy Gyulát bírálod a magyar szerzők szlovákra fordítása ügyében. Kiadói problémákba mióta van jogosultsága beleszólni a SZMIT-nek? Belenéztél abba a táskába, amit kaptál? Feliinger Károly és Balázs F. Attila verseinek fordítását találhattad benne. Olyan forrásból finanszírozva, amihez eddig hozzá sem juthattunk, a szlovák tárSszervezeti tisztviselők fondorlatai miatt. Ebben talán rend lesz. Ez baj? A továbbiakban lebegtetsz. Megkérdőjelezhető minőségről beszélsz a SZMÍT, a Katedra Társaság és a Vámbéry PT ürügyén. Elő hát a farbával, mit és miért tartasz alacsony minőségűnek! Konkrétan! Esetre bontva. Mert így, hogy megkérdőjelezhető a minőség, ez régi pártduma. Ha törvénytelenséget vélsz felfedezni abban, hogy a szervezet egy épületben székel azzal a céggel, amely a pályázatait írja, könyveli, és hogy ennek a cégnek a képviselője a „döntőbizottság” elnöke, tégy rendőri feljelentést. Állampolgári kötelesség! Még egy tévedésre figyelmeztetnék itt: nem döntő- bizottság az, csak ajánló, sokszor felülírják(-ták) a javaslatait, de ez részletkérdés. Vagy mégsem? E bizottság szakmaiságának visszaállítását javasoltad. Csak támogatni lehetne az ilyen javaslatot, ha tájé- kozottan tetted volna. Volt már a bizottságokban író is, műkritikus is, de nem kívánta tovább folytatni a munkát. Értesüléseim szerint nem kizárt, hogy éppen azért, mert a bizottság javaslatait felülírják(-ták). Ez már komoly probléma, ha így van/volt! Nem küldték el őket. Maguktól távoztak. Mészáros András javaslatát, mely szerint a SZMÍT is tiltakozzon a jelenlegi magyar kultúrpolitikai változások miatt, az ügyrendnek megfelelően megszavaztatták. Én támogattam és változadanul támogatnám is a tiltakozást. Te azt írod, a javaslatot elutasították. Az egész közgyűlés, csak mintha te nem. Ez több enyhe csúsztatásnál, mert a jelenlévők fele ellenezte a tiltakozást, többen tartózkodtak, míg vagy nyolcan-tízen mellette szavaztunk. Kevesen voltunk. Demokratikus szavazás volt, ezt Mészáros András levezető elnök személye garantálta. Liberális gondolkodóként veszteni is tudni kell. Kedves Zsolt! Ha már visszaadtad a „pártkönyvedet” (sic!), kérdezlek: mi a csudának akartál akkor mégis választmányi tag lenni egy általad „pártnak” minősített szervezetben? Most akkor savanyú a szőlő? Hogy értsem én ezt? Esetleges tévedéseimet felvállalva, irodalmi és műkritikusi munkádat tisztelve maradok tisztelettel - az egyik „halálsoron” levő, átlagélet- kort rontó, „ilyen-olyan” mentor vagy micsoda: Szászt Zoltán
