Új Szó, 2015. december (68. évfolyam, 277-300. szám)
2015-12-05 / 281. szám, szombat
www.ujszo.com I 2015. december 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A frontember A Kárpátiának több köze van a politikához, mint a zenéhez F tűnik, a román főügyészségnek most lett elege a Kárpátia zenekar erdélyi koncertjein zajló tömeghergelésből. Vádat emelt a csapat frontembere, Pet- rás János László ellen idegengyűlölő propaganda miatt. Az énekes egy tavalyi Csíkszeredái fellépésen szerintük mind a dalok szövegével, mind a közönséggel folytatott párbeszéd által a románok elleni fizikai erőszakra hergelte a hallgatóságot. A közlemény szerint szabályosan harcba hívta a magyarokat az elcsatolt területek visszaszerzésére, a krími orosz modell mintájára. „Romániának csak fáj az igazság. Románia éppen megszállója Erdélynek, és minden épelméjű magyar embernek ezt kellene gondolnia”— reagált a vádra Petrás, a Magyar Gárda indulójának szerzője, a színpadon nyíltan buzizó, soviniszta zenész, akit a mai Magyarországon valahogy senkinek sem jutott még eszébe fenékberúgni. Ellenkezőleg: 2013-ban a Magyar Arany Érdem- kereszt polgári tagozata kitüntetésben részesült, ugyanebben az évben a Nemzeti Kulturális Alap 400 ezer forintot ítélt oda a Kárpátiának új lemeze megjelentetésére. A nemzeti rock műfaja megkerülhetetlennek tűnik Magyarországon. Ez a szubkultúra ugyanazon szabályok szerint működik, mint minden szcéna, amelyben a mainstreamből kivetett, vagy attól szándékosan elkülönülő fiatalok saját világukat építik fel. Bár a lemezeladások nem számottevőek Magyarországon, azért jelzésértékű, hogy 2009-ben előbb a Kárpátia, majd a Hungarica zenekar aktuális lemeze is vezetni tudta a MAHASZ eladási listáját, míg az Ismerős Arcoké és a Romantikus Erőszaké a második helyig jutott. Nem szimpla hazaszeretetről van itt szó. A közérthető, egyszerű rocksémákat használó zenekarok dalszövegeiben ott lapul a más nemzetek iránti gyűlölet, az elnyomás alatt sínylődő, elszakított nemzetrészek magyarjai iránti sajnálat, a régi dicsőség visz- szaszerzésének vágya és a „mozgósítást” célzó patetikus szólamok. A Kárpátiának több köze van a politikához, mint a zenéhez. A Jobbik pártrendezvényein szinte kizárólag az ő dalaik szólnak a hangszóróból. Koncertjeikre árpádsávos zászlókkal, hazafias tetoválásokkal díszítve érkeznek a rajongók, akik - megkockáztatom - egyfajta tüntetésként élik meg ezeket az együttlé- teket, vagyis nem elsősorban a zenéje miatt szeretik a csapatot. És ilyenkor tényleg nem mindegy, miket mond nekik az énekes a színpadról. A nagyobb fesztiválok általában olyan szerződést körnek a zenekarokkal, amelyben szerepel, hogy a fellépők tartózkodnak mások érzékenységét sértő megjegyzésektől. Persze ennek ellenére előfordul, hogy a koncert hevében valaki elereszt egy-két politikailag inkorrekt megjegyzést, de nem túl jellemző, mert az előadók nagyon vigyáznak az imázsukra. Akinek viszont az az imázsa, hogy szókimondó, tökös gyerekként provokáljon, és úgymond egyesítse a nemzetet dalaiban, azt nem lehet holmi szerződéssel megállítani. (Nem, mintha a Csíkszeredái szervezőknek lett volna bármilyen etikai jellegű megkötése.) Kíváncsian várom, hogy alakul a per, mert az ítélet precedensértékű lehet. