Új Szó, 2015. november (68. évfolyam, 253-276. szám)
2015-11-30 / 276. szám, hétfő
www.ujszo.com I 2015. november 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A fránya félautomaták Megint elemükben voltak az Európai Bizottság „szakértői" KOCUR LÁSZLÓ K épzeljük el, amint valaki a vízvezeték- fönyomócső eltűrésekor egy mokkáskanállal próbálná kimeregetni a folyamatosan gyarapodó áradatot. A hevesebb vérmérsékletű olvasók akár elmehá- borodottnak is tarthatnák, de azt illetően, hogy a módszer nem kellően hatékony, vélhetően közmegegyezés alakulna ki. Az ilyen embert nem szívesen látnánk felelős, döntéshozó pozícióban. Az Európai Bizottságnál a „szakértők” megint elemükben voltak: a Párizs után kiélezetté vált biztonságpolitikai helyzetben megtalálták a nemzetközi terrorizmus elleni harc legfőbb fegyverét. Betiltanák a félautomata fegyverek tartását! Arra, hogy mind a 28 tagállamban górcső alá vegyük a fegyverhez jutás feltételeit, nincs tér, de általánosságban megállapíthatjuk, hogy Európában lőfegyverhez jutni a tagállamok többségében nem egyszerű. Aki már próbált fegyvertartási, ne adj ’ Isten fegyverviselési engedélyért folyamodni Szlovákiában, az megerősítheti a fenti mondatot. De például Magyarországon 2004-ig még gázpisztolyt is csak bonyolult, s a bonyolultsággal arányosan költséges eljárással lehetett vásárolni, a viselési engedélyt megszerezni pedig ma sem egyszerű. Az Európa-szerte hozzáférhető fegyverek mezőnyéből kiemelni és bűnbakká kikiáltani a félautomata fegyvereket nemcsak első látásra nehezen érthető, de legalább ennyire nehezen védhető lépés is. (Itt most nyissunk egy terminológiai zárójelet: félautomata vagy öntöltő az a fegyver, amelynek az újratöltéséhez nincs szükség emberi beavatkozásra, a lövéskor felszabaduló energiákat használja a hüvelykivetés, majd az újratöltés elvégzésére. A lövéshez az elsütőbillentyűt újra meg kell húzni, azaz a fegyver csak egyes lövés leadására alkalmas.) Ezekből ugyanis eleve kevés van. Vadászati célokra csak korlátozottan alkalmazhatók, mivel a vadászati törvény tiltja a kettőnél több lőszer befogadására alkalmas félautomata fegyverek vadászati célú használatát. így, mint Dé- vényújfalu után, megint azon a pár szerencsétlen sportlövőn szeretnék elverni a port, aki ilyen fegyvert használ. Természetesen a fegyverlobbi azonnal felhördült, és egyáltalán nem kell félteni. E sorok írója a legkevésbé sem szeretne a szócsövük lenni, látnunk kell azonban, hogy a félautomata fegyverek birtoklásának európai szintű korlátozása az egyik legnagyobb látszatintézkedés, amelyet a brüsszeli testülettől az utóbbi időben láttunk. A terroristák ugyanis nem a fegyvervizsga „nyűgét s nyilait”, valamint költségeit vállaló, tisztességes adófizető állampolgárok, akik az otthoni fegyverszekrényükben levő, a rendőrségen bejegyzett fegyverrel indulnak öldökölni. Az elkövetéshez használt fegyvereket jellemzően törvénytelen eszközökkel szerzik be, fegyvervizsgát pedig legfeljebb valamilyen Szomáliái kiképzőtáborban tettek. Ellenük, és a feketepiaci fegyverkereskedelem ellen kell küzdeni, nem a tisztességes adófizetőket kriminalizálni. így teszik röhejessé az Iszlám Államot az interneten, a terrorszervezet propagandafotóin sárga gumikacsára cserélik a dzsihádisták fejét. (Facebook) „Beperelem magát!” LAMPL ZSUZSANNA lfogták Pozsonyban a „kakifantomot”, aki nőket támadott meg és bekente az arcukat, hajukat ürülékkel. Egy 24 éves, jóképű fiatalember, mellesleg a hadsereg egyik befolyásos tábornokának a fia. A közösségi oldalakon már elkezdődött a találgatás, vajon méltó büntetést kap- e, vagy az apukára való tekintettel stílszerűen „elkenik” az ügyet. Az apa mindenesetre nyilvánosan bocsánatot kért és azt mondta, bár