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) r f „Átfestettük a falakat” - újra nyitva a terror egyik bárja Párizsban Három háttel a 130 áldozatot követelő párizsi merényletek után újranyitott tegnap az egyik bár, a La Bonne Biere, amelynek teraszán embereket mészároltak a dzsihádisták. A támadássorozat hét helyszíne közül ez az első, amely újranyitott. A reggel 8 órakor kinyitó La Bonne Biere bárban a párizsi szokások szerint elsőként a zöld-sárga egyenruhás utcaseprők jelentek meg, hogy elfogyasszák reggeli kávéjukat. Előző este ők tették szabaddá a kávézó előtti járdát a terasz számára, elhordták a kordonokat, eltakarították az elmúlt három héten felgyülemlett virágokat és gyertyákat, de a megemlékezések a járda egy kisebb, elkülönített szakaszán folytatódnak. Reggelre ismét friss virágok és gyertyák voltak a bár előtt. A vendégeket a menütáblán üzenet fogadja, amelyben az alkalmazottak megemlékeznek az áldozatokról, köszönetét mondanak a támadás estéjén a helyszínre elsőként érkezett tűzoltóknak és névteleneknek, akik segítették a sebesülteket. „Eljött az idő, hogy ismét együtt legyünk, összefogjunk, és továbblépjünk, de nem felejtünk” - olvasható az üzenet végén. A tulajdonos azért döntött a gyors újrakezdés mellett, mert „szeretné, ha a párizsi szórakozónegyed ismét magára találna”. „Meg akarjuk mutatni a terroristáknak, hogy erősebbek vagyunk náluk, újra akarjuk kezdeni az életet a negyedben” - mondta Audrey Bily a bár teraszán rögtönzött sajtótájékoztatón. „Volt egy kis felújítás. Átfestettük a falakat, hogy eltűnjenek ennek a rémálomnak a nyomai” — tette hozzá. A szomszédos Casa Notra pizzé- ria még nem nyitott ki, ahogy a Le Carillon bár és a Le Petit Cambodge étterem sem, amelyek szintén az úgynevezett teraszkommandó célpontjai voltak. Néhány tulajdonos csak januárra tervezi az újranyitást. November 13-án Párizs belvárosában háromtagú terrorkommandó lépett akcióba, a belga-marokkói Abdelhamid Abaaoud vezetésével öt kávéház, bár és étterem teraszán 39 embert öltek meg. A támadások végén egyikük, Brahim Abdeslam egy hatodik kávézóban felrobbantotta magát, de önmagán kívül nem ölt meg senkit. (MTI) A hogy a körülöttünk zajló globális válságok egyre jobban begyűrűznek az európai országok belpolitikájába, sok szó esik arról, hogy egy erős Európára lenne szükség. Azonban arról kevesebb szó esik, hogy mit jelent erősnek lenni a mai nemzetközi társadalomban. Az erő a maga klasszikus formájában a hatalomhoz hasonló szó, azaz: erő valaki felett. Lehetőség, hogy egy másik felet rákényszerítsünk arra, hogy megtegyen valami olyat, amit egyébként nem tenne meg. Ez az erő a hagyományos formájában katonai erő, néha egyszerű fenyegetésként, néha konkrét katonai beavatkozásként. Ilyen ereje Európának ma is van, bár felvetődik, hogy az olyan aszimmetrikus kihívások ellen, mint a globális terrorizmus, mennyit ér. Logikájában hasonló jellege van a gazdasági erőnek is, amely a huszadik századra talán még a katonainál is fontosabb erővé vált. Akinek erősebb a gazdasága, annak általában lehetősége nyílik a nála gyengébbek gazdasági befolyásolására. Sőt, természetesen maga a hadi erő is alárendelődik a gazdasági képességeknek. De a gazdasági erőnek nem kell a katonai erőhöz kapcsolódnia, a gazdasági kiszolgáltatottság nagy fenyegetés bármely ország számára. Ezért jelent erőt és védelmet tagállamai számára az EU integrált, globális méretben is nagy gazdasága. A jelek szerint azonban nem biztos, hogy ezek a hagyományos erőformák a 21. században is dominánsak maradnak. Egyre inkább felzárkózik hozzájuk az úgynevezett „puha erő”, ami a meggyőzés ereje. A puha erő nem arról szól, hogy kényszerítek valakit valamire, hanem arról, hogy képes vagyok a másik gondolkodását és cselekedeteit azáltal formálni, hogy vonzó alternatívát nyújtok, mutatok. Hogy olyan értékeim vannak, amelyek érdemesnek tűnnek az elsajátításra. Hogy