a család nehezen viseli a történteket, a fia felnőtt, ezért felelni fog a tetteiért. Mondhatnánk, ez így van rendjén, de sajnos, van, aki másképp gondolja. Egy friss példa: három csehországi alapiskolás - két lány és egy fiú— előre megfontoltan gyógyszereket szórt egy tanárnő italába, aki szerencsére túlélte az akut mérgezést, de lelkileg összeomlott. A tantestület rögtön hármas magaviseleti jegyet javasolt a tetteseknek, de az iskolában megjelent a polgármester, s arra akarta rávenni a pedagógusokat, hogy tekintsenek el a hármastól. Mint kitudódott, az egyik elkövető az unokája. Időközben az is kiderült, hogy az inkriminált időpontban más tanár is rosszul érezte magát, s most vizsgálják, vajon ennek is mérgezés volt-e az oka... Az ilyen ügyek kapcsán mindig felmerül a kérdés, hogy honnan ered a deviáns, törvényszegő viselkedés. A család, az iskola, a média, egyszóval a környezet tehet róla, hogy valaki erőszakot alkalmaz másokkal szemben? Az áldozatoknak teljesen mindegy, mert ők nem a környezettel, hanem az elkövető személlyel szembesülnek, sajnos, felejthetetlen találkozásban. Más kérdés: vannak-e korai jelei a devianciának, s ha igen, mit lehet ilyenkor tenni? Ismerek tanárt, aki figyelmeztetett az egyik diák ismétlődő erőszakos viselkedésére, mire a gyerek szülei és néhány tanárkolléga intoleranciával vádolta őt, és azzal, hogy nem tudja lekötni a diák figyelmét. Aki mellesleg évekkel később lopásért és garázdaságért került börtönbe. Talán ha a tanárra hallgatnak, nem fajul idáig a dolog. Nemrég egy távolsági buszon, tíz perccel az indulás után a szemem láttára kivizelte magát egy ápolt, jólöltözött nő. Először azért figyeltem fel rá, mert hangos mobilozással zavarta az utasokat. Mikor végre abbahagyta, felállt, letolta a nadrágját, és elkezdett csurgatni. Döbbenten néztük. S mit tehetett szegény sofőr? Az első megállónál vödröt hozott, és leszállította a nőt, aki azt rikácsolta, hogy bepereli őt. Egy szoborról MOLNÁR NORBERT túr-szobrot szeretne állítani a Matica slovenská Párkányban. Az S ok, hogy szlovákul éppen e város viseli az idén 200 éve született nemzetébresztő nevét. A Duna-parton már le is rakták az alapkövet, hogy a majdani szobor az esztergomi bazilikát nézze. Jól megbüntetik, Stúr sosem szerette az ilyen jellegű épületeket. A Matica egyik érve, hogy a város harminc százaléka támogatj a a szoborállítást. Arról mélyen hallgat a nacionalista kulturális szervezet, hogy hetven százalék nem támogatja. Mert ilyen megközelítésből az egész akció nem más, mint sima provokáció. Már a szánalmas alapkőletétel is jelezte, őket nem érdekli semmi, itt területkijelölés folyik, amúgy kan kutya módjára. Nem véletlenül szónokolt egy vémacionalista politikus is az avatóbulin. A Matica nem becsüli Štúrt. Ha becsülné, nem állítana neki szobrot a párkányi Duna-parton. A szobor jövője ugyanis elég egyértelműen leírható. Trágyát fognak a tövébe hordani, össze fogják firkálni, nyilvános WC-nek fogják használni, meg fogják csonkítani. De a Maticának ez kell, ezt akarja. Nemzetiségi ellentéteket akar egy olyan városban, ahol ez nem divat. A párkányi Matica nem szereti a párkányiakat, mert ha szeretné, nem provokálna. Persze, a Matica megpróbálja majd ráfogni az „intoleráns” magyarokra, hogy ők provokálnak, mert megrongálják a szobrot. Az önmagát baloldaliként meghatározó, de amúgy az olcsó populizmust hangoztató szlovák napilap is megtalálta már magának a párkányiakat, ostoba kommentárírója szerint provokálnak, mert tiltakoznak a szobor miatt. Mintha a hetven százaléknyi magyar akarna Kossuth-szobrot magának. Tehát nem az provokál, aki kör- bevizel egy közterületet, hanem az, akinek ez nem tetszik. A párkányi Maticának három megoldása lett volna