olyan gondolataim vannak, amelyeket mások is szívesen másolnak le. Ha Európának lesz ereje a század második felében is a nemzetközi porondon, akkor az jelentős részben puha erő lesz. Katonai, gazdasági frontokon legjobb esetben is csak tartani tudja kontinensünk az iramot a többi globális erővel, kiemelkedni közülük aligha fog. De a gondolatok, értékek terén Európa vonzó maradhat. Ezért is hatalmas a tétje annak, hogy a ma társadalmi-politikai-kulturális kihívásainak hogyan tudunk megfelelni. Tudunk-e olyan képet festeni magunkról, ami mások számára vonzó. Nem irreleváns például az a megállapítás, hogy a menekültek, vagy az ukrán átlagpolgár számára az EU hozzáállása a futó konfliktusokhoz nagyon fontos iránytű azzal kapcsolatban, hogy akarhat-e, akaijon-e a jövőben európai lenni, európainak érezni magát. A ma konfliktusait pusztán katonai és gazdasági erővel nem tudjuk megoldani. Puha erőre is szükség van. Puha ereje viszont csak annak van, aki ismeri az értékeit és hajlandó értük kiállni, és ha ezek az értékek mások számára is vonzóak. Egy kicsinyes Európa könnyen tényleg kicsivé is válhat a század végére. Húsevő kórt terjeszt az Iszlám Állam Fekélyek és rothadások lepik el az emberek arcát Szíriában egy húsevő baktérium miatt. A szörnyű fertőzéses esetek száma azért nő rekordsebességgel, mert az Iszlám Állam emberei kint hagyják az utcán a meggyilkolt áldozataik holttestét. Azokat belepik a betegséget terjesztő legyek, és a gyakran halálos kórt átviszik az egészséges emberekre is. Orvosi ellátás nélkül szinte semmi esély a túlélésre, mert a leishmaniasis betegség olykor rendkívül gyors lefolyású, magas halálozási aránnyal. Élsősorban a bőrt és a nyálkahártyát támadja meg, a parazita szinte teljesen lefejti a húst az arcról, az orról, a szájról és a nyakról. „Szinte teljesen ellepik az utcákat az Iszlám Állam által legyilkolt emberek holttestei, ezért ütötte fel a fejét ez a rettenetes betegség az országban” - mondta a Vörös Félhold egészségügyi szervezet aktivistája. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) frissen kiadott hivatalos közleménye szerint Szíriában mára teljesen összeomlott az egészségügyi ellátás a több mint négy éve tartó polgárháború miatt. A szíriai kórházak több mint fele teljesen használhatatlanná vált. (ripost.hu) Puha erő RAVASZÁBEL FIGYELŐ Csirkefogó kópviselő Egyelőre nem jogerősen két év letöltendő börtönbüntetésre ítéltek egy román képviselőt illegális grillcsirkés kampányfinanszírozás miatt. Florin Popescu egy üzletembertől illegálisan 60 tonna : grillcsirkét kért és fogadott el, amit i a választók között osztogatott szét. Popescu a Traian Basescu államfő : védnökségével alakult Népi Moz- : galom Párt (PMP) képviselőj e volt. Az ügyészség tavaly júniusban emelt vádat ellene, azóta függetlenként fejti ki tevékenységét a törvényhozásban. A vád szerint a 2012-es helyhatósági választáson, ; amikor a Dambovita megyei ön- kormányzat elnöki tisztségére pá- ; lyázott, egy üzletembertől illegális : kampányfinanszírozást kért. A j képviselő nem pénzt, hanem 60 : tonna grillcsirkét kapott tőle. Ám : az üzletember végül feljelentette. Azt állítja, hogy eredetileg 250 ezer eurót kért tőle Popescu, amit i sokallt, és csak 100 ezer euró értékben volt hajlandó hozzájárulni ; a választási kampányhoz. Cserében a politikus állami megrendeléseket ígért neki. Tavaly áprilisban a legfelső bíróság egy másik román képviselőt ítélt jogerősen egy év letöltendő börtönbüntetésre : amiatt, hogy egy üveg whiskyt és : háromezer lej (mintegy 650 euró) csúszópénzt fogadott el. (MTI)