arra, hogy szimpla nacionalizmusát megpróbálja leplezni, de meg se próbálja. Az első, hogy nem állíttat semmilyen szobrot Párkányban. Ha mégis, akkor mondjuk leül a helyi Csemadokkal, és megegyeznek, hogy a bazilikával szemben szoborcsoportot állítanak, amely az egymással vitázó Stúrt és Kossuthot ábrázolja. De ez túl intelligens és szellemes megoldás lett volna, ezt a Maticától nem várjuk el. A harmadik megoldás fel is merült, de nem fogadták el, pedig kézenfekvő: a szlovák általános iskola területén álljon Stúr szobra. Ebbe természetesen nem mentek bele, mert a szobor ott nem garantálta volna a nemzetiségi gyűlölködést Párkányban. A legbosszantóbb az egész történetben a Štúrovóval való érvelés. A város ezt a nevet úgy kapta, hogy nem akarta. A kommunisták rakták a nyakába. Ezért a rendszerváltozás után népszavazáson döntöttek arról a helyiek, hogy a város kapja vissza korábbi szlovák nevét, a Parkant. Ám az akkor hatalomra jutott nacionalista, újkommunista kormány ezt elutasította. Tehát az az érv, hogy melyik városban állítsanak Štúr-szobrot, ha nem Štúrovóban, a párkányiak és a népszavazás intézményének szembeköpése. A helyieknek most kellene igazán elkezdeni pedálozni, hogy levetkőzzék a Štúr neve által rájuk akasztott béklyót, hiszen éppen a mostani események igazolják, hogy az a pár helyi szlovák nacionalista még készíthet számukra néhány kellemetlen meglepetést. A nacionalista megnyilvánulások nacionalista megnyilvánulásokat fognak eredményezni. Válaszok fognak jönni a provokációkra. Štúr nem ezt érdemelte volna. A párkányiak sem. Meg kellene állítani ezt az egészet, amíg nem fajul nacionalista őrületté. FIGYELŐ Klímakonferencia fojtott légkörben Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére tett 183 nemzeti felajánlás ellenére is legalább 2,7 Celsius-fokos lehet a globális hőmérséklet-emelkedés 2100-ra, de elérheti a 3,7 fokot is - közölte Christina Figueres, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének főtitkára a párizsi klímavédelmi csúcs előtt. így nem valósítható meg az a cél, hogy 2 fok alatt maradjon a hőmérsékletemelkedés az iparosodás előtti időkhöz képest. Az egyezményhez csatlakozó 195 ország közül 183 tette meg felajánlását - ezek felelősek a kibocsátás kb. 95 százalékáért. A világ 10 legnagyobb széndioxid-kibocsátója felelős az emisszió mintegy 70 százalékáért: Kína 24, az Egyesült Államok 15, az Európai Unió 10, India 6, Oroszország 4,9, Japán 2,9, Brazília 2, Irán és Indonézia egyaránt 1,6-1,6, valamint Kanada 1,5 százalékkal. Az egy főre jutó éves kibocsátásban azonban Katar áll az élen 36 tonnával, őt az Egyesült Államok és Ausztrália követi 17-17 tonnával. A negyedik helyen Oroszország áll 11 tonnával, az ötödik Németország 9 tonnával, majdNagy-Britannia 7,8 tonnával, Kína 5,4 tonnával és India 1,4 tonnával. Az ENSZ adatai szerint az üvegházhatású gázkibocsátás 35 százalékáért az energiaipar, 24 százalékáért a mező- és erdőgazdálkodás a felelős, 21 százalékot juttat a légkörbe az ipar, 14 százalékot a közlekedés. Az ENSZ 2010-ben fogadta el a célkitűzést, hogy a klímaváltozás legrosszabb hatásainak - áradások, aszályok, tengerszint-emelkedés - megelőzéséhez legfeljebb 2 Celsius-fokkal emelkedhet a Föld légkörének hőmérséklete. Klímakutatók ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a 2 Celsius-fok fölötti felmelegedésnek visszafordíthatatlan következményei lennének. A brit meteorológiai szolgálat novemberben közzétett előrejelzése szerint már idén 1 foknál nagyobb lehet a Föld hőmérsékletének növekedése az 1850 és 1900 közötti időszak átlagához viszonyítva. Ezzel a Föld klímaváltozása túljutott a veszélyes felmelegedés kapujának tekintett 2 fokos emelkedéshez vezető út felén. (MTI)
